Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-20 / 252. szám
14. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 192“. szemember 20. Némely aforizma annál igazabban hangzik, mentül távolabb áll , az igazságtól. Attól függ. hogy ki olvassa. Sok olvasónak az igazságához közei állhat, »nélkül, hogy igaz volna. A nyájas olvasó néha a legabszurdabb állításra mondja: — Minő igaz! És egy evangéliomi igazságra: — Micsoda képtelenség! * Ritka aforizma, amelynek nem lehetne vitatni az ellenkezőjét, s ha egyéb dicséreteset nem mondhatnánk is az aforizmákról, azt be kelt ismerni róluk, hogy a gondolataik gondolatokat szülnek, vitára adnak alkalmat és megtermékenyítik az agyat. dalom a legnagyobb rugalmazó. Egy meséből százat, s egy gondolatból ezerét csinál * Nők is szoktak aforizmákat írni. Ezzel bizonyítják, hogy szoktak gondolkozni. Az az aforizma, amelynek az ellenkezője igaz, nem okvetetlenül rossz aforizma, s az, amelynek igazsága kétségbevonhatatlan, nem okvetlenül jó aforizma. TERE © a * Egy sikerült aforizma néha többre tanít, mint egy hosszú értekezés. . Olyan rövid, hogy szinte lehetetlen végig nem hallgatni. S ez már félig nyert ügy. Mert a sokszor nagyon bölcs és csupa igazat tartalmazó akadémiai értekezéseket a tejedelmüknél fogva csak kevesen hallgatják vagy olvassák végig. Az aforizmák nem nyugtatják meg mindig az olvasókat, de mindig az Írójukat. Az aforizma: szabadító írás. PERE © j Mikor Korzika szigetén tüzérhadnagy ' volt, csenevász külsejével föl.tűnést keltett. a fiatal Bonaparte mindenkiben szánalmat ébresztett. Később a különböző helyőrségeknél váltólázban szenvedeti, maláriában, melytől évekig nem tudott szabadulni. A malária. — mint egy francia orvos megállapítja, —. a májára vetette magát, ezért mindenkor sápkóros típus volt, különösen ifjúságában s az összes szemtanuk, kik leírják ot, megegyeznek ebben. Remusaí hangsúlyozza arca sárgaságát, Beauregard, grófné úgy írja le az ifjú Napóleont, mint aki roskatag,; ruggyantán jár, esetlen, egyenesen siralmas. Stendhal, ki jól megfigyelte őt, kitünően jellemezlé, szintén kiemeli, milyen szánalmas külsejű, ellentétben őri* «■ Nincs könnyebb mint aforizmát írni és nincs nehezebb, mint jó aforizmát írni. Nagy merészség ennek a megállapítás* az olyan érdekelt féltől, aki maga. is aforizmákat ír, de úgy illik, hogy az aforizmáménak legyen egy kis bátorsága. Bátorság nélkül még rossz aforizmákat se lehet írni. * Az aforizmáira —- mivelhogy moralista — nem a legkedveltebb ember. A barátai — áz olvasói — között támadnak haragosai. Hiába mondta az ilyen író, hogy »a nyájas olvasó kivétel«, ez a derék ember régtön megszűnik nyájas lenni, ahogy »találtnak érzi magát« az iró valamelyik mondása által. Az íré bizonyára nem ő rá gondolt, amikor az inkriminált passzust irta, de az olvasója mégis megharagszik érte. Még szerencse, hogy a legtöbb «»vasó a mások sebezhető helyeit találja meg ezekben a rövidsóros ítéletekben és nem a magáéit. * Az aforizmairókat igen helytelenül tartják mizantrópoknak és embepmegvetőknek. Alapjában véve nagyon szeretik az embereket, de alaposan ismerik is s amikor korholják, javítani óhajtanák őket. Tehetnek ők arról, hogy ez az iparkodásuk hiábavaló? Üf A szegény aforizmairó! Egyre írja az ő javítóműhelyében a morális szentenciáit, de se ő. se az olvasói nem javulnak meg tőlük... *■ A viccnek és az aforizmának rövidnek kell lenni. Képzeljünk el egy viccet, amelyet nem lehet egyfolytában meghallgatni vagy elolvasni és képzeljenek egy aforizmát, amelynek a »folytatása következik!« * Az aforizma miíse bizonyít. Aki írja, éppen oly együgyü lehet, mint aki olvassa. Sőt még együgyübb. Amint a jelen eset bizonyítja * Az aforizmákat a pesszimisták írják — az optimistákról. * A legtöbb aforizma a rövidségével haj és nem az igazságával. * Mentül több ismerősöd van. annál több aforizmái tudsz irnl. * A legtöbb aforizma társaságban születik. Ami természetes is. mert hiszen a társaságra vonatkoznak, a társaságban élő emberre, annak a mentalitására, erkölcsére és a cselekedeteire. * Egy gondolatért nem érdemes könyvet ir?ii. Mégis azokat a könyveket, I amelyekben erak egy gondolat is von, • Kent írták ég .‘í zen hiába. * Tíiküi mindössze nincs több ezer aforimánál, de azért kjüzel egy midiét irtok. .(Maga Anerbaeh irt ezret.) Az iro-A primadonna foga. Franciaországban esett meg ez a mulatságos história. Egy hires színésznő, ki inkább szépségéről volt nevezetes, mint tehetségért!, a fürdőidény alatt udvaroltatok magának egy báróval. Egy este, — hogy hogy nem — a színpad csillagának rettenetesen fájni kezdett a foga, majdnem megbolondult. A szegény báró. ki hűségesen őrizte a szoknyáját, kétségbeesett, mennyire Szenved az imádottja. Elhozatta hozzá az üdülőhely leghíresebb fogászát. Hosszú kérésre-könyörgésre sikerűit rávenni a művésznőt, hogy engedje megvizsgálni a fogát.. De mikor a primadonna azt hallotta, hogy ki keli húzni, éktelen dühvei, önkívülete* haraggal és félelemmel tiltakozóét. Hallani sem akart róla. A bárónak hősi és kétségbeesett Ötlete támadt. — Nézze —- mondotta. — nézze kedves Adél, majd megmutatom, hogy ez a kitűnő fogorvos semmi fájdalmat sem okoz. — Hogy mutatja meg? —r kérdezte a nő könnyeiben fuldokolva. — Úgy, hogy most mindjárt kihúzatom egy íegamáí, én magam. Harminckettő van. Mindegyik ép. Sebaj. — Jó, — hegyi a helyben a művésznő. A báró leült, a fogorvos vette a fogót. Egyetlen nyikkanás nélkül tűrte a báró, hogy Ínyéből kicsavarja a fogász az ép fogat, arcizma'se rándult meg. Aztán mosolyogva barátnőiéhez fordult és Így szólt: — No látja, drága? Semmi az egész, igazán semmi. Hát bátorság. Parancsoljon helyet foglalni. — Igen, — rebegte a primadonna, — igen. De már egyáltalán nem fáj a fogam. »fr Német diákpárbaj. Helpach doktor, a badeni állam feje. ki Dél-Németország egyik legjelentősebb személyisége és a demokraták jelöltje is volt a birodalmi elnökválasztáson, elhatározta, hogy tüzzel-vassal megszünteti a diákpárbajokat, melyek a középkori hősködés és izgágaság félbarbár csökevényei. Ennélfogva fölszólította az ügyészt, hogy szigorúan járjon el minden párbajozó egyetemi polgárral szemben. Tudvalevő, hogy a párbaj a *émet egyetemeken nemcsak 'kívánatos, hanem kötelező is, mert a koponyákon j és arcokon látható karcolások a kon-: ztrvaiiv németek előtt megannyi ér- | cemjel és bizonyíték, hogy az ifjú csakugyan járt az egyetemre, Helpach doktor mindezt Ízetlenségnek tartotta és egy napon letartóztattatott két diákot, kiket azon melegében kaptak rajta a párbajozáson. A tárgyaláson az államügyész azt az álláspontot képviselte, hogy a diákpárbaj is párbaj, ezért követelte, hogy a párbajozókat, valamint a segédeket büntessék meg. Csakhogy a. párbaj írók szakértőül Hebert doktort idéztették a törvényszék' •lé. Fi va'lí'mií'a széria: hatűnircavgy esztendő leforgása alatt több. mint huszonötezer diákpárbajon vett részt, vagyis, több mint ötvenezer párbajozó! látott siinröl-szinre. Jls.iac.sen német orvos, — jelentette Huber doktor — ki ezen a téren akkora tapasztalattal rendelkezne, mint jómagam s bízvást állíthatom, bogiegyetlen diákpárbaj sem végződött halállal. Ha más városokban páran a porondon maradtak és meghaltak sebesülésük következtében, az olyan véletlen, mely a sportnál is előfordulhat. A boxolás például sokkal veszedelmesebb sport, mint a diákpárbaj. A törvényszék az orvos vallomása alapján fölmentette a vádlottakat azzal az indokolással, hogy a diákpárbají nem veszedelmes fegyverekkel vívják, másrészt pedig nem lehet elitélni egyeseket olyan ügyek miatt, melyeket már évtizedek óta űznek. Szóval a német diákok ezután is vígan vagdoshatják egymás arcát. A diákpárbaj csak sport. Cifra amerikai kázassvg. Amerika azzal szokc/ít dicsekedni, hogy ő az egészség és' eugenetika bölcsőié. Nyílván nagy szemet meresztenek az erkölcscsőszök most, hegy közzétették a házasságok statisztikáját, melynek adatai mind hivatalosak és az anyakönyveken alapulnak. Sehol ennyi cifra házasság, ennyi frigy, mely tótágast áll, és ellentmond a józan észnek. A Newyork Herald böngész ebben a statisztikában és meglepő adatokat eme! ki. Minnesotában a férj húsz esztendős, a feleség kilencvenkettő! A másik eset Chicagóban: a férj huszonhét esztendős, a feleség kilencvenöt. Bőségesen akadnak olyan esetek, melyek arra vallanak, hogy az öreg ember nem vén ember Amerikában se. Négy párról is beszámol a fönti újság, hol a férj matuzsálemi aggastyán és a feleség süldő lány. Nyilván azért, mert a férjek ebben az esetben gyökeresen meg akarták oldani a cselédkérdést. (Á feleségek, legalább Amerikában, nem hagyják oly könyen faképnél a férjet, mint a cseléd a gazdát.) Egy hetvennyolc éves aggatysán nőü' vett egy tizenöt éves leánykát, egy másik nyolcvanegy éves öreg ur megkérte egy tizennyolc éves leány kezét. Egy nyolcvanhárom éves gavallér elvett egy húsz éves leányt és végül egy nyclcvannyolc éves fiatalember oltárhoz vezetett egy huszonkétéves nőt. Igaz, hogy a statisztika régi, idilli házasságokról is megemlékezik, melyek az amerikai családok büszkeségét alkothatják. Harminchat házaspár öregedett meg boldogságban és tisztességben túlélve mind a férj. mind a feleség a kilencven esztendőt. Hat házaspár pedig több, mint száz esztendőt. ási tevékenységével. Mindig betegeskedett, de sohasem kezeltette magát. Végül is ennek áldozata lett. Mikor Tremincba került, egészen tüdővészes típust mutatót. Huszonhét éves korában vért hányt, abban > a szobában, ahol, lakott a kőkockák iszaposak voltak a vérétől... Rasmussen az eszkimókról. A dán ssrkűíaző, aki visszatért az eszkimók közül, érdekes képet fest e kezdetleges emberekről, olyan képet, mely semmi módon nem felel meg annak az álomnak, amelyet Rousseau álmodott az emberiség ősi koráról, — Az eszkimók, — mondja. Rasmussen — kizárólag rókákból táplálkoznak. Abban az időszakban, mikor fókákat nem találnak — most is kevés a fóka, — rettenetes cselekedetekre vetemednek. Egyikőjük elmesélte nekem, mint egész természetes dolgot, hogy éhségében tulajdon testvéröecsét ette meg. Egy ugyanilyen íörzsfceli család egész héten ác a törzsíönők legfiatalabb feleségét költötte el, ki a köz érdekében föláldozta magát. De ezek az elmaradt és vakondok emberek nagyon leleményesek is. A szükség találmányokra kapatía őket. Rasmussen hirt ad olyan fölfedezésükről, mely őt is bámulatba eltette. Ezen a vidéken tudvalévőén kevés a fa. Mintfiogy pedig szükségük van a fára a szánok készítéséhez, mesterséges módon állítanak elő kisebb-nagryobb lemezeket, melyeikből száriakat szerkesztenek össze, A sarkutazó szerint a következőképpen: — Összevarrják az állati bőröket, melyekből afféle hüvelyt teremtenek, mint a hurka bőre, aztán teletöltik főtt lazacokkal, melyek a hidegben azonnal megfagynak. Ezekből a fagyott, szalámiszerü lemezekből, rudakból ácsolják aztán össze a szánjukat. Csakhogy nagyon kell vigyázniok, hogy a kutyák közelükbe ne érjenek, mert fölfalnák. Mikor a nyár beköszönt, meg az olvadás. az eszkimók ezt a húsból, bőrből való szárít odaadják a kutyáknak. Akkor a kutyák megeszik a szánt. Sápkóros, esetlen, siralmas Napolec n. Egészség! — hirdetik az orvosok —- az az akaraterő, siker, érvényesülés titka. Most azonban, hogy Napoleon egészségét vizsgálgatják, a kezükbe került történelmi adatok alapján, az elmélet kudarcé* vall. Azokból az orvosi értekc".5rrtkbr! melyek - ujr.bb ( e'é ~ Y * A ni ?-V: na mi: a t.-Heir jO:C'2iní?.lC csesz derül, hogy a világ egyik legnagyobb akarat-embere: Napoleon be'tcg volt, csak kivételes idegrendszere tette lehetővé, hogy gyenge szervezete ellenére is elvégezze rettenetes munkáját. 200 LIPIK FÜRDŐ Az őszi évad kezdete. Csodás gyógyulási eredménye'*:, modem berendezés» olcsó árak. K.-ipí penzió, amely jó ellátásból, lakásból, fürdőből és fürdőilietókekbcl áll, tisztviselőknek és egyéb kedvezményiétteltnek szeptember 1-től kezdve napi Ő0~í50, másoknak 60—105 dinár. Közelebbi felvilágosítással szolgál a FÜÜDÖIGAZG/VrÓSÁG LIPIK KOTTASZÜKSÉGLETÉT LE6ELQMYÖSEBBEM ¥ I © L: is:tnük: rzskci esek r.n Sdkciíca GZOü'CZiieiÁ be. RENDKÍVÜL OLCSÓ ÁRAK. GYORS SZÁLLÍTÁS. NAGY VÁLASZTÉK.
