Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-19 / 251. szám

1925 szeptember 19. BAC5MEGYE1 NAPLÓ 5. oldal. A német nemzeti párt lehetetlenné akarja tenni a biztonsági paktumot Apart magatartása miatt kormány­­válság fenyeget Berlinből jelentik: Minél jobban kö­zeledik a nemzetközi konferencia idő­pontja, annál inkább erősbödik a német nemzeti párt bizonyos köreiben az a szándék, hoijy a biztonsági paktum megkötését lehetet enné tegyék. Csütörtökön a szászországi német nemzetiek tartottak ülést. Hergt párt­vezér mondott beszédet, amelyben éle­sen kikelt a biztonsági paktum és a Népszövetségbe való belépés ellen. Végül egyhangúlag határozatot fogad­tak el, amelyben a konferenciának még a gondolatát is elutasítják, mindaddig, amig az antant messzemenő követelése­ket nem teljesít, mint a kölni zóna ki­ürítése, a katonai ellenőrző-bizottság visszavonása. Másrészről a német nem­­zeii minisztereknek a Luther-Stresemann­­kormányból való kilépését követelik. A német nemzeti párt felelős vezetői most nehéz döntés előtt állanak. Ha amellett döntenek, hogy Stresemann külpolitikáját továbbra is támogatják, akkor pártjuk súlyos válság elé kerül, ha ellenben a gyűlés csak a biztonsági paktum eilen foglalna állást, akkor a kormányválság elkerülhetetlen. A munkáspárt győzött egy angol pót választáson A konservativ-jelölt kétezer szavazattal kapott kevesebbet Londonból jelentik: A lancashirei Stockton választókerületében a pót­választás a munkáspárt nagy győ­zelmével végződött. Ez az első ko­moly vereség, amelyet a konzerva­tív kormány időközi választáson a múlt ősz óta szenvedett. A munkás­párt jelöltje több mint kétezer szó­többséggel kapott mandátumot a konzervativ-párt ellen, holott az ál­talános választásokon a konzerva­tív jelöltre huszonnyolcezer és a hiunkáspárt jelöltjére mindössze hu­szonhétezer szavazat esett. Az ellenzéki lapok a választási eredménnyel kapcsolatban meg­­jegybik, hogy az angol nép széles rétegei a legutóbbi választások óta elfordultak a kormánytól, mely igen sok szociális kérdést hagy megol­datlanul. Dollár-csempészet Bécsboí ás Budapestről Vart óba Az Osztrák Nemzeti Bank törölte a dollár jegyzését Budapestről jelentik: Magyarországon 'és Ausztriában különös események ját­szódnak le a dollár körül. Az utolsó he­tek folyamán élénk kereslet indalt meg az effektiv dolldrbankjegyek iránt, a bu­dapesti és a bécsi tőzsdén megjelentek a jólismert vásárlók, akik magasabb árat kínáltak a dollárbankjegyekért a hi­vatalos jegyzésnél. Sikerült is ilymódon nagy tétel dollárt kivinniök, amit zugfor­galomban szereztek meg. Budapesten és Bécsben is csakhamar rájöttek, hogy a dollár útja Lengyelor­szágba vezet. Mióta a lengyel kormány a zloty áresése miatt akadályokat tá­maszt a belföldi gazdasági élet számára a valutaberendezésnél és különböző kor­látozási intézkedéseket léptetett életbe, a lengyel kereskedelem és ipar kényte­­telen a ki nem elégített igényeket a zug­forgalomból ellátni, úgyhogy Lengyelor­szágban ismét alaposan felvirágzott a va­­luta-zugforgalom. Minthogy a lengyel piac csakhamar kimerült, a dollárvásárlók ellepték a bu­dapesti és bécsi piacot és egyre maga­sabb pénzt kínáltak a dollárért. Buda­pesten 700—800 koronával lehet maga­sabban eladni a dollár bankjegyet, mint ahogy a Nemzeti Bank hivatalosan jegy­zi. Az árfolyamkülönbözet arra mutat, hogy a budapesti piac bizonyos fokig ki­merült, mert igen sok dollárt csempész­tek már ki a lengyel ügynökök Bécsen keresztül Budapestről. Előbb temészete­­sen Bécs következett, majd amikor az ottani áruajánlatok megszűntek, Bécsen Parisból jelentik: Az, utolsó napokban kormány válságról szóló hírek voltak forgalomban francia politikai körökben. Péntekre aztán kiderült, hogy a baloldali kartell csakugyan erőstn ingott és a kor* mány többsége veszedelemben volt, de Herriot megegyezett Pain­­lévé miniszterelnökkel. Erről a fordulóról szól az Éré Nouvelie vezércikke és üdvözli a radikális Szocialisták vezérének, Herriötnnk állásfoglalását, amellyel lehetővé A marokkói háború borzalmairól a spanyol és francia haditudósitások alig nyújtanak fogalmat. Egy spanyol lé­gionárius, aki hónapokon át harcolt a marokkói fronton, de felhasználva az alkalmat, megszökött és kalandos uta­zás után Oszijekre érkezett, borzalmas részleteket közöl a gyarmati háborúról. — Kiképzésünk mindössze nyolc na­pig tartott — mondotta a megszökött légionárius — és nem állt másból, mint hogy éles tölténnyel célba lőni tanítot­tak. Száz méter távolságról boros pa­lackokra lőttünk és a nyolc nap eltelté­vel majdnem valamennyien halálos biz­tonságra tettünk szert, sohasem hibáz­tuk el a palack nyakát. — Rögtön ezután már municiós sze­kerek kíséretébe osztottak be, mert megkezdődött a csapatok átcsoportosí­tása. A municiós szekereket megtámad­ták a rif-kabilok, tisztjeik elestek és a csapatok futásnak eredtek. A muníció a marokkóiak kezén maradt. — A nagy' visszavonulásnál az utó­hadban voltam, a spanyol légió ötödik zászlóaljával. Hallottuk, hogy a tisztek egymás között arról beszéltek, hogy már 15.000 főnyi veszteség érte a spa­nyol csapatokat és ha a légió hat zász­lóalja nem tartaná , magát olyan hősie­sen és nem fedezné saját testével a visszavonulókat, akkor a veszteség még több lenne. Minden kórház tele van se­besültekkel és ahogy mi magunk is 3é­­pésről-lépésre vonultunk vissza, utun­kon holttesteket cs haldoklókat talál­tunk. Arra sohasem volt idő. hogy fel­szedjük és magunkkal vigyük őket. — Ahol spanyol holttestekre találtunk és eltemetni már nem tudtuk őket, ott valamennyi holttestet petróleummal ön­töttünk le és meggyujtottuk őket. Az égő húsnak, az elégő szövetnek és a holttestek táskájában felrobbanó patro­noknak borzalmas füstfellegén köhögve és fulodokolva, félig megvakultán és fé­lig őrülten botorkáltunk órákon keresz­tül, — ez volt a visszavonulás. A tisz­tek káromkodtak, sokan a kimerültség­től leestek a lóról és négykézláb ván­szorogtak mögöttünk. A marokkóiak a kezükbe került légionisták hasát vágták tel, az élő és üvöltő ember hasüregét kövekkel raklak tele és úgy hagyták őket ott a pokolian ‘tűző nap alatt, sa­ját vérében fürödni, amig meg nem halt. Ezeket a sebesülteket, az így megölt légionistákat a rif-kabilok nem viszik magukkal, el sem temetik, hanem ott hagyják Heverni a mezőn. keresztül a budapesti készleteket igye­keztek összevásárcfüi a lengyel ügynö­kök. Az osztrák nemzeti bank már megadta a választ a lengyel sibereknek és egye­lőre megszüntette a dollár bankjegy jegyzését, ami azonban nem jelenti azt, hogy a dollárt nem jeg5rzik Ausztriában, hanem csupán a bankjegy jegyzését tö­rölték, míg a ncvvyorki valutát továbbra is jegyzi az osztrák nemzeti bank. tette q Paifdevé-kormány fennma­radását. A megegyezés nemzeti szük­ség volt, mert a parlamenti egyen­súly forgott kockán. A radikális szocialisták legközelebbi kongrešz­­szusán meg fogja pecsételni az uj pártszövetséget. Herriot és Pa­­inievé hozták össze a kartelt, — így végződik Éré Nouvelie vezér­cikke — tehát együtt kell dolgoz­­niok Franciaország é# a demokrá­cia jóvoltáre. — A jégionistákat hallatlanul gyűlö­lik a rif-kabilok, mert azt tartják róluk, hogy csak pénzért szolgálnak idegen államot, éppen ezért az idegenlégiöbeli katonákkal, ha a kezükbe kerülnek, sokkal kegyetlenebből bánnak el, mint az elfogott spanyolokkal. Igaz, hogy a spanyol légionisták sem kegyelmez­nek.. . — Egyszer az egyik őrjáratunk há­rom rif-kabilt fogott el. Fegyver nem volt náluk, így vezettük őket a blokk­házba. A parancsnokló tiszt kijelentette róluk, hogy bizonyára kémek. Sorakoz­tatta a legénységet, a három embert falhoz állíttatta, azután kiválasztatta a légió három katonáját és rájuk paran­csolt: — Löjjétck őket agyon! — A három katona egy lépés távol­ságról löit bele a három rif-kabil moz­dulatlan, nyugodt arcába. Azonnal meg­haltak. A parancsnokló tiszt utasítására a húrom holttest fejéi levágták-, dárdára tűnték, a levágott feiek fülét lenyiszál­­ták és az igy megcsonkított, véres, puskaporfüstös fejeket az őrház három kapujánál kitűzték. A három lefejezett holttestet a falnak támasztották és száz lépés távolságról célba lőttek rá, ki a térdét, ki a szivét, ki a kezét akarta el­találni. A rostává lőtt holttesteidet az­után szamárfarokra kötve hurcoltatták el a hegyek közé, ahol dinamittal rob­bantottunk nekik sirt. Másnap reggelre a lándzsára tűzött fejek eltűntek a btok­­ház kapui elől és nyomaveszett a rob­bantott sírokból a holttesteknek is. Az örtálló katonák viszont felmetszett has­sal holtan feküdtek a köveken. — A spanyol idegenlégió hat zászló­aljból áll, most szervezték hozzá a he­tediket. Egy-egy zászlóaljnak ötszáz­­ötven-hatszáz ember a létszáma, de a veszteségek már nagyon nagyok. Ezért határoztam el, hogy megszököm és in­kább választom a menekülés bizonyta­lanságát, mint azt, hogy a marokkóiak kezébe kerüljek. Szenzációs kottavásár! Soha ilyen olcsón kottaslágereket nem vásárolhat. Küldjön be 22 dinárt és kap 10 elsőrangú zenemüvet, a leg­divatosabb dalokat és táncokat zon­gorára és részben ének zongorára. Utánvéttel nem szállítok. 0933 Rebholz Ferenc Veiika-KiUinda Suboticára helyezik a sombori hidrotechnikai hivatalt Somborban nőm találunk alkalmas hivatali helyiséget Súlyos probléma megoldása e.ótt áll a soinbori hidrotechnikai hivatal, mely eddig az Apatini-uccában szekelí. A ház nemrégiben gazdát cseréit és az uj tulajdonos felmondta a bérletet azzal, hogy november l-én maga fog beköltözni házába. A hidrotechnikai hivatal főnöke Krotin Zlaíije mérnök a lakáshivatalhoz fordult védelemért. A sombori lakáshivatal most hozott döntést az ügyben, kimondta, hogy az uj lakástörvény alapján a háztulajdonos­nak joga van november l én házába beköltözködm. A hidrotechnikai hivatni vezetője most helyiségeket keres a hiva­tal számára, azonban igyekezete ir.ind­­ezideig eredménytelen maradt, mert Szomborban nincs erre a célra • megfe­lelő lakás. Krotin mérnök ezért felter­jesztést is intézett a íö dmiíveiés- és vízügyi minisztériumhoz, melyben refe­rál a történtekről és utasítást kér arra az esetre, ha november 1-ig nem talál­na Szomborban a hivatal céljaira meg­felelő helyiségeket. A minisztériumtól mindezideig még nem érkezett válasz, azonban mint érte­sülünk két megoldási terv merült fel. Eszerint a hidrotechnikai hivatalt ide­iglenesen vagy egyik állami hivatal he­lyiségeiben helyezik el, vagy pedig át­helyezik Szuboticára. Az utóbbi meg­oldást a somboriak nemcsak azért tart­ják károsnak, mert ezzel Sombor ismét egy hivatalt veszítene el, hanem azért is, mert Szombort fö'drajzi fekvésével predestináltnak ítélik arra, hogy a hidro­technikai hivatal továbbra is ott ma­radjon. „Ásom a síromat“ Viviani volt francia miniszter­elnök — a szerelem halottja Párisból jelentik: René Viviani, Fran­ciaország egykori miniszterelnöke, aki nevét azzal irta be a történelembe, hogy az ő miniszterelnöksége alatt tört ki a világháború, immár ott alussza örök ál­mát tavaly elhunyt felesége mellett. Most, hogy elhangzottak fölötte a nekrológok, egyes francia lapok óvato­san, anélkül, hogy a kegyeletet túlságo­san megsértenék, érdekes dolgokat ír­nak meg a volt államíérfiu életéből és haláláról. A nagyvilág csak ebből tudja meg azt, amit csak bizalmas körökben tudtak, hogy Vivianinak két szenvedé­lye volt: az egyik a politika, a másik a szerelem. Ennek az utóbbi szenvedélyé­nek tulajdonítható korai halála. Olyan francia ember volt ö. mint amilyennek Quy de Maupassant jellemezte honfi­társait. »A francia ember olyan, — irta a nagy elbeszélő ,—■■ hogy ha egy hajó­­árbócra felhúznak egy szoknyát, akkor a francia ember képes a hajót követve átúszni az óceánt«. Sajátságos, hogy a perzselő szerelmi lángok ugyanolyan sorsra juttatták Vivianit. mint Guy de Maupassantot. Paralitikus lett és beteg­sége az utóbbi hónapok alatt rohamosan rosszabbodott. Tavaly, amikor felesége meghalt, azt rebesgették, hogy a szerencsétlen asz­­szony férjének csapodársága miatt ön­gyilkos lett. Ez a verzió azonban alap­talannak bizonyult, mert igaz ugyan, hogy Viviani asszony hirtelen halt meg, de az orvosok kétségtelenül megállapí­tották halálának természetes okát. Az valószínű, hogy férjének hűtlensége siettette az érző szivii asszony halálát, aki rajongásig imádta férjét és Vivianit bizonyosan furdalta a lelkiismeret, ami­kor feleségét utolsó útjára kikisérte, mert az egész temetési szertartás alatt úgy zokogott, mint egy kis gyermek. A temetés után napokig vigasztalhatat­lan volt és végre is régi barátjához, Clémenceauhoz utazott, akihez ezekkel a szavakkal állított be: — Georges barátom, hozzád jöttem, hogy vigasztalj engem nagy bánatom-Herriot megmentette a Paisilevé-kormányt Megegyeztek az uj pártszövetségről A marokkói halálmezőkön Egy megszökött spanyol légionárius az afrikai háború borzalmairól

Next

/
Thumbnails
Contents