Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-13 / 245. szám
f5>25 szeptember 13. BACSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal. A Duna Irta: Gonda László hajóskapitány Újabban a világháború alatt, de azután különösen minden eddiginél sokkal fokozottabban nyomult előtérbe a Duna-folyarn óriási gazdasági, politikai és stratégiai jelentősége. Éppen ezért az öszszes dunamonti, de azonkívül is az öszszes európai államokban meg azok öszszesgazdasági köreiben, erőteljes mozgalom indult meg, hogy a Duna-foiyam forgalmának nagyarányú fejlesztését előmozdítsák és biztosítsák a Dunának azt- a szerepeit, amely azt, mint Közép- és Kelet-Európa legnagyobb jelentőségű folyóját és viziutját kétségtelenül megilleti. * A németek, mint Európának a legjobb gazdasági érzékkel bíró népe, legjobban felismerték a Duna jelentőségét és fontosságát és ezért még. az elvesztett háború utáni súlyos helyzetükben is mindent felülmúló áldozatokkal igyekeznek forgalmának fejlesztésére s a folyó minden irányú értékesítésére. E célból már meg is kezdették a Dunát a Majnával és összekötő hatalmas európai jelentőségű hajózható csatorna építését, mely hivatva lesz az amerikai árut olcsó viziuton juttatni egész Európán keresztül akár a Fekete-tengerig és viszont. Nálunk, sajnos, csekély érdeklődést látunk eddig államunk e legfontosabb életerő iránt úgy a nép, mint az érdekeit és hivatalos körök között s ezért hasznos szolgálatot vélünk- tenni, ha a Duna folyóra és az ezzel összefüggő összes kérdésekre, melyek kereskedelmünkre, általános közgazdasági viszonyainkra s igy az egész népjóíétre oly nagy jelentőséggel és kihatással bírnak; e fontos kérdés állandó napirenden tartásával, ismertető és felvilágosító cikkekkel, felhívjuk és ébrentartjuk a hivatalos és nem hivatalos körök figyelmét és belevisszük úgyszólván a köztudatba, hogy a Dunát minden jó polgárnak ismerni kell, a Duna folyam és az azzal összefüggő kérdések iránt érdeklődni szükséges és szinte kötelesség s azonkívül nagy nyereség is. Ezért kezdettem meg^a Bácsnjegyéi Napló hasábjain a Duna-kérdés ismertetését és miután ismertettem a Duna őstörténetét és kulturjelentőségét mely alkalommal kimutattam, hogy e hatalmas folyamnak már az ősi népek is nagy fontosságot tulajdonítottak,ezúttal ismertetni óhajtom a Duna folyót a maga egészében, — később annak vízrajzi, azután hajózási, továbbá jogviszonyait fogom közölni, hogy ezek után hangsúlyozhassam és megmagyarázhassam kereskedelmi és közgazdasági jelentőségét az egész államra s annak polgáraira. Végű! rá akarok térni a jugoszláv Duna inai helyzetére, hogy ennek eredményeképen megvilágítsam az előttünk álló nagy feladatokat s a teendőinket. # A Ztozfí-folyam eredete az általános földrajzi megállapítás szerint Dontiu- Eschingen-nél a Fekete erdőkben Németországban Badenban van, hol a ürege és Brigach patakok 1.0U0 111-en fe’iili tengerfeletti magasságban egyesülnek. A Duna folyásiránya általában keleti. Eredetétől délkeleti, mely azonban csakhamar északkeletivé válik. A sváb inra hegységbe lépve Friediingemiél egy. érdekes jelenséget látunk, pgyanis itt a Duna vizének jelentékeny része a fenéktalajban eltűnik s ez az eltűnt víztömeg földalatti folyásába a Rajjia-folyam egyik mellékfolyójába az Ach-ba kerül. A bajorországi Ulm városnál válik a Duna hajózhatóvá, azonban az innen Regensburgig terjedő szakaszon még csak kisebb jármüvek közlekedhetnek. A Duna—Rajna-csatorna építésével öszszefüggésben e szakasz csatornázása, nagyobb hajók részére használhatóvá tétele kamara-zsilipek építésével már folyamatban van. Ragensburgnál a Duna ismét délkeleti irányba fordul s innen már nagyobb hajók is közlekedhetnek rajta. Passau-ná) hagyja el a folyam Németország területét és itt Ausztriába érve keresztül folyik egyik legszebb és legvadregényesebb szakaszán. A Grein és Krems osztrák helységek közötti ' részén van egyúttal hajózási szempontból egyik legérdekesebb, legnehezebb és legveszélyesebb része, az u. n. »Strunden«, hol egyrészt a kanyargós meder, másrészt a sziklás fenék, azután a sebes folyás nagy ügyességet és óvatosságot kívánnak a hajósoktól. Dévénnynél a Duna elhagyja Ausztriát s részben Csehszlovák, részben magyar területre lép s átszeli előbb a Kis A'fö'd termékeny vidékét,, majd a Vértes hegység déli lejtőjét öntözi s azután Vdcnál ezt elhagyva hirtelen egészen Dél felé fordul. Közben egészen megváltoztatja jellegét és szeszélyesen kanyargó, hegyi folyóból, méltóságteljesen hömpölygő széles és hatalmas viziuttá lesz. Keresztülfolyva a Nagy-Alföldön Mohács alatt elhagyja a Duna Magyarországot és az SHS királyság területére lép. Itt végigöntözi a dús Vajdaságot s magába szedi leghatalmasabb hajózható mellékfolyóit a Drávát, Tiszát és Szávát, Szerbiából pedig a Moravát, Mlávát. Karast, Pékét s lejebb délre a Timokot. Báziás alatt, hol a Duna balpartja már Golubac és a vele szemben levő Lászlóvár között a meder közepéből kimagasló Babagáj sziklacsucs jelzi a folyam leg- Románia, a történelmi nevezetességű szebb, legérdekesebb és legveszedelmesebb részének az u. n. zuhatagi szakosznak kezdetét. E szakasz egész hosszán vizalatt rejtőző és viz fölé kimagasló sziklák sokaságán -zugva-bömbölnek törnek meg a habok a legnagyobb óvatosságra intve a hajósokat, hogy a sziklákon össze ne törjön esetlég jármüvük.. 2—3 km. széles, majd égbenyuló sziklaszirtek közt 100—200 m keskeny és 60 —80 m mély meder váltakoznak itt vadregényes mivoltukkal folyton gyönyörködtetve az utasokat. Végre kiér a Duna a széles orsovai völgybe ,hogy a múlt idők bájos rózsakertjét a török Ada; Kelek sziget alkotja, melyet azonban — sajnos — újabban megfosztottak eredeti érdekes jellegétől. Orsóvá alatt a zuhatagok utolsó részén, a nagy sebességű Vaskapu szakaszon át elhagyja a Duna veszedelmes részeit s szélesen elterülve, számos szigetet alkotva lassan folyik Bulgárián és Románián keresztül, míg végre tsmailnál 3 ágú deltára oszlik s 5000 quadratkilo.méter területi mocsarakat képezve a Ki- Ha, Sulina és Szt.-György ágakon át a Fekete-Tenger sötét hullámai között vész el Európa e hatalmas viziutja. A Duna folyamot vízrajzi szempontból 3 szakaszra szokás osztani és pedig: a felső-Duna eredetétől Dévényig 10)5 kin hosszúságban a Közép-Duna Dévénytől Orspváig 940 km és az Alsó- Dana Orsovától a torkolatig 960 km hosszba^!. Hajózási szempontból a Dunát öt szakaszra osztják: 1. Passau—Bécs 30t km. 2. Bécs—Gönyü 147 km. 3. Gönyü—Drenkova 80S km. 4. Drenkova—T.-Severin 84 km. 4. T.-Severin—Sulina 940 km. Államok szerint ma a Duna a következőképpen oszlik meg: 1. Baden—Württemberg 263 km. 2. Bajorország 362 km. 3. Ausztria 346 km. 4. Csehszlovákia (csak balpart) 173 km. 5. Magyarország (csak .iobboart) 173 km, Magyarország mindkét part 280 km. 6. S, H.S, királyság .mindkét part 355 km, csak jobbpart 230 km. 7. Románia csak balpart 630 kin, mindkét part 445 km. 8. Bulgária csak jobb part 400 km. Ez adatokból látható, hogy a Dunaiállamok közül a folyam mentén használható partja van: Bajorországnak 724 kni. Ausztriának 692 km, Csehszlovákiának 173 km, Magyarországnak 733 km, S. H. S. királyságnak 940 km, Bulgáriának 400 km, Romániának 1520 km. Tehát Jugoszlávia parthosszusag tekintetében az egész Duna mentén a második helyen áll, azonban ha hozzávesszük a Duna hajózható mellékfolyóit és csatornáit, melyek mind a mi területünkön vannak és pedig: a Dráva 296 km. parttal a Tisza 340 » » a Száva 1200 » » a Péter király-csatorna 246 » » az Alcksandar királycsatorna 140 » » a Bega-csatorna 176 » » a Tcmcs 6 » '» tehát összesen 2424 'km. partot, akkor kétségtelen, hogy az S. H. S. királyságnak az összes Dunamenti á lamok között a legtöbb használható partja van, amiből természetszerülteg következik, hogy nálunk van meg legjobban a lehetősége a Duna-folvam gazdasági értékének kihasználására, hogy reánk nézve van a Dunának kétségkívül a legnagyobb értéke és jelentősége'. (Tehát csak az érdekelt és hivatalos körök kel"ő belátásától függ, hogy Európa ez óriási viziutja államunknak a legnagyobb közvetett és közvetlen hasznokat hajtsa. Szombori vázlatkönyv Szombor szürke vidéki város, unalmas mint minden alföldi város: álmos és álomtalan. Szombor élete a gabonaszakmában csúcsosodik ki, minden második ember gabonás és ha egy-egy idegen megjelenik a szombori fórumot jelentő $zfobo<M-kávéházban úgy megbámulják, mint az Eiffel-tornyot. Szomborban három nyelven beszélnek: szerbül, magyarul és gabonanyelven. Ez nem tévesztendő a virágnyelvvel. Szomborban nincsenek események, legfeljebb gabonakracliok. Szenzációk a világért se fordulnának elő. mert »Gott behüte!« — mit szólnának hozzá a jó öreg gabonaüzérek. Szomborban mindent kicsibe mérnek, a szenzációt is. * Ami elsőnek tűnik szemébe az * ” idegennek és amivel nem győznek eleget dicsekedni a benszülöttek: az a női borbélyüzern. Fiatal! csinos lányok állnak a vendégek rendelkezésére a szállodai borbélynál. Vakmerő ujitás ez és az oka abban van, hogy a szombori nők is hódolnak a bubifrizurának ami ugylátszik jövedelmezőbb a férfi borbélyoknak. A férfiborbélyok ugyanis most nőkkel vannak elfoglalva, a férfiakat viszont nők borotválják Szomborban. Persze jaj most a hűtlen szombori férfiaknak... Mindenesetre dicséretre méltó a szombori lányok példája, akik férfi mesterséggel keresik a kenyerüket és mégis: ezek a borbéiytnülielyben foglalatoskodó szombori lányok egyelőre még csak —• haboznak. A szegény férfiaknak pedig felkopik az álluk. ¥ A csöndes Szomborban van egy ‘ lokál, amit még nemrégiben Kongónak neveztek. Persze nem azért hívták Kongónak, mintha valami köze lenne a délafrikai gyarmathoz, hanem, mert ez a hely állandóan kongott az ürességtől. Most uj gazdát kapott, aki uj életet vitt a kongóba. És most esténkint simizöpárok nyüzsögnek a márványasztalok között, zene szól és fürge pincérek futkosnak a jókedvtől hangos helyiségben. A szombori eimésség — anélkül, hogy a névváltozásra valakitől engedélyt kért volna — elkeresztelte a Kongot — Zsongónak. Ez is szombori elmefuttatás. Jcbb hijján meg lehet bocsátani.-fc Q A szombori perifériákat mostaná’ bail egy egész különös dolog tartja izgalomban. A népfantázia kitalálta, hogy valahol az Árok uccábau boszorkány él, akit lóvá változtatott át egy szombori varázslóilegény. Azt mesélik, hogy ezt a legényt éjfélkor a temetőben megakarta babonázni a boszorkány, de a legény hajánál fogva hurcolta egyik Árok-uccai kovácshoz, ki éjnek idején patkót tett a gonosz némber lábára. Az izgalom annál nagyobb volt a nép egyszerű gyermekei között, mert a szóbanforgó boszorkány külsejű asszonyság hetekig betegen feküdt és sehol nem mutatkozott, ami természetesen uj lápot adott a rém históriának. A riporteri 'lelkiismeretesség vitt arra, hogy meglátogassam a lóvávarázsolt öregasszonyt. Boszorkánnyal úgy sem csinált még senki interjút. Hamar rájöttem, hogy nem a tisztes asszonyságot, hanem engem tettek lóvá. Megvizsgáltam az ái’ííólagos megpatkolt lábát is és nem volt nehéz megállapítanom, hogy itt legfeljebb csak a fantasztikus meséből lóg ki a lóláb. A néninek ugyanis rendes, jólsveifolt lúdtalpa van. Lúd és nem lu. (cs. b.) Tamás István : KÉT UJ VERS Isten szeretője Mennyi rossz csuda : bor, imádság táncol körülötte és ö még csak ki sem nyújtja értük a kezét. Karcsú torony-kisasszony, isten szeretője, zengő torkú szűz, az idegei: tégla, vakolat, zsindely, nem kacér és nem mutogatja a bájait, pedig mennyi udvarlója van! Az égi kárpitos, a Jelkő, betakarja selyemmel, az égi kengyelfutó, a szél, bőkokat súg a fülébe, a vén gyertyamártogató, a hold, minden éjjel az ablaka alatt settenkedik és maga a felséges nap is megszokta látogatni, mosolyog rá egész délelőtt és körülsétálja hízelegve, aztán vérbeborul a szeme és sima lehajtja vörös üstökét, ó, isteni idill, bár ilyen lennél te is kedvesem, mindenki fölött elnéző, senkivel szóba nem álló és orcád száz évig nem kapna ráncot az időtől. Az én lobogóm Kit mellém dobolt a végzete, ki mellé dobott a végzetem, annyi érdemeden lány után én már rég megérdemeltem. Milyen messze most tőlünk a jövendő, gyermek, halál, szégyen és a nagy, hősi elhatározások, odakünnt dűlhet, bomolhat a világ és égig nőhet az áradás, itt csók minden hullám ég a véres kendő, első áldozásod a véredért, az én lobogóm. Az egyik Máriát én már rég megtagadtam és sok kicsi Mária között uj szűz talált meg engem. A szemében az én arcomat hordja, mint titkos medalionban asszony a szeretőjét; a vére édesebben süt a napnál, de ha kinyújtom érte a kezem ; semmi, úgy elfut, akár a köd a reggel elöl mint az öreg ember esztendői és csak nézem ha jön felém ragyogón, frissen, mintha sose láttuk volna egymást, mintha sose lett volna az enyém és a véres kendőt csak álmodtam, kenyérfélén asszonytalcn J fekete éjjel.
