Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-02 / 234. szám
2. oldal BACS MEGYEI NAPLÓ Városok világkongresszusa Párisban A jugoszláv városokat is meghívták a kongresszusra Szeptember végén tartják meg Párisban a városok nemzetközi világkongresszusát. amelyen ,az eddigi jelek szerint minden nagyobb város képviseltetni fogja magát. A kongresszust előkészítő bizottság már összeállította tárgysorozatát, amelynek pontjai között szerepelnek többek között a városok telekpolitikája és a lakáskérdés, a nagyvárosok körüli falviak és városok kiterjedésének és az ezzel összefüggő jogi helyzetnek szabályozása, valamint a városok kormányzati kérdése. A kongresszust előkészítő bizottság a jugoszláviai városokat is felhívta, hogy képviselőiket küldjék ki a kongresszusra, amely tíz napig fog tartani. A felhívásra a vajdasági városok szövetsége már megtette az előkészületeket, hogy a párisi kongresszuson .kellő számban képviseltessék magukat a vajdasági városok. Hogy a gyakorlatban mit fog eredményezni a jugoszláviai varosokra nézve ez az uj nemzetközi kapcsolat, azt csak a jövő fogja megmutatni. Mindenesetre a vajdasági városok szövetségének, a mely eddig is intenziven folytatta munkáját, a legkedvezőbb alkalma lesz arra, hogy' a vajdasági városok fejlesztése terén uj tapasztalatokat szerezzen. A jugoszláviai városok között talán a vajdaságiak kerültek a legsúlyosabb helyzetbe. Vagyonuk legnagyobb része az agrárreform következtében elveszett, jövedelmük megcsappant, úgyhogy, nem egy város került a csőid szélére. A kongresszuson bizonyára szó lesz az anyagi zavarok közé keA kis tehén irta: Rozványi Vilmos — Aj Istenem, mennyi az? Éppen semennyi, — ha az ember úgy veszi — azt az egyetlen nagyobb jószágot, a kis tehenet semennyinek is lehet számítani. Még annyija so legyen valakinek?... No, te jói d gondolád a szegény ember életit... Az ember csak az eget nézi. Rántott ugyan egyet a vállán, abból tehetett látni, hogy valamit mégis csak gondol, de megint vont egyet a másik vállán, abból meg nyilvánvaló, hogy nem mondja ki, ami eszébe jutott. A fehérnéppel nehéz. Egyszeri szórni nem éri Az asszony rakosgatja is sorra vissza a gondolatkockákat. :— Aszontad, csak baj van véle? De hát még mindig jobb, ha az embernek legalább baja van, mint igy, hogy semmije sincs . . . Baj csak ott van, ahol van valami . . . Ászondod: »ídp azért nem kel? az embernek semmi, csak az ilet..'.« De azám, ha Set véna az, amit mos mink csinálunk!... Csak e' nem az, mer ahol semmi sincs, ott még az ilet is csak baj, nem ilet... Hát igy vedd ezt!„. Az ember nem veszi sehogy, mert erre még a vállát sem vonja.. Errői már beszéltek, hát hadd mondja az asszony még tovább. Okos ember nem szeret kétszer beszélni semmiről, csak az aszszonyok. Ám az asszony ma sehogysem akart belezavarodni Nagyon szép sorban mondta: — Te tán lovat vennél, mi? . . . Möngyad csak! . . . Azt szobiad mondani, hogy inkább lovat vennél . . . Mászen, ha a lovat is meg lehetne fejni, én se bánnám ... Csak lu nem ád tájt... Most kezdődik... Csékán is kiegyenesedik. Úgy tesz ugyan, mintha a dicséretbe egyenesedett vtána bele, abba a dicséretbe, amit az asszony kent rá, hogy. »hát hiszen bolondokat nem szokrült városok szanálásának módjáról is. A jugoszláv városok kiküldendő képviselőinek a névsorát tnég nem állapították meg és igy azt sem lehet tudni, hogy hányán vesznek részt a Vajdaságból a párisi kongresszuson. Mint értesülünk a vajdasági városok szövetségének vezetősége a napokban fog ülést tartani, hogy a delegátusok kiküldése tekintetében határozzon. 1925. szeptember 2. A külkereskedelmi mérleg érdekes adatai japánban revolvert, Kanadában fehérneműt vásároltunk Kinába könyveket vittünk ki A külkereskedelmi mérleg most közzétett adatai szerint az elmúlt évben Jugoszlávia 41.281 kiló muzulmán fezt hozott be, ami darabszám szerint 340.542 feznek felel meg. Ez a sok fez Csehszlovákországból (11 millió dinár értékben), Németországból (1.5 millió dinar értékben) és Olaszországból (1 millió dinár értékben) került Jugoszláviába. A 13.5 millió dinár értékű fez tehát két olyan országból — Csehszlovák- és Németországból — jött ide be, amely két országnak több fezgydra van, de egyetlen muzulmán lakosa sincs. * Svájcból 2564 aranyórát (279 kiló) hoztunk be az országba 3 millió dinár értékben. Ugyanonnan 1507 kilót kitevő 11.909 darab ezüst óra került az országba, ahova még 40.007 darab (5324 kiló) más órát hoztak be 6.8 millió dinár értékben. Gyerekjátékokért 4 mflió dinárt fizettünk a külföldnek, ellenben gőzekéért (276.093 kiló) csak 3.5 millió dinárt, azt is Amerikának. Kaszák 15 millió dinár értékben kerültek az országba és aratógépet 6.8 millió dinárért vásároltunk, főleg Magyarországon. Kerékpár 3789 darab (131.700 kiló) jött be Ausztriából és Németországból. Értékük 5 millió dinárt tett ki. Teherautó Csak 102 darab iött be 4.5 millió dinár értékben, személyautó 701 darab. * Zongora 665 darab (220.772 kiló) jutott be kizárólag Ausztriából és ablaküveg (2 méternél nagyobb) 2 millió kiló súlyban és 15 millió dinár értékben Csehszlovákországból. * T rí poliszba 4 millió dinár értékű árut, Máltába 90 ezer dinár. Marokkóba 4.461.000 dinár értékű különféle cikket vittünk ki, anélkül, hogy egy para értékben onnan bármit is behoztunk volna. Tripoiiszba, Marokkóba és Máltába tűzifát és cementet szállítottunk. Venezuelából 3000, Észtországból 1000, Mexikóból 60.000, Palesztinából 3000. Perzsiából 1.269.000. Uruguayból 935.000, Finnországból 10.000 dinár értékű különféle cikket vásároltunk, anélkül, bőgj' oda egj'etlen para értékű árut kjvittünk volna. Finnországból chilei salétromot (műtrágyához és lőporgyártáshoz). Palesztinából déli gyümölcsöt. Venezuelából ipari növényeket Észtországból mintríkat (csak 1000 dinár értékben). Mexikóból gyógynövényeket hoztunk be.. Az exotikus államok közül Egyptomba és Törökországba a legnagyobb a kivitelünk. Egyptomba i 111 lés Törökőr szagba lúl millió dinár értékű árut vittünk ki. Az Egyptomba kivitt áruból 77 millió dinár cement és 30 millió di nár értékű épületanyag volt. De kisebb tételekben más cikkek is kivitelre kerültek. Apróállat, juhturó fut ki Görögországon át Egyptomba és mint Görögországba kivitt cikkek szerepelnek a kereskedelmi mérleg statisztikájában. Egyptomból 11 millió értékű áru került Jugoszláviába, főleg vas- és vasáru (10 millió dinárért), kevés ipari növény, gyapot és déligyümölcs. A 101 milliós törőkországi kivitelünk főtétele a juhturó (74 miliő), apróállat (11), cement (7.5), bab (1). Viszont Törökországból 4 millió dinárért pamutot és fél millióért gyapotot és további félmillióért más kisebb tételeket vásárol-. ! tunk. Indiába való kivitelünk 16.890.000 dinárt tett ki és ebben 15 millióval cement szerepel, mint fökivíteli cikk. Viszont Indiából 78 és íél millió dinár értékű árut, nagyrészt nyersanyagot jup tát, manüliát (55 millióért), rizst (4.5 millió), gyarmatárut (5 millió) hoztunk be. Algírba 13.321.000 dinár volt a kiviteliünk és 1.6 millió dinár onnan a behozatalunk. Épületanyagot és faárut vittünk ki és ipari növényt importál-! tunk. Dániából 15 millió értékű árut hoztunk be, ezzel szemben 1.2 millió dinár értékben vittünk ki. A kivitel fele nyers gyümölcsből állott. A többi selyemgubó és nyersbőr volt. A behozatal nj'ersalajra és ételolajra szorítkozott. Az argentiniai kivitel 7 és fél, a behozatal 13 és fél millió dinár vdt. Fát, épületanyagot és papirt (2 millióért), cementet és növényszeszt vittünk ki, ólain övén ye két, gyapotot és nyersbőrt boztuuk be. Beviteli és kiviteli piacaink közt szerepelnek még: Brazília, Japán (ahonnan többek közt 10.000 dinár értékben revolvert is vásároltunk), Litvánia, Kanada (innen fehérneműt is behoztunk)! Norvégia, Portugália. Oroszország, Szíria, Tunisz, Chile, Svédország. Az egyetlen hely, ahova könyvet importáltunk: Kina. Úgy látszik, ott még olvasnak, mert itt nem. tál beszélni«, de azért a füle pirulásán látni, hogy ha szóval is. de voltaképp ezúttal tarkón billentették. S az asszonj- most aztán neki! — Eccer se hajlottam még. hogy bolondokat mond. Peg mikó riszeg, még szeret is nagj'ot mondani ... De abba Is van mindig valami értelem, amit riszegen szól... Azér nem értem. , hogy mér ifcább lovat akar... Pég sosincs berúgva, mikó mongya. Lu!... Mikó még tehén sincs a háznál... Há’szen, ha geróiok vónánk... mert aki gerófné, az felpattan a paripára, széthajtja a lábát rajta, oszt’ végig rajcsurozik véle a falun ... És kis idő múlva megint: .— De hát én nem ódzkodok . . . Csak ide azzal a tátossal is. a is iobb. mint semmi . . . Máj oszt’ iccaka »kiiovago- j lünk«, mer’ nappal elf akadna a falu nevetőbe ... Hát itt már négyszer-ötször a véknyába rúgtak Csékáíiitak. Állta. Nem ugrott fel, nem vágta pofon ököllel a tormácoszSopot, ahogy szokta ilyen döfölésekre. Csak az utolsó. fordulón, amikor a falu nevetségét hányta fel az aszszonj', emelkedett fel lassan s szipogatta idegesebben a csitorát. —... a tehenedbe! — mormogta halkan, hogy e! ne verődjék az asszonyig. Nagj' visszhangja kelne az ilyen káromlásnak, jobb a hangját lenyelni. — Vessz meg tehenestül! A csöndre az asszony meghatódik. Lám, derék ember ez mégis! Nem rugódozik végtelenül . . . S egész szeliden, szinte anyás jóakarattal folytatja: — Látja-e Csékán, mir ne lehetne kis tehenünk? . . . Van is rávaló piz az asztalfiába ~~ lóra... De a Juvai igaz-e, esak magának lenne dóga? ... A tehen ikább az asszonyra tartozik . . , Nekem meg, most is ni, mi dogom?... Nyaggatoin magát... — E’ mán igazi — bökken ki akarat- | Janid a csutora mellett. — Ipp azér! Ha ekkis tehénkénk lenne, maga is békibe lehetne jobban... Oh, Istenem ekkis tehen! S az asszony a leglágyabb hangján íuvoilázott, hogy már szinte nevetni kellett ... A kis felien, a kis teheti.. Ekkor verődik be az utcába a hazatérő gulya... Ostorpattogás, rikoltozások, dühös káromkodás, mérges nevetés, ha egy-cgy jószág sehogysem akar betérni a helyére. A ialu rendes esti komédiája, amely apró tréfákkal, derűs hangulatokkal, könnyű izgalmakkal frissíti az elbénuló idegeket. Csékánné is kiszalad a kapura. A szomszédasszony birkózik kis feketetarka rtskájával. — Héj haza mán a teremtésidet! Ez a kis tehén az esti komédia legfőbb attrakciója. Néha órába telik, inig be lehet verni az udvarra, de ezalatt megjáratja gazdájával a falut keresztül-kasul. Minden kapuban bevizitel, bődül egyet, csak a saját otthonáról nem hajlandó tudomást venni. Asszonya néha már sírva hajszolja az utcákon s az egész falu kacag rajta. — No, ez a kis rusnya fireg még nekem se kéne! — szalad ki meggondolatlanul Csékánné száján. Az ember tekintete egyre ragyogóbb. Rágja a bajuszát idegesen s gúnyos fö!ínnyel hallgatja, amint az asszony szidja a lump jószágot, hogy bitangba szalad egy-kettőre az iiycn tehen miatt még aludni sem lehet nyugodtan, az ilyen ronda dög halálra tudja keseríteni az embert, jobb vóna az ilyet mészároshoz vinni, mint ennyit kínlódni vele. És igy tovább. —E’ még tán néked sem kéne? — bazsalyog Csékán, de már szinte marakodó, buja kedvvel, olyan tervelö rosszindulattal, hogy nemcsak az asszony, de még a tuskó is meg tudhatja belőle, mi lehet a tréfa, amelyne az eszét töri. Az asszonj', mintha tüzes j'asat nyomtak volna a torkára .olyat nyel. Remeg, hegy el ne árulja magát. Szörnyen elrémillő arcot mutat az ura felé, a mellére nyomja két kezét, úgy torpan vissza; — Jaj, e’ még nékem se! Csékán már nyúl is a kilincsért. Az asszony útban van. félretoiia. kimegy. — Pedig ez eladó! Háromért kinálták' a tennap!... És felcsattanó nevetéssel meg oda á makacs' állattal vesződő szomszédasz-, szonyhoz. — Baj van véle? Szegény asszony kimerültén, remegő cimpákkal fordul oda: — Baj, mindig!... Hogy az Isten venné már el tőlem!... Mán belégebedek... És nem tudok túladni rajta. I — Hát ha.icsa mán hé hozzánk, oszt’ ! haggya ott... Az én feleségem máj’ meghal érte, úgy szereti... Adok érte négyet... És Csékán röhögése felveri az egészutcát. A szomszédasszony már az ostort fogja, hogy a tehén helyett a gúnyoló-, dón vágjon végig, amikor Csékán kitárja a kaput: — Ide hajósa be!... A szemtelen kis tehén gondolkodás, nélkül bölevágódik az idegen portára,* Ki se lehetett volna verni, olyan jól érezte magát ott. Csékánné bemegy a házba, kuncogva huzza ki az asztalfiát, szedi ki a pénz s ícnekedő jókedvvel megjr vissza az udvarra. Csak akkor bosszankodik fe!,; amikor ieleségét látja, hogy boldogan ölelgeti a kis bestia nyakát: — Ides bogaram, drága kis jószágom, mir’ nem szidtalak mán rigen!... Jaj csak mán májusba is szidtalak vóna kis rlusnyáffi ... Drága jószágom ... De ki gondót erre?!... Csékán belesápadt... Ám a tehenet — a kis tehent — már ki kellett fizetni, mert a falu megveri, ha csúfot iiz a szegény szomszédasszonyból. Az elébb még nevetett. Most fogcsikorgatva rakta le egyik bankót a másik * után.
