Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-07 / 209. szám

2. oldal

BACS MEGYEI NAPLÓ

1925. augusztus 7,

csak elkezd csapkodni és verekedni, ezt azonban nem maga csinálja, hanem valamelyik őse, aki benne lakozik. Ezért ne tessék állandóan rekrimináini a múltúnkat.

— A földmüvespártok egyesítésének kérdése — mondotta azután Radios — tulajdonképen már rendezve van, csak még formálisan nincs végrehajtve. Ez azonban nem lesz osztálypárt, hanem nemzeti parasztpárt, mert a paraszt nem osztály, hanem nemzet, igaz, hogy e tekintetben nagyon óvatosnak kell lenni. Nem akarom, hogy azt gondolják, hogy szerb szavazatokat akarunk szerezni a horvát politika számára.

Arra a kérdésre, hogy mii ven lesz a szlovének viszonya a szerbekhez és horvátokhoz, Radies a kővetkezőket mondotta:

— SemUyeit,. mindaddig, amíg Korosec képviseli a szlovénekéi. Köröséé sokkol rosszabb Prlbicsevicsnél. Ha normális választások lettek volna, Korosec nem volna már Szlovénia képviselője és garantálhatom, hogy a legközelebbi választásokon ez már nem is fog megtörténni, mert Szlovénia képviselői mi leszünk. A legközelebbi választásokon el fogjuk árasztani Szlovéniát, fel fogjuk ébreszteni a parasztot és ha a paraszt felébred, akkor Korosecnek bealkonyodott. Ugyanez fog történni Spahoval is. Minden szociális utón fog menni: a bégek majd a bégekkel tartanak, a parasztok pedig a parasztokkal.

A horvátoknak két ideáljuk van: a megegyezés a szerb paraszttal és a horvát szobor ideálja. Az elsőnek meg kelt lennie, a második pedig meg lehet. Nem annyira az fontos, hogy a horvátoknak lesz-e külön korvát államuk, mint az, hogy paraszt államuk legyen.

Elmondta ezután Radios, hogy valamennyi politikai tényezők kívánják, hogy lépjen be a kormányba.

— Ezt — mondotta — a legmagasabb tényező is óhajtotta, hogy a kormányba mint annak helyettes elnöke lépjek be, különböző okokból azonban azt hiszem, hogy ezzel nem kel! sietni, /te ősszel különben is rekonstruálni fogják a kormány!, amelyben a horvát pa-A szentit ■ Szegényház egy napra kiöt üli. A lakói, — 70—80 éves öregek s egytől-egyig jellegzetesen érdekes alakok — vonatra ültek és bejöttek a szuboticai törvényszékre, ahova tanúnak voltak beidézve egy bünpörben. A bünper abból keletkezett, hogy a szegényházi gondnok, Sztaics Radoje. megverte egyik társukat, Tényi Mátyás 70 éves ápoltat. Súlyos testi sértés és hivatalos hatalommal való visszaélés cimén indult meg az eljárás a gondnok ellen.

Csütörtökön tartották meg ebben az ügyben a íótárgyalást a szuboticai törvényszéken, Paxiovics István törvényszék! elnök tanácsa előtt.

A vádlott nem érzi magát bűnösnek. Igaz, hogy egyszer kézzel és egyszer seprünyéüel megütötte Tényt Mátyást, de Tényi sértegette, szidalmazta, sőt megfenyegette, hogy leszúrja. A veréssel nem okozott súlyos testi sértést. Elmondja, hogy sok baja van az öregekkel, főleg ha pálinkához jutnak és leiszszák magukat. Napirenden van közöttük a veszekedés. Ö emberségesen, jól bánik velük, az élelmezés kielégítő és a ménházban példás a tisztaság.

A vádlott után sorjában vonultak fel a szentai menbáz öreg lakói, hogy megtegyék tanúvallomásukat.

Első tanú a sértett Tényi Mátyás.

Elnök: Bántotta magát a gondnok ur?

Tarn: Igen, »két versben«. Először az arcomat ütötte meg kezével, aztán tizenkét nappal rá az oldalamat seprünyéllel. Amióta arcul ütött, a balfülcmen alig hallok valamit.

Elnök: És minden ok nélkül verte meg?

Tana: Egyszer veszekedtünk beat a

rasztpért még egy tárcát fog kapni f ős pedig vagy a közlekedésügyit, I vagy a földművelésügyit. Pasicsot : súlyos betegsége miatt egyelőre nem akarja Radics zavarni, azonban a miniszterelnök felgyógyulása után könnyen sor kerül a találkozásra. Végül kijelentette ; Radics, hogy tiz nap múlva viasza : fog térni Zugrebbs.

többiekkel és a gondnok ur mondta, hogy ne veszekedjünk. Erre én mondtam, hogy olvassa fel a házszabályt. Akkor vert meg először. Másodszor pedig beüt voltam a városban, valaki fizetett pálinkát és kicsit ittas voltam. Hát »akkor volt a scppünyél«.

Elnök: Hogy bánik a gondnok a szegényházi lakókkal?

Tana: Aki jó, azt nem bántja, ak! goromba, azt bizony megüti.

Elnök: Milyen az étel?

Taipj: Megjárja.

Elnök: Megbocsájt maga neki?

Tana: Hogyne. Lehet, hogy rosszul szóltam. Én etem gondoltam, hogy ebből lesz valami.

Elnök: Szidalmazta maga a gondnok urai?

Tana: Lehet, de én nem emlékszem rá. A barátaim pálinkát adtak. Életemben soha senkit se bántottam.

Elnök: Fájt azelőtt is a füle?

Tana: Nem igen. Csak féizugáíom sóit.

Barin .Vita! szegényház! lakó kijelenti, hogy a gondnok jól bánik mindenkivel, nem bánt senkit Tényi Mátyás ittasan Szidalmazta a gondnokot és ezért megütötte a sepriinyéllei.

Legérdekesebb volt az öregek között a piros, egészséges arcú. 80 éves Kiár Máté. Az egész vafiomástéte! alatt állandóan jóízűen nevetgélt. Valamikor magyar színtársulatoknál mint »kisegítő« játszott. Egyébként pincér volt. Mikor vándorszínészek jöttek a városba, ahol pincérkedctt, akkor ő fellépett mint komikus. A gondnokról csak jót tud mondani, csupán a — rántott levesekre van

A sentai „Éjjeli menedékhelyt

Fötárggalás a szuboticai törvényszéken

Művész

Irt«: Halász Imre

A műteremben buja piros rózsák ontották illatukat'. A- hálószobában diszkrét gyöogyvirágillatot permetezett szét a festő.

öt órára várta az asszonyt.

Még egyszer körülnézett a műteremben. Elégedetten bólintott. Úgy találta, hogy sikerült mindent a legjobban elrendeznie. A gyöngébb képeit a ío! homályos szögietekbe akasztotta, a jobbakat viszont az előtérbe helyezte el. gondoskodva arról, bogy a ió meg világítás érvényre juttassa őket. A közepén pedig ott állott a legújabb képe. amelyet legsikerültebb munkájának tartott. »Erdőrészlet őszi alkonyaikor«.

Valaha régen olvasott valahol egy verset, amely igy kezdődött:

‘ »A szőke nyírfák sárgult lombja már

a barna estbe szinaranyba játszik...«

Hogy ki irta a verset, arra már nem emlékezett, hogy hol olvasta, arra sem, de ez a két verssor megmaradt benne az évek során át. Ezt a két sort akarta megfesteni, a szavak fakó mozaikja helyett eleven színekből állítani össze az alkonyodé nap sütötte hervadó erdő képét És ma. amikor a képet be végez te, boldog önérzettel állapította meg. hogy amit akart, az a legteljesebb mértékben sikerült. Úgy érezte, tökéletesen sikerült kihasználnia a térna minden lehetőségét az erdő haldoklásán keresztül sikerült érzékeltetnie az emberi élet múlandóságát. az enijeri haJálraitéltséset. mié a lebukó nap bágyadt-vörös sugarai az isteni rendelésben való megnyugvást, a halál gondolatával való kibékülést szimbolizálják.

— A legjobb munkám. — állapította meg most is. amint isT elnézegette a &é- K

— Vájjon mit fog hozzá szólni? — — kérdezte aztán önmagától. — Ö lesz az első. aki látni íozja a képet

Most hajlandó volt ennek a körülménynek is szimbólikus jelentőséget tulajdonítani.

— Ezzel az aj szerelemmel ui korszak kezdődik az életemben és a művészetemben is .

Maga elé idézi az asszony alakját, aki ma először jön fel hozzá »a képeit megnézni«. Mert ez volt a látogatás címe. Dó a festő tudta, hogy — bármennyire érdeklik is Ilonát az ő képei — ez mégis csak ürügy, amely mögött ott rejtőzik a tulajdonképeni cél.

— Drága kis Houám — mondta magában a festő. — Ma az enyém lesz. — tette hozzá aztán és boldogan elniosolyodott

— Köszönöm. Hogy eljött — mondta a fe>stő meiegen és megcsókolta az aszszonv kezét.

Az asszony derűsen mosolygó szemekkel nézett körűt.

— Milyen kedve® itt magánál, milyen érdekes... Én még eddig sohasem láttam műtermet.

Kíváncsian vjzsgálgatta a furcsa ötszögletes termet a rengeteg ablakokat. Aztán végigfutott a szeme a festményeken.

— Milyen kedves ez a csendélet —. mondta az egyikre. Azután közelebb lépett és kezdte sorra venni a képeket. Némelyikre tett egy-egy megjegyzést, apró semmitmondó kedvességeket hízelgő csacsiságokat. A festő mosolyogva hallgatta. Egyik-másik képhez ő is fűzött néhány magyarázó szót, közben pedig valami furcsa izgalommal figyelte, mint jutnak egvre közelebb az »Erdőrészlet«-hez. .

— Vájjon mát fog szólni hozzá? — kérdezte ismét önmagától. ÉS némi finrwoélyessér rezgeti a hangjába:, midőn elkezdte:

— Ez pedig a legfrissebb munkám: »Erdőrészlet őszi alkonyaikor«.

És feszült várakozással figyelte az asszony arcát.

Az asszony esz? futó pillantást vetett a festményre.

— Csinos mondta rá könnyedén. És a tekintete már továbbsiklott egy másik képre. Egv női akt volt. azt nézegette figyelmesen.

A festőnek nagyot fájdalmasat dobbant a szive.

— Mi ez? — kérdezte magától. — Hát ennyi az egész?

ő valami egészen mást várt, maga sem tudta, hogy mit Valahol olvasott egyszer egy festőről, aki megmutatja a legújabb képét az ideáljának, nare a nő egyetlen szót sem szól csak — sírva fakad. Valami ilyesfélét várt ő is. ha nem is éppen ezt. de mindenesetre a tetszésnek. az elragadtatásnak valami különös telét akár szavakkal, akár csak egyetlen mozdulattal, egyetlen pillantással. És ennek a nőnek nincs más szava ehhez a képhez, csak az. hogy »csinos«.

Még megpróbálkozott" a festő:

— Tudniillik ennek a képnek a témája a természet hervadása. haldoklása, amelyen keresztül . . .

De <az asszony nem figyelt rá Éppen most látott meg a sarokban egv képet: egv divatos színésznő portréját.

— Nagyszerű ez a kép — kiáltott fel elragadtatással. Dirdct tökéletes, hű a megszólalásig.

A festő az ajkába harapott A csalódása most már kétszeres volt: a nő. akinek az ő legremekebb alkotására nein volt más mondanivalója, mint az. hogy »csinos», most megcsodálja ezt a »giccs«-et. amit ő csak a pénzért festett és aminek nincs több művészi értéke, mint egy kösse®es«t sikerült fotográfiának,

panaszaimért nem tesznek bele köménymagot. ő egyébként kevés időt tölt bent a házban a ^bandával«, mert tv art egy kis báránykaja, azzal elmegy legelni.«

Milras János a verekedésről nem tud semmit. Egyszer a gondnok elküldötto a vasútra, hogy hozzon haza az állomásról 25 kiló sót és 10 tojást. Útközben találkozott a gondnok úrral, betértek egy korcsmába pihenni a gondnok fizetett pár pohár pálinkái ő kicsit beru- I gott, mikor aztán elindult a sóval és a 10 tojással, útközben elesett és a tiz tojás összetört. Hát akkor a gondnok egy kicsit megverte.

Bálint Vilmos azt vallja, hogy Tényi ittasan szidalmazta a gondnokot.

A tanuk kihallgatása után Jeremies Risztó dr. törvényszéki orvos terjesztette elő szakvéleményét, mely szerint Tényi sérülése 8 napon belül gyógyuló könnyű testi sértés volt

A bíróság bűnösnek mondotta ki vádlottat könnyű testi sértés vétségében és , az enyhítő körülmények figyelembe vételével 500 dinár pénzbüntetésre Ítélte.

Gjeneró Márkó dr. államügyész su- I iyosbltásért felebbezett. Dimitrijevics j Dragomir dr. védő felmentés végett je« ! lentett be jogorvoslatot.

Békésen intézik el

a bolgár—görög konfliktust Kém lesz döntőbírósági eljárás

Szófiából jelentik: A szófiai kormány h nagyhatalmakat értesítette arról, hogy Görögország a bolgár határon csapatokat vont össze..

A félhivatalos „Demokraticsevski Zgovora Nicolaidi meggyilkolását összefüggésbe hozza a bolgár nemzeti kisebbségek és menekültek siralmas balkáni helyzetével.

A Szlovo különösnek találja, hogy Rentisz görög külügyminiszter dönt-Sbirósági szerződéseket ajánl a balkáni államoknak, azonban jól informált helyről szerzett értesülés szerint a konfliktus mér elini'zhetónek látszik.

Az asszony tovább nézegette a kéneket A festő növekvő ingerültséggel, szótlanul hallgatta a megjegyzéseit; most már bántották az asszony refrénszerüen ismétlődő hízelgő szavai, ideccsitették a buta kis bókjai.

Az asszony most végzett a képekkeJ. Odament a festőhöz és melegen mondta.

— Sohasem fogom elfelejteni ezt a negyedórát, amit itt töltöttem a képei között. Nagyon köszönöm magának.

— Nincs mit — felelt a iestő —. a műtermem mindenki-számára nyitva áll.

Az asszony kiérezte a szavak idegenségét. de nem tudta, mit jelentsen, ez? Pár pillanatig zavartan hallgatott, aztán megszólalt:

— Nem is mondja, hogy üljek le?

— Tessék — szólott a festő kelletlen udvariassággal.

— Maga nem ül 1c? —■ kérdezte a festőt és maga mellé mutatott

— Köszönöm, nem vagyok fáradt. —felelt az hidegen. »

Az asszony nem tudta mire vélni a dolgot. Még egv kisérletct tett:

— Magának, ugv-c. itt van a lakása is? — kérdezte és kacéran mosolygott hozzá. — Szabad megnézni?

A festő tudta, hogy most mit kelle. ne tennie. Megmutatni az asszonynak a lakás többi részeit.

— Itt lakom — felelte ehelyett közönyösen —. sajnos, most nem vezethetem be. mert rendetlenség van odabenn.

Az asszony az ajkába haranott Pár Pillanatig várt még. A festő egyetlen szót sem szólt. Az asszony felállott.

—■ Hát én megyek — mondotta.

A festő egy szóval sem marasztalta.

— Szamár. — mondta magában odakünn az asszony.

— Ostoba liba — mondta magában a! festő.

Aztán odaült az »Erdőrészlet« elé és áhítattal. gyönyörködve, boldogan nézte.