Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-30 / 231. szám
BÄCSMEGYE1 NAPLÓ 15. oldal Szerelmes levél Bohózat egy felvonásban Irta: Trifkovics Koszta SZEMÉLYEK: Vidics Vásza. orvos Mária, a felesése Éva, a buga Milán, Éva udvarlója Drazsics Lázár, ügyvéd Zsófia, a felesége János, Vidics szolgája Történik Vidicsék lakásán, I. (Ízlésesen berendezett szoba. A jobb sarokban támlásszék, közelében egy házikabát lóg a fogason.) Első jelenet. JÁNOS (belép a szobába) Szolgának lenni százszor rosszabb, mint urnák lenni!... Ma még egyszer születnék, úgy csupán azzal a feltétellel jönnék a világra, hogy ne legyek szolga. Borzasztó, de mégis igy van: az egész világon mindenki szolga; az én gazdám, mint orvos, betegeinek a szolgája, az ügyvédek, kereskedők, iparosok vevőiknek szolgálói, a biró szolgája a peres feleknek ,a miniszter szolgája az egész 'képviselőháznak, a képviselőház szolgája a választóknak, a választók szolgái a korteseknek, a kortesek ismét azokat szolgálják, akik jobban fizetnek és, igy tovább és igy tovább. Aztán meg minden a véletlentől függ. Én például ma szolga vagyok és a miniszter az véletlenül miniszter, de holnap véletlenül a miniszter ur lehet szolga és én lehetek véletlenül miniszter! Alázatos szolgája, miniszter ur! Elsősorban az utókorra gondolnék, ugyanis lefényképeztetném magamat, hogy legyen emlék rólam, azután legközelebbi környezetemről gondoskodnék, ugyanis meghívnám az egész minisztériumot lakomára, azután gondoskodnék a népről, ugyanis uj adótörvényt hoznék, azután, bizony, magamról gondoskodnék, ugyanis nyugdíjaztatásomat kérném és szépen, nyugodalmasan, kényelmesen élnék, a pénzem pedig kiadnám kamatra. Igen, igen, ez nagyon szép volna, ha volna, de minthogy nem lehet, hagyja fel az elmélkedéseddel, János és nézz a dolgod után. Dolgozni? Ki a csoda ddgozna ilyen melegben és hozzá még rögtön ebéd után?!... (órára néz) Még csak fél kettő! Az ur alszik, a nagysága is alszik, a kisasszonjr, ha nem ir szerelmes levelet, minden valószínűség szerint alszik, igy tehát János .te is aiudni fogsz! (a támlásszék felé megy) Drága íotölj, te benned már ‘többször álmodtam szebb jövőről, most is az öledbe dobom magam, (leül) Nagyszerű kényelem ilyen fotölj! Minden bizonnyal szolgák taiiálták föl. De hop, én az uj kabátban vagyok. Szép takarékosság! Hát mire való az ur házikabátja?!... (felkel, kabátját leveti s felveszi a házikabátot) A takarékosság minden erény koronája, mondta valamilyen bölcs, akinek a nevét valószínűleg sohasem hallottam, (leül) Most isten veled világ, búcsúzom tőled, de rövid időre, ugyanis csak addig, amíg az ur nem csönget. Á ... á... (ásntozik és elalszik). Második jelenet. ÉVA (lassan a szobába lép) Persze János van itt és szokása szerint a fotöljben, bátyám kabátján. Nagyon jó, nem fogom felébreszteni. Először is nézzük, mit ir Milán, (levelet vesz elő és oivas) »Drága Évácskám! Pontosan hat órakor jövök, de ha azt óhajtod, hogy korábban, úgy értesítsél, nagyon szívesen jövök, mert igy legalább megszabadulok egy kellemetlen látogatástól, ami délutánra van bejelentve. Hogy áll a mi dolgunk? Szereímünk továbbra is elviselhetetlen titok marad? Ó, alig várom, hogy az egész világnak kiáltom, hogy határtalanul szeretlek. Milán.« (megcsókolja a levelet) Hogy szeret engem az én Milánóim és milyen türelmetlen! Hát én nem vagyok az? Csak mernék egyszer már meggyónni bátyámnak! Már annyiszor rászántam magam, de mikor sor kerül rá, akkor itt (torkára mutat) valami fojtogat és egy hang se jön ki a torkomból. Mikor pedig bátyám megkérdezte, hogy mi a bajom, azt mondtam, hogy fáj a fejem, mire ö egy órán keresztül egészségügyi előadást tartott arról, hogy vigyázzak magamra, hogy kerüljem a huzatot és valami pilulát adott, melyeket most minden ok nélküli kell szednem. Eddig már százhuszonhét pilulát szedtem be Milán miatt!... Ennyi áldozatot talán Julia sem hozott Rómeóért! De gyorsan felelek neki. Ha írok neki, úgy érzem, hogy beszélek vele, (az asztalhoz megy és ir) »Drágám! Megkaptam leveledet és megcsókoltam. Azt írod, hogy hat órakor jössz, de ha korábban akarom, úgy értesítselek. Már hogyne akarnám, minél korábban, annál jobb. így legalább megmenekülsz a bemondott kellemetlen látogatástól Enyéim még semmit se tudnak, ezért szerelmünknek még titokban kell maradni. Kérlek, vigyázz, nehogy elárulj. A közeli viszontlátásra — Évád.« így. A levél készen van és mos felébresszük a postilion d'amourt. (Jánoshoz lép) János!... (János hortyog) Hé, János! I 1925. augusztus 30. JÁNOS Ne rázzatok! ÉVA Micsoda? Mit beszólsz? JÁNOS Mégegyszer mondom, ne rázzatok, mert fényképeztetem magam. ÉVA Micsoda, te íényképezteted magad? JÁNOS Nincs nyugtom a rengeteg deputációíól. ÉVA Deputáció? JÁNOS Hagyja csak itt a kérvényét, majd meglátom. ÉVA Hej, János, mi van veled, te még mindig alszol? (rázza). JÁNOS A miniszteri szék nagyon inog. ÉVA (rázza) Kelj lei. ha mondom! JÁNOS Lemondok, csak adjatok nyugdijat. ÉVA János, János, te még mindig alszol? JÁNOS (felugrik) Alszom?... Én? Tehát ez j nem igaz! Ó, miért is ébresztett fel a kisasszony, legalább várt volna egy keveset, mig megkapom az e havi nyugdijamat. ÉVA Ezt a levelet Milán urnáik fogod átadni. JÁNOS Igenis, (magában) Mondtam, hogy nem alszik. ÉVA De úgy, hogy senki se lássa. JÁNOS Igenis. ÉVA Itt a levél (átadja a levelet, János átveszi és odanyujtja másik kezét). Érteni már. (borravalót ad) De rögtön add át, az ügy roppant sürgős! (cl). Harmadik jelenet. JÁNOS Értem már!... (a pénzre néz) Csak egy hatos? Az árak nagyon esnek! Az első levélnél sokkal magasabb volt a póstailletók. Hja, amilyen a postailleték, olyan a posta. Aki kevesebbet fizet, az tovább vár. Ha most elalszom, talán megkapom a. nyugdijamat, (leül a fotöljbe) a levélnek pedig nem fog ártani, ha kicsit megmelegszik a zsebemben (a levelet a házikabát zsebébe dugja). Tehát folytassuk az álmot. Hol is hagytam el?... (szundikálni kezd) Igen... a nyugdíjról volt szó... Én szavuknál fogom önöket, uraim... a szavuknál, (csöngetnek, János felugrik) A nagyságos ur! (kívülről Vidics hangja: »János!«) Itt vagyok, itt vagyok... (gyorsan legcndolni is borzalom. MÁRIA (magában) Semmi sem igaz! VIDICS (magában) Alig tudtam kibeszélni magam. MÁRIA (magában) Meg kell tudnom, mi van a veti a házikabátot, felveszi saját kabátját s a levelet a házikabátban felejti. Ismét hallatszik: »János!«) Mi tetszik? ... Soha sincs békesség a sok interpellációtól. (ismét hallatszik: »János!«, János indul). Negyedik jelenet. VIDICS (belép) Hát te süket vagy? Tízszer kell nekem kiabálnom? Mit állsz itt? Hol a házikabátom? (János átadja, Vidics belebuvik) Eredi és máskor légy pontosabb, ha engem akarsz szolgálni. JÁNOS (magában) Fogsz te még engem is szolgálni, csak betegedjem meg. Ötödik jelenet. VIDICS (az órára néz) Fél három. Tehát egy egész órát aludtam. Jó igy délután egy kicsit elszundikálni. Feleségem még biztosan alszik, megyek őt felkelteni (az ajtó felé indul). DRÁZSICS (az ajtóból) Szervusz Vászó! VIDICS Szervusz Lázár! (kéziogás) Mi jót hoztál? De ülj le előbb... Szivart vagy cigarettát parancsolsz? DRÁZSICS Nem kérek semmit. Nincs időm, azonnal mennem kell. Csak azért jöttem, hogy bejelentsem, hogy {elesésem délután hozzátok jön. VIDICS Mária ennek örülni fog. Mindjárt meg is mondom neki. DRÁZSICS Maradj csak itt. Mondd meg neki később. Most beszélni valóm van veled. VIDICS Hohó! Talán valami komoly dologról van szó?! DRÁZSICS Teljesen komoly!... Azaz nem teljesen komoly, de azért mégis komoly... VIDICS Gazember legyek, ha értem. DRÁZSICS Hallgass! ... Egyedül vagyunk itt? VIDICS (az asztal alá néz) Teljesen egyedül, a pincsi a másik szobába ment. DRÁZSICS Te mindig tréfás kedvben vagy! Hallgass csak, doktorkám, éu valamire kérnélek. VIDICS Először, hogy amit mondani fogsz, azt ne mondjam el feleségednek. DRÁZSICS Magától értetődik. VIDICS Másodszor, hogy amire kérni fogsz, azt azonnal megtegyem. DRÁZSICS Ez is magától értetődd;. VIDICS Harmadszor, hogy szükség esetén viszonozzad szívességemet. DRÁZSICS Ez szintén magától értetődik. VIDICS Tehát már tudom, mit akarsz, (előveszi pénztárcáját). Veszítettél ferb'lin és most kölcsön kérsz tőlem. DRÁZSICS Szó se róla! Vidics Akkor a végén jön a pumpolts. DRÁZSICS Semmiesetre, mondom, hogy egészen másról van szó. VIDICS Akkor nem tudom kitalálni. DRÁZSICS Ha hallgattál volna rám, már régen tudnád. VIDICS Hát akkor beszélj! Az embernek harapófogóval kell a szót kihúzni belőled. DRÁZSICS Na, most meg én vagyok a hibás! Csak hallgass! VIDICS Hal-gatok. DRÁZSICS Tudod ugyebár, hogy én még mint nőtlen... VIDICS Tehát három hónappal ezelőtt! DRÁZSICS ügy van!... Egy kis ismeretségem volt Éva nagyságos asszonnyal. VIDICS Szóval azt akarod mondani, hogy szerelmes vodtál bele. DRÁZSICS Ismére tség — szerelem — ahogy vesszük. De ez még mint nőtlen történt velem. VIDICS Három hónappal ezelőtt. DRAZSICS Hát jó, három hónappal ezelőtt. VIDICS Amikor még nőtlen voltál DRÁZSICS Hát végre szóhoz jutok már?! VIDICS Hallgatok, mint a csuka. DRÁZSICS Hát hol is hagytuk el? VIDICS Azt kérdezted, hogy egyedül vagyunk-e, mire én azt mondtam, igen . DRÁZSICS Rendben van. Szóval három hónappal ezelőtt, amikor még nőtlen voltam, szerelmes voltain Éva nagyságos, asszonyba... VIDICS Férjének tudta nélkül DRÁZSICS Természetesen! ö egyszer irt is nekem, ahogy már ilyenkor Írni szoktak. VIDICS »Aranyos Lázikám! Szeretlek!... Imádlak! ... Az én szerelmem ... szív ... hűség... sir ... halál« DRÁZSICS Igen, igen, ilyen formán. VIDICS »Te vagy reménységem, vigaszom, életem !« DRÁZSICS Majdnem igy. De hallgass tovább... Hol is hagytam el? VIDICS Azt kérdezted, hogy egyedül vagyunk-e, ... mire én... DRÁZSICS (dühösen) Hagyj fel már bolondságaiddal! Tehát Éva nagyságos asszony egyszer irt nekem. Hja!... Az akkor még lehetséges volt, de most bizony már nős vagyok. VIDICS Már három hónapja! DRÁZSICS Ma már ilyesmi nem törtnélict ve-* lem! Nekem úgy tetszik, hogy férje akkortájt észre vett valamit s azóta figyeli minden lépését. Így hát megszűnt kettőnk ismeretsége. VIDICS Jó, hát akkor mesélj valami másról. DRÁZSICS (dühöse) Az isten szerelmére, hisz még nincs vége a történetnek! — Hol is hagytam abba? VIDICS Azt kérdezted... DRÁZSICS Nem, nem, tudom már. Tehát a múltkor hangversenyen voltam és Éva nagyságos asszony a négyes alatt igy szólt hozzám:... VIDICS »Kedves Drázsics ur...« DRÁZSICS Igen! »Kedves Drázsics ur, nagyon hálás lennék önnek, ha visszaküldené levelemet.« — Ha ezzel önnek szolgálatot tehetek.. . VIDICS Mondtad te? DRÁZSICS Igen! Én azonnal postára teszem. — »Nem, nem, semmiesetre sem postán.« VIDICS Mondta ő? DRÁZSICS Igen! »Mert férjem egy idő óta öszszes leveleimet felbontja, ezért ha tehetné, inkább úgy suttyomban.« Evvel véget ért a figura s nekem az este nem volt többé alkalmam megkérdezni tőle, hogy érti azt: suttyomban. Azóta folyton törtem a fejemet, hogy mitévő legyek, végül is te jutottál eszembe. Ugyebár, te vagy a háziorvosuk? VIDICS Igen, én vagyok az a szerencsés! DRÁZSICS Tehát nem csalódtam! És most jövők a kéréssel... (kiveszi a levelet) Itt van a level és én kérlek, mint barátomat, hogy add át Éva nagyságos asszonynak. VIDICS Én? DRÁZSICS Igen, igen, tel... Ha legközelebb meglátogatod, átadod neki a levelet és azt mondod: ... Mit is fogsz mondani? VIDICS Azt fogom mondani, hogy Drázsics ur küldi az ön szerelmes levelét. DRÁZSICS Mond inkább, hogy kötelezvényt köldök peres ügyből kifolyólag. VIDICS Amelyet elveszített. DRÁZSICS Dehogy!... Én megnyertem a póréi VIDICS Azt, vagy ezt ezzel a kötelezvénnyel DRÁZSICS Igen, igen, igazad van! Tehát kérlek, ne felejtsd ed. Most megyek, van még kis elintézni valóm, később visszatérek, addigra már feleségem is itt lesz. Tehát ne felejtsd cl! De kérlek, tedd egy másik borítékba ezt a levelet és pecsételd 1c. Nekem nem volt időm s az igazat .megvallva, féltem, hogy észre veszi — hogy kicsoda, azt már tudod-VIDICS Nyugodt lehetsz! DRÁZSICS Köszönöm, barátom! Különben azt hiszem, nem szükséges mondanom ... VIDICS Mit? DRÁZSICS Hogy feleségemnek erről semmit se kell tudni!
