Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-30 / 231. szám
n.oMal. BACSMEGYEI NAPLÓ rajtam a régi láz. Megvetettem magam, hogy elegáns hotelnek a csinos szobájában telepedtem meg, s szinte fájt, hogy nem élhetek úgy, ■ahogy álmodtam, s nem foglakozhatok azzal, amivel a szagosvizárus és a folttisztitó. : Bárminő; szép a realitás, — olyan szép nem lehet még Nápolyban se, mint amily szép, amit a képzelet teremt A faevő gép (Ezt a krokit nem én írtam. Úgy hallottam magam is elmondani a történetet mástól, egy svéd földbirtokostól. Lemásolom, ahogy 6 elmesélte.) Ez még a világháború alatt történt, A fa egyszer csak őrült drága lett nálunk, mert a többi országok, amelyek nem maradtak semlegesek rengeteg fát fogyassalak és mi nem tudunk eleget termelni. Nekem nagy erdeim voltak és képtelen voltam a keresletnek eleget tenni. Álmatlan éjszakákon fogtam a fejemet, hogyan tudnám, fokozni a termelést. Ekkor toppant be hozzám a feltaláló. Lihegő lelkes fiatalember volt. Feltalálta a faevő gépet, vagyis egy olyan erdőiríó masinát, amely a fákat csak úgy eszi. A feltaláló jómódú fiatalember volt, ami feltalálóknál igen ritka tünet. De ö megtervezte, megrendelte és megcsináltatta az első gépet a saját pénzén. Felajánlott egy próbát Gyerünk ki a géppel az erdőre, — úgymond — le fog esni az állam, ahogy ez a gép zabálja a iát Néhány hold erdőt csak úgy éhgyomorra le tud legelni. A szálfát mindjárt szekerekre lehet rakni és vinni a gőzfürészhez. ! Nai ezt megnézzük, Korán reggel volt a randevúnk a tanyámnak a gazdasági udvarán. Nagy ámulatomra a fantasztikus kinézésű, Ijesztő óriásmasina mellett ott állott két saját teherautóm, telerakva tűzifával. — Ez a géphez kell, — mondta magyarázóén a feltaláló — a gépemet ugyanis gőzerő hajtja, ennélfogva erősen be kell fütni beléje használat előtt Az óta embereidtől kértem autókat és tűzifát. Hát jó. Kimentünk az erdőre. A feltaláló felállította a masinát r.yires szélén és rendelkezett, hogy berütsenek. Óriási nagy hasa volt a találmánynak, hátulról rettentő nagy lokomoíiv-kazán alá kellett fűteni. Amíg a fejlődő gőzt vártuk, leheveredtünk egy tisztáson és a feltaláló előszedve a terveket, megmagyarázta a gépet. Izgatott .lettem az örömtől. Nagyszerű szerkezet volt. esküszöm. Alig vártam, hogy a gép meginduljon. Végre eljött a nagy pillanat A feltaláló felült a masinára, mint egy sofiőr, élesen füttyentett egy gőzszirénán és elkezdett dolgozni. Nekiment egy fának. A gépből íürészkarok nyúltok ki alul, elkezdtek szuszogni, zörögni, kattogni és egyszeriben lemetszették a fatörzset a föld felett Ekkor két daniszerü nagy csáp megragadta a levágott törzset és nagy ívben az egész fát a feltaláló feje felett letette a földre. A munkások azonnal nekiestek az ágakat levágni. Én majd kiugrottam a bőrömből, úgy őrültem. De a feltaláló izgatottan ordítozott hátra: »Fűteni! Még fűtenit< A fűtök úgy fütöttek mint az őrültek. A teherautókról szemlátomást fogyott a tüzelő. De a masina már az ötödik fatörzset metszette le. Ahogy ott szemléltem a gépet, egyszer csak eszembe jutott valami. Szóltam a feltalálónak, hogy szálljon le. — Mondja kérem, — mondtam neki — mi lesz, ha elfogy a tüzelő, amit magunkkal hoztunk? , r— Na hallja, tovább fűtünk a friss fával. Hiszen eleget kiszedtünk az erdőből. — Mondja csak, — folytattam csökönyösen — mennyi fát eszik a maga masinája? Már tudniillik elül mennyit eszik, ahol irtja az erdőt? —• Két mázsa fát garantálok óránként, — mondta lelkesen a fiatalember. — ts mennyit eszik hátul, ahol fűteni kell? — Úgyszólván semmit. Valamivel többet óránként, mint két mázsát. — Hallja, — szóltam rémülten — ha a maga faevő masinája többet eszik hátul, mint elül, akkor elég ráereszteni az erdőre, lelegeli az egész erdőt és nekem a puszta földön kívül egy fogpiszkálónyi faanyagom sem marad! . — Ja, ha ön ilyen szőrszálhasogató, — felelte a feltaláló csalódott és lenéző mosollyal — akkor mit tárgyaljak önnel a technikai lehetőségek csodáiról? Ezzel hátat fordított Nem is akart velem szóbaállni többet. Külön jöttünk vissza a városba. A találmányt nem is vehettem) meg. De különben sem vettem volna meg, azt hiszem. Harsányi Zsolt szésre, ennélfogva az író, hogy elterelje magáról a gyanút, szintén pisszegni, fütyülni kezdett. Közeiében ült azonban egy tagbaszakadt hentes, ki roppant ólvitte a nézőtéren és az ajtón kipenderikárbavesszék a jegye, ezért erélyesen rászólt Lauberra, hogy maradjon veszteg. Miután pedig Laube nem engedelmeskedett neki, a hentes galléron ragadta az irót, a levegőbe emelte, átvezíe az előadást, nem akarta, hogy tette. Több sem kellett a közönségnek, tapsorkán zendült föl és a dráma sikere megpecsételődött 1925, augusztus 3D. & TERE-FERE »me Galsworthy az öngyilkosságokról, törvényről és sajtóról. Galsworthy uj drámát irt, melynek tárgya egy öngyilkosság körül keletkezett botránypör. Morcombe őrnagyot, a repülő hőst egy napon halva találják szobájában. Senki sem tudja, mi vethetett véget életének. Törvény és sajtó együttesen nyomoz, végül detektívek és riporterek fölfedezik, hogy Morcoratoenének. az elhunyt feleségének van egy szeretője, Morcombe pedig egy züllött kisvendéglő pincérlányát szerette, szóval a családi piszkos lepedőket kiteregetik a nyilvánosság színe elé és a botrány egyszerre három családot szennyez be. A tárgyaláson az esküdtszék előtt kiderE, hogy az őrnagy nem a titkos szerelem áldozata, hanem öngyilkos lett és nem azért, mert feleségének titkos szeretője volt és nem azért, mert neki volt titkos szeretője, hanem mert háborús sebesülése következtében az idegrendszere megrokkant és félt a megőrüléstők A törvényszéki tárgyalás minden aprócseprő mozzanatát, detektívek, újságírók hírbajhász tülekedését, valamint a feleség gyötrelmét szinröl-szinre látjuk a színpadon. Vájjon mit akart mindezzel az angol Író, a moralista? Galsworthy mindig az erkölcsi szempontot hangsúlyozza, igazságot akar tenni. Férj és feleség bűne egyensúlyozza, igazságot akar temiieta nincs különösebb mondanivalója. Annál keményebben ostorozza a törvényt, a rendőröket, az ügyészt meg a riportereket. Legeiienszenvesebb alakja a detektív, ki közönyösen minden lelkiség iránt csak a nyers igazságot óhajtja kipuhatolni, utána következnek az újságírók, kik csak azt tartják szem előtt, mi a közönség évágya és kajánul, hihetetlenül nem veszik észre a szereplőkben az embert. Különben ez a dráma egyúttal vita-irat is, lándzsát tör az ö ngyilkosság szomorú joga mellett, melye, az angol törvény bűnnek tart és gyilkosságul kezel. Ha két szerető meg akarja egymást ölni s az egyik életben marad, akkor Angliában az életben maradó fél ellen gyilkosság' címen indít eljárást. Angliában régente az öngyilkosokat a keresztutca temették el, hogy minden láb megtiporja holttestüket, nyárssal döfték át szivüket, vagyonukat elkobozta az állampénztár. Galsworthy azt kérdezi, hogy ez egyén tragédiájához mi köze a nyilvánosságnak, miért akarják feltüntetni közügynek azt, ami iulajdonkép magánügy, miért csinálnak a halálból úgynevezett »szenzációt?? A sajtó a támadásra hosszabb Cikkekben felel. A Observe többek közt ezt írja: — A kíváncsiság és hirhajhászaí akkor is burjánóznék, ha nem volna sajtó. És sokkal bántóbb, sokkal ártalmasabb formát öltene magára, mint igy, amikor a maga csatornahálózatán levezeti az érdeklődést. * A zabálók. »Ez Pest!« — szoktuk mondani akkor, mikor a nagy estélyek hideg büfféit és pezsgős palackjait megtámadja a közönség, diadémes hölgyek és írakkos urak, kik egymást öklelve törik magukat a potya-falat éspotyakorty-után, mint valami tíizveszedelemben. De vigasztalódjunk. Amint olvassuk, 1 másutt is igy van. Az előkelő világ egyebütt is ily előkelő. Embertársaink mindenütt egyaránt szeretnek ingyen falni. ■ Párisban valahányszor egy ünnepélyes büffét szolgálnak föl, a meghívottak egymást tiporva rontanak neki, mintha népünnepélyen ürücombért futnának versenyt. Ezeknek az ünnepségeknek már a maguk ismert alakjai, hírhedt zabálói, kiket a pincérek mind ismernek: a gyomor és torok c barátjai nem sokat törődnek a büffé előtti szónoklatokkal, hanem rningyárt a legislegkezdetén lesben állnak, rávetik magukat ételre, italra s nem távoznak addig, ntig torkig nem laktak. Do a pincérek hosszút állnak rajtuk. A londoni polgármester legutóbbi párisi fogadtatásán egy lézengő negybélü megállt a büffé mellett, mint a cövek. A főpincér ép pezsgőt vitt arra. feje fölé emelte a tálcát és tapintatosan nyakonöntöííe az ácsorgót Enyhe figyelmeztetés, mely azonban nem használt. Az elszánt evő pezsgőtől csurgó ingében kitartott őrhelyén. Egy másik ilyen típus bőségesen gyürködte zsebébe a sonkás kenyereket és süteményeket. Egy szemfüles pincér a virágrepekboi pár marok földet kapót ki és lopva zsebébe dugta, hogy a sonkás kenyereket és süteményeket »denatura- Uzđlja«. A tiszteletreméltó hölgy viszont, kinek bő derékujjai voltak, nem az ételek, hanem az asztalkendők iránt érdeklődött, melyeket egymás után tüntetett el derékujjába. A pincér közeledett hozzá s azon ürügy alatt, hogy kiveszi kezéből az üres pezsgős poharat remegve kihúzta derékujjából. A delnő nem sértődött meg. Hiszen még maradt a derékujjában vagy öt asztalkendő. # Hogy lesz a füttyből taps ? A színdarabok sikere vagy kudarca ismeretién tényezőkön múlik, melyeket sem az iró, sem a rendező, sem a színészek nem ismernek egészen. Az okok, melyek a kedvező, vagy kedvezőtlen fogadtatást eredményezik, egyáltalán nem észszerüek. Erre vaffl az, hogy néha egvegy talpraesett ötlet megváltoztatja a színdarab sorsát és a közönséget a javára hangolja. íme két történet, mely ez igazság melleit kardoskodik. Bernard Shaw már bukás előtt állott. a nézőtér feszengett, a kritikusok türelmetlenkedtek. Gyér tapsok szólították a lámpák dé. mikor az erkélyen egy éles fütty hangzott el. A drámairó nem jött zavarba, hanem a fütyülő ur felé fordulva Így szólt: — Igentisztelt uram, én teljesen az ön véleményén vagyok. De mit tehetünk mi ketten egy ilyen lelkesedő tömeggel szemben? Ez a megjegyzés egyszeriben megváltoztatta a közönség hangulatát, mely a következő felvonásokat áttaosolta. Akadt olyan szerző is. ki a tulajdon darabját fütyülte ki s ezzel alapozta meg sikerét. Laube, a német drámairó egy estén a földszinti zártszékböl nézte végig Gusztáv Adolf cimü dráma bemutatóját, mely nem talált valami nagy tetA pihenés lélektana. Nehéz dolgozni, I de pihenni se könnyű. ’A nyári bölcsek i a nyugalom lélektanáról vitatkoznak, j tanácsot adnak azoknak, kik nem tud- I nak pihenni, mert idegrendszerükben még mindig a munka üteme zakatol, nem képesek magukat függetleníteni tőle. Mi tehát a pihenés első feltétele? Az, hogy vízszintes helyzetben legyünk, csak vízszintes vonalakat lássunk. Vagyis, ha nyugtatni akarjátok idegeiteket, kerüljétek a függőleges vonalakat, keressétek a vízszintest. A merőleges az erőfeszítés gondolatát ébreszti, az élet lendületét, harcot, hajszát, energiát: a megeredö palántát, a föllobbanó tüzet és a kiszökkenö vizet, a magasba törő gözoszlopot: a cselekvő erőt, a győzedelmes tusát, a nehézkedés szörnyű törvénye eilen. A függőleges vopaí puszta látása Is homályos fáradalmat kelt szervezetünkben, mintha láthatatlan terhet emelnénk, úgy, hogy öntudatlan énünkben titokban már feszülnek az izmok, hogy elvégezzék a munkát. Ezzel ellentétben a vízszintes vonal bennünk a béke, nyugalom, csönd képzetét gerjeszti, melyben se tii’efevés, se erőkifejtés nincs. A tóparti táj, sik tenger, sima folyó, végtelen pusztaság leginkább szolgálja ezt a célt. Mindebből azt a következtetést vonják le a lélekbúvárok, hogy lakásunkban is a vízszintes vonalakat. legföljebb a hegyes szögbe futó díszeket alkalmazzuk és zárjuk ki egyenesen az íz-, gága merőlegest. Egy uj ötlet a diszitőmüvészi művelőinek: sKiizdjetek az álmatlanság ellen!« # Amerikai erAö/cs.Európa megvénhedett, erkölcsei romlottak, de az ifjú America nem iszik szeszt, gondosan csöszködik az erény fölött. Igaz, hogy ők is félrelépnek olykor. íme egyp éida. A Massachusetts állam egy képviselője hetenként egy nyugati kerületbe szokott leró ndúlni párthiveihez és rendszerint csak a hét végén, pénteken tért vissza családjához, hogy a szombatot és vasárnapot felesége oldalán tőlthesse. A képviselő évek hosszú során igy élt. Minden pénteken pontosan megérkezett. Égi'' pénteken azonban nem jött meg a vonatta!, mire hitvese idegeskedni kezdett. Hogy ne töltse álmatlanul éjszakáját a siirgöuyhivataiba futott, azonnal sürgönyzött a nyugati kerületbe, hogy térje iránt érdeklődjék. Férie tudniillik többlzben beszélt feleségének öt képviselő társával, kikkel együtt szokta tölteni idejét, ha távol van tőle. A feleség öt sürgönyt adott föl abban a reményben, hogy valamelyik barát majd csak válaszol neki. Estére meg is érkezett a válasz. Nem egy sürgöny. Öt sürgöny. Mind az öl barát válaszolt.- Mind az öt ezt sürgönyöztc: — Kedves férje az éjszakát családunk körében töltötte... K. D. I; szigetelt és csupasz rézbuzalck&t, < | |í izzólámpazsiiiorokat, an tenadró tokát, óíomKábe- ! | leket elsőrendű minőségben, jutányos áron; i szállít a Koviaadi Kábelgyár (Kadnička ul. 2-,!' Telefon 121 443'|.
