Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-25 / 226. szám

6. oldal BACS MEGYEI NAPLÓ 1925.au Uncle Sam és John Bull: uzsorások A francia közvélemény visszautasítja a túlzott angol és amerikai követeléseket — Caillaux londoni tárgyalásainak nehézségei gusztus25. tetni magát, a dalmáciai munkás a szlo­vén kivándorlóval beszélget. De a leg­több csak ül és hallgat. Az egyik pádon egy szombori magyar asszony ül, a kar­ján tartja a kis fiát és úgy igyekszik előadni »az esetet®. Senkit sem tud rendesen megérteni, kétségbe van esve, a kisfiának megadják ugyan a beuta­zási engedélyt, do neki nem. Hogy miért nem, azt nem tudja elmagyarázni. — Nent tudom én megérteni ezt az írást — panaszolja és még jobban ma­gához szorítja a kisgyerekét — azt mondják, hogy a fiam mehet, én nem. Hát hegy válhatok éh e! a kisfiámtól, kérem. Akkor inkább itt maradok. Mikor aztán kijön az irodából, már elégedettebb. Elmondja, hogy átnézték az Írásait és elküldték az amerikai kon­zulátusra. Ott majd eligazítják a.dolgot. És olyan nagy nekilendüléssel megy, olyan felgyülemlett reménységgel, mintha most már igazán túl lenne műi­den akadályon. 1 Még egy kis várakozás, aztán az ügy­osztály főnöke elé kerülök. Megkérdez­tem tőle, bogt- a szociálpolitikai minisz­térium kiadta-e már az idei kvóta vég­leges névsorát. — A névsort az amerikai követségtől már megkaptuk ugyan — mondotta az ügyész tályfőnök — de a nyilvánosság részére a neveket nem adhatjuk ki, mert az egyes íőispáni hivataloktól még nem érkeztek meg a válaszok. A kvótá­ba most bejutott kivándorló-jelöltek ugyanis már hosszú idő óta várakoz­nak, sc-kan közülük már meg is haltak, betegek avagy nincsenek szabadlábon és igy nem vándorolhatnak ki. A főis­pán! hivatalok most összeírják azokat, akik eszerint a kvótából kiesnek és ezek helyébe az amerikai követségtől mások kijelölését fogjuk kérni, hogy a kvóta teljes legyen. A főispán! hivatalok vála­szai valószínűleg rövid időn belül teljes számban beérkeznek és ezután megte­hetjük a szükséges lépéseket a kvóta végleges kiegészítésére és elkészíté­sére. Ä mákosi véres éjszaka Hat év előtt elkövetett buncselek usényt tárgyal kedden a subotica! törvényszék Hat évvel ezelőtt, 1919 április hó 4-én, a Szenta melletti Mákos-pusztán kirabolták és meggyilkolták Bálint Gá­bor erdőőrt. A bűntény után megindult nyomozás során stűyos gyanuokok me­rültek fői abban az irányban, hogy a gyilkosságot Pckovity Bogdán nevű katona követte el, aki abban az időben Szentán íeljesiteít szolgálatot. A gya­­nusiottat letartóztatták és vizsgálati fogságba helyezték, de pár heti fogság után több rabtársával együtt megszö­kött a fogházból. Évekig nem akadtak nyomára, míg ez év tavaszán tudomást szereztek a hatóságok arról, hogy Pe­­kovity Bogdán Beográdban tartózkodik és szabó-iparral foglalkozik. Erre új­ból letartóztatták és előbb Szentára és onnan Szuboíicára szállították az ügyészség fogházába. Az eset részleteit ismertettük már, amikor július hó 14-én főtárgyalásra tűz­ték ki a bűnügyet. A főtárgyalást ak­kor nem lehetett megtartani, mert nem jelent meg a tárgyaláson két fontos ta­nú: a meggyilkolt Bálint Gábor erdőőr özvegye, aki a gyilkosság utáni napon Pekovity Bogdán közkatonában ismer­te fel azt, aki férjét agyonlőtte és Aia­­mszicvics Velimir ezredes, aki a kér­déses időben helyőrségi parancsnok volt Szentán és a gyilkosság után kö­vetkező nap reggelén ő vonultatta el egyeckint a katonákat özvegy Bálint Gáborné előtt, amikor az asszony föl­ismerte a tettest. A rendkívül érdekesnek ígérkező büttpörben augusztus 25-re. keddi? van kitűzve az yjabbi főtárgyalás a szubo­­íicai törvényszéken és azt Pavlovics istván törvényszéki elnök tanácsa előtt fogják megtartani. Parisból jelentik: Caillaux pénzügy­­miniszter vasárnap este Londonba uta­zott, hogy Chwchi/lal tanácskozzék. Az első megbeszélés hétfőn reggel volt és arról ezideig még semmi hir sem szivár­gott ki. Úgy látszik, hogy Caillaux londoni tárgyalásai Franciaország adósságait ii­­etöleg, nagyon nehéz körülmények kö­zött kezdődnek. Franciaország pénzügyi helyzete különben is bizonytalan volt és ,i,ost, hogy Amerika követeléseihez hoz­zájárult az angol igények újabb hangoz­tatása is, a pénzügyi helyzet még bizony­talanabbá vált. Általában úgy számítják, hogy a két föhitelező követelése oly nagy, hogyha azt Franciaország teljes mérték­ben elfogadná, évenként négymiliiárd frankot kellene amortizációként fizetnie. Nemcsak a sajtóban, hanem a hivata­­:os körökben is teljes az egyetértés ab­ban az irányban, hogy a hitelezők köve­telései túlzottak. És ezekkel a túlzott követelésekkel szemben erkö'csi és pénz­ügyi érveket hoznak fel. így például hangoztatják, hogy igazságtalan dolog Franciaország hitelezői részéről olyan adósságoknak teljes összegben való megfizetését követelni, amelyeket közös cél érdekében csináltak. — Ez az igazságtalanság annál na­gyobb és annál sértőbb, —- hangoztatja a francia sajtó — ha tekintetbe vesz­­szük, hogy a Franciaország által felvett kölcsönök azokban az országokban ma-I radtak, amelyek ezeket a kölcsönöket i folyósították és amely országoknak ke­reskedelme természetesen hasznot húzott belőlük. Tekintetbe kell venni azonkívül, hogy Franciaország szövetségeseinek nyomására mondott le nagy részérői1 azoknak a követeléseknek, amelyeket el-I pusztított vidékeinek helyreállítása cél-1 A törvénykészftés elemi szabálya, hogy a törvény megfontolt, az összes körülményeket és eshetőségeket figye­lembe vevő, szabatos, félreértéseket le­hetőleg kizáró és állandó jellegű le­gyen. Ezt a szabályt a ml törvényhozá­sunk nem tartja szem előtt, mert leg­több rendelkezését rövid időn belül ma­gyarázni és módosítani kell. ami meg­dönthetetlen bizonyítéka a törvény el­­hibázottságának. Ha a javaslatokat ki­adnák az érdekelteknek megvitatás vé­gett, akkor nem volna szükség a fol­­dozgatásokra, már pedig a foltozott tör­vények sohasem váltak a törvénykészi­­tés dicsőségére. A fizikai munkások adójára vonat­kozó rendelkezés, mely az 1925. évi április—júliusi tizenkettedekröl szóló törvény 56. §-ában van lefektetve, már megjelenése pillanatában éles kritikát vont maga után és a végrehajtási uta­sítások sem voltak képesek eloszlatni a kételyeket és megjavítani az elhibázol­­takat. Ennek a következménye, hogy az augusztusi tizenkettedekröl szóló tör­vény a három hónap előtt szabályozott jogviszonyokat kénytelen volt korrigál­ni és megállapítani a fizikai munkások korhatárát és létminimumát. valamint az állami és községi adók mérvét. Az uj meghatározás szerint minden fizikai munkás kötőiés azt az adót fi­zetni, tekintet nélkül a végzett munka természetére, kivéve azokat a munkáso­kat, akik állami szolgálatot teljesítenek. Fizetik tehát a városok, községek, tár­sulatok és magánosok munkásai is. Hogy azonban kit kell fizikai munkás­nak tekinteni, azt a törvény nem sza­bályozza, a végrehajtási utasítás pe­dig több zavart ökoz, mintha magyará­zatokkal nem szolgálna. Meg kell álla­pítani, hogy ez az utasítás a. törvényt kiterjesztően magyarázza és fizikai munkások közé soroz olyanokat is. akiknek ilyen minősége kétséges. jábói Németországgal szemben támasz­tott. Mindezekből az tűnik ki, hogy Franciaország sohasem fogja megkapni azt az összeget, amit az elpusztított vi­dékek helyreállítására elköltött, sőt még annyit sem fog kapni a német fizeté­sekből, hogy Angliával és Amerikával szemben fennálló tartozását kiegyenlít­hesse. A Paris Soir a következőket Írja Caillaux utazásával kapcsolatban: — A háború alatt Anglia és Amerika méregdrágán fizettették meg azokat az árukat, amelyeket kénytelenek voltunk ná’uk beszerezni. Az olcsó kölcsönök igy roppant drá­gákká váltak, mert Uncle Sam és John Bull azsoraárakat szabtak nekünk; na­gyon szerényen számi'unk, ha azt mond­juk, hogy a „felár“ húsz százalékot tett ki. Franciaország nem fizet uzsoraadős­­ságot.. , Elutazása előtt a pályaudvaron Cail­laux egyébként a következőképpen nyi­latkozott francia hírlapírók előtt: — Az angol iapok art Írták rólam, hogy magammal viszem Londonba egy gentleman javaslatét. Azt hiszem, olyan jsvas’atot értenek ezen, amelyet az ajánló maga meg tud tartani. De a francia javaslatok mindig is ilyenek voltak és Churchill most sem várhat egy nagy nemzet képviselőjétől más ajánlatot, amely nemzet aggódik jövő* jéért, óvatosan vigyáz, hogy csak olyan kötelezettségeket vegyen magára, ame­lyeknek megfelelni is képes és ebben a tekintetben tiszta a lelkiismerete. Fel­tétlenül meghízom az angol nép igazság­érzetében és mind a két állam vezető kormányférfiainak jó belátásában, ezért remélem, hogy a tárgyalások hamarosan kedvező és kielégítő eredményre fog­nak vezetni. Haladás, hogy azok a munkások, akiknek évi 5000 dinárt nem halad meg a keresetük, továbbá azok. akik a 18-ik évet el nem érték, viszont a 65-ik évet túlhaladták, valamint mezőgazdasági Idénymunkások, mint amilyenek az ara­tók, kapások stb. nem adókötelesek, el­lenben a favágók, akiket nem lehet me­zőgazdasági munkásoknak tekinteni, valamint a béresek, akik nein idénymun­kások, ezen adó fizetésére kötelezet­tek. A munkaadók szavatossága továbbra is fenntartatott, de nem szabályozták azt a kérdést, hogy a munkaadó csak a nála eltöltött időre nézve viseli a íe- Jelősséget, vagy az előző munkaadónál eltöltött időre nézve is. amiként ezt a végrehajtási utasítás tartalmazza. A törvény nem intézkedik arról, hogy az 1875. évi 29. t. c. 2. §-a most már — az uj intézkedésnél fogva —• ha­tályát vcsztette-e avagy sem és igy is­mét ki vagyunk téve annak, hogy ugyanaz a kereset kétszeri megadózta­tás alá kerül. Egyszer a kereseti adó I. osztályánál, másodszor pedig a fizi­kai munkásokat terhelő ul adónál. Az adókulcs a keresetnek 2 százalé­ka. Nemcsak a pénzbeli szolgáltatás ké­pez keresetet, hanem minden más, ter­mészetben eszközölt ellenszolgáltatás is. A 2 százalékon felül minden egyéb állami egyenes és pótadó elesik, ki­véve a rokkant, katonai és rendkívüli pótadót. Az első 0.50 százalék, a máso­dik 0.20, a harmadik 0.60 százalékot tesz ki. Az állam összesen 3.30 száza­lékot igényéi és érthetetlen, hogy mi­ért kellett cifrázni az adókulcsot:, mi­kor egyszerűen kimondhatták volna, hogy az állami adókulcs 3.30 százalék. A beiizetett összegeket a kincstár úgy oszthatja szét, ahogyan akarja. A törvény véget vet annak a íörek­­vésnek, amit a szuboticai adóhivatal­ban elérni akartak, hogy' t. i. az áMamí egyenes adónak negyed része után 245 százalék községi póíadót szedjenek be, mert kifejezetten megállapítja, hogy minden 100 dinár kereset után a közsé* get 0.50 dinár illeti meg és ennél több nem igényelhető. A munkásadó — az előadottak sze* tint — összesen 3.80% újabb megterhe­lést jelent. .Az adó előírására és behaj­tására nézve az adóhivatalinál még min­dig teljes tájékozatlanság uralkodik és a fizetést nem fogadják el azoktól, akik már önként. jelentkeztek a kötelezettsé­geik teljesítésére. Ellenben olvan irány­zattal találkozunk, hogy a munkásnak nem fognak adóbizonylatot kiszolgál­tatni, ha a munkaadó bármely adóhát» ralékban van. # Az előző tizenkettedekröl szóló tör­vény 64. §-a elrendeli, hogy az 1925. év­re a Vajdaságban, Horvát-Szlavonor­­sz ágban és a Szerénységben uj adóleive­tést kell eszközölni. Ehhez az uj törvény 7-ik §-a hozzáfűzi, hogy 1925. évi au­gusztus 1-től kezdve a 15%-nál kezdődő és Í20%4g terjedő állami póíadő, me­lyet az 1924/25. évi költségvetési tör-, vény 174. §-a hozott be a vagyonadóra nézve, nem fog kivettetni. A vagyonadó állami pót adóját tehát elengedik, de nem a jövedelmi adó után járó, ugyanilyen táblázat szerint megái­­laoiíott állami pótadókat. Arról sem intéz­kedik a törvény, hogy a rendkívüli ál­lami pótadónak, a rokkant és elöíogati adónak alapját képezheti-e a jövedelmi és vagyoni adó, holott ezek az adóala­pok Szerbiában és Montenegróban hiá­nyoznak. Az is szokatlan hogy az év bét első. hónapjára fen tartották a vagyonadó pótadóját és az évnek csak hátralevő részére engedték el. ami számtalan he­lyen számítási hibákra fog vezetni, kü­lönösen ott, ahol a törvényt nem tanul­ják meg alaposan. Á házbéradó alá eső épületekre'nézve Bácska, Bánát és Baranya, valamint Horvát-Szlavcnországra és a Szerém­­ségre nézve 1925. évi augusztus 1-től kezdve a községek és városok legfel­jebb 200, a járások, megyék ás kerületek pedig legfeljebb 100% háziadót fdomes­­tikát) vethetnek csak ki. Szuboticán ez, a községi pótadó ezidőszerint sem ha­ladja meg a 140 %-ot, tehát a törvény kedvezménye a szuboticaiakra kihatás­sal nincsen. ¥ Az elöfogat (konorskO-adó csak az április—júliusi költségvetés hiányának fedezésére szolgált, Az uj törvény ezt az adónemet — visszavonásig — állan­dósította, határidőhöz nem köti. Ki­mondja azonban, hogy az ideiglenes; adómentességet élvező házak utáneztaz adónemet, az adómentesség tartania alatt, nem lehet bekövetelni. A klímán! vérbosszú Egy fiatal legény leszúrta apja haragosának fiát Becskerekrő! jelentik : Kumán bá­náti község csöndjét vasárnap egy részleteiben is rendkívül izgalmas és véres gyilkosság zavarta meg, amely­nek tettesét csak nagynehezen sike­rült megfékezni és a rendőrségnek átadni. Vasárnap délelőtt Marszliics Boskó és Szekulics Vojin fiatal legények nagyobb társaságban szórakoztak, anrnor Szekulics Marszkicshoz lépett és kétszer arculütötte, majd amikor szétválasztották őket, a közelben levő Bazin féle vendéglőbe távozott. A még mindig súlyosan izgatott Marszkics utána ment, Szekulicsnak, akit kugli­­zás közben talált. Kozzálépett és meilbeszurta, majd még két szúrást ejtett a menekülő Szekulicson. A Az uj adótörvények Irta: Fischer Jákó dr.

Next

/
Thumbnails
Contents