Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-25 / 226. szám
1925. augusztus 25. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. az orrára volt írva, hogy azt gondolja: »ha megpukkadtok, akkor .se kezdek ki ezzel a szegény rókával« — és hagyta, hogy kivonszolják a porondról. A kerítés mögött ágaskodó, kutyák, amelyek csak egyszerű nézők voltak, majd megőrültek az izgalomtól. Látszott rajtuk, hogy nagyon szégyenük a .dolgot. Ugattak és a fogukat vicsorgatták a gyáva matadorokra. Mind ezt ugatták: »Csak engem engednének oda! Majd én megmutatnám!« Kezdett unalmas lenni a verseny. A nézők vérszomjasán üvöltötték: — Ki kell engedni a rókát az udvarra!' De a zsűri ragaszkodott a mükotorékhoz. csej), harmadik Gaiter Herman (Szubotica). A főverseny nyertesei: 1. Budisin György. 2. dr. Erhartics Sztankó. 3. üorotin János sztaribecseii földbirtokos. A vigaszversenyben: 1. dr. Vlahovics Milos. 2. Basch Andor (Csaníavér). 3. Budisin Lázár. A kutyaszépségverseny vizsSáíi közül az első dijat Kales Mihály nakovői gazda Sztiró nevű kutyája kapta meg. Második Tiller Ivánnak, a Zorka-gyár igazgatójának Treia nevű vizslája, harmadik Budincsevics István szuboticai lakos német vizslája .ett. A lukszuskutyúk csoportjában széps'ágdijat nyert Szigethy Putyu AH ja és Nopf Károly selyempincsije. * Kedden reggel kilenc órakor méhészeti kongresszus lesz. délután szarvasmarha díjazás. A {elállításnak hétfőn tízezer látogatója volt. Támadások a magyar nyelv ellen A szuboticai kiállítás megnyitásának éjszakáján berajzolták a magyar felírásokat — Megfenyegették a kiállítás vezetőségéi útvonalán, éppen ezen a vonalon és a főuccákon átfestették a táblákat és hirdetéseket, amit a rendőröknek észre kellett vo’na venni ? — Erre csak kérdéssel válaszo’hatok. Hogyan lehetséges, hogy merényletet lehetett elkövetni államférfiak ellen,' akiket bizonyára sokkal nagyobb készültséggel őriztek és a merényletek mégis megtörténhettek? Éppen így történhetett meg ez a merénylet is. Meg vagyok győződve arró1, hogy a szolgálatot teljesülj rendőrök részéről szándékos mulasztás nem történt. — Tudja-e főkapitány ur, hogy a rendőrség cere közölte a Székely és Vujkovics céggé', hogy a felelőtlen elemek merényletre készülnek a cév feliratai ellen? A rács előtt nagy pánik támadt. Egy kutya, amelyiket a róka megkergetett, szégyenében felakasztotta magát a nyakán levő cukorspárgára. Az utolsó percben sikerűit csak levágni a hörgő öngyilkost. Mükotortak még: Floki és Lumpi. lumpi bravúrosan kizavarta a rókát. Aztán szétválasztották őket. a zsűri lefújta a versenyt és Lumpi egész barátságos búcsút vett a rókától. Mert ők csak hivatalosan ellenfelek. Az első dijat Jovanovics Milorad (Subotica) Lumpi nevű kutyája vitte el. a másodikat Egrényi József (Subotica) Lédi-je. Mint egész önálló és. egyéni véleményt azért leszögezhetem: a mükotorék-verseny a kr.afijevbregi rókák fölényes győzelmével végződött. Galambászat, de nem veszélyes Az agyaggalamb egy kerek, lapos, fekete tányér, természetesen agyagból. Künn, a szántóföldeken zajlott le, a verseny, amelyen csupa kitűnő vajdasági lövész vett részt saját fegyverével. A nép egyszerű gyermekei, vagyis a nézők, a gyepen hevertek, hason, hogy a sörét, ha a fegyver véletlenül hátrafelé sülne el, ne találja őket. Milassin Andor tüzoltóíőparancsnok szájában egy csinos fekete fütyülövel dirigálta a versenyt. A vadászok körben ültek a zsűri asztala előtt. Valamennyien jelvényeket viseltek, amelyen egy óriási aggancs, egy kétágú szarv díszelgett. Érdekes, hogy a szarvakat mind a gomblyukakba hordták. A sípjelre felrepült egy fekete tányér és a vadász lőtt. Persze nem talált. És még sokan nem találtak. Eleinte még izgultunk, hátha eltalálja? De nem, még véletlenül sem találtak agyon egyetlen agyaggalambot sem. Mind érintetlenül hullottak le a földre. A szomszédos akácfán két vadgalamb röhögve nézte a versenyt. Nagyon biztonságban érezték magukat. Oldalt egy kifeszitett kötélen több száradó fehérnemű, köztük egy parget női alsószoknya lógott. Ezt a kitűnő célt azonban senki se tudta eltalálni. Amiből kitűnik, hogy az agyaggalambászök mind szolid emberek és nem szoknyavadászok. Ezzel szemben egy sovány bánáti ember a duplacsövűiével lepuffantott két fecskét, amelyek lötávolig merészkedtek. Ez volt az első komolv eredmény. Utána még sóikat lövöldöztek, az agyagtányérok direkt felrepültek a puska-csőbe, ott illegették magukat a zsűri előtt és igy a vadászok akaratuk ellenére is belelőttek néhányba. Igazán sajnálom, hogy nem volt kéznél a Hóhérom. Akadt azért egypár úgynevezett remek lövés, amely még engem is ámulatba ejtett. Egy kövér, jóképű fiatal ember öt galamb közül négyet talál i. Lőttek összesen százhetvennyolc agyagtányért, két fecskét, egy tengeiicét és egy favágó ottfelejtett bakját. Ez igazán gyönyörű telitalálat volt. (t. !.) * Az agyaggaiamblövö-verseny elóversenyében első lett Budisin (Kikinda), második dr. Vlahovics MiTos (Staribe-Szombaton és va.árnap országos jelentőségű ünnepséggel dokumentálta Szubotica városa a Vajdaság kulturális fejlődését, a gazdasági és ipari termelés előrehaladását, amelyben egyforma igyekezettel vesz részt a terület minden po'gára. Vasárnap dr. Krajacs Iván kereskedelmi miniszter elragadtatással nyilatkozott a látottakról és kijelentette, hogy az. itt élő nemzetiségeknek is módot kell adni arra, hogy erejüket és tudásukat az ország boldogulása érdekében hasznosítsák. Amikor pedig a legbivatottabb helyen ilyen kijelentés hangzik el és amikor a nemzeti kisebbségekhez tartozó po'gárok számarányukat meghaladó mértékben vesznek részt a kiállításon s hoznak jelentékeny anyagi áldozatokat, hogy hazájuk ipari és gazdasági életének fejlettségét, kulturális előrehaladottságát, a le kék harmóniáját is dokumentálják a külföldi sajtó és külföldi államok reprezentánsai előtt, akik a kiállítás alkalmából Szuboticán elsőizben megjelentek, ugyanakkor felelőtlen egyének ismét akcióba léptek és az éjszaka leple alatt egy másik kiállítást inszcenáltak, a fekete kátrányfesték egyszerű eszközével, hogy megcáfolják a miniszteri kijelentést és megalázzák azokat a polgárokat, akik a munkában és áldozatokban egyenlőrangú osztályosok voltak az államalkotókkal. Két esztendő óta nyugalom volt Szuboticán. Most pedig, amikor a kor* mány a nemzeti megértés jegyében alakult, előtérbe lépnek az úgynevezett felelőtlenek s a legelső alkalommal, amikor erre mód kínálkozik, kompromittálják a törvények uralmát, a várost és hatóságait, amely velük szemben képtelen a magántulajdont megvédeni. Fenyegető levelek A szuboticai nagyvásár vezetősége két hét óta állandóan kapott fenyegető leveleket, amelyekben a kiállítás meghiúsítását, összerombolását helyezik kilátásba azért, mert a prospektusokban magyar és német nyelven is hirdették a szuboticai kiállítást. A vajdasági gazdasági élet legtekintélyesebb reprezentánsai, akik az élén állnak a kiállítás szervezésének, természetesen nem vették figyelembe ezeket a fenyegetéseket, mert — mint kijelentették — a külföld érdeklődését csak úgy tudják felhívni a mintavásárra, ha azon a nyelven is közlik a hirdetményeket, amelyet a nem szláv közönség is megérthet, melynek részvételére a kiállításon számítanak. Három nappal a kiállítás megnyitása előtt a névtelen fenyegetők kiléptek inkognitójukbó! és két reprezentánsuk személyesen megjelent a kiállítás igazgatóságának irodájában, ahol azt kifogásolták, hogy latin betűket használnak a kiállító cégek tábláin, amelyeket a kiállítók a mintavásár vezetőségével egyetértésben, egyforma minta szerint készítettek el. A vezetőség jelenvolt tagja hasztalan igyekezett a tiltakozókat meggyőzni kifogásaik jogosulatlanságáról és arról, hogy a hatóságokon kívül más nem lehet hivatott rendszabályokat előírni, a tiltakozók egyre hangosabbak lettek és fenyegetőzések közben távoztak. A honmentő kátrányfesték Vasárnapra virradóra— a kiállítás megnyitásának éjszakáján — a Gyorgyevics Dragoszlávné főispánná védnöksége alatt álló és a kiállítással kapcsola’os hangversenyt, valamint az Őfelsége A’cksandar király nevét viselő szuboticai Lovaregy’et által rendezett vasárnapi lóversenyt hirdető fa'ragaszokat fekete ká.lrányfestékkcl ismeretlen tettesek bemázolták. Ugyanígy befestették és tönkretették kátránnyal azokat a festett reklámfeliratokat a faiakon, a Sand-pálya kerítésén és a cégtáblákon, amelyeken a szláv feliratok mellett néhány magyar szóval is hirdették a kereskedők és iparosok cégüket, A legsúlyosabb volt a felelőtlenek kilengése a Székely és Vujkivics szu boticai divatáru üzletéve! szemben. Szombaton délután félhatkor Miodragovics Györgye rendőrkapitány, a politikai osztály vezetője egy detektivvel azonnalra felidézte magához Vujkovics Perot, a Székely és Vujkovics-cég főnökét. Vujkovicsaz idézésre megjelent Miodragovicsnál, aki közölte vele, hogy tudomása szerint felelőtlen elemek arra készülnek, hogy a Székely és Vujkovicscég üzlete fölött a kiállítás idejére elhelyezett ideiglenes reklámfeliratokról a magyarnyelvű szöveget eltávolítsák, jó lesz tehát, ha azt saját akaratukból távol it ják eh Vujkovics tiltakozott a felszólítás ellen és kijelentette, hogy a kapitány utasításának nincs törvényes alapja, mert sem törvény, sem rendelet nem tiltja el a szláv feliratok mellett az idegennyelvü feliratok használatát. A cég üzletében szombaton egész éjszaka dolgoztak a kirakat rendezésén. Éjjel két órakor két fiata'ember állított be az üzletbe és felszólították a cég főnökeit, hogy a magyar feliratokat festessék át, különben összerombolják az üzletet. A délutáni előzmények után Vujkovics megígérte, hogy még az éjszaka folyamán átfesteti a felírásokat, mire a felelőtlenek eltávoztak. Az átfestés meg is történt, a felelőtlenek azonban közben kátránnyal álmázolták az üzlet redőnyein levő szláv cégfeliratokat. Az eset után a Székely és Vujkovics cég elhatározta, hogy a szabálytalan idézés miatt feljelentést tesz a főispánnál. A rendőrkapitány nyilatkozata A Bácsmegyei Napló munkatársa a feliratok átfestéséről érdeklődött Horvát Cvetko rendőrfőkapitánynál, aki a következőket mondotta : — A történtekkel kapcsolatban ki kell jelentem, hogy azok a hirek, amelyeket egyik suboticai lap rólam irt, nem felelnek meg a valóságnak. A cégfeliratok tekintetében nem adtam ki rendeletet a magyar feliratok ellen és senkit ezeknek eltávolítására fel nem szólitotttam, mert semmiféle törvény vagy rendelet nem tiltja meg a szláv feliratok mellett a magyar feliratok alkalmazását. E közlés miatt egyébként az említett lap ellen a sajtótörvény alapján a feljelentést a bíróságnál megtettem. — Mit tud főkapitány ur a szombaton éjszaka történt átmázolásokról ? — kérdeztük ezután. — A rendőrség hivatalosan nem tud az átmázolásokról. — Hogyan lehetséges, — kérdeztük — hogy akkor, amikor kettőzött rendőrőrségek ügyeltekfel szombaton éjszaka a város rendjére, különösen a kiállítás — Ez, tudomásom szerint, a rendőri közeg részéről k ráró'ag magánjellegű, jóakaratu figyelmeztetés voll. A rendőrséghez ugyanis több névtelen íe jelentés érkezett a magyar feliratot használó cégek és igy a Székely és Vujkovics cég ellen is. Mivel idejében elejét akartuk venni annak, hogy a felelőtlen elemek kárt okozzanak a Székely és Vujkovics cégnek, előre figyelmeztettük a céget erre, mert ha a kár már megtörtént, még mindig kétséges, hogy a tettesek ki'étét meg lehet-e állapítani és igy a cégnek csak anyagi kára származhatott volna ebből. A felirat eltávolítására hivatalosan nem .szólította fel a kapitány a céget, mert erről semmiféle törvény, vagy rendeket nem intézkedik. A beszélgetés egy részénél egyébként magam is jelen voltam. Nagyon elitélem, hogy mégis megtörtént a támad s a Székely és Vujkovics cég ellen, a tettesek ellen épugy, mint a többi hirdetmények megrongáló! ellen azonban nincs módomban eljárni, mert a tettesek ismeretlenek és feljelentés sem történt, hogy annak alapján a nyomozást elrendelhessem. Biztosíthatom azonban, hogy ha történnék ilyen feljelentés és a tettesek kilétét meg lehetne állapítani, akkor a legszigorúbban járnék el, hogy elrettentő példát statuáljak azokkal szemben, akik az itteni lakosság közötti harmóniát törvényellenes cselekedettel meg akarják zavarni. Nem hozzák nyilvánosságra az Amerikába kivándorlók névsorát A főispáni hivatalok még nem küldték be jelentéseiket a szociálpolitikai minisztériumnak — Beszélgetés a kivándorlási ügyosztály főnökével Gyereksirás, a padokon lehorgasztott fejű emberek, a távolba révedező aszszonyok ülnek. Csendes, halk beszélgetés, a magyar szó összeölelkezik a szerbbel. A szociálpolitikai minisztérium kivándorlási ügyosztálya vau itt; erre vezet át az az ut, amelyen minden; évben az emberek egész serege indul; meg az uj világ felé, szemükben a viszszavágyódó könnyel, lelkűkben a jobb jövő reménységével. A messzibe nyúló ut várakozó szobája ez a kis folyosó, amely csaknem mindennap megtelik ügyes-bajos emberekkel, rendszerint szegény földturó munkásokkal, akik nem röstellik a pénzt és a fáradságot, hogy idejöjjenek és személyesen sürgessék meg annak a percnek az cl érkezését, amikor búcsút vehetnek a régi rögöktől. Nagyrészüket az a hir hozta össze a kivándorlási osztályon, hogy az amerikai követséghez megérkezett azoknak a névjegyzéke, akik az Unió kormányától engedélyt kaptak a bevándorlásra. Amíg az ügyosztály főnöke megérkezik, elkeveredem ebben a mindenhonnan összeverődött kis társaságban, mely fölött úgy ül a szótlanság, mint a, sötét folyosó vállranehezedő . homálya. Itt. nem „olyan hangos az élet, mint más minisztériumokban, nagy gondok ülik meg az emberek lelkét. A délszerb.a! paraszt egy vajdasági magyar asszony - nyal igyekszik halk szavakkal megér-
