Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-25 / 226. szám

4. oldal. BACSMEGY A suboticai kiállítás harmadik napja Változatlanul nagy az érdeklődés — Lezajlott a kutya-szépség­verseny — Agyaggalamblövészet a kiállításon — Negyven cég vesz részt a kirakatversenyben — A miniszterlátogatás derűs epizódjai A kiállítás ünepélyes megnyitása után dr. Krajacs Iván kereskedelemügyi miniszter — mint hétfő déli szám unit­ban már jelentettük — körutat tett a pavilonokban és megszemlélte a kiállí­tást. Végigkísértük a minisztert kőrút­­ián és megállapítottuk, hogy mit jelent az, amit a lapok tudósításai az ilyen Máilitás-megnyiíásökról irt beszámolóik­ban röviden igy szoktak kifejezni: -,a miniszter megelégedését fejezte ki a lá­tottak felett. * A megelégedésnek ez a kifejezése komoly és fáradságos mun­ka, amit Krajacs miniszter csodálatra­méltó lelkiismeretességgel látott el. Délelőtt tizenegy órától egész kettő­ig járt a kereskedelmi miniszter a kü­lönböző paviMor.ökban kíséretével és áruig kísérői a lankaszto augusztusi me­legben Iassankint kidőltek mellőle, dr. Krajacs frissen, fáradhatatlanul, lanka­datlan érdeklődéssel járta sorra a ki­állítás! pavilonokat a meleg, fekete ru­hában, cilinđeresen. Nem irigylésre-mél­­tó egy miniszteri körút sulvos feladata, azonban a Radics-párti miniszter mind. végig kedvvel csinálta; alighanem azért, mert még egészen újdonsült miniszter, aki nem unta még meg az eféle cere­móniákat A hatszáz kirüOíó közül legalább öt­száznak a sátrát nézte meg a miniszter és ugyanennyi emberre! fogott kezet a belépéskor és a távozáskor, ami test­vérek között is ezer kézfogást jelent. Mindenütt egyforma szívélyesen csinál­ta ezt a miniszter, aki aligha ért egyet Coötidge-zsat, az Unió elnökével a kéz­fogásokkal szemben érzett iszonyat te­kintetében. Ezenkívül azonban arra is volt ideje a miniszternek, hogy mindén kiállítóval rövid ideig beszélgessen és ugyancsak néni volt fukar az elismerő szavakban. Egy-egy helyen hosszabb időt is töl­tött a kereskedelmi miniszter és gyak­ran adta 'bizonyságát annak, hogy mennyire tájékozva vau minden kér­désben. A Bohn-ié\c téglagyár kiállítási sátránál például megjegyezte, hogy tu­domása van róla, hogy a cég szállítási kedvezményben részesül és sokat ex­portál Görögországba. A Beck-féle kö­töttáruk sátrában őszinte meglepetésé­nek adott kifejezést, hogy ilyen szép cikkeket állítanak elő Szuboticáu és megjegyezte, hogy Ilyen belföldi terme­lés mellett ezekből a cikkekből szinte fölösleges a behozatal. Hasonló elisme­rő nyilatkozatot tett a miniszter sok más pavilonban is, igy a W rí ízen féld és Társa cég sátránál, ahol csodálkozá­sénak adott kifejezést a zsák- és pony­­vaáruk kitűnő minősége felett és meg­elégedéssel hallgatta, hogy a cég által képviselt Hódsági Kenderfonó nemcsak Jugoszláviában, de a régi osztrák—ma­gyar monarchia területén a legnagyobb fonógyár. A mezőgazdasági és állat­­kiállitást különös figyelemmel szem­lélte a miniszter és a Lelbach-féle lo­vak. a Vojnics-W.c tenyészt uarhák és a Vermes Károly által kiállított tenyész­állatok különösen megnyerték tetszé­sét! amely a vajdaság! állattenyésztés őszinte dicséretében jutott kifejezésre. Drukkoló alkalmi zongora­művésznők A fáradságos körutat kezdetben még kényelmetlenebbé tette az a körülmény, hogy a kereskedelmi miniszter kíséreté­nek az egyes pavillonok keskeny folyo­sóin óriási embertömegen kellett átver­gődni. Húszezer ember fordult meg va­sárnap a kiállításon, könnyen e! lehet tehát képzelni, hogy milyen sűrűn hul­lámzott a tömeg az egyes pavilonok­ban. A feketébe öltözött uraknak for­mális harcokat kellett megvívni, amig a kereskedelmi miniszternek utat nyitot­tak mindaddig, amig a kiállítás ren­dezősége úgy intézkedett, hogy azokba a sátrakba, amelyekben a miniszter vi­zitelt, Krajacs dr. ottartózkodá&a alatt nem bocsátottak be más látogatót. Et­től kezdve már könnyebben ment a mi­niszteri körút, amely néni volt híján a derűs epizódoknak sem. A hangszerkészítők pavili ónjaiban nagy a zenebona. Külön erre a célra szerződtetett hölgyek zongoráznak itt fáradhatatlanul naphosszat, hogy a lá­togatókat a jóltangu zongorák megvá­sárlására csábítsák. Ezek a kedves kis alkalmi zongoraművésznők olyan drukkban voltak, amikor a miniszter lá­togatását avlzálták, hogy megható volt nézni, mint remegtek az ujjaik a bil­lentyűkön. A miniszter bizonyára kü­lön is megdicsérte volna őket. ha be­lelátott volna lelki izgalmaikba. Igaz, hogy szegénykék akkor jöttek volna csak igazán zavarba, mert a . kézfogás tartamára fel kellett volna függeszteni a zongorázást. Megajándékozzák a minisztert Kedves epizódja volt a miniszterláto­gatásinak az is, amikor az első patai­­ionban ajándékot ajánlottak fel a ke­reskedelmi miniszternek. Értéktelen csekélységet akartak csak dr. Krajacs­­nak adni, csupán a ügyeiéin és a meg­emlékezés kedvéért, azonban a keres­kedelmi miniszter eleinte nem akart semmiféle ajándékot elfogadni .Csak amikor a kiállítók biztosították, hogy lekötelezi őket és örömet szerez nekik, iia elfogadja a felajánlott apróságot, ak­kor kénytelen volt elfogadni, mosolyog­va vette át az ajándékot. így kapott a miniszter egy csomag Ruff-csokofádét, egy üveg kölni vizet, egy képkerete­ző tői kis képkeretet és sokmás apró­ságot, meg rengeteg prospektust, mert az. ügyes kereskedő nem mulaszthatja el az ilyen alkalmát, hátha a miniszter­­tői is számíthat megrendelésre. A körút végeidé a kereskedelmi mi­niszter titkára már olyan hatalmas cso­mó apróságot cipelt a hóna alatt, hogy végül is fáradtan mondta: — Kegyelmes uram, most már újra el kellene mennünk az autók felé, hát­ha kapnánk egy automobilt is. amelyen ! eiszáiithatnók ezeket a holmikat... j Ezzel a dervis epizóddal záródott a i kereskedelmi miniszter körútja. Kirakatverseny A kiállítás idejére egy nap alatt vi­lágvárossá fejlődött Szubotica. Az uc­cukon is nyüzsgő -élet uralkodik és az élénkség vasárnap este tetőfokát érte el, amikor a kirakatversenyben résztvevő cégek üzletei előtt életve­szélyes tolongás támadt. A közönség nagy érdeklődése mindenben érthető és indokolt volt, mert a versenyben részt­vevő cégek egymást igyekeztek felül­múlni kirakataik ötletes és művészi be­rendezésével, A legnagyobb feltűnést Székely és VujkovUs divatáruüzletének két kiraka­ta keltette, amelyek előtt a késő éjsza­kai órákig százával álltak az emberek. Művészi és dekorativ szempontból pompásan sikerült a sárga selyem bu­­doárrá átalakított kirakat berendezése, amelyben az optikai eszközök segítsé­géve! tükörré varázsolt üveglap mö­gött rokokó-ruhába öltözött hölgy mu­tatja be öltözékét. A másik kirakatban, kék fényhatással esti összejövetelt tar­tanak a japán hölgyek. Fáradságos munka és igyekezet ered­ménye a Korhcc hentesüzlet kirakata, a melyben a dekorációra egyáltalán nem alkalmas húsárukból rendeztek dekora­tiv kiállítást. Husnemiiekbő! készült szSlöíürtök, körték, házikók vannak el­helyezve a szebbnél-szebb, inygerjesztő hentesáruk közt. Művészi elgondolás, újszerűség, egy­szerűség tekintetében talán a legjobban El NAPLG sikerült a Pecserics Dániel divatáru-cég kirakata. A cég e kirakattal az aktivista stílust vezeti be a kirakatrendezés régi sablonja helyett és kétségtelenül vaia­­tnenny kirakat közt dicséretremél tó egyszerűsége mellett ez a legötlete­sebb. Igen sok bámuló ja akadt Engler Ignác és Fiai divatárucég kirakattá be­rendezett üzletének. 'Pompás fényhatá­sok mellett selyemmel bevont oszlop­­csarnokban álarcos nő sétált, aki min­den negyedórában más öltözékben je­lent meg a közönség előtt, hogy a cég áruit bemutassa. Az érdeklődés felkel­tésére kétségtelenül ez a cég találta meg a legügyesebb eszközt. Egyszerűségűk­kel keltenek feltűnést és kelemes ha­tást: a Landauer-drogéria. kirakata, melyben fehér toalett-asztalon kozme­tikai cikkek vannak elhelyezve és Balázs Jenő divatáru-üzletének kirakata, Róth Ármin üzletének két kirakatában csak néhány cipő-mcdel! van dekoratív mó­don elhelyezve. A pompás modellek ma­guk alkotják a díszt és beszédesen iga­zolják egyéb díszítés felhasználásáncfc feleslegességét. A Lehner Testveién és Lehner Aladár cégek imponáló írnom- Sággal találták meg a módját annak, hogy legszebb áruikat tetszetős módon helyezzék el és nagy közönséget vonz­­zanak a férfidivat legújabb kreációinak megcsodálására. A Kunciz Testvérek diszmü- és üvegáru-üzletökben nagy­szerűen diszitett asztalt terítettek, met­szett üvegpoharakkal, modern pcrcellán­­szérvizzel.amásik kirakatban pedig a por­cellán-diszitőipar legszebb gyártmányai vannak ízlésesen elhelyezve. Engländer Márton »Palma« cipőüzletének kirakata a cég remek cipőkülönlegességeit mu­tatja be. A vállalat törekvését bizo­nyítja, hogy a forgalomból kieső Pasi­­cseva-uccáu levő helyiségében verseny­kirakatot rendezett be és ezzel igazolta érzékét a modern reklám iránt. Fáradságos igyekezetről adott bi­zonyságot Sugár Manó Rudics-uccai fű­szer- és ásványvizkereskedő cég, amely kirakataiban improvizált szökőkutat és vízeséstől hajtott malmot helyezett el és igy csinált reklámot üzlete vala­mennyi ágának. Krammer Antal és T ars a férfiruha és egyenruha üzlete éppúgy, mint a kiállí­táson, a kirakni versenyen is a legpom­pásabb e szakmába vágó cikkek nagy halmazával dokumentálta a cég nagy­szabású méretét, sokoldalúságát és ver­senyképességét. Egyébként a kirakatverseny vala­mennyi többi résztvevője is a legtelje­sebb elismerést érdemli meg, mert mindegyiknek a . kirakata méltán sora­kozik a felemlítettek mellé. Valameny­­nyien egyformán hozzájárultak ahhoz, hogy a szuboticai uccák külső képét vi­lágvárosi nívóra emeljék. A kirakatverseny zsűrije — mint már közöltük — vasárnap végigjárta az üz-.. leteket, azonban ezúttal még nem dón-­­tött, hanem kedden és csütörtökön este újból szemlét tart és ezután kerül soc a dijak odaítélésére. 1925. augusztus 23. Mükotorék-verseny és agyetggalemb-lövészet | Hétion délelőtt folyt le óriási ér­deklődés mellett a kiállítás slágere, a inükotorékverseny, valódi müko­­torékka! és valódi rókákkal, vala­mint az agyaggaiamblövö verseny valódi vadászpuskákkal és valódi agyagtányérokkal. Róka fogta kutya . . . j A szuboticai mükotorékverseny volt i éltem első hiteles mükotorékversenye, j érthető izgalommal léptem át tehát a kaszárnya mögötti árok drótakadáiyát. A drótakadáiyra és az árokra azért volt szükség, hogy ne csak a mükotorélc­­kutyák szenvedjenek meg az első dí­jért, hanem a nézők is. Én hallottam í már müdalekat, láttam már müasztalo- I sokat, szagoltam már művirágokat, de : eleven ínükctorékkal még nein álltam | szemtől-szembe. No, ma aztán kedvem­­í re. kikotortam magam. A lyuk, amelyben a róka lapult, piros kendővel volt letarkarva. Ezt a vakond­túrást nevezik a beavatottak mii-koto­réknak, mert nem a vakond, hanem em­beri kéz miive. Vagyis, — a gyöngébbek kedvéért — ez item természetes koto­rék, mint például ahogy a moziban is vannak természetes fölvételek, hanem vacak kézimunka, amit fizetett napszá­mosok kapartak az édes anyaföidbe. Szóval: miikotorék. Elsőnek egy Lili nevű dakszlit bocsá­tottak be a miibe. A Lili bement, aztán visszajött. Aztán tijra bement és ttjra visszajött, fontoskodva, mintha valamit kint felejtett volna. Az emberek léleg­zetvisszafojtva lesték a fejleményeket Egrényi, a Lili gazdája megpróbált lelki­erőt önteni a kutyába: — Rajta Lili, rajta! A kútja sfurmoh és a zsűri tagjai izgatott vitába keveredtek afelett, hogy szabad-o buzdítani a kutyát, avagy sem. Végű! is kimondták, hon"'- a ver­senyző ebnek erélyesebb fellépésre való serkentése nem ütközik az alap­szabályokba és Lili, szigorúan ragasz­kodva az alapszabályokhoz, ostromolni kezdte a rókát Alig telt el két perc, iszonyú vonitás hallatszott a kotorék­ból és Lili gyorsvonatsebeséggel curuk­­kolt kifelé. Egész a korlátig hátrált, úgy’ belejött a svungba és többet nem 3kart visszamenni, semmi áron. Valami nagyon borzasztót láthatott odalent. Másodiknak Lidit szólította fel a zsűri elnöke. Mert itt szabályos névsorolva­sás volt, mint nálunk a gimnáziumban, Lédi büszkén a lyukhoz állt, megivott egy pohár vizet, mint a népszónokok, mielőttt a tósztba kezdenek, aztán har­cias üvöltéssel belevetette magát a ko­tort műbe. Mindenki azt mondta: »az egy csuda­­kutj'a! Megeszi azt a rókát paprikás­nak!« A gazdája ezt mondta a körülötte ál­lóknak: »az én kutyám!« —- és nagyot ütött a mellére. Ekkor borzalmas nyá­vogás rázta meg n mükotorékot. Nyer­­vogás, nyafegás, bőmbőlés. cincogás és már jött is ki a- lyukból a róka és hozta diadallal szájában Lédit. A zsűri elnöke, nyomban nyakonragadta a rókát, farká­nál fogva a! levegőbe emelte és igy a i róka fogta Lédit. Lédi fogta a rókát, a i zsűri elnöke fogta ni indakettőt. Aztán a róka doügavégzetten vissza­vonult. a ketrecébe. Mert a rókáknak' külön ketrecük volt. Egy egész róka­­család jött be a kiállításra Kraljev- Bregről, Heinrich Kálmán, a nevelő­gazdájuk ott állt mellettük és szeretet­tel becézte őket. Drukkolt értük és lel­kesedett, akár a szomszéd sorban álló eb-tulajdonosok a kutyájukért. — Saját neveléseim! — dicsekedett büszkén. — Csak kitartás szegénykéim, — cirógatta a kisrókákat. amelyek há­lásan pislogtak rá. Uj rókát dugtak a kotorékba és a Busza nevű kuíyust bocsátották rá. A Pusza azonban nem sok vizet zavart. Visszafordult a fehlten és amerikázott. Feí-alá rohangászott, bedugta az orrát' a műbe, aztán svungot vett, mintha az erejét akarná összeszedni és uira meg­torpant a bejárat előtt. Maid körüteé­­tálta lábujjhegyen a kotorékot, belesza­golt párszor, mintha alaposan megakar­na győződni arról, hogy csakugyan ró­ka van-e a lyukban? Mert hátha be­akarják őt csapni? Vagy áprilisi tréfát akarnak vele járatni augusztus kellős végén? így persze sikerre] Jeteit a tíz­perces terminus és Pusza megmenekült a rókalyuk szörnyűségeitől'. Ravaszabb kutya volt ez a rókánál is. A Vikit parfissail tolták be a kotorék­ba de ő megmakacsolta magát, műit a kisgyerekek, akik azt mondják: »ata­­jom a holdat* — és ha a szegény pa­pájuk nem kerít gyorsan egy létrát, hogy lehozza a holdat, hát inkább bde­­gebednek a sirásba, de nein hagyják abba. A Viki toppantott a lábával és

Next

/
Thumbnails
Contents