Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-23 / 224. szám
24. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ Á versenyautó halottja Regény, irta; F. X. Kappus Bíró Mihály rafca. 27. folytatás „Számíthat rárr, — biztosította Mirjam" Az eddig közölt részek tartalma: Horváth Elemér báróba beleszeretett Montecarlóban Mirjam, egt/ szép bécsi láng, Horváth a ruletten elvesztette egész va. gyanút és hirtelen elutazott jugoszláviai kastélyába. Rendulics Flóra, egy novispdi bank kivaialnoknö/e megtudja, hogy a báró öngyilkosságra készül. Megkéri Horváihot, hogy ha már úgyis mindegy neki, vegye öt előbb el feleségül. A báró teljesíti kívánságát. A nászéjszaka után Flóra bárónő Becsbe utazik, Horváth aki beleszeretett feleségébe, nem lesz öngyilkos, hanem mindenáron vagyont akar szerezni, hogy feleségét — aki közben egy milliárdos siereiöje lett — visszaszerezze és csempészésre adja fejét. Hissen Horváth egészen magától irta neki azt a levelet. Legnagyobb bánatában érte ót a fénysugár, váratlanul, csodamódra. S ha különös körülmények kényszeritetták is Elemért az írásra, azért a sorok között sok személyi vonatkozás érezhető. Nem emlékczett-c például azokra a szavakra, amelyeket ő mondott a vonaton, nem maradt-e meg minden emlékében? S aztán a kedves, bizalmas befejezés: a régi barátsággal, —- mily jól esik ez a hang! — Vájjon, hogy megy a sara neki, — tűnődött Mirjam. — Előbbre jutott-e már azon az utón, melyet kijelölt magának? Mennyit szenvedhetett a szegénység napjaiban. Talán féllábbal még mindig a nyomorban tapos, vagy talán újabb, jobb fordulat állott be életében? Hozzá akart járulni Elemér sorsának megjavításához és segíteni fog rajta rendkívüli tehetségével, amely időbe; térbe és a dolgok legmélyére lát. Biztos, hogy sürgönyét már régen megkapta és biztosan határozott is már. De ha a nagyszabású üzletből nem lesz semmi, akkor mit • csinál majd? — Az sem baj. — gondolta Mirjam mosolyogva. — Még mielőtt Horváth válasza beérkezik, ö már átlépett az éiet aranykapuján. Olyan jövő vár rá, mely pénzt, vagyont hoz számára. V-Milliárdok, milliárdok. — így /mondta Rupu Moro. S az ö milliárdjai azé lesznek, akit szeret. Két órával később a Bristol-szálíodában aláírta nevét arra a szerződésre, amelyet Mister Barness a Standard biztositó társaság ügyészével fogalmaztatott. !<upu Moro is aláírta. Ujiai ferdén, mohón szorították a tollat. .4 viszontlátás A bukaresti Palace Hotel forgó ajtaja folytonos mozgásban volt. Flóra az előcsarnokban ült. Félig nyitott szemmel pihent, keskeny ujjait az ölében heverő eíefántcsonttáskáján nyugtatta. Felsőteste és feje meg nem mozdult, így nézte szórakozottan a jövőmenő embereket. Gyakorlott szemével rögtön felismerte, hogy mit tarthat az itteni férakról. Mind összesen, ahogy kereskedtek, gsefteltek, ahogy az élénken kifestett nőkkel szemben udvariaskodták, lármáztak és feltűnést keltettek, — bizony mind elég keveset értek. Bosszúsan húzta el száját. Ekkor egy árnyék vetődött arcára. Öntudatlanul felpillantott. Három lépésre előtte egy férfi állott autódresszben. Mereven, szinte megkövesedett arccal tekintett a széken ülő nőre. Flóra elfordította fejét. A férfi közelebb jött. — Jónapot. Mélyen meghajolt és várt. Flóra lassan visszafordult. Szemével tapogatódzva ment, szinte centiméterről centiméterre végig az előtte álló alakon melléről azonban rögtön homlokára pillantott s halkan szólt: — Valóban csodálkoznom kell... Horváth röviden, erőltetve nevetett: — Mért? Kerek a világ! — De nem olyan kerek, hogy valaki ilyesmit megengedhessen magának. Gyorsan fel akart kelni és elmenni. De a báró még idejében elállta útját. ■ — Fta botrányt akarsz.., Felesége visszaesett a fonott karosszékbe. — Igazad van, ostobaság! Ha az ember Ázsiába barangol, mindenféle baleset érheti. Mindenesetre kérlek azonban, hogy kímélj meg... Nincs kedvem... Lábát kercsztbevetette ültében és világosszürke kesztyübőr-cipőit nézegette. — Tudnod kel!... — kezdte Horváth újból a beszélgetést. — Mit? — Azt, hogy ha az ügyet helyes világításban látjuk, akkor bizonyos mértékben... szóval röviden: senki sem akadályozhat meg abban, hogy a feleségemhez ne közeledjem. Még nem váltunk el és a válópört sem indítottuk meg. A báró egy gesztussal körülfogta' az előcsarnokot: — Ezek az emberek itt... — Nem zseniroznak téged? — Téged ne zsenirozzanak! Flóra megvetŐSeg húzogatta vállait: — ügy látszik, jelenleg soff őr vagy: Félrenézett. — Tisztességes gazdád van legalább? Rendesen fizet? Elemér egy pillanatig hallgatott — Természetesen társaságban vagy? — kérdezte azután. — az a. bizonyos vagyonos úriember...? — Azt kérdeztem, rendes fizetésed ván-e? A férfi keserűen mosolygott: — Hát megy valahogy. Az embernek meg var. a fizetése és a kilométerpénz hozzá... Flóra vonásai megfeszültek: — Az esztendőnek még nincs vége... S mielőtt az év lejár... — Tudom, — mondta az ura, — azonban értsd meg, semmivel sem járultam hozzá ehhez a találkozáshoz. Még álmomban sem gondoltam rá. Hogy mégis megtörtént, tisztóra rajtad múlt... A nő még jobban megmarkolta kis táskáját. Leplezetlen gyűlölet tükröződött arcán: — Ha tovább is így folytatod, mint se ff őr. vagy valami hasonló, minden esélyed eltűnik. Egy esztendő elég gyorsan eltelik! A forgóajtó feletti villamos órára pillantott. — Számolok azzal a veszéllyel, hogy kompromittállak, — szólt a báró és a legközelebbi fonott széket Flórához húzta. — Ki az a hólyag, — folytatta, — az a boldog halandó, az a kutya, aki az én helyem rpost betölti? Legalább fenn van, magasban? Valaki? Vagy van valamije? Flóra felpattan. Fleischlcr Brúnó szállt ki autójából 3 hotel előtt — Kicsit soká tartott. — mentegetődzött Flórának, — de a szerződést kellett tanulmányoznom. Csupa bonyolódott paragrafus! Nagyon óvatosnak kell lenni, de ha a pasasok azt hiszik, hogy engem berántanak, akkor tévednek. En sem estem a fejem lágyára. A báró meglepetten pillantott íei és felkelt: — Engedje meg. báró Horváth vagyok. Távoii rokona Öméltóságának. Véletlen, hihetetlen véletlen... — Örvendek. Izzadtnak érezte Fleischler kezét, amint nevét megmondva odanyujtotta neki. Flóra lesütötte szemét Röviden, szaggatottan lélegzett. — Üzleti ügyekben van itt? — kérdezte Horváth. — Bizonyára valami nagy kötés előtt, amint látom... — A Caro’-boulevardon van dolgom... — Nahát ez érdekes, nekem is... Mindkettőjüket kikisérte a haliból: — Ha meg akarnának tisztelni, autóm nem a legrosszabb Bukarestben... A kocsi elején tilt a soffőr, mélyen az arcába húzott sapkával. Jó pár percbe beletelt, amíg Flóra helyet foglalt. Beszélt, nevetett, kapkodott maga körül, úgy tett, mintha keresne valamit. • Horváth maga vezetett. — Mindjárt itt vagyok, — szólt Fleischlcr, amikor az autó megállt. Egyszerre nagyon szűkszavú lett — Igazán nagyon kedves gyerek a te gavallérod, Flóra! — gúnyolódott a báró. — Nem valami Adonis és kissé nagyon is masszív a korához képest, de azért megjárja! De most meséld már el, hogy keTüité! ez alá a szélességi fok alá és különben is, hogy megy sorod? Hogy’ tetszik az uj élet? Sikerül-e repülésed a nap felé...? Tovább nem bírta ezt a hangot. Végtelen közönyösséggel bámult Flóra a nyüzsgő uccuba. Minden porcikája elutasító volt és éppen ez az elutasítás tette oly kívánatossá Elemér előtt. Horváth szorosan keresztbe fonta mellén karját és majd felfalta a nőt tekintetével. Fióra félvállról vetette oda neki: — De most már elég ennyi! Nem tűröm, hogy igy a nyakunkba akasztkodi. Nincs rád semmi szükségein Hí... — Ez az egész? Kemény pillantást kapott feleletül: — Mit vársz tőlem, — szólt a nő, —• gratuláljak neked vagy felvilágosításokat kérjek? Egyáltalán nem vagyok kiváncsi semmire. — De azt meg kell adnod... — Láttam már ilyen csodát... — ... hogy ez alatt a nevetségesen kis idő alatt ugyancsak hozzáláttam! Ha csak ezt az autót nézed, ha csak azt vesszük, hegy mennyibe került ez nekem ... — Sokféle mód van a meggazdagodásra? Horváth mosolygott. —Es ebben a tempóban megyek majd tovább. Tudod nagyon jól, ugy-e, hogy csak az első millió megszerzése nehéz, A többi magától jön. — Istenem... — És ha az esztendő letelik... Hirtelen Flórához hajolt és megfogta a kezét: — Gondolsz-e rá, hogy március nyolcadika az a nap? A nő kitépte magát és arca egészen eltorzult: — így vagy úgy, gyűlölni foglak örökké! — Akkor js, ha mint győztes.., — Akkor !s! — De a megállapodásunk... Azt be kcJl tartanod, azt be fogod tartani...! — Nem értem, mért izgatod magad! Udvari autó robogott e! mellettük és Flóra utána nézett, miközben hozzátette : —■ Addig még... Fleiscliler Brúnó kilépett a házból hóna alatt aktatáskájával: — Hálás köszönet, báró ur! Kivette óráját: — Megbeszélésünk van... Flóra kiszállt az autóból: — Sietnünk keil. Kezét nyújtotta Horváthnaks — Isten vele. Talán majd ogyszor megint... Fleischler nagyon hűvösen búcsúzott. Mélyen a vclantra hajolva száguldott el a báró. Ezer meg ezer őrült gondolat cikká-Zott át agyán. — ö itt van! — zúgta a motor. — ö itt van! — sikoltotta a sziréna minden uccakereszfezésnéi. — Ö jjít van, — fütyülte az országút szele. Délután aztán kissé magához tért. Először is a szállodában érdeklődött. Sejtette, hogy a legközelebbi vonattal elutaznak, ügyi átszőtt, hogy a kövér monoklis megsejtett valami összefüggést kettőjük között. Milyen nevetségesen viselkedett és milyen rosszul illett neki az a mesterkélt tartózkodás! — Az uraságok reggel korán utaznak, — hangzott a portás felvilágosítása. Mi lenne ha ragaszkodna férj! jogaihoz és támadólag lépne fel? Ha Flórát elszakítaná a férfitől, akár erőszakkal, akár valami ravaszsággal és magával vinné előbb Kanstanzába, aztán hajóra szállna vele? Ha ez délelőtt eszébe Jutott volna! Majdnem félóráig ültek együtt az autóban, igazán gyerekjáték lett volna megbeszélni.. c Na és akkor? — Nem. — mondta magában Horváth. Eszébe jutott, hogy még nem elég gazdag. Még pár üzletet kell csinálni, először is a göröggel, aztán meg egy másodikat, harmadikat... Mirjam sürgönyére gondolt. Olyan különösen zavaros volt ennek a szövege, intő és figyelmeztető, de a kérdéses pontban mégsem pozitív és nem elég világos. Jő, hogy nem hagyta magát befolyásolni. Idáig minden kitünően ment, az Amphitric nyolc nap múlva készen áll gazdag rakományával az utazásra. (Folyt, kőv.)
