Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-14 / 216. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. augusztus 14. beszélgetés is igazolja, hogy Radios lés pártja soha nem lehet támogatója a kisebbségeknek. Változások a diplomáciai karban A Vreme esti lapjának értesülése [Szerint a közel jövőben a külföldi diplomáciai karban fontosabb változások lesznek. így hir szerint Nesics 'Ljuba radikális képviselő visszatér a diplomáciai szolgálatba és Prágába ■megy követnek* amely állást a választások előtt is betöltötte. Duesics .lovánt, až ismert költőt, aki eddig a Népszövetségnél volt a SHS. királyság delegátusa, Prágába nevezik ki követség! tanácsosnak. Kinevezték a belügy' miniszter helyettesét Csütörtökön királyi ukázzal a belügyminiszter helyettesévé Wlovano! vies Zsárkó igazságügyminiszteri osztályfőnököt nevezték ki. A bulgáriai rekviziciós kártérítések Csütörtökön délután a kormány több .tagj a konferenciát tartott a miniszterelnökségen a. bulgáriai rekviziciós követelések ügyében. Mint ismeretes. Bulgária a múlt évben megkötött egyezményben, háromszáz millió leva kártérítés fizetésére kötelezte magát azoknak a kóroknak a megtérítése fejében, amelyeket Szerbia megszállása idején a bolgár csapatok okoztak. Ugyanekkor a beo■gradi kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy kártérítést fog fizetni [azoknak a bolgár állampolgároknak, (“akiknek a bolgár hadsereg visszavonulásakor okoztak a rekvirálásokkal a szerb csapatok károkat. Erre vonatkozóan a bolgár kormány összegyűjtötte az adatokat és közölte azokat a beogradi kormánnyal. A csütörtöki tanácskozáson megállapították, hogy a bolgár kormány által közölt adatok nagy részben nem telelnek meg a valóságnak és ezért a kormány az adatgyűjtés kiegészítését kívánja és igy ez a kérdés továbbra is elintézetlen marad. Kísérleti lélektan Irta: Nagy L ajas . Kitűnő alvó vagyok, hála Istennek. Minden nap este tizenegy órakor fekszem le s amint lehajtom a fejem, már alszom is. Nem kell ezt szigorúan szó szerint venni, de aztán szent igazság, hogy lefekvéstől számított mondjuk tiz perc alatt, már okvetlenül alszom. Alszom azután ■egyfolytában reggelig. így állván a dolog, már most tegnap este a következő különös eset .történt velem. Alig hpgy lefekszem, erélyes kopogtatást lufllok az ajtómon. — Ki az? — A tudomány nevéb^p! Nyissa ki az ajtót! Tisztelem a tudományt, tehát leszálltam az ágyról s gyanútlanul kinyitottam az ajtót. Két ember lépett be rajta. Az egyik ősszakállu, pápaszemes, nyájasképü öregur, a másik meg egy rettentően marcona ábrá;zatu, tetőtől talpig vérvörösbe öltözött figura, óriási bárddal. — Csak nem kell megijedni. Nem lesz semmi baj! — mondta az ősszakállu öreg jóságosán. — Feküdjön szépeit vissza az ágyba és aludjon el nyugodtan. Mi majd itt leülünk a karosszékiben és várunk. Ön rendszerint tiz perc alatt el szokott aludni. Most fél órát kap. Fél óra alatt okvetlenül ei kell aludnia, mert ha nem alszik- el, akkor . . . Itt közbevágott a marcona ábrazatu, borzalmasan recsegő hangon: . akkor én úgy levágom a Csak a magyar miikedvelői előadásokkor kell előzetes miniszteri engedély Subotiea város bérlői Szombaton doat a tanács a suboticai városi házak bolíbéríeteirol Az alkotmányellenes rendelet megvan s azt végrehajtja a suboticai rendőrség június végén a suboticai rendőrség egy belügyminiszteri rendeletre való hivatkozással betiltotta az összes magyar műkedvelői előadásokat s közölte azokkal az egyesületekkel, amelyek rendszerint ntükeáveloi előadásokat szoktak tartani, hogy a jövőben minden egyes színdarab előadásához külön engedélyt kell kérni a rendőrhatóság uipti a belügyminisztériumtól s a közoktatásügyi minisztérium színművészeti osztályától is. Azoknak az egyesületeknek, amelyeknek tagjait ez a belügyminiszteri rendelet eltiltotta attól, hogy műkedvelői előad sokat rendezzenek, ugyancsak a belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabályaik vannak, amelyeknek jóváhagyásával a belügyminiszter természetszerűleg azt is engedélyezte, hogy az illető egyesület céljai meg valósítására bármikor rendezhet műkedvelői előadásokat minden külön hatósági engedély nélkül. Az a türelmetlen szellem, amely annak a rendelkezésnek kiadását szorgalmazta, hogy minden egyes esetben külön miniszteri engedély kell egy ártatlan műkedvelői előad shoz, nem törődött vele, hogy a minisztérium eszel önmagával kerül ellentétbe, azzal még kevésbé, hogy ellentétbe kerül az alkotmánnyal, amely minden egyes polgárnak — ha mindjárt magyar is — biztosítja azt a jogot, hogy kulturális törekvéseit megvalósíthatja. Á rendelet azonban tényleg megvan s azt Suboticán a rendőrség végre is hajtja. A rendőrség nem vizsgálhatja a fölöttes hatóságától érkezett rendelet törvényességét s nem kutathatja, hogy miért csak Suboticán s miért csupán a magyar műkedvelői előadások engedélyezését kötik esetről-esetre kikérendő miniszteri engedélyhez, hanem engedelmeskedni tartozik a minisztérium rendeletének, amit természetesen köteles betartani minden állampolgár is. A műkedvelői előadások rendezését megbénító miniszteri rendelet bizalmas ügyirat formájában került junius 23-ikán a suboticai rendőrséghez s Okradovics főkapitány elrendelte annak végrehajtását s ma is a rendeletnek megfelelően járnak a műkedvelői előadások engedélyezése körül. Eszerint ha Suboticán ’valamelyik alapszabályokkal rendelkező egyesület műkedvelői előadást akar rendezni, a rendőrség utján köteles engedélyt kérni a minisztériumtól. A kérvényben fel kell tüntetni, hogy milyen színdarabot, mely célra akar előadni s milyen művészi eszközök állnak az egyesület rendelkezésére, A rendőrségtől szerzett információ szerint minden egyesületnek kell iiyen engedélyt kérni, azonban az engedélyeket nemcsak egy színmű előadására kérhetik az egyesületek, hanem hoszssabb időre, esetleg az egész szezonra is. A suboticai rendőrség minden erre vonatkozó kérelmet nyomban felterjeszt a minisztériumhoz. Hogy a minisztérium elintézi-e ezeket a kérelmeket, arra nézve a rendőrség természetszerűleg nem tehet Ígéretet. Kilátás van azonban arra, hogy a törvény-, alkotmány- és észszerüségelicnes rendelet végrehajtása körül a belügyminisztérium liberálisabb lesz. Már eddig is több egyesület adott be az egész szezonra szóló engedély iránti kérvényt s folynak is több helyen a próbák. A legokosabb, a törvény és az alkotmány szellemének legmegfelelőbb az volna, ha a Pribicsevics-i korszak oktalan maradványát, ezt az egész rendeletet, amely az ország egyetlen városára nézve a többi várostól eltérő jogszabályt ál it fel, visszavonnák. Nemcsak a suboticai magyarság érdeke, hanem az igazság és méltányosság is azt kivánja, hogy erre nézve a suboticai hatóság tegye meg a kellő kezdeményező lépéseket. A Szubotica város házaiban lévő üzlethelyiségek bérlői együttes akciót indítottak, hogy a város megegyezés szerinti bérösszeg mellett további egy évre hagyja meg őket bérletükben. Néhány nappal ezelőtt a bérlők egy küldöttségé jelent meg Gyorgyévics Dragoszlrv főispánnál, akinek támogatását' kérték akciójuk számára. A főispán kijelentette, hogy a bérlők kívánságát nem ellenzi. Most, hogy Malágttrszki Albe polgármester visszatért szabadságáról és elfoglalta hivatalát, a városi üzlethelyiségek bérlői őt is felkeresik és kérni fogják, hogy ügyüket pártolólag terjessze a tanács elé. A bérlők küldöttsége pénteken megy a polgármesterhez és a tanács szombaton fog foglalkozni a kérdéssel, amelynek megoldása mintegy ötven régi szuboticai kereskedő egzisztenciáját súlyosan érinti. Az érdekelt kereskedők, különösen a főispán biztató nyilatkozata után, remélik, hogy a tanác3 nem fog elzárkózni kérésük teljesítése e’ő! és össze fogja egyeztetni a városnak mint háztulajdonosnak anyagi érdekeit a város régi adófizető polgáraival szemben kőtelező méltányossággal. A városnak ebben az esetben nemcsak a háztulajdonos! szempontokat kell mérlegelnie, hanem azt is tekintetbe kell venni, hogy nem szabad régi kipróbált adófizetőket, akik jelentékeny mértékben járulnak hozzá a városi közterhek viseléséhez, kényszerhelyzet teremtésével anyagi válságba sodornia. A lakástörvényből származott uj helyzet a többi szuboticai kereskedő részére már tisztázódott és a kereskedők vagy megegyeztek a régi háztulajdonossal, vagy másutt béreltek üzlethelyiséget. A városi házak üzlethelyiségeinek bérlői azonban még mindig teljes bizonytalanságban varrnak afelől, hogy meginaradhatnak-e bérletükben, vagy setn. A bérlők, akik nemcsak a házbér, hanem az adok fizetése terén is pontosan megfelelnek kötelezettségeiknek, joggal várják el a városi tanácstól, hogy a bér. letek ügyét, ha nem is véglegesen, de legalább egy évi időtartamra rendezzc maga fejét, mint egy csirkéét! Megrémültem. Tiltakozásom jeléül idétlen hang hagyta el a torkom. De a szelidképü öregur leintett: — Ugyan, ugyan. Egészen nyugodt lehet. Hisz’ ön tíz perc alatt mindig elalszik. Most pedig teljes félórája van. Csak aludjon el szépen, mintha mi sem történt volna. Gondolja meg jól, hogy épen az lenne önre nézve halálosan veszedelmes, ha nem aludna el! Mit volt mit tennem, úgy kellett cselekednem, ahogyan parancsolták. Ketten vannak, az egyik marconaképü és hatalmas bárd a kezében, — ez túlerő, ami elöl pedig az embernek célszerű, mondjuk, elaludni! Szó nélkül lehunytam tehát a szemem. És elkezdtem —» gondolkozni. Hát persze, hogy gondolkodni és nem — aludni. Igaz, hogy én mindig el szoktam aludni tiz perc alatt és most félórai időm van az elalvásra. de hátha ma véletlenül nem tudok elaludni* 1? Akkor: halál fia vagyok! Jaj, ez rettenetes. Megrázkódtam s egész testemen tüzfolyam ömlött át. Nem rajzolom részletesen ezt a lelki állapotot, elég ha csak azt közlöm, hogy nem aludtam el. hanem félelem gyötört, mindig jobban és jobban féltem, végül már csaknem őrjöngtem a félelemtől. A félóra letelt, az öreg megszólalt, igen nyájas hangon: — A lefejezést ezúttal persze elengedem. Ön nem tudott elaludni, a kísérlet • tehát, fényesen sikerült S Mert az én tudományos tételem, amit kísérletileg be kellett bizonyítanom. az volt, hogy csak akkor alszik el a legjobb alvó is könnyen és gyorsan, ha abszolút nyugodt. De ha valakinek nagyon fontos, hogy gyorsan elaludjék, például másnap korán halaszthatatlan dolga van, melynek az elmulasztása neki bajt okoz, akkor már nehezebben alszik el; ha pedig az élete függ attól, hogy elalszik-e, vagy sem, akkor bizony már egyáltalán aligha tud az ember elaludni, legalább is nagyon, de nagyon nehezen. No de most, ha már itt vagyunk, még egy kísérletet végzek önnel. Bocsánatot kérek, ha önnek kellemetlen, de a tudomány mindennél fontosabb. Most adok önnek egy órai időt. Most már azt is tudja, miről van szó, tehát kíváncsiság nem gyötri. Próbálja meg, el tud-e aludni most. De igyekezzék, mert most már nem fogom elengedni a büntetést, mert ez a tudomány ér-I deke; ugyanis, ha mindig elengedném. akkor nem lenne komoly a veszedelem. Aludjék tehát el. mert ha egy óra alatt el nem alszik... Most megint közbevágott a marconaképü, rettentően recsegő hangon: —... akkor én úgy levágom a maga fejét, mint egy csirkéét! Falnak fordultam, behunytam a szemem és elkezdtem — gondolkodni. Megint csak gondolkodni. No ’de most már tisztában voltam az egész dologgal s a két. féligmeddig komikus figurával. Az öreg valami fanatikus kutató tudós, ez meg holmi asszisztense, mind a kettő úgy-fest. mintha ki volnának maszkírozva, a kísérlet érdekében. Tőlem itt kísérletezhetnek akár holnap estig; én minden esetre alszom, a fejlevágásban pedig egyszerűen nem hiszek. És néhány perc alatt el is aludtam. Mondhatom, olyan nyugodtan aludtam reggelig egyfolytában, mintha csakugyan halálos 'veszedelem lett volna, ha csak egyszer is fölébredek. Arról álmodtam, hogy iskolában vagyok, én vagyok a tanár s kísérleti lélektanból szekundát adok a pirulődadpgó öreg »búvár«-nak, a vörös marconát a bárddal meg épen magaviseleté miatt beírom az osztálykönyvbe. Reggel kissé nehezen keTtem, úgy látszik, mégis csak megviselt az esti első félóra ijedtsége. Mikor elszállt szememről az álom, eszembe jutott az éjszakai két látogatóm, hisz álmodtam is róluk: az igazi tudós és az álhóhér! Elnevettem main. Tulajdonképen mégis csak naiv figurák voltak. Azután szétnéztem a szobában, hogy hát igazis! hová lettek? Itt vannak-e még, alusznak-e a karosszékekben, vagy szégyenkezve távoztak. Hát elmentek, • bizonyosan már az éjjel. Elmentek — csúfos kudarcuk színteréről. Fölkeltem s öltözni akartam. De nem találtam sehol a ruhám! Nem találtam! a ruhám — és rövid leszek: nem találtam az órámat, a cigarettatárcámat, a cipőmet s a szekrényemben egy ruhát sem, egy darab fehérneműt sem. De találtam az éjjeli szekrényen egy kis papírlapot, az én noteszomból kitépve s rajta ezt a szöveget: »A második kísérlet is fényesen sikerült. Dr. Lélekbúvár és társa.«
