Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-11 / 213. szám
1925. augusztus fi, BÄCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. CIRKUSZ Pénztártól való távozás után Végre láttam őt. Végre láttam az embert, aki a »pénztártól való távozás után« visszatért a pénztárhoz. Még hozzá egy elég forgalmas helyen, a pályaudvaron. Az ember, az illető, elég jólöltözött, középkora ur, úgy látszik, néhány perccel azelőtt távozott a pénztártól, hogy én odaértem, annak rendje és módja szerint.— mi az, hogy távozott? mondaná a drága Keszler József — egyszerűen elment a pénztártól, miután megváltotta jegyét a siófoki gyorsra attól a szőke, komolytekintetii kisasszonytól, aki annyi lehetséges pálya közül — mint példáid mozisztár, főhercegnő, alapítványi hölgy, képviselő és a többi — éppen a jegyeladást választotta élethivatásául. Éppen rám került volna a sor, mikor hősöm, a pénztártól immár távozott ember, váratlanul megjelent, a körút túlsó szélén, ahol csak távozni lehet, érkezni nem, ama bölcs rendelet szerint, mely a sorbaállás rendjét igyekezik biztosítani, mikor a jegyét már megváltott lélekre Dayka Gábor -> 1 avozóhoz...« cimü halhatatlan költeményét alkalmazza. Megjelenése, a szokatlan és törvénytelen helyen, érthető felzúdulást keltett a sorban állók között. — Tessék a sor végére állni! — kiabáltak. De a távozott és visszatért ember senkire sem hederitett, odaült a kis ablak-elé és hangosan ezt mondta: — Kérem, kisasszony... A kisasszony, meghallván a zúgást, •keményen rászólt. — Tessék a sor végére állni! — Kérem, — folytatta hangosan és határozottan hősöm — nekem már van jegyem, az előbb váltottam. Azért jöttem vissza, mert rosszul tetszett visszaadni, tudniillik... A kisasszony felemelte fejét, gúnyosan nevetett. — Kérem, kár folytatni! Tessék megnézni a cédulát... És felmutatott a nyomtatott cédulára -.»Tessék a pénzét megszámlálni, mert a pénztártól való távozás után felszólamlások figyelembe nem vétetnek,« — De kérem,1 rosszul tetszett visszaadni... Én egy... — Nagyon sajnálom, nem érdekel, kár veszekedni... Rendelet, az rendelet... tessék máskor jobban vigyázni!... — De kérem, kisasszony, én egy7— — Hallatlan!... Nem érti. hogy itt ntólag nem lehet reklamálni semmit?... Tessék dmenni, ne tessék akadályozni a forgalmat... A sorbanállók közül is fenyegető hangok emelkedtek. — Disznóság!... Mindiáit indul a vonat... Menjen onnan!... Máskor vigyázzon a pénzére... Itt nem lehet követelődzni... — De kérem, én egy... A kisasszony dühbe jön. — Tessék távozni, mert rendőrt vök!... — Dobják ki ezt az embert... Mit okvetetlenkedik? ... Szemtelenség! Csak annyit láttam, hogy hősömet, a távozót, kiszorítják a korlát mdlől és elfoglalják a helyét. A kisasszony, még mindig felháborodva, hangosan méltat lankodott, a jegyvásárlók élénk helyeslése közben. — Kérem, vannak ilyen erőszakosak! ... Ha én mindenkivel ideáilnék, hogy rosszul adtam vissza — ló is volna!... Ki tudja azt bebizonyítani?!... Akárki jöhetne, hogy becsaptam, fizessek neki... Biztos nem is igaz, kevés pénze van az útra, igy szeretne még valamit hozzákapni, vagy talán elvesztett egy százast, ahogy futott . . . és most rajtam akarja behajtani... Svindler! Szélhámos! Miután megváltottam a jegyet, a perronai tóban véletlenül találkoztam emberrd, aki a pénztártól távozott. Tétován áMdogáit, kezében egy csomó százassal és még mindig tanácstalanul pislogott a pénztár felé. Jóakarattal és részvéttel megszólítottam. — Mégis, mennyiről van szó? ... Mennyivel adott vissza kevesebbet? Nagyrameresztette a szemét. — Kevesebbet? Dehogy kérem! Kétszázzal többet adott vissza véletlenül... és én csak a pénztártól való távozás után vettem észre . . . dehát mit csináljak?... nem engedi visszaadni... pedig úgy sajnálom szegényt, kevés fizetése lehet... éppen most határoztam ei, hogy feladom neki postán a lakcímére, névtelen levélben, hogy ne kövessek cl szabálytalanságot — csak tudnám hol lakik? Karinthy Frigyes keddee újból fogadja a király A horvát pártvezér visszaérkezett Zagrebba Süsükről jelentik: Radios István két heti pihenés után vasárnap a Jadran-hajón elutazott Baskából. Útközben mindenütt nagy tömeg várta és ünnepelte Radicsot a kikötőkben. A susáki kikötőben szintén nagy tömeg gyűlt össze Radics fogadtatására. A kikötőben várták a pártvezér megérkezését dr. Nikics erdészeti miniszer, dr. Budzsics Juraj susáki polgármester, dr. Tom- Ijenovics Tomiszláv volt horvát bán. Trizics alispán, Bacsinics Rude és Bukseli Iván Radics-párti képviselők, valamint Kossutics Ágoston volt képviselő, Radics veje. A hajó kikötése után dr. Nikics miniszter, valamint Bacsinics és Kossutics felszálltak a hajóra, ahol megbeszélést folytattak Radiccsal, aki később Tomljenovics volt bánt is fogadta ia hajón. A kikötőben dr. Budzsics polgármester üdvözölte Radicsot, aki hoszszabb beszédben válaszolt. Többek közt a megegyezésről is beszélt és kijelentette, hogy a megegyezés nemcsak a szerbeké és horvátoké, hanem a szlovéneké is. A szlovének ugyan még nem támogatják az uj kormányt, de ez csak a jelenlegi vezéreik hibája. Ezután Radics autón a Jadranszállóba ment. ahol diszebéd volt. Ebéd után Radics folytatta útját Zagreb felé, Zagrebi jelentés szerint a horvát narasztvezér hétfőn este fél kilenckor Zagrebbe érkezett. Hír szerint kedden Blédbe utazik, ahol kihallgatáson jelenik meg a király előtt. hi-A sentai cseodőrség volt parancsnokát háborús gyilkosságokért letartóztatták Súlyos vádak egy sentai kereskedő ellen Sentáról jelentik: A sentai rendőrség szombaton délután letartóztatta Gilics Brankó tekintélyes sentai könyvkereskedőt, a sentai kereskedők egyesületének egyik vezetőtagját, aki ellen a délszerbiai Varvar község elöljárósága súlyos vádat emelt. A varvari rendőrség ugyanis megkeresést intézett a sentai rendőrséghez, amellyel közli, hogy Gilics ellen gyilkosságra való felhajtás miatt feljelentést tettek, amelynek alapján kérik a letartóztatását és elszállitáát Varvar községbe. A feljelentés szerint, amelyet egyébként megküldték a szentai rendőrségnek, Gilics a háború alatt, mint őrmester, lábsebesüléssel osztrák-magyar hadifogságba került. Amikor a magyar katonaság bevonult Varvarba, Gilics elöljárói működése alatt — a feljelentés szerint — tizennégy községbei1 polgárt felakasztatott a magyar katonákkal. A sentai rendőrség a megkeresés alapján nyomban letartóztatta Gilics Brankót és még szombaton éjjel Varvarba szállította a feljelentésben foglalt vádak tisztázása végett. Gilics letartóztatása óriási feltűnést keltett Sentán. A könyvkereskedő vezetőszerepet játszott Senta társadalmi életében, az átalakulás után a Sentán állomásozó térparancsnok adjutánsa, később pedig,a sentai csendőrség parancsnoka lett. Általános az a vélemény, hogy a feljelentés bosszú müve és a vádak teljesen alaptalanok. Gilics egyébként a történtekről táviratilag értesítette Jokszimovics Drága beogradi ügyvédet, akit megbízott védelmével. A CSEPPFOLYÓS SZÉN PÁNIK ANGLIÁBAN AZ UJ NÉMET TALÁLMÁNY MIATT Óriási feltűnést kelt világszerte az az uj német találmány, amely szerint a szenet olajjá lehet átalakítani. A kőszén cseppfolyósitási módszeréről — mint Berlinből jelentik — a találmányt tökéletesítő vegyészek részéről a következő felvilágosítást adták: — Az átalakító eljárás a legalkalmasabb időben tökéletesedett annyira, hogy áttérhetünk a nagybani gyártásra. Ez a tökéletesített eljárás a szénkrizist előreláthatóan kedvezően fogja megoldani. Az eljárással ugyanis Németország és Európa függetlenítheti magát a tengerentúli nyersolajtól és benzintől. A gyártás lényege az, hogy 450 C. fokon és 150 atmoszféra nyomás alatt kőszenet hidrogénnel hozunk összeköttetésbe. Az eljárás neve a feltaláló Bergins professzor után berginizálás. Az első kísérlet és az idevonatkozó szabadalom 1913- búl származik. Egy kiló nyersolaj közvetlen előállitásához két kiló kőszén mint nyersanyag és egy kiló kőszén mint üzemanyag, vagyis összesen három kiló kőszén szükséges. Az egész eljárás laboratóriumban folytatott vegyi reakcióval tizenöt percig tart, nagyüzemben azvalamive! tovább. — Az eljáráshoz a legkülönbözőbb minőségű kőszén alkalmas, sőt kőszénpor is. Az eljárás a kőszénkalória értékének 70—80 százalékát vonja ki és értékesíti. Alsósziléziában már megindult az első nagy köszéncsepfolyásitá gyártelep megépítése. Már ez a körülmény is bizonyítja, hogy az eljárás feltétlenül gazdaságos: a mesterséges olaj olcsóbb a természetes olajnál. A német kormány két és félmillió aranymárkát helyezett kilátásba az uj gyártelepek támogatására. Mint Londonból jelentik, az uj német találmány, ami által elérik, hogy a folyékony fűtőanyag elenyésző töredékébe fog kerülni a kőszén árának, az angol szakértőket és a szénérdekeliségeket izgalomba hozta. A lapok hasábos tudósításokat szentelnek a találmányra, kiváló vegyész- és gazdasági szakértőket szólaltatnak jneg és természetesen félreverik a harangokat. Londonban tudni vélik, hogy a német birodalmi és porosz állami kormány a cseppfolyós szénnel való kisérletezésre és a találmány gazdasági értékesitésére 4 millió márka állami támogatást szavazott meg. Az angol sajtó felhívást in-: tíz az angol tényezőkhöz, hogy ne en gidjék ezt a csapást mérni az angot széntermelésre s ragadják magukhoz a kezdeményezést idejekorán, mert különben Németország veszi át a vezetést. Megölte és kirabolta szüleit Egy pozsonyi diák rémtette Pozsonyból jelentik: Borzalmas rabló* gyilkosság történt Pozsonyban, ahol Katlecsik Jenő tizennyoc éves diák két csavargó segítségével nevelőapját Hartmann Ferenc banktsztviselőt meggyilkolta, nevelőanyját pedig életveszélyesen megsebesítette. A rendőrség a nyomozás folyamán megállapította, "hogy Hartmanrié egyedül tartózkodott otthoni amikor betoppant Katlecsik két társával és pénzt követelt. Az asszony még válaszolni sem tudott, amikor ráröhantak és egy húsvágó baltával több ütést mértek rá. A vér nyomban elborította a szerencsétlen asszonyt, aki eszméletlenül esett össze. Ekkor érkezett haza hivatalából Hartmann. Katlecsik nyomban rávetette magát, leütötte, majd társai segítségéve! megfojtotta. Amikor látták, hogy Hartmann nem mozdul, feltörték a szekrényeket és kifosztották a lakást. A gyilkos diákot még aznap elfogta a rendőrség egy mulatóhelyen. A gyilkosságot beismerte, azonban társait nem tudta megnevezni. Elmondta, hogy a dunai-kikötőben találkozott össze velük, akik vállalkoztak arra, hogy segítségére lesznek nevelőszülei kifosztásában. A rendőrség körözőlevclet adott ki a két tettestárs kézrekeritésére. A dévényi rendőrség el is fogta a gyilkosokat Folyák Károly és Demjano.vics Mihály kikötőmunkások személyéhen. Kiraboltak egy vonatot Erdélyben A rablók agyonlőtték a fékezőt Besztercéről jelentik : A Dornavölgyében vakmerő módon raboltak ki egy személyvonatot. A hegyi pályán, amikor az Erdélyt Bukovinával összekötő, Dornavatra és Beszterce között közlekedő személyvonat lassan haladt, a Magúra oldalán levő szerpentinen a mozdonyvezető egyszer csak rémülten vette észre, hogy a mozdony előtt pár méterrel a sínek fel vannak szedve. Alig volt annyi ideje, hogy a mozdonyt lefékezze, a kisiklást azonban már nem tudta megakadályozni, a vonat a töltésen futott tovább s egyszer csak megállt. Az utasok rémülten ugráltak ki a kocsikból, a mozdonyhoz akartak rohanni, hogy a váratlan megállás okát megtudják. A sötétben azonban alig tehettek pár lépést, amikor a pályát környező bokrokból fegyverek csöve villant elő és a következő pillanatban egész sereg bandita állott a homokba sülyedt vonat körül. Szemtanuk állítása szerint a rablók körülbelül húszán voltak, mindnyájan állig fegyverezve. Az utasok a rémülettől megdermedve semmi ellenállást nem fejtettek ki és hagyták, hogy a rablók zsebeiket kiüritsék, ékszereiket, értéktárgyaikat elvegyék. Az utasok kifosztása után a vonatra került a sor. Előbb a podgyászkocsit vizsgálták végig, ahonnan az értékesebb csomagokat emelték le. Mindezt a vasúti személyzet és az utazó közönség mozdulatlanul nézte végig. Ezután a postakocsi kifosztásához láttak hozzá, amelyben nagy értékeket sejtettek. Ez azonban nem ment olyan simán. Egy fékező megpróbált ellentállani. A rablók agyonlőtték. A postakocsi kifosztása után zsákmánynyal dúsan megrakodva zavartalanul eltávoztak. A vonatot visszavezették Dornavatrára, ahonnan mozdonyon csendőrőrjá-. rátok indultak a rablók üldözésére. A kisiklás helyén felkutatták a vidéket, a rablóknak azonban már semmi nyomuk nem volt.
