Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-09 / 211. szám

1925. augusztus 9 BACSMEGYEI NAPLÓ 15. őfdal Tánc a szabadban Becs, augusztus eleje Az úgynevezett táncestély nagyon, .szimpátikus és enyhe formája az őrület­nek, vall benne rendszer, az egészségre egész kellemes, kitűnő ellenszer a kár­tya, ez italozás, sőt a fiirt ellenes. A tánchullám, a nyári tánchullám, ' amely diadalmasan végighömpölyös a világon, természetesen eljutott, Bépsig is. Becs­ben mindenütt táncolnak, mindenütt van délutáni - táncostea* és éjszakai, mond­juk »ccctiles táncé. Azokat a tánchelye­ket, hol télen is táncolnak, ... Hopfner­bart, Lusthaust, -Kobeuzl-t, Kursaloht, hotcl-hallokat, kávéházakat,' bárokat és a többi, ... ezúttal ntím használom föl Csevegés témára, ezek nemcsak nyári helyek, maradjanak télire. A szabadtéri táncot tudvalevőleg elő­ször a faunok és nymphák honosították meg, sikerrel folytatták a szereíctre mél­tó emberevők, népünnepélyeken minden időben divatos volt, tehát kissé csodála­tos, hogy az utolsó években kellett uji-a a világvárosi civilizációnak fölfedeznie azt, hogy a tánchoz a szjibadab nem kell más, mint egy szoba, esetleg csak egy fürdőszoba nagyságú parkettdarab. Heitzingben — Becs előkelő villane­gyedében — gcniális emberek ezt fölfe­dezték. Egy ügyvéd nyitott egy kávéhá­­zat az idén. A kávéház, egész modern, kicsit filigrán és neve,Becsben tradicio­nális:. Dommayerhofnak hívják, úgy­mint azt a régesrégi hietzingi tánckertet, amelynek már nyoma sincs, de amelyben hajdan, az igazi régi jő időkben Strausz, maga a nagy Strausz, a keringőkirály, dirigált mint karmester. Az uj Dom­­mayerhßfnak kertje kicsinyke és estén­kül t zsúfolásig tömve van, mint egy vil­lamos Pesten vasárnap este. Van'egy fcmUartott hely a táncra, a parkettlap billiárdasztalnaik nagy volna például, de táncteremnek neveszni igazán csak nagyzási hóbort vagy angyali jóakarat merné. Kik táncolnak: itt? Az úgynevezett kö­zéposztály, akinek nincs privátautója, hogy Hinterbrühlrbe,. Kobenzlre, Huber­­tushsfba menjen ki táncolni, de ide taxi­­autón, villamoson könnyen kikerül. A na­gyon gazdagok — vagy akik ennek lát­szatát ambecionálják—Lidon, Karlsbad­­ban és más ilyenféle helyen vannak és természetesen ott it táncolnak, mint erről sajnos csak hallomásból van sze­rencsém értesülni. Akik itt táncolnak es­té, azok megoldoznak nappal azért, hogy táncolhassanak. De azért a ruhák java­részt elsőranguak, • harisnyák kifogásta­lanul fénylenek egészen a térdhajlásig és a nők épen olyan szépek vagy- csú­nyák, mintha saját autójuk lenne. Pes­tiesre fordítva a dolgot —- mintha a. dél­utáni Hingli és esti Vampetics közönsé­géből csinálnának egy vegyes imbiszt. Hogyan táncolnak? Kicsit rosszul és nagyon jó kedvvel. Direkt megható az az ambíció, amellyel működnek. A par­kett zsúfolva a iparokkal; Ilyenforma le­lte tue az, ha a heririgek a hordóbn tánc­ra kerekednének. A buzgalom megható. A pódium mellett ültem egy asztalnál és megfigyeltem az arcokat. Ha azt monda­nám, hogy szenvedéllyel,' cxtázissal tán­colnak, akkor lekicsinylő jelzőt alkal­maznék.-— nem, a kedves bécsiek lelki­­^meretesen, ügybuzgalommal táncolnak, úgy mint a minden tárgyból jeles tanu­lók szoktak tomáznj -a gimnáziumban. Mit táncolnak? A nagyon jó szimfo­nikus zenekar — moly, inékor nincs tánc, délután, különb dolgokat • is produkál, ntint már többször hallottam — játszik bluest, shymit, taisgó.t, csárdást, kerin­gő t. A táncosukat azonban ez nem za­varja meg csöppet sem. ők a csárdást — gyönyörű magyar , szövegét, mely­­ügy kezdődik' eredetiben:. . »Nagyságos kisasszony fölmászott a fára.. .« a néme­tek hála Isten, vagy sajnos, nem ismerik ... mondom például a' csárdást »pasa dubia« amerikai spanyol tánc mintájára járták. De senki hazafias érzése ezen re háborodjon föl. mert viszont‘Strausz halhatatlan Blaue Valzert, ők, a bécsiek - oh borzalom — egys zenien blues-nak táncolták le. Szegény Strausz es. azt hiszem, csak shynimi-figurával fordulhat­na meg sírjában, ha ezt tudná. De az is igaz viszont,, hogy a bécsiek tudják, mi a' kötelességük: soha olyan nagy taps néni hangzott, mint a Sírausz-kcringő utáii. Megismételték viharos tetszés mellett és oly szenvedélyesen topogták a medvetáncéit a valccr-zenére, hogy több pár a zsúfolt nagy ebédlőasztalról ■ ■ t Yoshi, a tatár pásztor hátaslova jött rá legelsőnek arra,-hogy a sárga csillag nem jelenthet semmi jót. Hegyezte a fü­lét egész nap, mély gödröt kapált lábá- I val a pázsitba, a szőre felborzolódott és j még a nyerítése is elváltozott: úgy nyi­­! vakolt az ijedtségtől, mint valami beteg i macska. Aztán nekirugaszkodott, elsza­­j kitotta a kötőféket és a lejtős hegyolda­lon' vad száguldásban nekiiramodott a völgynek. — Elment az esze.,-— csóválta fejét a pásztor, amikor a .kancát vérbefagyva megtalálta az egyik szikla tövében, és a szentséges láma boldogult nagyanyjára vonatkozó drasztikus kiszólással köny­­nyiteít leikén. ' : / 2. A segédtiszt éppen a tizenhetedik­­nyillal-átszurt szivet pingálta az íróasz­talára szögezett papírlapra a tollszár boldogabb végével és azon törte fejét közben, hogy mivel iissé asyón estig az időt? Rettenetesen unta magát Már rég volt ilyen csöndes napja: az öreg, el­­troítlisodott tábornagyot megint elövette migrénje, úgy feküdt szobájában a dívá­nyon, akár egy hulla, a vezérkari főnök pedig — hadműveletek legfőbb intézője —- dél óta tárgyalt irodájába bezárkóz­va a titokzatos civillel. Senki sem za­varta ilyenformán a nyirottbajszu, har­minckétéves adjutánst, csak a telefonok csöngettek rá minden percben: a keleti fronton megkezdődött a taktikai okok­ból elrendelt visszavonulás és a hadse­regparancsnokság minduntalan fontos intézkedéseket kért. A segédtiszt egy­kedvűen üvöltött bele ilyenkor a kagy­lóba, hogy az excelleneiás ur nem ér most rá; még csak gondolkozni sem próbált jőhadnagyságig maximált eszé­vel azon, hogy egyszerre miért nem ér­dekük a vezérkari főnököt a halomra­­gyülö táviratok, miért nem törődik a Karff-hadosztály katasztrofális veresé­gének hírével és miért válaszolta inge­rülten azt erre a jelentésre, hogy ne zaklassák minden marhasággal? Hat óra után néhány perccel a vezér­kari főnök kidugta 'az aitón lilaszinü szemölcsökkel gazdagon dekorált ábrá­zatát —■ Hívja föl Tewaal ezredest, -- för­­niedt a segédtisztre. A segédtiszt a telefonhoz ugrott, a sajtóhadiszáliás parancsnokságát kap­csoltatta és az ezredest kérte a készü­lékhez. A vezérkari főnök, Rabant-Al­torga báró türelmetlenül; dzsiggéit a háta mögött, s amikor Tewaal végre Je­lentkezett, kikapta' az adjutáns kezéből a beszélő-csövet és személyesen mond­ta be rendeletét: : — Letiltandó a lapoknak, hogy a ké­szülő csillagászati' eseményről írjanak. Még csak célzást sem szabad rá tenni. Szigorúan ellenőrizendő, mert minden ilyen közlemény a hadviselés érdekeibe ütközik. A főhadiszállásra beosztott harctéri tudósítók a vacsoránál betegre nevették magukat, amikor Tcwaal ezredes kurió­zumképpen közölte 'velük;’ hogy a vörös disznó mit talált ki megint. A segéd­tiszt azonban semmi okot sem látott a derültségre, amikor 3 báró befejezte a I telefonbeszélgetést és visszatért szoba­ijába. Rögtön az jutott eszébe, hogy a j vezérkari főnök látogatója, akinek ked- I véért Rabánt-Aitorga -szinte másfeled- j 'kézért az egész habötüíél. reggél oh-' lefordult a földre. Szerencsére semmi komolyabb baj nem törté:nt, csak egy fiatalember ijedtében megcsókolta a tán­cosnőjét lopva, az apa pedig gyorsan ' rendelt — mert ijedtében sem vesztette |el'a fejét — egy ü\cg bőrt az eljegyzés megünneplésére. Ez 3 fiatalember se fóg [szabadban keringőt táncolni sohasem I többé a dobogó-szélén. Tanulság: addig jár a korsó a kútra, míg megnősül. Újhelyi Nándor, szervatóriumi igazgatóként mutatkozott be neki: ez a körülmény felkeltette most gyanúját. Lesbeállt a folyosó végén és el is csípte az igazgatót, amikor távoz­ni készült a főhadiszállás épületéből. A csillagász eleinte nem akarta megmon­dani, miről van szó. azután a vállát vo­­nogatva mégis kibökte: — Összeütközünk egy kóbor-csillag­gal. — Micsoda, — kérdezte tneghökkenve a tiszt — neki megy, a föld egy bolygó­nak? — Az jön nekünk. Mégpedig másod­­percenkint hétszáz kilométeres sebes­séggel ... Az adjutáns azelőtt autós-tiszt volt. Nyomban kiszámította, csak úgy fejben, hogy a szóbanforgó csillag lényegesen gyorsabb a legjobb Mereedcs-kocsinál is. A másodpercenkinti hétszáz kilomé­teres teljesitmény határozottan imponált neki és elismerő bólegatással kérdezős­ködött tovább: — Na és mikor lesz megtartva ez az izé... összeütközés? — Négy nap múlva. — Hogyan?, -- döbbent meg — ilyen váratlanul? Az obszervatóriumi igazgató fásultan pödörgette pofaszakállát és a csillagot okolta mindenért: — Ugylátszik, letért a pályájáról. De az is lehet, h-ogy a Newton-képlet rossz ...Mindenesetre elkerülte a figyelmün­ket, hogy jobbra az Arctnrustól közele­dik földünk felé ez az autszájder... — Szép kis vircsaít lehet abban a csillagdában, — gondolta a segédtiszt. Hangosan csak annyit jegyzett meg, hogy nézete szerint még komoly kelle­metlenségek szármázhatnák ebből a mulasztásból. — Nem tehetünk róla. — mentegető­zött a csillagász —- nem vettük észre. Tessék elgondolni, kérem, van vagy tíz­ezer millió csillag, a bolygókon és a ki­aludt napokon kívül. Néni lehet mindre vigyázni. Az adjutánsaim most próbál­ják kiszámítani, hogy fordulhatott ilyes­mi elő a csillagrendszerben. De aligha készülhetnek el vele... — Miért? -— riadt fel a fiatal tiszt. — Mert a katasztrófa addigra... a földön élő emberfek... A segédtiszt nem hallott többet. Ösz­­szevágta sarkantyúit és felgatoppozott az irodába. Leült az- asztalhoz és szol­gálati jegyet állított ki magának négy napi eltávozásra a mögöttes ország­részbe. A cédula aljára odahamisitotta Rabant-Altorga nevét. Tíz perc múlva autón robogott a fő­város felé. 3. Este elállt a kéthetes eső és a szél el­vitte a felhőket. A lövészárkok népe babonás félelem­mel fedezte fel az égbolton.a sárga csil­lagot. Ekkor már tizenötször akkora volt, mint a hold és pereröl-perere nőtt. A front mindamellett csak másnap bomlott föl. Délutánra a legutolsó baka is tudta, hogy még három nap és vége a világnak. Ellenséges repülök kezdték a fölvilágosi fást. ledobtak néhány ezer röpcédulát, amelyeket Rabant-Altórga hasonlókkal viszouoztatoft: ezt a pro­pagandát azonban mindkét részről csak­hamar beszüntették. Nem akadt pilóta, aki felszálljon, mind hazaszöktek gépei­ken. Más nem is jutott Haza. A ‘vonat­­közlekedés messzünti. egyetlen vasutas sem volt bolond utolsó óráit; szolgálat­ban tölteni. Az automobilokat ;j katonák1 megállították az utón, a' béntülöket. le­lőtték, vagy agyonverték és helyüket mások foglalták el, aitikre néhány lé­péssel odébb ugyanez a sórs várt. A le­génység feltörte a muBiciós-ládákat és kifosztotta a raktárakat;., utoljára niég kilövöldözték magúkat kedvükre és te­­lezabálíák a bejidőjüket kdnzer'wel. • A vörös báró ellen egy körhuszár merényletet kísérelt meg. A főhadiszál­lás előtti térségen odaugrott hozzá és zavaros kiáltozás közben ráfogta revol­verét: — Dögölj meg! Most mindnyájunkat megver érte az Isten .... hóhérok... háború kellett?... Nesztek, sturm, per­gőtűz, kitüntetés Senki sem mozdult. A tisztek, akik Rabant-Altorgát körülvették, dermedted bámultak az őrültre és odébbhuzóejtak a vezérkari főnöktől: értelmetlennek, cél­talannak és fölöslegesnek érezték a gyil­kosság megakadályozását. Lelkűk mé­lyén a huszárral éreztek, aki elhomályo­sult pillantással bámult pár másodper­cig, aztán hirtelen maga ellen fordította a fegyvert és belelőtt pontosan 4 szive kellős-közepébe. 4. A zoológiái laboratórium szolgája le­tette a darázs-preparátumot és kinézett az ablakon. Lent az uccán Összevissza szaladgáltak az emberek, senki sem tud­ta, mihez fogjon. Nyüzsgött minden, mint holmi felpiszkált liangyaboly-; a tu­dósnak ez nem volt újság,:hasp,njó tüne­ményeket nem egyszer megfigyelt a ro­varok világában. A szolga, aki úgyszól­ván együtt nőtt fel a gombosíiire-spékelt bogarak közt az öreg Zorda professzor­ral és szaktudásban semmivel sem ma­radt mögötte, (sőt az Ízeltlábúak sok családját ő ismerte alaposabban) nem tudta hasonló magaslatról és hasonló fölénnyel szemlélni az eseményeket. Hiába, mégsincs diplomája, — gondolta a tanár. És mosolygott, amikor a szol­ga zsörtölődni kezdett ázón. hogy a rendőrség egyáltalán nem teljesíti mär a kötelességét és senki sem törődik az­zal, hogy az uccasarkokat ágyasházzá1 avatják a szerelmi tébolyba esett nők és férfiak. — Ez már így van, — mondta a fa-, nár, — az unokaöcsém, éppen Rabant- Altorga báró segédtisztje azért szökött haza a főhadiszállásról, hogy vé&re magáévá tegye a nőt, akiije négy éve szerelmes.. A férjet leszúrta, de. az .asz­­szony vallási őrjöngésbe esett, és hal­lani sem akar most nászról; A fiú is megtért és együtt járják a templomo­kat. A két véglet közt hullámzott az ^et. Vallásalapiíók hirdették uj tanaikat a múzeumok lépcsőiről és. a gyülekezettől pár lépésre, kapuk alatt tizenhat éves, hercegnők áldozták fel magukat trágya­­szagu utcaseprők karjában. Kegyes processziók vonultak végig könyörgő zsolozsmákkal a körutakon és Szembe­találkoztak részeg, mezítelen baccháns­nők körmenetével. Imával és pálinkával narkoíizálták magukat a ' siralomházzá változott világ halálraítéltjei... — Megszűnt már minden. — állapí­totta meg a laboratóriumi szolga a klinikán úgy maradtak télbe az. operá­ciók, hogy a felvágott hasakat be sem varrták. — Hát ezt melyik újságban olvasta? — Azok se jelentek meg, kérem. Vé­ge van mindennek. Tár.va-nyiiya áll­nak a boltok is, úgy voltak egész éj­szaka... még lopni sincs kedve senki­nek. Zorda büszkén pillantott, rá. • — Csak mi vagyunk itt, a helyünkön. — Meg a darazsak. — telte hozzá a szolga némi meghatottsággal. A tanárnak clkomorodott .a pillantá­sa: —•Erről jut eszembe, János, —- szólt szigorúan — tegnap már ««gint nem vigyázott, kettőnek egészen összenyom­ta a potrohát... 5. ■ ' ■. Kisebb katonai osztagok hdyraiüiíot­­táfc a központi frontszífoszm a fc-A sárga Irta: Diószeghy Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents