Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-09 / 211. szám

14. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. augusztus 9. A halálsugarak feltalálója „távolbalátó zongorát“ készített és a fény­hullámot énekszóvá alakítja át Beszélgetés Grindell Maithews-al a halálsugarak feltalálójával, aki a világhéke apostolának tartja magái Londonban él Grindell Matthews, a már világhírűvé vált »halálsugarak'« fel­találója. A magyarül Olvasó közönség eddig mindössze annyit hallott a halál­sugarakról, hogy a világháború után gazdagította ezzel a fegyverre! Grindell Matthews a jövendő háborúnak' fegyver­tárát. Grindell Mathews műhelyén egymás hegyén-hátán vannak a külön­böző’ technikai készülékek, az accumu­­latorok, a íényvetitők és a fényszóró tükrök. Ebben a környezetben dolgozik a hires sőt hírhedt feltaláló. — Én a béke embere : vagyok — fo­gad mindjárt bevezetőül — és ne tessék megijedni ettől a sok szerszámtól. Nem akarom én, hogy borzalmasabb háború legyen a jövőben, mint a múltban. Éppen azért találtam fel a halálsugarat, ■ hogy ezzel lehetetlenné tegyem a háborút. Azt hiszem, azzal használhatok a legtöbbet a világbékének, ha ilyen fegyvereket adunk az emberek kezébe ... Akkor mégis cSak meggondolják ma­gukat az emberek és nem vállalkoznak szörnyűséges emberirtásra, hanem bé­kében élnek ... Grindell Matthews ezután bevallja, hogy a haláisugarat ugyan már egy esz­tendővel ezelőtt feltalálta, de tökélete­sítésre szükséges és ebben az irányban még nem tudott tovább jutni. Állatokat ugyayn sikerült már nagyobb távol­ságból megölni, a sugarak összetételét a legnagyobb titokban tartja, nehogy találmányát mások is pjagizálják. El­mondja azonban, hogy hasznosítja a halálsugár megalkotásával szerzett ta­pasztalatait és most újabb találmányon dolgozik. Az elektromosság, a fény és a hang hullámainak a hatásait akarja kölcsönösen felhasználni és ezeknek a. segítségével már egész sorát készítetté el a különböző rendkívül érdekes készü-; lékeknek. Körülvezet a laboratóriumá­ban, vagy ahogy ő mondja: szentélyé­ben. Az egyik sorban felbukkan egy Az imádság Móra Ferenc meséiből Akárhányszor lefogtam a szemem až éjszaka, sehogyse tudtam elaludni. - Fal felé fordultam, fejemre húztam a ván­kost, beterítettem az arcom zsebkendő­vel: mind nem használt -Semmit.“ Utol­jára, fölkeltem, kinyitottam az' ítfclakot és kihajoltam a kertbe; •• ' ' ■ Csodaszép tavaszi éjszaka voit,- csen­des és meleg. Valahonnan a Tiszáról viziiúalom kattogása Csapódott be néha,-: de aztán az is egészen elcsendesedett. Semmi nesz se hallatszott. A :fülemüle már aludt, a fecskék' még nem ébredtek­­fői. A langyos szellő olv halkan cirógatta a bokrok és fák ágait, hogy a frissen kifestett, lágy levelek meg se zördül­­tek beje. De láttam, hogy a somfáimkor sárga virágai szelíden libegnek; ezer meg e-zer apró aranypille gyanánt. Sohase láttam még ilyen éjszakát; a homályba borult földtől 'föl a csillaghi­­mes égi mezőkig az egész világot be­töltötte a tavasz édes illata. ’Isten tudja, meddig nézelődtem Így, az ablakpárkányra könyökölve, de egy­szer csak látom, hogy valami világos­ság dereng a kert közebén. Halvány, szelíd fény, mint mikor' a hold ’vékony felhőn süt keresztül.’ De ereje egyre f.Őtt; :ugy, hogy megolvashattam- u kí­váncsian. ágaskodó százszorszépek szir­mait s tisztán láttam az utolsó fűszá­lat is. •Aztán csendes muzsikaszó kezdett zsongani a levegőben. Olyan halk, mint­ha messziről, valahonnan a csillagok közül jönne s mégis, olyan csodálatos erejű, hogy táncolni.kezdtek .rája fü­vek és virágok. Az öreg körtefák las­san ringatták koronájukat, az orgona­furcsa készülék. Hasonlit a zongora bil­lentyűihez. Fehér és fekete billentyűk sorából áll ez a masina. A csodálkozó tekintetre igy szól, rámutatva a furcsa billentyűkre: ez a legújabb találmányom, a luminofon. Ebben a - pillanatban' meg­pillantok a zongora mögött egy gomba­formáin acélkorongot. Az acélkorong felületének szegélye körül érdekesen csoportosított lyukakkal van teleíurva. A következő pillanatban felnyílik a Matthews lakásából a laboratóriumba vezető ajtó , és belép rajta a feltaláló felesége. A felesége, aki különben se­gíteni szokott a kísérletednél és asszisz­tens vagy adjunktus néven szerepel, der­ül a különös billentyűk elé. A kezét vé­gigfuttatja a billentyűkön és ebben a pil­lanatban az acélkorong lyukaiból fény­sugarak áradnak elő, az acélkorong pe-. dig énekelni kezd. Harmonikus és ked­ves hang tölti be a szobát. Csodálkozó kérdésünkre elmondja, hogy felesége most Bach egyik szonátáját fogja -el­játszani, a készüléknek ehhez, a masi­nához,más köze nincs, minthogy ezen a masinán is billentyűkkel kell játszani. A billentyűk azonban csak arra valók, hogy megindítsák az elektromos fény­hullámot, amelyeket azután a feltaláló az acélkorongban már hanghullámokká változtat át. Ezután megmagyarázza a, készüléknek és hogy bebizonyítsa állítá­sának valóságát, a fényhullámok és hanghullámok egymáshoz való közéről, ráteszi kezét a korongra és befogja az egyik lyukat, amelyből fénysugár tör ki. Megszűnik a csodálatos masina éne­ke. Ezután leveszi a kezét az acélgomb­ról đs újra felhangzik az ének. Most cigarettára gyújt és a cigarettája füst­jét a fényhullámokba fújja. Ebben a. pillanatban mintha szordinót tettek volna a rejtélyes készülékre, már csak tompán hallatszik az énekszó. Ez a­­fényorgona, mondja büszkén Matthews, vagyis a luminofon. De méz ez sem gallyak gyorsabban verődtek össze s az álmukból fölzavarí pillék vidáman csapongták körül a nárciszok bókoló' kelyhét. Még a szökőkút vize is szinte ütemre ugrott a magasba. Én magam is jókedvűen integettem a* fejemmel -á tit­kos muzsika dallama szerint. • A világosság egyszerre olyan káp­ráztató lett, hogy be kellett hunyni: a szememe. Mire kinyitottam; találjátok ki;-mit láttam? Úgy se ; találjátok ki; inkább megmondom. ....... Tele volt a kert angyalkákkal, 'Virá­gok kejyhéböl nőttek-e, - csillagok - suga­rán szálltak-e, én nenv tudom, de' any-: r.yián voltak, hogy nem győztem' őket mcgolvasni. Bizonyosan a jó Isten,.' en­gedte még nekik, hogy ezen á gyönyör; rü* tavaszi éjszakán leszálljanak a föld­re s mulassák : ki magukat idelent jő gyerekek módjára. Yu­lia. én azt el tudnám mondani, ho­gyan játszottak az angyalkák, el se hin­nétek, hogy olyan szépen tehet játsza­ni. De ha nekem nem hisztek, kérdez­­zéek meg a jegenye-nyárfát melynek ihajlós sudarítii hintáztak. Kérdezzétek meg a szökőkutak melynek vizét ka­cagva , locsolták egymásra. Kérdezzétek meg a jácintot, melynek virágtötesérei­­böl mézet szörpöltek s a pillangókat amelyekkel cleamacáztak. A fűszál nem hajolt meg apró lábacs­­kájok alatt, ha jártak. .Rózsaszín, .szár­nyuk - .ragyogott, ha - szálltak, s testük, árnyékot soha nem veteti.’ Nevetésük" csengett ni int az ezüst-csengetyíi s ki,-' verte az álmot még a lusta csigabigák szeméből is. Óvatosan bújták élő .a ba-" rostyán-levelek közül s kíváncsian bil- Iegíették apró szarvacskáikat Y Utoljára bújócskát játszottak az an-' gyálok. A. legkisebbnél;,, örjilük,. ^r.any.­­hajú, leékszemü angyalkának gyöngy­virág-levelet kötöttek a szemére és a minden. A billentyűkkel megindított su­garakkal nagyobb távolságra küldött elektromos s hullámokat és a fényhullá­mokat ;a~ rendeltetési helyükön lehet át­alakítani hanghullámokká. Például, ha majd Budapesten ülnek le a luminofon billentyűi elé és eljátszanak rajta egy magyar . népdalt, akkor akár a . londoni közönség is hallhatja azt, mert a Lon­donba .irányított elektromos és fényhul­lámok itt az angol fővárosban alakulnak majd’ át hanghullámokká, ennek- a - ké­szüléknek segítségével. Grindell Matthews, miután ezt a me­sés perspektívát nyitotta meg találmá­nya - jövendő fejlődésének, mint az el­lenpróbát is megcsinálja, hogy végleg meggyőzzön. Az előbb ugyanis a fény­hullámokat állította el és akkor a hang­­hjullámok is megszűntek. Most ennek az ellenkezőjét próbálta ki. Az asztalra tesz égy furcsa mahagóni fadobozt. Azt mondja, hogy a dobozban elektrolitok készülék van. A doboz tetején egy mi­krofon tölcsér látszik. A furcsa doboz­ból két vezeték ágazik ki. Az egyik a készüléket összeköti a kapcsolóval, a másik pedig egy kis elektromos tekercs­esei, amelyet az asztalra tett. Most be­kapcsolja a kapcsolót és ebben a pilla­natban kigyullad a laboratóriumban a villamos lámpa, a titokzatos dobozból pedig füttyszó hallatszik. A lámpa erre pislákolni kezd és a rö­­videbb füttyszónál rövidebb időre, a hosszabb füttyszónál pedig hosszabb időre elsötétedik. A fény követi a hang minden változását. A hangrezgések, ahogy a feltaláló megmagyarázza, ezzel a készülékkel fényrezgésékké alakulnak át, tehát a fordított utat teszik meg, mint átnfKör a luminofonban fényhullám­ból hanghullámmá alakulnak át. Grin­dell Matthews most egy másik készülé­két mutat, azt mondja, hogy ez a ké­szülék a voyagraph. Ez a masina meg­int árra való; hogy érzékelhetővé sőt láthatóvá tegye a fényt és a bang kü* lönböző. jelenségeit és jellegzetességeit Olyan készülék ez mint azok a kis la­pocskák, amelyekkel a gyermekek Szoktak játszani. A játékszernek látszó kis tárgy végén egy-egy kicsiny ablak van, amelyen át világosság árad a ké­szülékből. Matthews mozgásba hozza a masinát. Ebben a p'llanatban a kis ab­r~-----: : :------­sarokba állították hunyni. Azután ka­rikába állva köriiitáncolták: Gyöngyvirág levele. Fordulj hamar lefele. Addig, míg mi eljutunk. . . Szanaszét ' [ Elbújunk. Fa tetején, föld alatt : í ..Héjé, lmja, haja, hapv! Ebben a . percben megszólalt az , eresz alatt a fecske: • ’ Dicsértessék, csicseri. Aki megnyugasztott, Dicsértessék, ficseri. Aid feh'irrasztott! : Fecske szavára, hajnal hasadására egyszerre elsötétedett a kert 'elhall­gatott a muzsika s egy szempillantás­ban .úgy elröpülfek az angyalok, 'mint az 'álom. Nem maradt ott más, mint a, bekötött szemű angyalka. Azt hitte, azért tett olyan csend, mert elbújtak a társai s csak várta, mikor kiáltják már, hogy' »szabad!« Mikor aztán nem győz­te tovább türelemmé!, ‘lekapta szeméről; ú gyöngyvirág-levelet s akkor tudta meg, hogy maga maradt a földön. • Jaj, ha láttátok volna szegény kis, angyalt, irályén kétségbeesetten ’tör­­döse, a kezecskéjét. Mi tesz vele, hogy jut ő most vissza az égbe. mikor áz Utat nem tudja? Ki vezeti haza, ki mu­tatja, meg .a, mennyország útját, kí ve­zérli' cl a jó'Isten trónusáig? Jajgatva,, lecsüggedt szárnnyal; le­hajtóit fejjel állt meg az ablak áíátt: — Bácsi, melyik a mennyország út­ja? ...; Én szomorúan ráztam a fejemét s áz: angyalka visszament a virágok kőié: Virágtestvérkéim, mutassátok' utat az. égbe!. • A virágtestvérkék azonban már meg­int elszunnyadtak: nárciszok, jácintok­­összecsukták kelyhüket, mert az éj­lakokból fénykéve árad elő. Matthew's most beszélni kezd. Erre a fénykéve megrézdül, ugrálni kezd és a hullámzó fekete vonal tűnik fel a fénvkévében. Nagyszerűen látszanak rajta a hullám­hegyek és a hullámvölgyek, illetve szak­nyelven a hullám hasai és a hullám cso­mói, továbbá a közbeeső intérferenciális területek. Ezek azok a hanghullámok, amelyeket fényhullámokká alakított át. A hulíáftthegyek és a hullámvölgyek, il­letve , a hullámcsomó folyton változtat­ják egymáshoz való helyzetüket és nagyságukat, aszerint, amint Matthews magasabban vagy mélyebben beszél. Amikor, igy az egyik bámulatból a má­sikba estünk, egyszerre csak a szoba másik sarkában megszólal egy nagy be­­szélötölcsér, aminőt a rádiófelvevőké­szülékre, a broadeastingokra, azelőtt a gramofonokra alkalmaztak. — Azt hiszi, ugye, hogy ez rádió? — kérdezi Matthews. — Nagyon téved, mert ez nem a rádiónak a beszélötölcsé­­j re. A- szomszédszobában közönséges gramofon játszik, a hang azonban itt hallatszik a tölcséren át. mert a gramo­fon-lemezről a hangot fényhullám alak­jában vezettem ehhez a tölcsérhez és itt ttjra visszaalakítom hanghullámmá. Ezután a falhoz lép és ott igazit vala­mit az ott elhelyezett készüléken. Erre a graraofontölcsérből hallatszó énekszó annyira megerősödik, hogy már való­sággal kiabálásszámba megy. — Látja — mondja a feltaláló, — most megerősítettem a hangot, akár­csak a rádión szokták. A hanghullámok­­ből- fényhullámokká átalakított. majd ismét hanghullámokká visszaáiakitott hangot sokkal erősebben tudom visz­­szaadni, mint az eredetileg gramofonle­­mezeii elhangzott. Most ismét tompítja a hangot és az énekszó most oly tisztán hallatszik, a gramöíon tölcséréből, akárcsak a való­ságos éneklés és elmúlik a gramofon szokásos kellemetlen recsegése is. Ezt. a készülékét most bevezetik az angol kórházakba, a betegek szórakoztatásá­ra. Az egyik teremben felállittak- a gra­mofont és a többi termekben tölcséreket állítanak fel, hogy Grindell Matthews ui találmányának segítségével egy gramo­fonná! egyszerre az egész kórház bete­geit szórakoztassák. j * ' , I szaka úgy is keveset aludtak. Az an-' j’gyalka á nyárfához fordult Sírva és jajgatva: ' ’ ' Hatalmas jegenye; te messze látsz; . sokat tudsz, te mondd-meg; hogy juthatnék a jó Istenhez.! U­A-.jegenye megrázkódott, ezüstszin le­velei csörgésével, karcsú orma ingatá^ savai felelt: . — .Fölfelé, fölfelé! Az angyalka fői tekintett. Istenem, az ég olyan végtelen nagy, csillag oly töméntelen sok van: a sok. közül me­lyik mellett visz c) a mennyek útja? Nem tudja senki, senki. Pedig ' egyre jobban, szőkült a hajnal, már zörögték az utcán a tanyai kocsik, ébredni kez­dett a város. Kigyult a világ a házmestereknél is. Kinyílt kis szobájuknak a kertre szol­gáló ablaka, kihallatszott rajta a beteg hízifieSter'né fuldokló köhögése s a ház­mester patkós csizmájának a kopogása. Kisvártatva- Csend lett s a csendben tisz­tán hangzott ki egy édes gyerekhang. Házmencr Annuska imádkozott az édesanyjáért. — Édes jó Istenem. Annuska nagyon jó kis lány és nagyon szeret téged. Légy olyan jó, hogy anyuskámat ne •köhögtesd olyan nagyon, hanem gyó­gyítsd meg, mert e vagy-a jó Isten most és tnindörökkön örökké, amen! -Az imádság szállt, szállt kifelé az ab­lakon és .aranysugár módjára futott fel a mennybe. Az eltévedt angyalka uj­jongva csattantotta össze szárnyát:-T- A tiszta szivü gyermek imádsága egyenesen az Úristenhez száll; tudom már az utat a* mennybei Azzal, huss! elrepült, arra. amerre a hažmeser Annuska imádsága szállt ha­sadó" hajnalon keresztül, 'halványuló csillagok fölé, föl egyenesen a jó Isten­hez.

Next

/
Thumbnails
Contents