Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-09 / 211. szám

1925. augusztus 9.

BACSMEGYEI NAPLÓ

13. okfel.

Száztizenkét éves

a vajdasági szerb színészet

Uividék a szerb szmiraivészet istáiiolásában is központja volt a magyarországi szerbség ilven irányú törekvéseitek.

Újvidéken alakult meg a magyarországi szerb színtársulat. Újvidék lett a székhelye, ahonnan rövidebbhosszabb időre ellátogatott' a szerbeklakta más városokba: Zomborpa, Becskerekre. Kikindára. Pancsovára. Verseczre.

, A szerb színművészet bölcsője, — akárcsak más nemzeteké — az, iskolában ringott. Az iskolai drárnaelöadások szereplőit később műkedvelők váltották fel. 1813-ban Vuics Joakim. a szerb színészet megalaoitőja. úgyis mint színigazgató u;r.vis mint rendező, de úgyis mint termékeny szihmüiró. fáradhatatlanul dolgozott a szerb színművészet fellendítése érdekében. .

A szerb színészet fellendülésének első komoly jelei' azonban csak 1838—39-ben észlelhetők, amikor hivatásos vándorszínészek álltak a színművészet szolgálatában.

Újvidéken alakult meg 1838-ban az első yándorszinésztársulat, mely akkori feljegyzések szerint súgó nélkül játszott, mert a színészek olyan jól tudták szerepüket. , hogy súgóra nem is volt szükségük.

A vándorszínészek működése annyira felkeltette a szerbség érdeklődését, hogy már 1830-ben komolyan : foglalkoztak egy »közös nemzeti; szintársulat« összeállításán. De akkor még csak a' tervnél maradtak és .Újvidéken 1844—ig. vándorszínészek működtek, akik'innen Bclgrádha és Zágrábba mentek cl vendégszdrcpelui. - ■

; 1844-ben Pobcmps Kousíaulin szervezett Újvidéken szintársulatbt, amely nágyon népszerű volt.

Ma a forradalom nem kin közbe, a;szerbség már akkor meegcsinájta volna a szerb színházépületét.

Knezsevics társulata 1860-ban élénk . életet vitt a, közönség széles rétegeibe és a színház. — melyet közben felépítettek s amely éveken át, mindig üresen állott.- ekkor es-1 tőnként zsúfolásig megtelt.

1859—6tí-bau mozgalom indult; meg azr újvidéki szerb színház állati- j dósitására. A mozgalmat • az 1860- ban alapított sztrb-Csiitionica vette! védőszárnyai alá.

Az 1861. év végén a Csitaotiica! engedélyt kapott a kormánytól,^ hog.v a- színházi alaptőkéi részre-! nyék utján teremtsék elő. Erre , a célra 30.000 forint gyűlt egybe, úgy, úgy. hogy a szerb ■ szinházegyesüleíi 1862-ben . meg is «lakájt (Eridén ’-.au 65 éve. hogy a szinházegyesület íenz-álk)

1861 -ben azonban illést Knezse-I vies társulata játszott a .mai Slcbo-j da-»zilló helyéit, volt -/Zöld koszu-j ru«-baii. , j

Gyorgye\ics János, a : szerb szi- j nészet nagymestere 1862-ben élére j állt a sziiuársulafeak. amely mari 1864-ben Shakespeare 300-ik szüle- j tésnapi évfordulóján a legnehezebbj shakesp-eare-t drámákat adatta elő: fényes - sikerrel: A társulat diadallal •járta be a délvidéket .és mindenütt nagy lelkesedést gyújtott.

A szerb srinészét . történetében határkő volt Szuh&tics Jánosnak és ffodzsíts Antalnak1, a' társulat élére] való meghívása.

A szerb színészet renaissance' a | as jő nevükhöz fűződik- Ölvén Thagas művészi nívóm emelték a lársu-j latot. hon', hatalmas .lökést adtak! a« szerb színészet teilődéséuek. j Ciyorgyevics után Hadzsits Altijai ,j hosszú évekig • kitűnő müérzékkel,; sok hozzáértéssel és- ízléssel ■ igaz-1 gáttá a szinházat. amely.- akkor élte i fénykorát -» . j

Hadzsits Antal 1ST Eben Po? őrizte'.

(Színház) cimmel színházi lapot je>leníetett meg. amely 1872-től éveken át »Színmüvek gniiteménve« dm alatt eredeti színdarabokat és fordításokat közölt.

1874-ben megkísérelte a társulat a belgrádi színtársulattal való egyesülést. de ez a kísérlet balul ütött ki. Éppoly eredménytelen maradt a színházi szubvenció elnyerésére irányuló törekvés. A gör. kel. szerb egyházi kongresszus ; 3000 forintot szavazott meg. de azt soha lei

fizette.

1885-ben az újvidéki szerb színtársulat Betgrádban vendégszerepeit. ahol lelkes ovációkban részesült.

1887-ben ünnepelte a társulat 25 éves jubileumát és Hadzsits Antal öt napon át díszelőadásokat rendezett. amelyek a szerb színészet nagy fejlettségéről tettek tanúságot Azóta is a szerb színészet egyik legkiválóbb intézménye a müveit Újvidéknek.

nem

Shopping

Irta: Baedeker

Az emlékezések könyvéből

! Gazdag embereknek — s főleg köny! hyenköltő asszonyoknak — kedvenc j sportjuk az, amit shopping-nak nevez ]az angol, a boltrul-boltra járás. A jól ] szituált halandónak kellemes privilégi! tüna ez, arr.ciy megengedi neki, hogy időtöltésből, pusztán unaloműzésből öszj szevásárolliasson mindén holmit, ami ! megtetszik neki. Londonban. Ncw; York-ban és egyebütt, ahol pénzes emberek laknak, a »shopping« olyan szórakozás, mint akár a sziriház vagy a I mozi; s a vagyonossá.? felső tizezerje : között van számtalan hölgy, akinek ép' pen úgy megvan bétenkiiit vagy leg- I alább liavonkiht a maga vásárlónapja, j mint a fogadódélutánja vagy a fix es! teje. Nem is szólva azokról, akiknek I szenvedélyévé válik a »shopping«, aki- I ken a bevásárlódüh- vesz erőt. akik folyton a boltokat járják s a fölösleges pénzüket fölösleges árucikkekre költik. Megtörténik, hogy a látogató, aki rendes vizitidöbe.i teszi tiszteletét egy ismerős családnál, azt-hallja: nincs itthon senki, vásárolni meritek. Irigy lésreméltó kedves időtöltés! • :

Mivelhogy az angolok és az amerikaiak a legbővebb p.éjizü traveller-ek, s ők utaznak a legtöbbet olasz földön,! igen természetes, hogy Itáliában is j gyakran találkozik id utazó ezzel a j boldog tipussál. Rómában, a hotelben, í ahol laktam, megismerkedtem annak egy képviselőjével. F-űk igen bájos népek. voltak, rendesen együtt látogattam ve-! lük a templomokat és egyéb néznivaló- j kát, s egy reggelen így szólt hozzám a; család feje (neiu f. ur, hanem E.-ué I ’asszony): "> - V. ■

— Ma - nem taith^túlik önnel. Ma 1 vásárolni megyiiijkJ ,

— Mit szándékoznak venni? — kér- j deztem.-t; Még' nem tudjuk.; -- feletle a j hölgy. — De majd csak: találunk vala-:

Iliit. ti.

Éppen úgy állapodtak ■ mez abban, | hogy azon a napon boltokát látogatnak,; mintha azt -határozták volna el, hogy- Fra,sc.ati-ba ráu dúlnak ki.

Shopping mentek, s este annyi holmit, bric-á-br'ac-ót, képet, bronzot és köny vet hoztak hazai, hogy alig tudták elhelyezni a lakásukban. — pedig három szobájuk volt.

Nem vagyok irigy természet, de elgondoltam, hogy a nagy gazdagság mégse egészen kiírtéra, s'hogyha a sok pénz nem is teszi boldoggá az embert, igen kellemes órákat szerez neki. Ež a család bizony, azon. az estén, amikor befejezte a vásárlását ’s elköltött néhány ezer .Urát, elégedettebb volt. mint sok ember, aki, ugyanaznap szerzett hasonló összeget. Mert - hiába tagadnék —• a pái'z.köités még a pénzszerzésnél is nagyobb gyönyörűség, kivéve, persze a fukarokat. akiknek csgk a. pénz halmozása okoz. .örömet. (Szegény gazdagok!)

Az irigységem mégse volt- rosszindulata. Nem a helyjjkjseti szerettem volna lenni e gazdag -r de iö ,-r embereknek, hanem csak osztályosa -a , kedveim sorsuknak. De mert ez nem volt keresztülvihető, iparkodtam megszerezni boldogságuknak a szurrogátumát.

Én-is-, shopping njentem.

és.zreyettein ugyamst hogy Olaszország b$a ezt a fényijréyt a pénztelen

idegen is megengedheti magának. Kü! Ionosén a régiség- és müárusok azok,

. akik e tekintetben igen liberálisok és I fölötte szeretetreméltók. A némileg in- I tellígens forcsíiere-U ha lelkesen tud I érdeklődni a bcUe arli iránt, akkor is,

! szívesen látják, ha semmi kilátás arra,

, hogy pénzt hagy náluk.

I így az olasz műkereskedőnek az udj variassága és az urbanitása lehetővé tej szí, hogy az utazó nemcsak azokat a j remekeket láthatja, amelyek a galleri' ákbau vannak fölhalmozva, de azokat j is, ‘ amelyek , a bönquinisie-eknél és az ! antikvárius-boltokban várják azt a -bol- I dog vevőt, aki megfizetheti őket. Ez né] ha. érdekesebb, mint a gyűjtemények Iá- I riogatása, s az ember sokat is tanulhat ezekben a raktárakban, amelyeknek tulajdonosai néha többet tudnak egy ikmásik múzeumi tisztviselőnél. A shoppihg-nak ezt a módját éu is gyakoroltam, s. nem egy ily boltnak voltam a szívesen látott vendége, pedig egyik se gazdagodott meg tőlem.

] Az olyan mükercskedésekbe, ahol I efféle nyájas padronr-V fogadtak, én is ibekukkantani. Sokszőr be is hittak. A i kisebb üzletek tulajdonosai olyankor, i ha nincsenek vevőkkel elfoglalva, az I ajtóban szoktak állni, - s ha látták, hogy ! a_ kirakatukat nézem,, nem egyszer biz- i tattalc, jöjjek beljebb, odabent is szép dolgokat fogok látni..

.— De hát, kérem, — szabódtam én,;

— nekem nincs vevöszándékoin, kevés j . a . pénzem, én csak úgy platonice ér- j

deklödöm.

— Az -nem - tesz sennuit___felelték. |

— Csak tessék besétálni. Senza obiiga-' ' ziútie,. vételkényszer nélkül.

Persze, akadnak kevésbbé barátságos j üzletek is. Egy velencei boltnak az aj- • táján például ez a fölirás olvasható: No ' bargaining in this shop. Strictly fixed • prices. (Ebben a. boltban ‘ nem lőhet al- j kudni. Szigorúan szabott árak.) Ez a i riasztás csak angol nyelven van meg j s annak hirdetőié, hogy az üzlet első- j sorban angol vevőkre számit. Nem is i igen - vetődik be oda olasz, német vagy j magyar utas, mert ezek szeretnek al- j kudni.

Ellenben az igazi olasz boltokban olaszmóára lehet az árakat leszorítani. Firenzében egyszer bebotlottam egy »alkalmi« mükereskedésbe. Látszott rajta, hogy a benne lévő áru sehogy sincs rendezve, s a tulajdonosa se lehet valami nagy szakértő. A sok !im-lom, amely ott niagaslott, s amelyben értékes darabok hevertek a ieghiíváuyabb vacak mellett, arra engedett következtetést, hagy valami régi kastélynak a tönkrement tulajdonosai- vagy könnyelmű örökösei 'kótyavetyélték cl az apróbb ingóságaikat.

— Egy asztalon rézmetszetek, litográfiák, és más , reprodukciók voltak százszámra fölhalmozva-. Néhány jó dolog mellett rengeteg sók szemét. Próbáltam válogatni köztük, de hamar rájöttem, hogy napesig.se leszek készen. (Pedig még csak délelőtt volt.) Azt kérdeztem hát a tulajdonostól, hogy mi az ára az egész holminak, futta kt rabáruk?

Rövid gondolkodás után felélté:

— Kétszáz lira.

feft még rövidebb gpbdolbödás ut£a

kijelentettem:

Huszonöt Ura.

Az emberem dühbe gurult, s a szeme?

ügy villogtak felém, mint fenyegető t&> í rök. Fogta a felöltőmet, melyet ej® szék karjára helyeztem el és a karomra fektette, Valószinüleg azt akarta' tudtomra adni, hogy elmehetek s hogy ily, vevőkre nincs szüksége. Én az *udvariaskodását« mindenesetre erre magyaráztam, jónapot kívántam s kiielé indultam. D.e még messze voltam az ajtótól, amikor hallatszott az olasz hangia: L-,..

— Legyen hát száz lira.

— Non do pia, — feleltem. — Nem adhatok többet huszonötnél.

És még egy-kűt lépéssel közeledtem a kijárás felé.

— Vigye hát ötvenért! — alkudott lefelé a boltos.

— Non posso, Signor. — sajnálkoztam. — Nincsen erre a célra több huszonöt lírámnál.

—• Negyven! — kiáltotta most a tálján.

S nyomban utána:

— Harminc!

S mikor látta, hogy erre se fordulok vissza, igy szólt rezignációvai:

— Tessék hát huszonötén... De elhiheti, uram, hogy csekély haszonra adom.

Aztán hálásan megköszönte, hogy megtiszteltem a látogatásommal; kárt, hogy máskor is legyen szerencséje, gondosan becsomagolta' a metszetekét, s megkérdezte, hogy hol lakom. Mikor megtudta, igy szólta f

— Odáig nem cipelheti uraságöd, Íriszen ez legkevesebb hat kiló. s hu hordárnak adja,; az képes elkérni az utérí másfél- lirát. Kérem, maradion itt néhány percig, én maid bőzuk egy fiút, aki hazaviszi és meg fog elégedni fél lírával.

Rám bízta, az ismeretlenre, a boltját, s egy negyed óra múlva visszajött egy jóképű ragazzo-val aki fölnyalábolta a csomagot és. vidám kedvvel vitte a város másik részében fekvő hotelbe.

A boltos pedig. még egyszer figyelmeztetett, hogy ne adjak a fiúnak többet ötven centesimo-nál, s aztán meleg készoritással vált el tőiéin.

Alkudni tudni, ez a módi a ann ak, hogy Itáliában ne vásároljon a? utazó drágán. I1a ezt tud. akkor a szegény ember is mehet — shopping. .

Fekete ének az álomról

Ösvényt tapos az indulónak utat rekeszt az érkezőnek, erőt esküszik az elhagyottnak, szépséget ad a távozónak.

Ijeszt a tegnapok mélyével, csüggeszt a holnapok magasával, fölissza a fehérlö csöndet, rád önti a fekete muzsikát, betakarja a nyöszörgő lelket, föltakarja a pihegö testet, harmatcsöppbe itatja a való , folyóvá szélesíti a mesét, csolnakot ereszt a tengerekre lóban éhezted a gályákat.

Békét vonlai a gerjedés fölött, fáklyákat szúr a fáradt gyászba, elaltat téged, aki vérzel, érted vérezteti, aki álmodik, halottakat kerget ki a sírokból, « élőket zsúfol a kripiavárba, imát fehérít az ótkozbttban, ördögöt üz a sápadt szűzből, ellopja tévedésből a halált, itt felejti újra az életet.

Bcrényi János

(Szubotica, 1925.)