Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-05 / 177. szám
1Q25. julius 5 BACSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal, Párisi estély Paris, junius hó. (A B. A', kiküldött tudósítóidtól.) Flers ćs Caillavet vigjátékainak második felvonásából jól ismerjük a párisi estélyt. Sok frakkos ur és levetkezett dáma van együtt, szellemességekkel traktálják egymást és a nézőközönséget, aztán elvonulnak a másik terembe tánc vagy műsor ürügye alatt, hogy a színpadon megkezdődjön a nagy dialógus. A valóságban másképpen lest a tipikus párisi estély. Van Dongen, a legdivatosabb párisi festő, aki egyszersmind nagyon gazdag ember is, palotájában minden hétfőn estélyt ad. Ezek a Van Dongen-féle hétfő esték nagyon nevezetesek Párisban, valamennyivel részletesen foglalkoznak a tápok, mert a Julieíte-Lamber-uccai palotában minden hétfő este találkozót ad egymásnak a művészvilág, az arisztokrácia és a külföld. Kétezer ember hivatalos a vendégszerető festőhöz s miután átlag minden meghívott havonta egyszer elmegy, rendesen 3—400 főnyi vendégkoszoru asszisztál az estélyen. E sorok írója gyakrabban él vissza a meghívással, hogy jobban megismerje a párisi társaséletet és tapasztalatai alapján a következőkben számol be az igazi estélyről: Tíz óra: A palota elé egymásután sorakoznak az autók. Mindenki kocsin érkezik, részben mert a vendéglátó ház kissé messze van, részben, mert az ide meghívottak kilencven percentje autót tud tartani. A kapu nyitva van, ami itt tradíció: ennek a háznak a kapuja mindig nyitva van a vendégek számára. Nagy előcsarnokba érünk, ki van irva: ruhatár a félemeleten. Itt néger tündér veszi át a kabátokat. A társaság az első emeleti hatalmas műteremben gyülekezik. Férfiak frakkban, esetleg szmokingban, nők a lehetőségig levetkőzve. Házigazda sötét zakóban. így indokolja: — Nekem muszáj ebben a melegben a fő, hüs puha ingben táncolnom arra az esetre, ha netán valakinek eszébe jut Idejönni utcai ruhában. Nem akarom, hogy zsenirozza magát... Etikett nincs, szabály nincs: mindenki azt csinálja, amit akar. A háziak csak a vendégek felét ismerik. Egy szál skót muzsikus látja el a zenekart, ötven-hatvan pár táncol. Félhomály van. A házigazda, lengő szakállu szép ötvenes férfi egy molett ősz nővel táncol. — Ki az? — kérdi valaki. — Galicin hercegnő. — Uj flört? — Nem. Uj portré megrendelés. Szellemeskedni itt muszáj. Tizenegy óra: Mindenki a büffébe megy. Étel kevés. Ital: pezsgő, bólé és limonádé. Az urakat még csak lehet látni limonádét szürcsölni, de a hölgyek közül mindenki pezsgőt iszik. A büffében jobban szemügyre lehet venni a közönséget. Bennfentes magyarázza az érdekesebb fejeket. írók: Henry Duvernois, Robert de Flers. Pierre Veber. Színésznőket bajos volna mind felsorolni. Ismert emberek Berthelot külügyi államtitkár, Poiret a szabók gyöngye, Boni do Castellani márki, aki békebeli milliárdos lányt vett el feleségül, Miss Maud Allan a legelső meztelen táncosnő, Nazimova hires filmszinésznő. Mosjoukin felesége, Robert Beaaplou zz Illustration főszerkesztője, a magyar származású Nizsinszkyné stb. A pezsgő őrült gyors tempóban fogy. A vendégsereg elözönlötte már a második emeletet is. Tizenkét óra: A háziasszony, a világ legszebb negyvenhatéves asszonya ' jelenti, hogy műsor következik. A közönség leül a földre. Akinek nem jut hely, felmegy az erkélyre. Aki innen is lekésett, elmegy inni. Előre megállapított műsor nincs. A közönség körében mindig hat koncertre váló star akad. Most se lehet kivárni a végét a táncosnőknek. Mindenkit megtapsolnak és mindenkivel viccelnek. Az egyik táncosnőre hangosan jegyzi meg egy ur: — Végre találtam valakit, aki még meztelenebb a teremben... —- Csak nem! —- De igen. Nézze! És a falra mutat, ahonnan egy Van Dongen-akt néz le kacéran. Cocea kisasszonynak, a Comedie Francaise nagyhírű fiatal művésznőjének volt a leghangosabb sikere, aki drámai színésznő létére dalokat énekelt. Egy óra: Mégis csak vége a műsornak. Félig leoltják a lámpákat, folytatódik a tánc. A hangulat arányban az üres üvegek számával egyre emelkedik. Uj arcok bukkannak fel. Sokan színház és souper után érkeznek; mások már indulnak cl, bizonyára még valahol meg kell jelenniük. Színes csoportok érkeznek, A »szines« nemcsak diszidző, az uj jövevények között sok néger és mulatt tűnik fel, férfiak és nők vegyesen. Két óra: Az öreg skót muzsikus segítséget kapott, egy óriási fonográf is működik. A villannyal egyre jobban spórolnak. Az ember már nem látja a táncosnőjét, .csak érzi. De ezt annál intenzivebben. Öt óra: A háziak angolosan eltűnnek. Ez nem zavar senkit. Egy ötven-hatvan főnyi csoport nyugodtan tovább táncol. Elvégre nem fontos, hogy a házigazda is végig olt legyen az estélyen. Hat óra: Az utolsó vendég is hazafelé ballag. A Boulevard Malesherbes olyan mint egy üde szép asszony, aki jól kialudta magát. A friss reggeli szélben az utolsó vendég felsóhajt: — Hiába nincs itt rend a köztársaság alatt. Hajnali hat órakor már Van Dongenéktöl is kinézik az embert... is. a.) Milán és Natália szerelmi regénye A bécsi udvari és állami levéltár titkos anyagából XV. Amikor a király csinál forradalmat 1893 április 14-ikéről a monarchia belgrádi követe a következő fontos jelentést küldi Belgrádból: Belgrad, 1893 április 14. Chiffre No. 13. Sürgöny. Tegnap este Sándor király meghívta asztalához a régenseket, a minisztereket és a katonai előkelőségeket. Étkezés közben összpontosították a katonaságot, mely körülfogta a palotát és egyéb épületeket. Ebéd után a király kijelentette vendégeinek, hogy foglyok és ő maga veszi át az uralmat. A király aztán az összegyűlt hadosztályparancsnokokokkal a kaszárnyákba lovagolt, ahol a lelkesedő csapatok fogadták őket. A palotában visszatartott régenseket állítólag ma este szabadonbocsátják; a régensek valószínűleg külföldre utaznak. Az átalakulás oly titokban és váratlanul történt, hogy az esemény csak ma délelőtt lett ismeretes. Az egész cselekményt Milán király munkájának tulajdonítják, végrehajtójának pedig Dokicsot, az államtanács elnökét, aki most a király kabinetirodájának főnöke. Az uj minisztérium tagjai kétségkívül megfelelők lesznek, különösen a mi szempontunkból. Thoemmel. A jelentésben röviden elmondott események magyarázata a következő: Garasanin kiválása óta a Sándor király mellett működő régensség két tagból állott: az egyik volt Risztics. a másik Belimarkovics. A harmadik régenst most szándékoztak megválasztani. A régensség és úgynevezett liberális minisztériuma, amely Pasics bukása után lépett hivatalba, már régen éles ellentétbe került az ország túlnyomó nagy többségével. Az ország és a szkupstina többségét a haladó és radikális pártok tették ki, amelyek éles harcot folytattak a kormány és a régensség politikája elleni. A régensség és a kormány erőszakos rendszabályokhoz nyúltak: hogy a szkuostinában többségüket biztosítsák, kitiltottak egy sereg radikális képviselőt. A radikális párt erre kivonult a skupstinából. A kormány nem zavartatta magát, tovább kormányzott ezzel az úgynevezett »csonka szkupstinával«. Szerbia forradalom előtt állott. Kétféle forradalom volt elképzelhető: foradalom alulról, a radikálisok véres felkelése, amely a dinasztia sorsát is veszélyeztette, vagy pedig \ forradalom felülről. Kétségtelen, hogy a gyermeksorban levő Sándor, aki1 akkor mindössze tizenhat esztendős, ezt az államcsinvt nem eszelhette ki, mások voltak, akik helyette gondolkoztak. Volt tanárja: d_r. Dokics és a szülők: Milán és Natália. Milán az államcsínyt megelőzőleg Biarritzban találkozott a feleségével és kibékült vele. Úgy látszik. már a kibékülésnek az volt a célja, hogy a dinasztia fenyegetett helyzetét megmentsék Szerbiában. Milán, miután a hátát Natália híveivel szemben biztosította, dr. Dokicscsal érintkezésbe lénett s együtt szőtték ennek a puccsnak a szálait. Följegyezték róla. hogy nem sokkal a belgrádi események előtt iev nyilatkozott valaki előtt: — Nem fogok nyugodni addig, amig Risztics a batyuiával együtt el nem távozik Szerbiából! Fogadkozását beváltotta. Az uj államcsínnyel. amelynek további bizalmas részleteiről a követ a következő jelentéseiben számol be. Riszticset sikerült megbuktatni. Belgrád, 1893 április 14. 26. szám (Bizalmas.) A volt uralom, mely kétségkívül gyönge lábon állt, megbukott. Belimarkovics régens és Avakumovics miniszterelnök még tegnap a legrészletesebben bizonyították előttem, hogy a mostani uralom immár teljesen megszilárdult. Annál meglepőbben csapott le a tiszta égből a villám, mely az egész uralomnak gyors véget vetett. Tegnap este nyolc órára ebédre voltak hivatalosak a palotába a régensek, a miniszterek és a helyőrség összes magasabbrangu parancsnokai. Az urak azt vélték, hogy ezt az ebédet a liberálisok és a liberális ügy győzelmének ünneplésére rendezték. Ebéd közben azonban minden feltűnés nélkül összpontosították a helyőrséget, amely bekerítette a palotát és egyéb épületeket. A további események lefolyásáról a következő egybehangzó tudósításokat kaptam: Az ebéd vége felé a király pohárral a kezében felállt és a következőket mondta: »Ezt a poharat az urak egészségére ürítem és köszönöm önöknek, amit értem és az országért tettek . . . Mától fogva azonban én vagyok a király és átveszem az uralmat«. Risztics megiitődve igyekezett a királynak válaszolni: »Felséged ehhez még igen fiatal...« »És ön, Risztics ur, — vágott közbe a király — túl öreg, legfőbb ideje, hogy kipihenje magát«. E párbeszéd után Belimarkovics tábornok, második régens, rácsapott a kardjára és ezt kiáltotta a királynak: »Ez merénylet az alkotmány és törvényes autoritásunk ellen. Mire Csirics őrnagy, a király adjutánsa és ideiglenes udvarmestere, revolverét szegezte a tábornok fejének és kijelentette, hogy fogoly. A tábornokot és a többi urat aztán egy mellékapartementba internálták, a király pedig lóra ült és a hadosztályparancsnoknak kinevezett Milovanovics Kóka ezredes kíséretében egyik laktanyából a másikba sietett és az ujjongó csapatok hűségére apellált. Milovanovics ezredes nem más, mint a volt bécsi katonai attasé, egyike a legkitűnőbb tiszteknek, politikai pártállására nézve haladópárti és ezért a mostani uralom mellőzte. Csak ma délelőtt vált köztudomásúvá, hogy mi történt az éjszaka. Az egész színváltozás gyorsan és kifogástalanul történt, mint egy jól rendezett színjáték. A király első kiáltványairól már volt szerencsém délelőtt két táviratban jelentést tenni. A tegnapról keltezett királyi oroklamáció a következőkén hangzik: A szerb néphez: Szerbek 1 Valahányszor a szerb nép életérdeke megkívánta, elődeim, az Obrenovicsok, mindig a szerb államérdekek szolgálatára siettek. Ezekben a tradíciókban felnőve, híven a nép szélieméhez, én is kötelességemnek tartottam elődeim példáját követni. Jelenleg szükséges volna, hogy a nemzeti élet, amelybe az országot dicsőséges apám a pártokkal és a néppel bevezette, békésen és az alkotmány oltalma alatt fejlődjék. Sajnos, az utóbbi időben az alkotmány olyan veszedelemben forgott, szerbjeim jogait annyira lábbal tiporták és az alkotmányos népképvisclet helyzetét úgy lesülyesztették. hogy ezt a szerencsétlen állapotot nem tűrhettem tovább. Szerbek! A mdi naptól kezdve én veszem kezembe a királyi hatalmat. A mai naptól kezdve az alkotmány ismét életbe lép teljes hatállyal. Az Obrenovicsok szerencsecsillagában bízva, az alkotmányra és a törvényre helyezkedve én fogom az országot kormányozni és felhívlak benneteket, hogy hűséggel és odaadással legyetek hozzám. A mindenható Isten áldását kérve népemre és az Isten támogatásáért könyörögve fejezem be népeimhez intézett proklamációmat, ezzel a felkiáltással: Éljen a szerb nép! Belgrád, 1893. április 1. (13.) Sándor. Az uj minisztérium tagjai többnyire mérsékeltek. Egy sem prononszirozott pártember, egy sem oroszbarát, sőt a hadügyminiszter, (a volt hadügyi és külügyi miniszter), Franaszovics ezredes, haladópárti. A város délelőtt óta emelkedett és lelkes hangulatban van. Tömegek, többnyb re főiskolai hallgatók, vonulnak nagy zajjal végig a városon, a palota és Garasanin háza előtt, nagy ovációkat rendezve, mig a metropolitának és néhány közoktatási autoritásnak macskazenét rendeztek. Sőt egy csoport az itteni őrültekháza elé vonult és kiszabadította a két hét előtt idehozott Pelagics boszniai volt archimandritát. Általános vélemény szerint az egész felfordulást Milán király rendeztette Dokicscsal, az államtanács elnökével. Utóbbi tiz nap előtt állítólag Triesztbe vagy Abbáziába utazott, a valóságban azonban Párisban tartózkodott és harmadnapja tért vissza. Dokics Milán király legmeghittedd bizalmasa, pártállásra nézve mérsékelt radikális és sohasem tartozott Persiany barátai közé. Az uj kormány körlevelének csatolásával végzem jelentésemet, várva Excellenciádnak az errevonatkozó legkegyelmesebb utasításait Fogadja Excellenciád legmélyebb tiszteletem kifejezését Thoemmel. Ez az ügyesen végrehajtott államcsíny az Obrenovics-dinasztiát megmentette a bukástól. Egyelőre. Mindössze tiz esztendő kellett hozzá, hogy Sándor királyon beteljesedjék a végzet. ILLATOS MOLYIRTÓ „HERMELIN“ a neve, kérje mindenütt DEPOT „S0A“ DR0GERIJA NOVISAD
