Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-05 / 177. szám
14. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 julius 5. házakban jár mintha még mindig Szentesen lakna! Beláttam, hogy a pesti asszonyok vagy kelleténél elegánsabbak vagy tulparlagiak imádott Lucymnek a szemében, s leszereltem. — De ami az automobilt illeti. — próbáltam alkudozni. — Elég, ha öt perccel az alöadás előtt áll elő. Védekezni akartam mindhalálig és megkockáztattam még ezt a kérdést: j — Nem félsz, hogy a vendéglőben | rosszul fogunk vacsorázni? — Bizonyos vagyok benne. — felelte j Lucy. — Rossz ételeket fogunk enni. A legfinomabb restaurant-tói se kívánhatjuk, hogy olyan jól főzzenek, mint egy tisztességes úri háznál, mint például az enyém. De hát — — De hát? — De hát gazdasági szempontból ott kelt étkeznünk. — Óh! — Parancsolsz? — Semmit. Csak azt mondtam, hogy: óh! A veled való társalgásban néha kénytelen az ember ezt a rövid, de néha sokatmondó indulatszót használni. ... Ebből a beszélgetésből megítélheted, hogy mint élek a szent házasságban. Záróvizsgán Novckanizsa, 1925. június hó Két fehér ruhás lányka huzza-.széfc a borostyán függönyt és belépek az ötödik-hatodik elemi leányosztály iskolatermébe. Gyönyörű ezerszinü és vonalú miniatűr csilimekkel vannak borítva a falak, amiről csak a második pillanatban derül ki, hogy azok a diákok kiállított festményei, amit egy borostyán koszorú keretez.be mint egy csodálatos pompájú mozaik képet, ami magába zárja az összes létező szerb, nemzeti motívumokat. A terem fala földig eleven zöld gályákká! van borítva és a tanítónő katedrája: virágtrónus. Fehér, kék, rózsaszínűbe öltözött. lánykák szoronganak a padsorokban és a szőke, barna, fekete fejecskéken nagy ünnepi másli piliangőskodik. Megilletődötf, izgatott piros arcocskák figyelnek a tanitónénire. Lélegzetfojtva figyelek mindegyre jobban remegő gyönyörűséggel, hol a tanitónénire aki kérdez, hol a gyermekre, aki felel. Homlokom végigsimitom. nem akarom hinni, hogy faiun apró parasztgyerekek között vagyok. Ügy érzem most kerültem ki az óvodából és csak* álmodtam azt egyszer, hogy ebben az iskola-' ban régen így ültem én is fehéren és szalagosán a torkomba' szorított Rozgonyi Cecíliával... Amit itt most hallok, azt én- neip tanultam akkor, engemet ilyenekre nem tanítottak akkor ... A történelem órán megtudom, hogy a szerb nemzet már nagyon sokat harcolt gyilkos fegyverrel a kezében, de mindig önvédelemből tette, kényszerűségből, hogy magát az ellenségeitől megvédje. Ha előfordult volna, hogy nem önvédelemből harcolt, ezt a tanitónéni elitéli, ennélfogva a gyermekek is egyhangúlag elítélik, mert rut dolog jogtalanul eltulajdonítani azt.ami a másé. Háztartástanból (oh be rám fér) megtanulom, hogy milyen szép és egészséges dolog a tisztaság és a rend; de ez csak akkor található fel egy házban, ha a háziasszony dolgos, rendszeretö és nem lusta, nem finyás megfogni a munka végét akkor sem, ha szolgái vannak. Mert aki maga nem tud dolgozni az parancsolni sem tud 'és ott hanyagok lesznek a szolgák is. Földrajz órán megtanulom, hogy széles e világon igen különböző népek laknak, de mindezek mégis egyformán emberek és mindenféle népet, még az aíriai szerecsent is, tisztelni, becsülni és szeretni kell, csak igy érdemelhetjük ki, hegy minket is tiszteljenek, becsüljenek és szeressenek a másfajta népek . .. Hittanórán ' megtanítanak, hogy egyleté száll az ima minden szájból, bármilyen nyelven szól az ember és ha szenved egyformán sir. Most megáll a szivem dobogása, Irodalom. A novakanizsai ötödik-hatodik elemi iskolában kis paraszt lánykák "felvilágosítanak engetn okosan és bátran, hogy vannak irók és vannak költők és megmagyarázzák a kettő közötti különbséget. Kötött formákról beszélnek és elismerik, hogy bár a szerb irodalom elég gazdag, azért nem keli elfogultnak lenni, mert vannalf nemzetek, amelyeknek még nagyobb, gazdagabb az irodalmuk, mint például az orosz, francia, népet. Verseket hallok. A tanfelügyelő ur mindegyiknél kérdi, kr irta és a kis falusi paraszlánykák száján minden kérdésre kivirágzik egy név: Goethe, Lermentow, Petőfi Za nase Gospoja — vágja ki büszkén egyik lányka, amikor a tanfelügyelő az dszavalt vers szerzője iránt érdeklődik. A tanfeiiigyeiő ur csodálkozik, néz a tanitónénire, aki elpirul. A gyermekek mondják, van még, van sok. a mi tani tónéninktől és mondják is sorba, húszán, harmincán, mindegyik mást és mind a tanitónéníét most már . . . Nagy és. kis szivek csurgásig vannak száz kezecske kapaszkodik, nyúl a taniíónéni felé és mindegyik gyermek szemében . ragyogó . könnycseppek ülnek, a tanitónéniében is és a tanfelügyelő úréban is . . . P. Gergely B. TERE-FERE Párisi magasok. Paris még mindig : nincs túl azon a korszakon, melyet a háború utáni Németország Már latiéért: a francia fővárosban valósággal nyüzsögnek a mágusok, varázslók, bűvölök s a titokzatosságra hajlamos közönségben mindegyik tplái biyőt. Nemrégiben történt "ki az eset, hogy a Mörttremartíe Magaslatairól egy szegény asszony két nagy bőrönddel elindult a város 'másik végére, mintha' útra készülődne. A külváros egy , szegényes fakalyibájába tartott, a bástyák környékére. melyeket már lebontottak, s helyükön most. szutykos vityiilók állanak. Egy. öreg javasasszony várta, őt ezen a helye, ki mielőtt a jóslásához fogott volna, két napi Szigorú bojtot, rendelt látogatójának. Ez a hő tudniillik meg akarta tudni, mi történt a másvilágon háborúban elesett fiával. A két nagy bőröndben az anya boldogult fia. ereklyetárgyait hozta- Ezeket kirakták a sziik kis szobában Negyvennyolc óra elmúltával aztán a boszorka elmondta. a varázsigét, tömjént vetett a ,széntartóba, melyen parázs égett és a szegény anya a füstben egyszerre megpillantotta halott fia vézna, kísérteties arcát. Ettől annyira ‘megriadt; hogy ájultan zuhant végig, a szobán, iöldöntve a széntartót és másnap hajnalban a leégett fakalyiba roncsai között két szénné égett holttestet találtak. Ez azonban, a titokzatos járványnak csak egyik jele. Páris a XX-ik században a babonának áldoz. Ez elfen küzd egy előkelő párisi pap. ki most arra.vállalkozik, hogy kiűzze híveiből a babona ördögét. A pap fölvilágosult bölcs. Csak akkor folyamodik az ördögűzés liturgikus formuláihoz, mikor a szép sző nem használ. * Kutyahus. Chemnitzben. Szászországban a szegény emberek még mindig kutyahussaí táplálkoznak. Mindez nem rege. Az alábbi adatok bizonyítják. A kutyahentesek hetente kétszer pénzt vesznek magukhoz, üzleti körútra indulnak, hogy összevásárolják a szegény állatokat: minden egyes kutyáért 2—10 márkát fizetnek, a súly szerint. (Faj nem számit.) Azt mondják, minden kutyának egyforma izü a húsa, kivéve a máját, mely szakértők szerint különösen »ízletes« és ezért ez a legdrágább. A kutyazsirt a gyógyszerészek vásárolják meg, nagyban. a kutyaszőrt pedig a játékszer készítők. s A német állam újabban meg akarja nehezíteni a kutyahus fogyasztást, minden kutyáért 2 márka és 30 pfennig adót szed. Orvosok állítják, hogy a kutyahus nem ártalmasabb, mint más állat húsa. Különben a levágandó ebeket állatorvosok vizsgálják meg. Hogy mért esznek kutyákat a németek? Azért, mert ezen a vidéken nagyon szegény emberek laknak. Az Erzgebirge környéken főkép aaok a családok élnek, melyek játékszer-készítéséből tengetik életüket. Otthon dolgoznak. Egy-egy játékszer elkészítésért gyakran csak két pfenniget kapnak a játékkereskedőktől, kik munkáikat elküldik a világ minden részébe. Európa sok fényes . játékosboltjában 9 láthatók azok a kis falovak, melyek az Erzgebirgéből származnak. Ezeket az Ínséges németek gyártották. A lovacska kát kutyáskor borítja. A hozzávaló kutyát megette a család. Francia író az örök békéről és a Népszövetség hasznáról. Julien Benda, ,'a jelenkör egyik ' legeredetibb, legmélyebb gondolkozója, meglepő és szellemes kijelentést tett egy újságírónak, ki megkérdezte tőle, vájjon hisz-e az örök békében és. micsoda értelme vau a Népszövetségnek. Válasza igy hangzik: — Az ilyen törekvések nem újak. Á régi Görögország számos példát szolgáltatott erre. Aztán a régi rómaiak is nem megvetendő biztosítékot találták a háború ellen, vallásukban. Egy vallásos hagyomány arra kényszeritette őket, hogy mikor összevesztek szomszédjaikkal', csak akkor mozgósítsanak, miután papjaik a határra futották és a határról az ellenség földjére dobták'dárdáikat. .— Ez több napig, néha hetekig tartott, mialatt mindakét nép gondolhatott. Tudja-e mi 'történt akkor., mikor a római köztársaság megalakult? A rómaiak. a fórumon egy templomot építettek, melyről kijelentették, hogy határaikat jelképezi. .Ennélfogva tiszteletben tarthatták vallásos hagyományukat s papjaiknak nem kellett többé a határokra szaladgálni és átdobálni a dárdáikat. — Sőt egy alkalommal mikor Görögországgal összezörrentek,, tekintve, hogy papjaik messze laktak Rómától, a szenátus, mely nem akart sokáig várakozni, egy görögöt arra kénvszeritett, hogy Rómában vásároljon magának telket, minek folytán a telke már az ellenség földje lett, a papok tehát egyszerűen idedobták dárdáikat és a római légiók abban a pillanatban beronthattak Görögországba. A legszebb békemü há-. borút idézhet elő, ha az emberek akarják a háborút. Ha pedig nem akarják, akkor az ilyen békeraiivek fölöslegessé válnak. * Illemtan minden nép számára. Mulatságos lélektani tanulmány jelent meg, mely gondolkozóba ejt bennünket az emberi szokások furcsaságáról. Milyen más és más módon! fejezik ki a különböző népek érzelmeiket, indulataikat. Igazán bajos lenne nemzetközi illemtant Írni. Mi csodálkozásunkat, meglepődésünket rendszerint azzal jelezzük, hogy magasra vonjuk szemöldünket és kitátjuk szánkat. Ezt sem az eszkimók, sem az indusok nem értenék meg. akik ha nagyon elámulnak, tenyerükkel a csípőjükre vernek. A tibetiek pedig megcsípik arcukat. Ezzel ellentétben a bantunégerek tenyerüket a szájuk elé emelik és az ausztráliak előre bigyesztik ajkukat, mintha fújni akarnának. A tibetiek legnagyobb elismerése az, hogyha barátaikra, iölebbvalóikra kiölíik a nyelvüket. (Minél jobban letöltik, annái nagyobb a megtiszteltetés.) Az ujzelandi mauriak orrukat dörzsölik öszsze, úgy üdvözíik egymást. A tagadás és állítás kifejezése sem egyöntetű. Európában az emberek fejüket rázzák, mikor tagadnak és bólintanak, mikor állítanak. A görögök ma is az eliekzöt művelik. Nagy diplomaták. Európában kifütyülik az orosz színészt. Amerikában még ma is azért fütyülnek, hogy tetszésüket nyilvánítsák. Aztán a csók. Mindenki azt hiszi, hogy ez természetes, egészséges emberi ösztönből fakad. Ellenben a iegtöbb sárga és fekete fajta nem ismeri. Itt az anya a csecsemőjét úgy becézi, hogy vagy megszagolja őt, vagy pedig orrát a kisded orrához dörzsöli. Aludni sem egyformán alszanak az emberek. A négerek, indusok lekuporodnak. némely néger törzs úgy aiszik mint a.vizimadár: egy lábon. Vannak olyan néger törzsek is,, melyek lekuporodnak, talpukat az elöltük alvó társuk térdéhez támasztják. Furcsák az emberek. * Két kis történet. Padován összegyűjtötte könyvében a hires emberekről szóló históriákat, melyek között néhány eddig ismeretlen adomát is találunk. Skót Margit, XI. Lajos felesége egy napon áthaladt palotája egyik termén, mikor észrevette, hogy az egyik karosszékben . alszik Chartier,. a szónok. A királyné kíváncsian közeledett hozzá, egy pillanatig szemlélte őt. majd liozzáhajolt s udvarhölgyeinek nagy bámulatára szájon csókolta az alvót. Az egyik udvarhölgy teljes tisztelettel közölte a királynéval meglepetését, hogy mennyire kitüntetett egy férfit, ki még csak szép sem volt. Erre a királyné igy felelt: — Én nem férfit csókoltam meg, hanem az ajkát, melyről annyi szép és magasan szárnyaló ige hangzott el. Sviftröl, a nagy angol szatirikusról szól a másik történet. Barátja egyszer halat küldött neki a szolgájával, ki gyakran hozott ajándékokat az írónak, de sohase kapott tőle borravalót. Ezúttal tehát a szolga nagyon udvariatlanul dobta eléje az ajándékot. Svift ráförmedt: Hallja, barátom, ez mégse járja. Cseréljünk szerepet és majd megtanítom, hogy kell átadni az ajándékot. Üljön ebbe a karosszékbe: én majd játszom a maga szerepét. Erre az író hajbókolva közeledett a szolgához, ki a karosszékben elterpeszkedett, Svift úgy tett. mintha átnyújtaná a halat. Ekép szólt: — Igen tiszteit uram, a gazdám szívesen üdvözö'iteti és kéri kegyeskedjék elfogadni ezt a csekélységet. — Jó —- válaszolt komolyan a szolga, fontoskodó arcot öltve — tisztelíetem a gazdáját, itt van egy arany, borravalóul ... Az iró meghökkent, de nem jött zavarba: zsebrevágta a borravalót, a szolgát pedig kidobta. VEZÉRKÉPVISELET: JÜGÖPHARMACIA D. D. ZAGREB VOJVODINAI LERAKAT : KEMIKALIJA NOVTSAD, FUTOŠKI PÓT 27. ÍVIÜLABÁK w MŰKÁROK EGYENESTARTÓ FŐZÖK,BETEGTOLÓ KOCSIK SCHÖ^BRONN-ná! Subotčca, Paje Kujundžića 20.
