Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-05 / 177. szám

2. oldal. ßACSMEGYEI NAPLÓ 1925. Julius 5. Fegyelmi eljárások lavinája a suboticai rendőrségen Eljárás indult a rendőrfőkapitány helyettese ellen is a suboticai rendőrségen folyamatban levő személyzeti átcsoportosításnak szombaton olyan tisztviselő is áldoza­tául esett, akinek működése ellen mind­eddig még nem merült fel panasz a közönség köréből. Rajcsics Sándor pol­gármester-helyettes, Obradovics. Drago­­szláv rendőrkapitány előterjesztésére fe­gyelmi eljárást indított Pesics Vladimír helyettes rendőrfőkapitány ellen. Pesics Vladimir a választásokat megelőző időkben került a suboticai rendőrséghez, ahol a bűnügyi osztályban kapott be­osztást. Rövidesen áh ette az osztály vezetését és csaknem ezzel egyidejűleg nevezte ki a belügyminisztérium főka­pitányhelyettesnek. A Bácsmegyei Napló munkatársa fel­kereste Rajcsics Sándor helyettes pol­gármestert, aki a következőket mondot­ta: — A város vezetősége, még a hóna­pokkal ezelőtt megkezdett hivatalvizs­gálatok során elhatározta, hogy a nem megfelelő tisztviselőket eltávolít­ja a közigazgatásból. Csodálatoskép csak a rendőrségi szervezetben mutat­koztak oly hibák, amelyeket ki kellett küszöbölnünk. Obradovics Dragoszláv főkapitány, aki a legnagyobb eréllyel igyekezett elejét venni az anomáliáknak, végül is súlyosabb eszközhöz volt kény­telen folyamodni és ennek a következ­ménye, hogy a fegyelmi eljárásoknak és felfüggesztéseknek valóságos lavinája indult meg. Pesics helyettes-főkapitány ellen is több szabálytalanság miatt tar­totta szükségesnek a fegyelmi eljárás megindítását a főkapitány. Többek közt súlyos kifogás alá esett Pesicsnek az az eljárása, hogy egyes ügyekben,- a fő kapitány megkerülésével intézkedett, mint főkapitányhelyettes, holott az a hivatalos álláspont, hogy a főkapitány­helyettesi jogkör csak a főkapitány tá­volléte alatt illeti meg. A rendőrségnél történt felfüggeszté­sekről Rajcsics polgármesterhelyettes kijelentette, hogy Blázsics György, Di­­dánovics Gorcsa és Prodánovics Mladen rendőrkapitányok ellen súlyosabb termé­szetű hivatali panaszokmerültekfel.öiá­­zsics György újabb felfüggesztése a bel­ügyminisztérium utasítására történt. A közigazgatási bizottság ugyanis — mint ismeretes — a vizsgálat befejezése után Elázsicsot visszahelyezte állásába és az erre vonatkozó határozatot felterjesztette a belügyminisztériumhoz. Néhány nap­pal ezelőtt a belügyminisztériumtól le­irat érkezett, amely közli, hogy Blázsics oly szabálytalanságokat követett el, ame­lyek miatt föl kell függeszteni állásától. — Didánovics Gorcsa — mondotta Rajcsics alpolgármester — azzal adott okot az ellene megindult eljárásra, hogy a városi tanács intézkedéseivel szembe helyezkedett. Prodánovics pedig, mint ismeretes, egy ártatlan embert az ágyá­ból húzott ki és kihallgatás közben sú­lyosan összeverte, — Remélhető, — fejezte be nyilatko­zatát a helyettes polgármester — hogy a jövőben rend lesz a rendőrségen is, A tanács mindenkor igyekezni fog a nem odavaló tisztviselőket a legszigorúbb eszközökkel eltávolítani. A megindult fegyelmi eljárásokat Vu­­kics Ferenc főjegyző vezeti. Pusztuló magyar iskolák Velikibecskereken a leánypolgáriban és két elemi iskolában veszélyeztetve van a magyar tanítás Velikibecskerekről jelentik: A vaj­dasági magyar oktatás kálváriáján gyötrelmes stáció volt a veiikibecs­­kereki felsőkereskedelmi iskola magyar tagozatának megszűnése. Ebben az évben tettek utoljára ma­gyar nyelven érettségi vizsgálatot a (becskereki' kereskedelmi iskolá­ban és ez az érettségi a magyar­nyelvű kereskedelmi oktatás utolsó megnyilvánulása volt az egész Vaj­daságban. A magyar kereskedelmi megszűnésével azonban nem ért vé­get a pusztuló magyar iskolák sora Velikibecskereken, sőt a helyzet még sohasem volt olyan kilátásta­lan, mint most és sohasem volt a magyar oktatás sorsa annyira za­­/aros és bizonytalan, mint a most következő tanévben. A középfokú oktatásban a keres­kedelmi megszűnésével csak a gim­náziumban lesznek magyar nyelvű párhuzamos osztályok, de a ma­gyar iskola már itt sem teljes, már az 1924—25-iki iskolaévben sem volt a harmadik és ötödik osztá­lyokban magyar oktatás, bár a töb­bi hat osztály fennmaradása egye­lőre legalább biztosítottnak lát­évre inog. Az iskola harmadik osz­tályát már a múlt évben is csak kü­lön engedéllyel nyithatták meg, de semmi biztosíték nincs arra, hogy amit Korosec megadott, nem fog­ja-e megtagadni Pribicsevics. Az intézet tanári kara aggódva tekint a szeptemberi beiratkozások elé és véleménye szerint az iskola fenn­maradását csak az biztosíthatja, ha a Messinger-intézetböl átkerül­nek a növendékek. Az elemi iskolákban magyar osz­tályt nyitnak mindenütt, ahol a lét­szám kielégítő, a múlt évben azon­ban a központi elemiben már együtt kellett tanítani az I—II. és együt a III—IV. osztályokat. Hiányosak voltak a magyar osztályok a Jura­­nies uccai és a német, régi állami iskolákban is, amelyeken kívül ugyancsak a Messinge r-intézetben és a zárdában volt magyar elemi. A zárdái elemi iskolát nem vette át az állam és ennek engedélye ebben az évben ép úgy lejárt, mint a Messin­­geré. Hogy jövőre megnyilhat-e közülük valamelyik, az teljesen bi­zonytalan. A Miasszonyunkról elne­vezett apáca-rend becskereki zár­dájának főnöksége a napokban adta be a velikibecskereki közoktatási inspektorátus utján kérvényét a közoktatásügyi miniszterhez az en­gedély meghosszabbít ásóért. Mint­hogy az iskolatörvény felekezeti is­kolát nem engedélyez, a zárda ma­gánelemi iskola engedélyezését kér­te és kérését felruházta minden tör­vényes kellékkel. Létszám tekintetében a központi áilami iskola, a Messinger-intézet és a zárdái elemi egyaránt gyenge lábon állnak. Szomorú, hogy itt is ép úgy, mint a polgáriknál az okta­tást az egyik magyar iskolában, csak a másik megszűnésével lehet biztosítani. Félő, hogy egy magyar leánypol­gári és két elemi iskola fogja sza­porítani a jövő iskolaév elején az elpusztult magyar iskolák számát Velikibecskereken. A tanító házassága Irta: Kodolányi János Még volt vagy negyedóra a gyűlés megkezdéséig, de csodálatosképpen már izsufolásig megtelt az alacsony iskolate­rem az egyházközség tagjaival. S még mindig jöttek az emberek. Sulvos csiz­mák kopogtak odakint a sötét tornácon, amint úgy nagyjából lecsoszogták a sár­­koloncokat s az éktelen füstbe bebukott egy-egy kucsma és ködmen. mogorván dörmögött j’estét a sötétképü nógár s madárszárny módján lecsapzott bajusza kegyetlenül rángott a pipacsutora mel­lett. S a! padok közöt ott szorongtak a nagytekintélyű férfiak S a sarokban a szájas asszonyok csapata, ahal valami­kor mint oskolásgverekek bibliázták taktusra az egyszeregyet. Akkor ők ret­tegtek a tanítótól, most a szegény mes­ter válogatta izgalmában a lábát és sug­dosott a kántorral a kályha mellett. Kopott volt a tanitó. borotválatian és keshedt. idegesen szíttá a ciearett maró füstjét s nagyon tisztességesnek, aláza­tosnak és szerénynek látszott, noha im telligens emberként büszkélkedett a fa­hibán más napokon. Nem is halk zugás duruzsolt az ala­csony hodálvban. a kéméin- füstölés is arra vallott, hogy az egybegyűltek na­gyon elszánták magukat, hogy pedig a legnyelvcsebb asszonyokat is elhozták magukkal az emberek azt bizo­nyította, hogy , nem alkusznak, nem mennek belel semmibe S még a halvány kísértésnek is eleiét akarják venni. Néha egy-egy erősebb kifakadás hallatszott a morajban, a fő szóvivő köpte a markát, hogy de biza ü máj megmondj annak a vásottnadrágunak, hogy nem fejőstehenek ük. mér nem ment püspöknek. mégis csak abszolút idolog, hossv mindön terhet a szegény Ipógár nyög. mindég csak fizessön.. Félnyolcra együtt volt a gyülekezet. A tanitó .utolsót szívott a kanadohány eigerettából s elhajította a kálvha tövé­szik. Magyar tanítási nyelvű polgári iskola három van Velikibecskere­ken: az állami fiúpolgári, az álla­mosított zárda leánypolgári és a Messinger-intézetben levő leánypol­gári iskola. A fiúpolgári népes és fennmaradása biztosítva van, annál labilisabb azonban a leánypolgárik helyzete. A Messinger-intézet isko­láit már régebben betiltották és csak az elmúlt tanévre hosszabbí­tották meg az engedélyt az intézet polgári és elemi iskolájára egy­aránt. Az évről-évre való engedély­ül eghosszabbitási kálváriát az inté­zet tulajdonosnője bizonyára az idén is végig fogja járni, ennek a sikere azonban nagyon bizonytalan, különösen most. amikor az intézet­nek tanitónőképző céljaira való imegvásárlása anyagi eszközök hiá­­jnya miatt meghiúsult és nyilván­való, hogy a tanügyi hatóságok éppen az engedély megtagadásával fogják olcsóbb ajánlattételre szorí­tani a leánynevelőintézet tulajdonos­­nőjét. Az államosított zárdái leánypol­gári a léíszámrendelet miatt évről­be. mert ő kuitureniber volt s nem sze­metelt akárhová. mint a vele szemben tolongó polgárok sáros, köpködő, félel­metesen bősz s nemtörődöm hadteste. A mozdíthatatlan hegy! Alighanem nagyon melege voit a tanítónak: a mai napra tekintéivóvás miatt föltett kemény gal­lérja olyan volt. mint a szivacs. — Tisztelt gyűlés. — kezdte a tanitó odafönt a dobogón s rántott egyet a nyakán, mintha hurokba körűit volna s a tekintete is olyan kétségbeesett volt. De a zsongás elült s halálos, gúnyos, szinte röhögő csend borult a rossz at­­rnoszíérá.iu teremre. — Azt hiszem, mindnyájan tudják, hogy miért jöttünk ilyen számban összp . . . — Ugyárn. — dörpiögte egy rosszin­dulatú hang ott hátul s . az asszonyok vihogtak. — bakkecskét fejni. — Az a körülmény, hogy valameny­­nyien itt vannak, akiket a dolog érint, bizonyltja . . . — Kár a szép szóér. tanéttó ur. — vágott közbe nyugodtan a főhangos Csi­­csó-Mátyás János, előrelökvén hatalmas hasát s mindenki helyeslőén zúgott. — Mer mink iná tuggyuk. hogy a szóverág mire való: fizess, meg: fizess! Hát. Azér ne húzzunk az időt. Mer mink nem vagyunk olyan kecskék, akiket fejni le­kössön. Mink bnkkecskék vacvunk. ta­­nétó uram Éktelen, fülrepesztő orditásba kavaro­­dott a százféleképpen is ugyanaz a vé­lemény. Az asszonyok hadonásztak, vi­sítottak. piszkos bikiáik lengtek a füst­ben s csak foszlányokat lehetett hallani a kavargásban: — Mai a rosseb! Ki az a tanétól Hát má mink legyünk kódusok. ü meg csak zseböjön?! Hogy a rosseb . . . — Fizessön az isten! —• Hát mai má az utolsó tikunkat is a mestörnek aggvunk? — Emraá sok! Gyalázat! Szégyön! Az eien embör ne meniön mestörnek! — Bezárassuk az oskolát! Úgyse sok a gyerök! A mestör sápadtan és ajkát rágva állt a dühödt tömeggel szemben, amelyből csak torzult szájakat és kipirult, hul­lámzó kobakokat látott, meg itt-ott ha­donászó kezet. Mellette a kurátor állott politikus képpel: hogv a tanitó is azt vélje, ö a fizetésemelést akarná, de a nép is azt. hogy csak kényszerűségből áll a tanitó mellett. Mikor a zsivaj kissé szűnt, a tanítónak sikerült elorditani. hogy ő is beszélni akar s erre meghall­gatták. úgyis hiába tépi a torkát. S a tanitó fölindulva, reszkető hangon s tiiz­­heborult képpel beszélt: — Nem hinném, hogy maguk közt akadna csak egy is. aki soknak találná a fizetésemet . . . Maguk tudiák. meny­nyi. maguk fizetik. Nem tudok belőle ru­­házkodni . . . — Járjon a régibe... — Nem tudok venni semmit, amire egy kulturenibernek szüksége van . . . — Meniön kapáni maga is... — Akkor ki tanítaná a maguk gyere­­kit. ha én is kapálnék?... — Nem is kell. — Jobb. bár gverök se lenne! — És higyjék el. — folytatta a tanitó megalázva és keserűen. — hogy nem jönnék én elő evvel a fizetésemeléssel, hiszen láttam a nap példájából, hogy maguk inkább nem választottak papot, csak a lukmát ne követelje, most ott a templom üresen. r— Nem is kell. Inkább a disznónak aggyuk a kukoricát. — De mondom, nekem ez elég intő példa. Most azonban, leeven egv kis szi­vük. gondolják meg. maeuk házas em­berek. némelyiknek gyereke is van . . . Gondolják meg. ha megházasodok, ho­gyan élek meg a fizetésből? Pár percnyi csend dermedt a tömegre. — Nem házasodik a tanéttó ur. — bi­zakodott ezv asszony. — De igenis házasodok. Azért kérem, könvörgök maguknak, tegvék lehetővé, hogv asszonyt hozhassak a házhoz. Nem élhet az ember igv. mint a kivert kutya, egyedül. Asszony kell. aki gon­domat viselje, masuk is beláthatják... Elhallgatott. A teremben izgatott csó­­szogás. zugás támadt. Eleinte nem lehe­tett érteni semmit, később azonban tisz­tábban és világosabban vált ki a közvé­lemény állásfoglalása ebben, a tanítóra nézve olyan kényes és érzékeny ügyben. Hangok emelkedtek. — Eddig ió vót neki egyedül. — Ha neki magának is kevés, minek házasodik? — Van asszony elég. keressön, talál házasság nélkül is. — Hát eddig hogyan élt? A tanitó hallgatta. Aztán megint be­szélni kezdett, csakhogy a veszni kezdő fejsze nyelét is. utána dobhassa a nö­vekvő árnak. — Es ha most még el is tengődnénk valahogy ketten, de ha gverek szüle­tik. .. Ha gyerek lesz... Esetleg kettő is . . . Annak ruha kell. cinő kell, ke­nyér kell . . . Szinte rikoltozott a hangia. Erre már aztán tetőpontját érte a kavarodás. Min­denki beszélt. Sokan a mellüket verték. — Hát oztán mink tartsuk a mestör gyérükét? Azér fizessünk, hogv a mes­tör gyereküket szaporítson? — Magunknak se kell a gverök. osz­­tán üneki meg azér aggvunk a sok drá­ga búzát, kukoricát, sunkát. pénzt . . . — Bezárassuk az oskolát! Nem fizes­sünk! Nincs pap. ne legvön mestör se! — Hát! A rosseb! Mink dógozzunk. a pógúr nyög marná, a tanéttó meg há­­zasoggyon a mi bürünkön! Azt má nem! A tanitó csak állt a foitó. szédítő zűr­zavarban. ahol mindenki bátran kiabál­hatott. hisz úgyse lehetett számontarta­­ni. ki mit mond ... És érezte, hogy tervei, álmai összeomlanak és düh fa­csarta a szivét és bosszút szeretett volna állni rajtuk és szemét könnv és vértödu­­lás kápráztatta... Vasgy hozza ide az asszonyt és lökje szegénységbe? — Nézzék., emberek! Ide hallgassa­nak! Értsék meg. emberek! . . . De szavai elvesztek a füstben, mely s petróleumlámpa fényét ködbe takarta s nem válaszolt neki a zűrzavarban senki.

Next

/
Thumbnails
Contents