Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-26 / 198. szám
14. oldal. RÁCS MEGYE! NAPLÓ 1925. iufius 26. {mert Miiére is iró volt!) a jelszava vezette: »Onnan szedem a dolgaimat, ahol találom őket.« A szerkesztő ur ugyan az orvosi fakultásnál bukkant rá, de nyomban pályát változtattatok vele s a jogászviccek közé sorozta. Mintha rászorulna a jogászvilág arra, hogy más területeken vadásszon viccekre! Hiszen az is köztudomású, hogy mindazokat a vicceket, amelyeket nem vigécek hoznak forgalomba, juristák csinálják! A füzet sovány tartalmából talán elég is ez a soványka mutatvány. De mert az átlapozott könyvecskében sokat találtam, ami nem volt benne, emlékezetből és záradékul én is közlök egy-két tréfát a jogászéi étből, s fölhatalmazom azt az urat, aki ahelyett, hogy az ügyvédi vizsgára készült volna, ezt a gyönge kis anthologiát szerkesztette, hogy gyűjteményének második kiadásába ezeket is fölveheti, valamint azt á sok száz jó adomát és egyéb jogászviccet, amelyeket a Fliegende Blötter-ben s hasonló publikációkban könnyen megtalálhat, ha egy kicsit gyűjt és szerkeszt, amit az első kiadáson nem nagyon lehet észrevenni. Említettem, hogy a törvénnyel összeköttetésben levő urakkal szemben a közönség egy kissé bizalmatlan — hiszen a pörök kimenetele rendesen kétséges! —, s főleg az ügyvédek és végrehajtók azok, akiket sokan kifigurázni szeretnek. Álljon itt egyikről s a másikról is egy-egy maliciai Ügyvéd: Nos, volt ön X, urnái? Pörös fél: Voltam. Ügyvéd: És mit szólt ő? Pörös iéfv. Azt, hogy nem szándékozik fizetni. Ügyvéd: Egyebet semmit? Pörös fél: De igen. Még azt is mondta, hogy menjek a pokolba! Ügyvéd: Én ön? Pötös fél: Egyenesen az ön irodájába jöttem. Az idősb Dumas-nak kők baja volt a végrehajtókkal. Rendezetlen pénzügyei miatt állandóan »üzleti« összeköttetésben állt velük. De jó ember lévén, nem haragudott rájuk, s mikor egyszer egy végrehajtó nyomorban halt meg, s a sokszor egzekvált irót megkérték, adjon húsz frankot annak a temetésére, Dumas kihúzta tárcáját s igy szólt: — ön húsz frankot kér tőlem egy végrehajtónak a temetésére. íme. itt van negyven, temettessen el mindjárt kettőt! Ismeretes a Jókai hires definíciója, a mely szerint »ä fiskális az az ember, aki pénzért hazudik« és az az eset is, amikor egy úrról információt kértek valakitől, s ez azt felelte: — A kéirdéses ur: prókátor, s ezzel mindent megmondtam. Nagyon valószínű, hogy a feleletével' nem jót akart az illetőről mondánk Ezek tulajdonképpen jogászok ellen készült viccek, de mindenesetre inkább volnának helyükön a gyűjteményben, mint az, amelyet a szomszéd fakultástól rekviráltak, annál is inkább, mert valószínű, hogy a jogászellenes vicceket is jogászok csinálták. Azt is bizonnyal jo’gászernber irta egyszer, hogy ha valaki I ügyvéd nélkül veszti el a pőrét, kevesebbet veszt, mintha az ügyvédje megnyeri azt neki. (Mert ilyen elinésség csak juristától telik.) Ellenben a következő mondás egy jeles birótól származik: — Az alpereseket sajnálom, mert ők nem maguk keresték a bajukat, de a felpereseket nem, mert ők maguk az okai, ha bajban vannak. Mindez és még sok más »humorka« benne lehetett volna egy kis szorgalom és utánjárás mellett e gyűjteményben, s az még akkor se érne valami sokat. Mert a vicc olyan, mint a fűszer. — csak piciny adagokban izük. Sok belőle kellemetlen és én szeretem a viccet, ha apropóra jön és szórványosan jelenik meg, de en gros föltálalva nem kérek belőle. S ezzel az udvariatlansággal búcsúzom a kis könyvtől, hogy sose lássam többé. Baranyai panaszkönyv Baranya magáraKagyott népének panaszai, sérelmei nem fogyatkoztak meg az Ur 1925-ik esztendejében sem. Ez a terület, minden hiába, szívósan ragaszkodik a kilengések tradícióihoz. Nehéz feladat a Vajdaság talán ma már egyedüli bozótjában utat vágni az alkotmányosság szekerének. A feszült esztendők vajúdó folyamata befejeződött már, nehézség nélkül, rázkódtatás nélkül, anyagi és erkölcsi válságok nélkül. Az uj idők szelleme birtokába vette az emberi gondolkozást, az Írott jog dirigálja a cselekedeteket vallásra és nemzetiségre való külömbség nélkül. Baranyában ez az elv csak írott malaszt, távolba derengő ábránd még ma is. Ezért vagyunk kénytelenek a szomorú kötelesség vállalásával ismét teieirni néhány lapot a baranyai panaszkönyv furcsa adatairól. Néhány hónappal ezelőtt »Istenek alkonya« címen megemlékeztünk a nazarénusok, adventisták, csillagimádók és egyéb, főleg vajdasági szekták ellen hozott szigorú rendeletről. A rendelet gyökerében akarta kiirtani a vallási tévelygőket. Tüzzel-vassal, börtönnel, imaházak lezárásával és a megfélemlítés egyéb — más esetekben — igen hatásosnak mutatkozó eszközeivel. A rendelet, amely a legnemesebb intenQiókból fakadhatott elmulasztotta a végrehajtási utasítások körülírását, nem vette figyelembe az istentszomjazó áhitat fanatizmusát és megfeledkezett a lelkek narkotikumának pótlásáról. Az első összeütközés a baranyai kálvinista lakosság nazarénus tanokat valló gyülekezetében robbant ki és súlyos tanulsággal gyarapította azt a régi igazságot, hogy erőszakkal meggyőződést elfojtani nem lehet. Az affér Knezsevi Vinográdon történt, ahol összegyülekezett néhány község »hivő«-je. Az istentiszteletük minden zavaró momentum nélkül zajlott le. Néhány nazarénus az öreg Szűcs bácsi vezérlete alatt váltig hangoztatta, hogy vége lesz a világnak nemsokára. Az öreg Szűcs, aki »püspök« lett, ezzel az állítással alaposan rácáfolt Szent Pálra, aki szerint tudvalevőleg jó dolog ezt a hivatást betölteni, mert az imaház kijáratánál csendőrök fogadták a gyülekezetét és úgy elpáholták őket, hogy sokan ma is az ágyat nyomják. A dolog történetéhez hozzátartozik, hogy a nazarénusok nyugodtan tűrték a puska tusát, Krisztus nevét emlegették és szilárdan kitartottak amellett, hogy- a világ meg fog semmisülni. A rendelet csődöt mondott. A deresre fektetett meggyőződés knezsevi-vinogradi mártiriuma növelni fogja a nazarénusok táborát * A baranyai intézményesített kiutasításokról megint és újra is Írni kell. Azokról a kiutasításokról, amikben valósággal futballoznak ezzel a Duna és Dráva háromszögébe rekedt néppel. Újabban Beli Manasztirról három, Jagodnyák és Laskóról hat, Béliéről kettő és Karancsról egy családot dobtak át a határon. Ez az átdobás igy papíron igen egyszerűen hangzik ugyan, de a valóságban annál rémesebb és szégyenteljesebb módszer érvényesül. A vaggonban öszszepréselt delikvenseket a beü-manasztiri határállomásról indítják el a magyarbólyi magyar határállomásra, ahol külömbözö akadályok miatt egyetlen esetben sem veszik át őket. Forró napban, szakadó záporban tolatják őket a tiz kilométeres pályatesten apró gyerekekkel, idős családtagokkal ide-oda. A kiutasítások sokszor önkényes vállalkozások, politikai hajszák eredményei Ennek legfrappánsabb bizonyítéka az, hogy amikor a tehetősebb kiutasítottak Beogradba mentek segítségért, a belügyminiszter minden ilyen esetben megsemmisítette a kiutasító végzést. A kiutasítás veszélye állandóan ott settenkedik minden magyar feje fölött. Ennek a területnek Szomborhoz való átcsatolása óta némileg enyhültek az állapotok, de ez a körűim érty sem segíthet ott, ahol a falusi közigazgatás rá akar cáfolni a magyar zsellérek földhözkötöttségének középkori jogelvére. * A földosztásról a föld visszavételéről az anyaföld áldásairól és viszontagságáról Baranyában különös történetek születtek. A rettegett láncokróL mérnöki bizottságokról, revíziókról és eHenreviziókól, izbeglica és csetuikheccekröl. Földbérletről földadóról aratás megakadályozásáról, terméslefoglalásról és mindezeknek sokszáz válfajáról. Az elmúlt napokban végre bizottság szállt ki Baranyába dr Krtdj Zvonimir és Bogdanovics Nikola vezetésével, akik az agrárminisztérium megbízásából revízió alá vették öt esztendő munkáját és nem mi mondjuk — - a bizottság állapította meg,— hogy ánüBarányában és a határos drávamenti Szlavóniában történt, az a földosztás szégyenletes botránya. A munkát a bizottság az adolfováci gróf Pejacsevich László, jelenleg gróf Kiary- Aldringen Ödön-íéle birtokon kezdte meg. A kiküldöttek megállapították, hogy a 800 holdas mintagazdaság, amely valamikor többszáz kisbérlönek adott mindennapi kenyeret, ma irtózatos elhanyagoltságban 2, szóval kettő telepes kezében.van. A régi bérlőket megfosztották bérletüktől, utána kiutasították őket, mert a horvát területen érvényben levő törvények szerint illetősí get csak akkor lehet szerezni, ha ezt külön kérvényezik. A magyarokat, jóllehet, már százéves múlttal éltek itt, illetőség hiányában kiutasították innen. A földosztás úgy történt, hogy a telepesek sorra megjelentek minden egyes birtok parcellázásánál és igy történt meg, hogy egyesek tiz, sőt tizenötször megkapták más és más helyen kompetenciájukat. Ezeket mindenütt bérbe adták, mindenütt megjelentek aratáskor és lefoglalták a termést. Ilyen az ujbczdáni magyarok esete, akiknek mindenüket elvette az agrárreform s a végén ma a telepesektől bérlik kegyelemből saját legelőjüket — tízezer dinárért. Az öt éve parlagon heverő föld a revíziós bizottság szerint a kitoloncolt magyarokat igazolta. Az erkölcsi igazolás ma már késő bánat, amikor a szerencsétlen százak szétszóródtak a bizonytalan világtájak felé. Szóljunk-e ai kői és karancsi és petlováci és jagodnyaki és lucsi izbeglicákról, akiknek helyzete még ma sincs rendezve, akik a gazdák házaiban ingyen laknak. Komoly formában fölmerült már az a terv, hogy külön izbeglica-referenst kellene kreálni, annyi gondot okoznak a hatőságokngk. Baranyának ez a nyilt sebe minden nappal jobban vérzik. * És beszéljünk a beljei uradalomról, mely 86.000 holdjával, körülbelül ugyanannyi tizezcr dinár évi deficittel ott trónol Baranya testén. Az uradalom érintetlen, belőle egyetlen hold sem jut a földigénylöknek. A knezsevói központi igazgatóság személyes súrlódásaiban merül ki a birtok vezetése, amely bőven gondoskodik a meglepetésekről. Az uradalomban tavaly kulminált a személyi válság, amikor sorra otthagyták a képzett gazdászok. Az igazgatóság ekkor szakemberek után kutatott. Ebben a nyomozásban fölfedezte Szuhodölszky János tiszttartót, aki valóban képzett és szorgalmas munkaerőnek bizonyult. Rendbehozta az elhanyagolt állapotokat,. kiképezte az autodidakta gazdászokat. Épitő munkája közben, a leglázasabb tevékenység közepette az uradalom elbocsájtotta. Kitette a szűrét annak a gazdának, aki a rábízott területen két év alátt békebeli állapotokat teremtett. Az Uradalom helyi vezetőségének egy másik különös ügye, egy közel ötven évet az uradalom szolgálatában eltöltött szegény tanitó özvegyével esett meg. özvegy Skerlecz Lajosné 1919. év május 13-án levelet kapott az igazgatóságtól, amelyben értesítik, hogy férje után évi 1600 korona nyugdijat és 360 korona lakbért állapítottak meg számára. (Az összeg nem sajtóhiba.) A tanitó özvegye hat éve várja a nyugdijat A napokban arról értesítették, hogy nem is fogja megkapni. * A huszonhét elbocsájtott baranyai magyar postamesernő régóta húzódó ügyének aktualitást ad az a határozat, amely immár véglegesnek tekinthető. A postamesternőknek még 1921-ben ultimátumszerű rendeletet kézbesítettek, .amely szerint ha leteszik a hivatali esküt, akkor megmaradnak állásukban. A hivatalnokok, köztük 30 éves szolgálati1 idővel bírók, az első felszólításra eleget tettek a jogos kívánságnak. Az eskü letétele után 48 óra múlva valamennyit elbocsájtották nyugdíj, és végkielégítés nélkül. A pécsi postaigazgatóságnál levő óvadékuk ugyancsak elveszett. A négyéves deputációzás * a négy év előtt hozott határozat szankcionálásával vég-, ződött. Huszonhét család éhezik és Baranyában azóta nem biztonságos levelet föladni. Az államellenes cselekedetek iskolapéldáját szolgáltatta julius 28-án, Vidovdán napján Csinos József nyolcvanéves nyugalmazott karancsi iskolamester. Az összetöpörödött aggastyánnak nagy bűne van. Ágyban fekszik már néhány éve. Betegágyában érte őt a jegyző üzenete, hogy Vidovdánkor jelenjen meg a templomban. A beteg tanító kimentette távolmaradását. A jegyző pedig elsején megtagadta nyugdíj nyugtájának láttamozását. Az adóhivatal ea- I nélfogva megtagadta az összeg kifizetését. * Baranyában lehajtott fejű emberek, csüggedt asszonyok verődnek össze. Mindenki az irtózatos jégpusztitásról beszél. A verőfényes júliusi nap levél nélkül maradt kopár gyümölcsfák törzsét aranyozza be. Amerre a szem elj iát, kopaszra vert ágak, csupasz szőilővenyigék. A hegyben eibaüt a nóta, az embereket ájultra bunkózta az eiásutt közöny. Vájjon mit vétett ez a nép? Mesterházy Ambrus. . . ----— A SZOMORÚSÁGOM... A szomorúságom, tudom: ott jár S a csöndje, tudom: öl. Fehér könnyem, tudom, hogy szivedet Morzsolva marja föl. Tudom: a karácsonyi harangok Álma ott megtörik. És lelkedet a puha sugarak. Tudom, hogy dötködik. Tudom: az Ige csillaga nálad Bus átokká reped És meghamvazza a fájdalomra ElkéküU szivedet. Tudom: megfojtod a bán lidércét Egy fényes éj haván. S ha győztél: tudom, hogy strv'a halsz ' [meg Azon az éjszakán. (Sübotica.) Berényi János. OB szórakozva elkészülhet Dr. JESSENSZKY jogi szemináriumában Novisad, Vilsonovtrg7 5636
