Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-03 / 175. szám

2. oldal. BACSMEGYEI frIAPLO ki rejtőzik az egyes cikkek mögött. Ez nein prevenció. Hohnjec: Tessék jobban stilizálni. Smodej.' Az a kérdés, hogyan fogja értelmezni a törvényt a rend­őrség. Srskics: Ebben a tekintetben a leg­­liberálisabb osztrák törvény még szigorúbb. Smodej: Az osztrák törvényt mi is elfogadjuk. Kojics (radikális): Nincs szüksé­günk idegen törvényekre. Srskics: Nem volt szándéka a rendőrség számára lehetővé tenni a Visszaéléseket, viszont meg kell akadályozni a lapkiadók visszaélé­seit is. Az egyetemi könyvtárak ré­szére biztosított kötelező példányok tekintetében hajlandó az ellenzék kívánságát honorálni. A felelős szerkesztőre vonatkozó­lag kétféle vélemény merült fel: az egyik szerint az felelős, aki a la­pot csinálja, a másik szerint az, aki­nek a neve a lapon szerepel. Az azonban nem volna helyes, hogy az viselje a felelősséget, akit erre a célra megfizetnek és ezért van szükség a cikkek tényleges szerzői­nek megállapítására. Srskics ezután azt fejtegeti, hogy az ellenzék kifogásai alaptalanok. Az egyes ellenzéki szónokok szerin­te, tájékozatlanságból állították azt, hogy a törvény a jelölő-listák kiadá­sa számára előzetes rendőri bejelen­tést kíván. Ez az állítás félreértésen alapszik. A maga részéről hajlandó ,a félremagyarázások elkerülése vé­gett a régi szerb törvény erre vo­natkozó rendelkezését íelvenni a ja­vaslatba. A lavok terjesztése nem kezdhető meg a hatóságok előzetes engedélye nélkül. A kormány ezt szükségesnek tartja és nem hajlandó azon változtatni.. •-— Cenzúra! — kiáltja közbe Grol. — Mindegy. — válaszolja a mi­niszter. — Nem lehet megengedni, hogy előbb nagy mennyiségben szétosszák a lapot és csak azután tiltsák be. Felelős szerkesztő csak az lehet, aki a lap felett valóban ren­delkezik. Szerkesztő nem lehet kép­viselő, mert a képviselőt védi az im­munitás. — Miért ne lehetne? — kiáltják az ellenzékről. Markovics Lázár: Az immunitást is megszüntethetjük, akkor azután lehetnek felelős szerkesztők. Honyec: Miért nem semmisitik meg mindjárt a mandátumokat is? Srskics a kauciókról beszél ez­után. Szerinte nem lehet kauciónak tekinteni a szerkesztőségi berende­zés fölötti zálogjogot. Ez csak arra szolgál, hogy a büntetés-nénzeket be lehessen hajtani. Az ellenzék túlsá­gosan szigornak tartja a büntetése­ket. Szerinte bizonyos speciális tör­vények még ennél is szigorúbb bün­tetéseket írnak elő és a különb csak az. hogy ezeket a büntetéseket az általános büntető perrendtartás ir.ia elő. Az uj rendelkezések szerin bizonyos sajtókihágásokért a nyom­da a felelős. Ez is szükséges intéz­kedés. azonban a nyomdász csak utolsó sorban felelős, mégis hajlan­dó az erre vonatkozó szakaszt eny­híteni. A kolportázs teljesen szabad meg lehet állapítani, hogy legalább át­menetileg megbénítja a kereskedelmet. A kereskedők nem tudják, hogy a pénz­ügyminiszter által is ideiglenesnek jel­zett vámtarifa meddig marad érvény­ben, mikor kötik meg az osztrákokkal az uj kereskedelmi szerződést, amelynek tárgyalásai már a befejezéshez közeled­nek és amelynek természetesen az lesz az első következménye, hogy az Ausz­triából behozott cikkek nagy részének vámdijtételeit lényegesen leszállítják. A kereskedők zöme az őszi cikkeket már bevásárolta és azok leszállítása küszö­bön áll. Általános a' tájékozatlanság, hogy mi lesz, ha a magas vámtételekkel terhelt őszi és téli árut már lehozatták és közvetlen utána jön létre az osztrák kereskedelmi szerződés, ha a vámtételek leszállításával a most .drága vám mellett behozott áru nem lesz versenyképes. A kereskedők tájékozatlansága azt ered­ményezheti, hogy az őszi és téli cikke­ket lerendelik, uj árut nem rendelnek és meglevő készleteiket árusítják ki. A kereskedők annál Inkább hajlanak ilyen megoldás felé, mert a hazai gyáro­sok legtöbbje az uj vámtarifa életbelép­tetésével a fokozott védelmet és a kül­földi áru versenyképtelenségét a saját áraik Indokolatlan emelésére használják fel. Szemmellátható a vámtarifa elké­szítőinek az a szándéka, hogy a luxus­cikkek vámját a lehetőség szerint leszdl-Iés csodálkozik azon. hogy éppen az ] uj tartományok képviselői tiltakoz­nak ez ellen a szakasz ellen, holott éppen az uj tartományok korábbi törvényei kezelik a legszigorúbban a kolportázsiogot. Az ellenzék sze­rint a kormány a kollektiv felelőssé-’ get vezette be. Erről' szó sincs, mert] a- javaslat a kumulativ felelősségen] alapszik, ez is csak bizonyos esetek- j ben. egyébként pedig a felelősség j I fokozatos. Kéri a javaslat elfogadó- ] IIAz elnök szavazásra teszi fel a ja- j vaslatot, melyet a bizottság, 20 šza-j vazattal 13 ellenében elfogad. Az] ülést ezután az elnök bezárja és a legközelebbi ülést hétfőre tűzi ki. j melynek- napirendién a sajtótörvény ] részletes vitája és az ügyészségek- • ről szóló törvény részletes vitája f litsák, amivel csak Olaszországnak kíván­tak kedvezni, ahonnan a luxuscikkek je­lentékeny része kerül be az országba. A közszükségleti cikkek vámtételeinek je­lentős emelése általános drágulást idéz elő. A cipőszakmában a vámtarifa a luxuscipck vámját leszállította, ellenben a középáru és a munkáscipők vámját 5—6 százalékkal felemelte, noha vala­mennyi jugoszláviai cipőgyár csak luxuscipöt csinál és igy az iparvédelem ennél a szakmánál azt eredményezi, hogy a belföldi gyárakra rászabadította a külföldi versenyt, ellenben a fogyasz­tók ezentúl drágábban kénytelenek az olcsóbbfajta cipőket megvenni. A pamutom szakmában a luxuscikkek vámját szintén lényegesen redukálták, ellenben a közszükségleti cikkek vámját lényegesen emelték. A pamutharisnya 10$ kiló tftánf eddigi vámja 250—280 di­nár volt. Az uj tarifa szerint a fehérre festett pamutharisnya 100 kilónkénti vámja 450 dinár lesz, a nyersen festett harisnyáé 30 százalék, a szinesro festet­té 40 százalék, a kétszínűre festetté 60 százalék, a fényesített harisnyáé 65 szá­zalékkal magasabb lett. A selyemszalagra 100 kiló után 1500 dinár vám volt, most 2500 dinár, illetve annak tizenkétszerese ázsió fejében. A beogradi trikógyár a vámtarifa életbeléptetésével egyidejűleg felemelte a trikógyártmányai árát. szerepel.-------------­Az uj vámtarifa hatása a kereskedelemre Minden megdrágul — A luxuscikkek favorizálása — Általános bizonytalanság Az uj vámtarifáról már kétségtelenül Bőrkötés hófehér vállbát Legalább huszonöt esztendő óta hor­dom magamban ezt a történetet, ak­kor olvastam, valahol. Most, hogy Fiai rimádon Kamill meghalt s nekroló­gokkal, megemlékezésekkel volt tele aj vi-1 lágsajtó. egyre vártam, mikor eleve- ? niti föl valaki. De nyilvánvalóan meg­feledkeztek róla. elmondom hát én. úgy hangzik úgyis, mint egy tnélabus, bi­zarr novella. ’ Nagyon nagy ember volt a csillagász, amellett naiv és álmodozó, mint a gyermek. A földi göröncsökön nem érezte biztonságban magát, az ő vi­lága a végtelenség volt. amelyre mi értetlenül, sóvárogva tekintünk fel. —• Válasszunk magunknak csilla­got! — mondta Petőfi Erzsikének a négvökrös szekéren. Mindenki választ s ad belőle paza­rul. talán éppen azért, mert nem az övé. Talán ez a szerelmesek legöszin­­tébh ajándékozása, hiszen oda küldik a sóhajaikat, vonzza őket a nagy misz­tikum. az ismeretlenség. A szerelmes le szeretné hozni a csillagokat. Flammarton hozzájuk kö­zeledett s ő is választott belőlük, a Marsba lett szerelmes. Micsodái könyvtárat töltene be, az a sok munka, amely erről a kérdésről megjelent! Laknak-e ben­­e? Mit jelentenek a foltjai, az ár­ai? Megmarad-e rajta az élő lény 5 vajion éop olyan-e a figurája, fninta miénk?. Használna-e nekünk a tudás, hogy élők lakják? A másik véglet — szinte extázisbán — odáig halad, hogy feltételezi amazok előbb­­revalóságát, köztünk járnak a Mars­lakók. de olyan átlátszóak, mint Wels láthatatlan embere, sose vesszük észre. (Hogy mulathat ez rajtunk, kicsinyes­kedő földlakókon! Hiszen nálunk min­den két ember közül három átlátszó, mihelyt kinyitja a száját s önzetlen­ségről. közérdekről kezd beszélni!) A hármas-szabály figuráját is hiá­ba rajzolják a nagy hómezökre. nem jön rá válasz, vagy ha jön is, mit értjük mi. Könnyen lehetséges, hogy úgy vagyunk vele. mint az egyszeri ácsok. — Jóreggelt, sógor. — Csónakot foltozok, láthatja. Flammarion nagyon szerette a tu­dományos kutatásait élőszóval is ter­jeszteni s csillagvizsgálója mindig tele volt érdeklődőkkel. A szakállas kisem­ber csupa láz lett ilyenkor, forgatta, igazgatta a messBelátóIkalt. elevenen, gyerekmóára. — Most nézze! Feliárt hozzá egy nagyon szép asz­­szony is a többiek során. Égő vörös hajú és lángoló szemű, aki — Isten tudja mit keresett a szférákban. De soha ilyen csillag bolondot mintha a föld ki­hűlt volna a számára s csak odafenn találná meg amit keres.* Valósággal önkéntes munkatársa lett a tudósnak, ak! oktatta, tanította, be­­s avatta az apróbb, meg az érdekesebb J titkokba, merről kell érkeznie az égi j csodának, hol keresztezi egymást két I ragyogó szeg a mennyel bakacsinon? * Mindent feltárt előtte, már mint ami odaíenntre való. mert hatalmas tudós volt a tudós a földön túli dolgokban, éppen csiaik hogy a földi csillagokat nem vette észre. Pedig talán vannak ezek is olyan érdekesek, mint amazok; mi lehet a mélységükben, csillogásuk vihart, vagy napsugarat jósol, hová érnek el. kit találnak és kivel keresz­teződnek? Egyszer mégis megtörtént, hogy hasz­talan igazgatta a messzelátót. nem si­került megtalálnia azt amit keres. — Valami érthetetlen zavart ta­pasztalok minden beleolvad a nagy, ritka fehérségbe. Az íróasztalához lépett, számitgatni kezdett, — elméletileg és papíron rend­ben is volt minden, csak a valóságban nem stimmelt. — Mi lehet ez? Az égi terep olyan biztos, hogy nem lehet benne tévedni hajszálnyit, tizedmásodpcrcet sem. Ment vissza a messzilátóhoz. — Jöjjön, asszonyom, segítsen, hátha az én szemem rossz. És akkor, mikor egymáshoz ha­jolnak s keresik azt. ami távol van, a tudós elmosolyodik. •— Most már tudom, mi a zavar oka. Az ön válla asszonyom. Gyermekesen, naivan, kitárult szem­mel csodálkozott. — Soha még ilyen hófehér vállat nem láttam. Megengedi, hogy meg­érintsem? j A tapintata is páratlan, ahogy a vas-1 kos. csontos ujjak könnyedén érintik. — Csodálatos! Hanem legyen olyan kegyes, takaria be egy kendővel, mert két örök-hóíehérség árt egymásnak. Ennyi történt, semmi más. hiszen 1925 julius 3, A ljubljanai, zagrebi. apatini és beo­gradi harisnyagyárak nem fedezhetik a belföldi szükségletet, mert nem gyártják az itt főcikket képező különböző olcsóbb harisnyafajtákat. A középminöségfl florharisnva (mer­­cerizált, fényezett) párja 30—40 dinárba került. Erre az eddigi vám 3 dinár volt, most 9—10 dinár, vagyis az eddigi vám 3J4-szerese. Egy kiló harisnya vámja 57.12 dinár volt, most 159.96 dinár. A kések kilója után 8.40 volt a vám, most 34 dinár, a zsebkendőké 34)4, most 49, papír falvédők 7)4-ről 24 dinárra, a pléhkanáié 8.40-rőí 12 dinárra, az olló 8.40 dináros vámja 30 dinárra szökött fel. Ilyen a vámemelés mértéke az egész vonalon. Elmaradt a városok I noviszadi kongresszusa Miíovanovics Müovaa noviszadi polgármester az uj elnökjelölt j Novisadról jelentik: A novisadi vá­rosok szövetségének kongresszusát, mint már jelentettük, csütörtök délelőttre hívták össze a novisadi polgármesteri hivatalban. A kongresszusra azqnban Milovano­­vies Miiovan novisadi polgármesteren kívül csak Mahgurszki Albert szubo­­ticai és Tabakoztics Miklós velikikikíndai polgármester jelent meg, a szövetség többi tagja nem küldötte kit megbízot­tait. A kongresszust emiatt elhalasztot­ták és‘ Maiagurszki , Albe és Tabakoyics Miklós polgármesterek csütörtök délben elutaztak, Novisadról. Az összehívott kongresszusnak, mint Tabakovics Miklós vuliki k ikindai polgár­­mester munkatársunknak kijelentette, az lett volna a feladata, .hogy ej elnököt és titkárt válasszon, tekintette! arra, hogy a szövetség elnöke, Stefanovics Zsárkó nyugalmazott polgármester és titkára Lakics János novisadi helyettes polgár­mester lemondottak állásukról. A csü­törtök: megbeszélésen Maiagurszki Albe szuboticai polgármester és Tabakovíc» Miklós megállapodtak abban, hogy írás­beli felszólítást intéznék a szövetség többi tagjaihoz, amelyben a szövetség elnökéül Stefanovira Zsarkó utódjául Mitovanovicp Mílovan novisadi polgár­mestert ajánlják. Az uj elnök megválasztásáig Mala\ gurszki Albe helyettes elnök _ intézi a szövetség ügyeit. mondtuk . már. hogy Flammarion nem a földi csillagok, r agy «ró hőme­zők számára1 született, ő csak az ejret kutatta A tanítvány pedig el­jött azután is. hallgatta a magyará­zatot a felettünk álló csodákról s be­hunyt szemmel tudta már, mi lesz a következő mondat. — Az ön fehér váhának. asszonyom, nincs mása. Az elefántcsont, az ala­­bastrom egyesül benne a tej finom lágy­ságával. — Nagyon lekötelez, kedves mester. Aztán egyszer elmaradt az asszony.. Nem a tudóst unta West nem Is a tu­dományt, hanem beteg lett. Nem hosz­­szan. sonzadásosán. ami kivetkőzted' formájából az embert, hanem! gyors el­határozással. ami halállal végződik. — Legkedvesebb munkatársamat ve­szítettem el benne, siránkozott Flamma­rion és belenézett a messzelátóba. hát­ha észreveszi, merre száll épp most. Az egész tájék hófehér volt, alig­hanem ő világította; de ‘ meglehet, hogy a tudós könnyei homályositották el az üveget. Néhány nap múlva pedig kis cso­magot kapott. Benne egy különös, hó­fehér bőr. mellette az asszony utolsó levele. — Mester, ön olyan szeretetranéi­­tóan csodálta mindig a vállaltot, hogy nem vihettem el magammal a másvi­lágra. Meghagytam a végrendeletemben. hogy szedjék le a bőrt és küldjék el önnek, akit arra kérek, köttesse bele legközelebbi munkáját. Hogy mindig lássa, mtadig a kezében legyen . . . Bob.

Next

/
Thumbnails
Contents