Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-19 / 191. szám
1925. Julius 19. BACSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal. St rand-impressziók. Irta: Szász Zoltán Az uccákon mostanság, mihelyt júliushoz csak némileg illő napsütés tűz le, különös áramlás indul meg. Férfiak, nők és gyermekek, inkább az utóbbiak, mint az előbbiek, bőröndökkel és kisebb-nagyobb csomagokkal terhelten sietnek a villamosokhoz és más kölekedési eszközökhöz, melyek aztán ezt a lenge nyárias ruházatú emberrajzást elszállítják a város szélének néhány pontja felé s itt kiöntik egy strandfürdő nevezetű homokkal keretezett viztócsa előtt. Ez a tömegmozgalom csak részben a nyári szabadban való fürdés vágyának szülötte. Nem is hasonlítható ahoz a bágyadt és gyér szivárgáshoz, mely a múltban gyermekekkel s a laposerszényü kispolgárokkal töltötte meg a dunai uszodákat. Ez a néhány év óta minden magára tartó városban kialakult strand-látogatás ma már társadalmi mozgalom, szinte egy tömegjárvány, mely az emberek lelkét egészen megbüvölte. Primitiv néptörzsek szoktak települőhelyük valamelyik erdőtisztásán vagy folyópartján összejönni s itt a tömeges meztelen együttlét tánccal és zenével felfutott hangulatát vallási extázisbán kitombolni. Valami ilyesmire emlékeztet ez a strandolás, persze azzal a különbséggel, hogy a vallást az erotika és testi hivalkodás helyettesíti. Mert fürödni, legalább is ami a vízfürdőt illeti, otthon, a fürdőszobában, sőt — egy városi közfürdőben is élvezetesebben lehet, mint ezekben a tenyérnyi homokteknőkben, melyeknek vize az embernyüzsgéstől igen aggasztó színezetet nyer. De a napfürdő, a többékevésbé illedelmes meztelenkedés, a ruhátlan, állati testiség szabad csapongása, ez már igenis vonzereje ezeknek a helyeknek. Egy nagy »vissza a természethez«-mozgalom ez a városi strandolás és ugrálás a vízben és a vízbe, ez a ruhátlan fetrengés a forró homokban, ahol állítólag az első élő csira fakadt ezelőtt néhány évmilliárddal . . . Persze ezt a visszatérést a természethez mindenki úgy teszi meg, hogy magával viszi azt, ami neki a civilizációból legkedvesebb. Ki a társadalmi rangjának jelvényeit, ki a hiúságának eszközeit. A háború előtt Deauvilleben, ami Trouville-lal, Biaritz-cel, Ostende-dal, a Lidóval, Riminivel s meg néhány fényüzési fürdővel együtt az volt a nemzetközi világnak, ami az itthonrekedt polgárságnak a strand, megfigyeltem egy francia házaspárt. Férfi és nő egyaránt annyira meztelenek voltak. amennyire csak lehetett, de azért a férfi mellén ott volt a becsületrend vörös szalagja, a nő arcán pedig az ajkak vonalát élesen kirajzoló festett sáv. A férfi nyilván rosszul érezte volna magát, ha nem jelezhette volna itt is, hogy a becsületrend lovagja s a nő is. bár a kifestett száj piros sávját igazán nem lehet a női becsületrend szalagjának nevezni, szintén ragaszkodott egyéniségének ehez a kiegészítő részéhez. Hovatovább különben is az öltözködési hiúság egyre inkább elhomályosítja ezeknek meztelen csődületeknek őstemészeti jellegét. A fürdőkosztümök, a trikók, a pizsámák, a fürdőköpenyek, a főkötők és cipők tarka-barka foltjai egyre rikítóbb és sűrűbb pettyezésként virítanak a husszinü nyüzsgés fölött. Úgy hat ez a sok színfolt a fehér vagy barnás emberi testek hullámzásában, mint a pipacs és1 más színes virág a búzatáblán. Ez az összenyomás némileg távolról és magasre'/ Közelről persze nem ilyen költőien, hanem inkább valami meztelen jelmezként vagy erotikus hiuságvásárként hat. * Tulközalről s tulalaposan egyáltalában nem is ajánlatos nézni az egyes fürdőzőket. Igaz, nemcsak itt, hanem sehol a világon. Főleg Polykiotos, Lionardo da Vinci, vagy valamelyik modern atropológus kánonján keresztül nem. Egy szép meztelen ember föltétlenül szebb, mint a legdíszesebb ruhákba felöltözött, de az emberek általában szebbek felöltözötten, mint levetkezetíen. Néhány szép, összhangzatos alak kétségtelenül itt is akad, különösen a húsz év alattiak között. De az ilyen gyéren élvezhető üdítő látványt hány riasztó vagy komikus jelenség zavarja meg. Mennyi vézna, vagy tulhájas férfialak, micsoda beesett mellek és donga és kardlábak. S a hölgyek! Erősen omlatag vagy tulhetykén csúcsíves keblek. Tulbus zsírpárnák a nyakszirteri, a hason, a derékon és csipő tájain. És egész kis vízrajzi térképekre emlékeztető vörös viszérháíózatok a combokon s egész hegyrendszerek bütykökből. S nemre, korra és felekezetekre való tekintet nélkül térdig érő karok s földig érő derekak. De ismétlem, ez általános európai vagy legalább is középeurópai jelenség. Nem állunk rosszabbul ebből a szempontból egyetlen európai nagy városnál, talán a skandináv városokat véve ki, ahol azonban az emberek kissé túlságosan egyjellegüek és vaskosan, sőt még mündig egyike a legszebb emberállomá-Nem azért kapta ezt a nevet, a mért a nyakkendőkirályt titulálják ily kitüntetően a ménküsök kravátlija miatt, amelyeket gyárt és árul. Nincsen több kávéja mint más kávéfogyasztónak és cszeágában sincs hogy kereskedjen vele, s azzal se dicsekedhet, hogy ültetvényei vannak Mexikóban vagy Brazíliában. Jóember ő, aki ért a kávéhoz (talán jobban mint az íráshoz), — az ivásához is, a főzésében is, s ezért a szerencsés erényéért ruházták föl a barátai és a tisztelői ezzel a fenhéjázó címmel. Ha az ismerősei közül valaki kávébabot akar beszerezni, tőle tudakolja, hol kapni a legjobb fajtát, hol a legolcsóbban, hányfélét és milyen arányban kell vegyíteni, hogyan kell pörkölni s miképpen őrölni, törni vagy darálni, mely módszer szerint és mily szisztémájú géppel főzni, stb. Melyik való arra, hogy tisztán feketének igyák, s melyik alkalmatos arra, hogy tejjel vegyítsék? Melyik márka adja a legjobb törökkávét és melyikből lehet jóizü rnisto-1 keverni? (Kávénak és csokoládénak a nagyon szerencsés vegyüléke s igen népszerű ital Olaszországban, amelyet erre mifelénk is egyre jobban kezdenek meghonosítani azok, akik azt Itáliában megkedvelték.) Van egy mondása a kávékirálynak, amely híressé tette őt mindenütt, ahol szeretik e nemes italt: — Nincs se jó kávé se rossz. A készítése teszi azzá. Egl irótársa, aki irigyelte a kávékirály babérjait, »lelplezte« őt azzal a fölfedezéssel, hogy az állítása csak tartalmilag eredeti, formailag ellenben plágium, mert világosan shakespeare-hamleíi formula után készült. Hamlet egyik leghíresebb mondása ugyanis igy szól: — Nincs a világon se jó se rossz, gondolkodás teszi azzá. De ez a leleplezés épp oly keveset ártott a kávékirály renoméjának mint a Croce űré Mussolininek. Aki hatalomban üi, az bátran plagizálhat, a hajaszála se görbül. S aztán, akár a Shakespeare bölcsességéből szedte a magáét, akár a saját elméjéből, — mindegy. Meg tudta okolni, s a további gondolatmenete körülbelül ez volt: — A legolcsóbb, tehát a leghitványabb minőségű kávéból is jó italt készítek, s a legfinomabból is ihatatlan löttyöt fabrikál az, aki. a kávéfőzésben analfabéta. Persze — fűzte hozzá enyhitöleg —• a kitűnő fajokból én még ülatossabbat tudok produkálni, s amaz a kontár a hitványból még rettenetesebbet kotyvaszt. Az állításommal csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a kávékészitésnél még a kávébab kvalitásánál, eredeténél és finomságánál is fontosabb a kávéíorraló egyénnek az ügyessége. Hiszen még az se közömbös, hogy a kávét milyen vízzel főzzük, az se, hogy mennyire forraljuk a vizet! Én, aki végigtanulmányoztum az összes kávéházakat Stockholmnyu városoknak. A hiba inkább abban a szemlélőben van, akinek ennyi meztelenség a görög szobrászat remekeit vagy az antropológia szabályait juttatja eszébe. S nem is akarok senkit se elriasztani a strand látogatásától. Szépség, kedvesség, báj azért akad itt úgyis elég. Majd néhány évszázad múlva talán szebbek leszünk. Ekkorra talán emelkedni fog az átlagos jólét, el fog tűnni sok testrontó betegség, szabadabb lesz a párválasztás, a rasszbiológiai tudósok a politika helyett a családalapítás és szaporodás kérdésével fognak foglalkozni, — mindez szebbé fogja tenni a strandokat. Egyelőre különben ez a hempergés a homokban még mindig a ma elérhető tömegélvezetek közt az egyik legkedvesebb. Végre is itt a nap, a Nap s ez épolyan buzgalommal süt reánk, mint egykor a Phydias legszebb szobrára sütött. tói Konstantinápolyig, s mindig érdeklődtem, hogy hol és minő kávéfajokat vásárolnak, azt tapasztaltam mindenfelé, hogy olyik kávéház olcsó anyagból jobb italt állít elő mint egy másik, amely pedig többet áldoz a finomabb márkájú és váiogatottabb szemű kávébabnak a beszerzésére. S ez nincs másképpen a privátháztartásnál sem, amelynek vezetője, az ambiciózus háziasszony azzal a követeléssel lép be a fűszeresboltba, hogy a raktáron levő legeslegjobb kávét kéri, az ár mellékes! A fentdicsért ambíció, sajnos, csak a gazdasági szempontig terjed. A jó nő azt hiszi, eleget tett a társadalmi kötelezettségének, ha vendégeinek a legdrágább kávét szolgálja föl, — az ital készítésénél ez a becsvágy cserbehagyja, s én bizony nem szívesen iszom a feketéjét, bár tudom, hogy többe van neki mint egy másik úri háznak, ahol kevésbbé ekszkvizit anyagból zamatosabbat tudnak főzni. A kávéházakhoz nagyon ért a mi érdemes irótársunk, s mivelhogy e szakértelmét széles körökben ismerik és méltányolják, minden kávéház nagy előnynek tartja, ha ott megfordul olykor-olykor s a kávéháztulajdonosok egyenesen versenyeznek a rendkívüli szerencséért, hogy törzsvendégnek nyerhessék meg. Tudják, hogy ha a közönség észreveszi őt náluk, menten utánna tódul, mert biztosra veszi, hogy ahol a kávékirály kávézik, ott jó a kávé. A legelőbbkelő budapesti kávéház tulajdonosa táblabirói fizetést Ígért neki (havonkint és előre esedékesei), ha naponta egy órát bent ül nála s egyik utcai ablaknál fogyasztja el a kapucinerjét. Ez ajánlatot természetesen megvetéssel utasította vissza a kitűnő férfiú. Nem azért király, hogy ily kevéssé királyi üzleteket kössön! Neki többet ér a magas cime s a kávészakértöi dicsőség mint a hatodik diiosztályu fizetés, amelyre szerencséjére rászorulva sincsen ... Brillat-Savarin és Qrimod de la Reyniére tudósabb és szenvedélyesebb gourpiand-ok lehettek nála, de a kávákészités és kávéivás terén alighanem fölülmúlta nagynevű és históriai jelentőségű elődeit. Minden téren vannak apró specialisták, akik a maguk kicsi tevékenységi körükben fölülmúlják a nagy univerzálistákat. Vannak amatőr-faragcsálók, akik művészibb madárkalickát állítanak elő mint a legelső esztergályos vagy müasztalos; vannak falusi doktor - kák, akik a körömmérget vituózabban gyógyítják mint a nagy sebészek, és vannak jelentéktelen fűzfapoéták, akik szebb irodalmi rigmust vagy sirverset komponálnak mint Goethe vagy Arany János. Ilyen specialista a mi emberünk is. Messze földön ő főzi a képzelhető legjobb kávét, s nem egy csókot (s talán! ennél messzebbmenő kedvezményt is) | kapott már olyan szép dámáktól, akik jj az ő kávénektárjához hasonló nemesza- jj matu italt óhajtottak készíteni. Sőt re-l besgetik (óh, mert a szenzációkat kedvelő népek úgy szeretnek pletypálkodni!), hogy az ily kitanitásnak nagy ára volt: a kérdéses fiatal nőnek egyszer nála, a kávékirálynál, kellett ozsonnázni, aminek fejében aztán beavatta öt mindazokba a misztériumokba, amelyekből a kávétudománya állott, s amelyek néki a »kávékirály« hangzatos cimét megszerezték. Bizonyos korú asszonyokkal szemben a kávékirálv ő Felsége sokkal udvariasabb és kevésbbé követelő: tőlük nem kívánja# a személyes megjelenésnek és kihallgatásra való jelent* kezésnek ezt az áldozatát, ő még a régi iskolákból való gavallér ur. aki megjegyezte magának az erkölcsi tantételt, amely szerint tisztelni kell az ősz hajakat, — mélyen meghajol az öregedő és öreg nők tiszteletreméltó kora előtt s nem fárasztja 'őket a csinos garszónlakására. Nekik »olcsóbban« árulja el, a saját konyhájukon vagy az ebélőjükben, gyin készül a legjobb kávé... Egy úri háznál, ahol azelőtt nagyon közönséges, sőt majdnem élvezhetetlen volt a kávé, a társaság egy szép napon azt az örvendetes megállapítást tette, hogy az — kitűnő. Sokan fürkésző és gyanakodó szemmel tekintettek a ház úrnőjére, s a vendégek közül nem egy gondolta — s talán súgta is a szomszédjának, aki ugyanazt gondolta — hogy a szép asszonyka a közelmúltban alighanem czsonnakávét ivott a kávékirálynál. De a hírének ez a gyanú kevesebbet ártott, mint amennyit az a kávéjának használt. S ha ártott is, oly fontos és komoly célért mint az, hogy jó kávét töltsünk a vendégeink poharába, szabad némi áldozatot hozni... Aki alaposan utánnanéz a dolognak, majd rájön, hogy kisebb okokból is megkockáztatták már a nők a jóhirüket. Az erényükről nem is szólva ... S most álljon itt a kávékirálv néhány mondása a kávéról, amelyeket társalgásközben föijegyeztem s a kívékedvelö hölgyek és egyéb kávénénikék kedvéért közlök. így olcsóbban jutnak néhány adathoz és megállapításhoz, melyek a jó: kávéra vonatkoznak,, mint ha a lakására fáradnak. Ámbár azt hiszem, ő Felsége még mindig fogad látogatókat ebből a célból. Ahány ház, annyiféle a kávé. Másképpen: akány ház, annyi a kávéház. Mondd meg, minő kávét iszol, és megmondom, ki vagy. * A civilizált ember nem élhet meg mérgek nélkül, hát hogy’ élhetne meg kávé nélkül, amely az össes mérgek l-egkellemesebbike? %■ Hogy sokan kedvteléssel isszák a rossz kávét, azt még megértem valahogy. De hogy miként nem illatja valaki a jót, azt sehogyse tudom megérteni. Úriember nem »kávézik«. Ezt az élvezetet átengedi a kávénikéknek. Úriember kávét iszik, fogyaszt, szürcsöl. # Kávéivásra mindenki rászokhat, leszokni róla még kevésnek sikerült. A kávéházakat olyan szépeknek és monumentálisaknak építik mint a templomokat. És — meg kel! vallani — hatalmas konkurrenciát is csinálnak a templomoknak. Főleg ünnepnapokon, mikor a kávéházakban sokkal nép tolong mint a templomokban. & A feketekávé: egy jelszó: a kapuciner: egyprogramm. # Az irók és a zsurnaliszták kapucinereznek; a nem céhbeliek feketéznek. *• A kávé a nők bora s a férfiak nektárja. Sok lelkes költemény született a bor hatása alatt, de még több elmésség a kávéétól. * Az iró nem lehet meg kávé és ká-A kávékirály Irta : Baedeker I
