Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-10 / 154. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 19?5 junius 10. A szófiai Fedora A kommunista orosz hercegnő aknamunkája Bulgáriában Szófiából jelentik: Sardou Fedorá-jára emlékeztet annak a rejtélyes orosz kémnőnek a története, aki fontos szerepet játszott a szófiai kommunista merényletek megszervezésében és aki a legveszedelmesebb fegyverrel, szépségével hódította meg áldozatait a bolseviki pro. paganda részére. A titokzatos szépség egy napon egyszerre csak felbukkant Szófiában, ahol mint Elizaveta Alekszandrova hercegnő, a cári család távoli rokona szerepelt. A hódító szépségű menekült orosz nő csakhamar megkedveltette magát a szófiai társaságban, ahol megrázó módon beszélte el martiriumát. Elmondta, hogy a bolscvikiek egész családját legyilkol ták és kirabolták és amikor azt kérdezték tőle, hogy 6 neki miért kegyelmeztek meg, szemlesütve igy válaszolt: — Óh, bár nekem se kegyelmeztek volna meg. Az isten azzal vert meg, hogy szép legyek... és igy rettentő áldozat és megszégyenítés árán megmenekültem! A hercegnő ismerősei egyre szaporodtak, a diplomáciai kar tagjai közt is sok hódolója akadt és ö minkenkihez végtelen kedves volt. Egy fiatal olasz diplomata annyira tüzet fogott, hogy megkérte a kezét. A hercegnő igen-t mondott, mire kitűzték az esküvő napiát. A diplomata szülei azonban előbb meg akartak ismerkedni jövendőbeli menyükkel, miért is a jegyespár elutazott Rómába. Alig érkeztek azonban oda, távirat jött Szófiából a követségtől, a melyben a vőlegényt értesítették, hogy több fontos diplomáciai irat. amelyet az ő őrizetére biztak, eltűnt és hogy emiatt felfüggesztették állásától. Csakhamar kiderült, hogy . az iratokat a hercegnő lopta el, mire a házasság füstbe ment. Vége lett a szerelemnek, de vége lett a diplomata biztatóian indult, sokatigérő karriérjének is. A hercegnő ezután Bécsbe költözött, de miután ott sem érezte magát biztonságban, Párisba, majd Berlinbe ment. Egy szép napon megint csak Szófiában bukkant föl. Ekkor került a hálójába Georgi Georgiev ügyvéd, a nemzeti liberális-párt tagja, akit rávett arra, hogy belépjen a kommunista-pártba. Georgiev teljesen az orosz nő szuggesztiv befolyása alá került, aki rábírta, hogy legyen a kommunista ipternacionálé bulgáriai képviselője és hogy havi tizenötezer léva díjazás ellenében álljon a bulgáriai kommunista-propaganda élére. Amikor a legutóbbi merényletek után ismét forró lett a talaj a hercegnő lábai alatt Szófiában, ismét Bécsbe ment, ahová Georgiev is elkisérte és egy ideig ott turbékoltak. Oeorgiev azonban nemsokára hazatért, mire letartóztatták. A szerencsétlen emberre most halálbüntetés vár. Egyetlen szóval sem tagadja bűnét és mentségére nem hoz fel egyebet, mint azt, hogy nem tudott ellenállni a szép asszony csábításának, aki nélkül nem tud és nem is akar élni. A szófiai Fedora pedig azóta alighanem már mást boldogít veszedelmes szerelmével. A vajdasági 'ügyvédi kamara közgyűlése A kamara a tőzsdebi; óságok ítélkezése ellea Akció a késedelmi kamatláb fc’emeléseéat — A járásbirősági értékhatár fölemelését kérik A vajdasági ügyvédi kamara hétfőn] délelőtt tiz órakor dr. Adamovics István kamarai elnök elnökletével tartotta meg ezidei évi rendes közgyűlését, amelyen az ügyvédek a Vajdaság egész területéről nagy számban vettek részt. A kamarai közgyűlés napirendjén a kamarai választmány évi jelentésén kívül nagyhorderejű kćrdćsck szerepeltek. Az ügyvédi kamara elhatározta, hogy felír az igazságügyminiszterhez és figyelmezteti, hogy az általános közigazgatásról szóló törvényben elfelejtettek gondoskodni a megyei drvaszékekröl. Az ügyvédi kamara a Jogkereső közönség érdekében arra kéri az igazságíigyminisztert, hogy a iárdsbirósági értékhatárt a mai 6250 dinárról emelje fel haszezer dinárra. A legnagyobb érdeklődésre tarthat számot a kamarának állásfoglalása a tőzsdebiróságok terjeszkedő ítélkezései ellen. A tőzsdebiróságok. bár a törvény tiltja, hogy évi 5 százalékon felüli késedelmi kamatot ítéljenek meg, gyakran 8 százalékos kamatot és havi 1 százalékos jutalékot, vagyis évi 20 százalékos kamatot Ítélnek meg. Ezeket az ítéleteket a rendes bíróságnak kell végrehajtania és a legnagyobb dilemma elé állítják az állami bíróságot, mert egyfelől nincs joga a tözsdebirósági ítéletet felülvizsgálni, másrészt nem rendelhet el végrehajtást 5 százaléknál magasabb kamatra. A kamara arra kéri az igazságügyminisztert, hogy emelje fel a késedelmi kamatlábat 5 százalékról 12 százalékra, amint azt a legutóbbi pénzügyi törvényben az adó- és kincstári követelésekre vonatkozólag megtette. A másik fontos ok, ami az ügyvédi kamarát feliratra készteti, az a gyakorlat, amivel a tőzsdebiróság illetékességét megállapítja. A kamara kívánatosnak tartja, hogy. ezt a kérdést végre rendezzék, s a tőzsdebiróságok illetékességi körét a tőzsdetagok kcrcskedvln^ pereire korlátozzák. A tőzsdebiróság illetékességét megállapító határozat ellen jelenleg csak a tőzsdeigazgatósághoz, mint legfelsőbb fórumhoz lehet fordulni. A kamara a bíróságnál életbeléptetendő revizionális eljárás utján kívánja a jogorvoslat elismerését, egyúttal jogot akar a bíróságnak adni, hogy az ítéleteket érdemben is felülbirálja. A kamara elhatározta, hogy még ezévben jogi szaklapot indít, továbbá, hogy az itt érvényben levő magyar magánjogot szakjogászokkal lefordittatja. A kamara tudomásul vette a zagrebi jogászkongresszus rezolucióit. felterjesztést intézett az igazságügyminiszterhez a semmitőszéknek Zagrcbba való áthelyezése ellen. A kamara állást foglalt az uj törvényekkel (bélyeg, lakás, stb.) szemben és erélyes intézkedéseket kívánt a zugirdszat elszaporodása ellen. A kamara az ügyvédjelöltek egyesületének a minisztériumhoz felterjesztett határozata ügyében, amelyben kérik, hogy az uj bírói és ügyvédi törvénybe vétessék fel a lulrom évi joggyakorlat. úgy döntött, hogy a kamaránál most bejegyzett ügyvédjelöltekre három évi joggyakorlat állapíttassák meg, ellenben a törvény megalkotása után a joggyakorlat öt évre terjesztessék ki. Ezután néhány fegyelmi ügyet in* téztek el. A kamara tárgysorának előadója dr, Majlnszki Koszta kamarai titkár volt. A nakovói pénzügyőrök leszúrták, a községi bírót Véres verekedés 51 sebesülttel Velikiktkindáról jelentik: Véres verekedés színhelye volt szombat éjjel a nakovói Ágh-íéle vendégló. Eberhardt János községi biró egy nagyobb társasággal együtt a vendéglő éttermében tartózkodott. A szomszédos asztalnál három pénzügyőr ült, akik gúnyos megjegyzéseket tettek a bíróra, majd Rakovics Szima pénzügyőr ezt kiáltotta át hozzá: — Le a svdbdkkaü A bíró tiltakozott a sértő hang ellen. Csakhamar Izgatott szóváltás, majd pár perc múlva verekedés támadt. A fináncok kivont bajonettal rohamot intéztek az asztaltársaság ellen, Rakovics Szima, pénzügyőr bajonettjével többször mellbe szúrta a bírót, aki súlyos sebektől borítva összerogyott. Kaién Bernát földbirtokost és Gruics Milán melcncei földművest, akik a biró segítségére siettek^ szintén megsebesítették a pénzügyőrök, A jólvégzett munka után a fináncok eltávoztak és a három sebesültet dr, Klein nakovói orvos vette kezelés alá. Milojevics Zsika kikindai főszolgabírói amikor az esetről értesült, nyomban megindította a nyomozást, amelynek során kiderült, hogy a véres verekedés Plavsics Gyókó nakovói szemlész felbujtására történt. A szemlész régi haragosa volt a bírónak és csak alkalomra várt, hogy leszámoljon vele. A pénzügyőröknek megígérte, hogy nem lesz semmi bántódásuk, csak támadják meg és verjék el a nakovói birót. A rendőrség a két szurkáló pénzügyőrt letartóztatta és a felbujtó szemlész ellen megindult az eljárás. A zsugori unokvja irta: Tersánszky J. Jenő A vén Palincsár. Ez a név hirhedett volt az egész környéken. Maga sem tudta szerét-számát jószágainak, erdőinek, kondáinak hét falu határában, mint mondják. Házai voltak a városban, s azt beszélték, hogy viskója körül saitárszámra van elásva az aranytallér. Amellett maga úgy élt házanépével együtt, mint az utolsó bérese. Ólyan zsíros, koszlott volt, foltos volt a süvegén kezdve a csizmájáig, mint az utolsó bélese. De ahol egy rézpetákot szimatolt, oda fagyban, vízben, elvánszoigott utolsó lélekzetéig. Tudta mindenki, hocv a feleségét is valósággal uzsorakamatban szerezte. Apósát koldussá tette. Mások, idegenek kcgvelcmkcnyerén végezte. Egyetlen lánya volt. Ezt úgy adta férihez hozomány nélkül mert a násza tartozott neki. De nemsokára ö’ökölte töméntelen vagyonát, mert a vén fösvény meghalt. Hcgves. a fén. rendes, kisbirtokos gazda volt addig. De igv. máról holnapra valóságos kiskirály. Alig tarthatott tőle. hogv felesége beleszól a vagyona kezelés éba Hegvesnén alapos nyomokat hagyott az apai ház nevelése. Furcsa fehérarcu. álmos, fásult asszony volt. Egészen olyan, mint holmi ideggvógyíntézetek lakói, ö maga és cselédei kotortak félnapot egv elgurult pamutgombolyag után. míg ha a gazdaságban száz hibát hullajtottá el a métely, legföljebb annvira ferdült szála: hát a;z isten rendelése ellen mit tegyünk? Volt azonban eev kiütő mániája. A magja bizonyára ott csírázott ki benne a családi házban. A neve pedig az lehetett volna, hogy mértéktelen könyörületesség. A cselédektől hallszott. hogy mindig nyomasztó s rémitő álltjáról beszél nekik. Ezek bizonyára az apja által kifosztr.gatott lelkek árnyai s elkergetett ínségesek. koldusok kísérteiéi voltak, akikért szánalma sirt s akiket apja mellett nagyon keveset s nagyon titkon kárpótolhatott. Most azonban, hogy ä maga umőle lett. ez megszűnt s aztán valósággal agy elégítette ki. mint a rég fékezett szenvedélyt szokás. ’ Nem jöhetett látogatója s nem tehette ki maga a lábát az uccára hogv i'lentékenv összeggel, kölcsönnel, ajándékkal meg ne könnyítse a házi pénzcsszckrénvt. S miatta képes volt hazudozni urának. Sőt aztán egyre cseperedő gyermekeinek is. Nagy vagyonának azonban mégis ő volt az úrnőié s a dolog uev állt. hogy férjének is ki kellett kérnie beleegyezését. ha valami vásárba bocsátkozott. Ez aztán szenved 61vének némi elnézését vonta magával. S voltakén a férje sokszor járt maga is halutakon a pénzzel. Városbeli kiruccanások és kártva hamar életprogiamiába vevődött a gazdagsággal. De Heavesnét efféle nem izgatta. A hálátlanságot, vagy kijátszását szinte maga igeniette. Egv volt öröme, hogy adakozhat és elveszik tőle. Mégis történtek összekiilönbözései családjával emiatt s végül ugv volt már. hogv valóságos házi hadiárat folyt szenvedélye ellen, őrizték, kémkedtek utána férje, cselédet, gyermekei, sőt ezek családja. Akkor már két leánva volt férjnél. Egv fia valami városi konviktusban. És a legkisebb fia is éppen diáknak volt menendő a városba mellőle. Az a jótékonysága tényleg botlás volt már, amit akkor müveit. Valami levitézlett szomszéd uraság neje rábeszélésére irt alá. férje tudta nélkül, váltókat s ez a kezesség egyik jószágába került. Férje, lányai, pereputtvukkal ugv berzenkedtek rá, mint a héjják, miatta, hetekig s ugv szeDcgett előttük 'S ugv védekezett, könyörgött, mint egy csinytevö gverek. A házi fiskális maga tartott neki oktatást, hogv most csak férie és családja jóindulata teszi, hogy gyámság alá nem helyezik, vagv rosszabb is érhetné. Az egésznek eredménye az lett. hogy Ígéretét vették, solia többé, a férje és a gyermekei tudtán kívül senkinek pénzt, vagv ajándékot nem ad. És attól fogva senkit sem engedtek négyszemközt a közelébe. Valóságos fogdává tették vétkéért számára a világot. Egyetlen módja maradt, ahol egy csöppnyi téren áldozhatott mániájának. A kéregető szegényeknél. De még azt is megrcndszabályozták neki. Különben is. afféle megbolvgathatatlan szokása volt a falu iobb gazdáinak, hogy néhol ünnepvigiliákon. másutt minden szombaton, a cselédség kenyerével együtt, a koldusnéonek is sütöttek galambalaku cipókát. Hát attól fogva Ínségest is csak ilyenkor fogadott a Hegyesné portája s ilyenkor osztogathatta ki csak magát, mint azelőtt is személyesen, Hcgvesné. • Nos igen. kitalálta és megtette, hogy a cipóba hatost sütött végül, majd egv-egv tallért Is. De már ezen nem áskálódtak ellene. *■ Igv folytak a dolgok a következő nvárig. Akkor jött haza Hegvesné legkisebb fia első vakációiára. Nem történt más. minthogy a Hegvesné legkisebb fia lett az édesanyja adománvközvctitöie. Gyurikára alig volt gvanu s útjait nehezen fürkészhették ki igv Is. ö maga pedig készségesen vállalj kozott anvia küldöncének. ! Hozta a faluból a segítségre szorulók ’üzeneteit s vitte anyja támogatását nekik. a legalkalmasabb eszközzel, a pénzzel. Sőt csak egvre növekedett buzgalma a ió ügvhöz. ö maga, magánszorga* . lomból kutatott fel egvre uiabb szegényeket s számolt be róluk anviának. Hegvesné pedig boldog volt és elégem dett a kisfiával. Sokszor mondta neki: — Látod, azt mondják, hogv téged szeretlek legjobban minden gyermekem közt. Hát miért csodáltam? Apád és testvéreid ’ nem akariák belátni, hogy a mi vagyonúnkon mennvi átok szárad. Nekik nem rontja meg az éjszakáit az álmuk az isten verésétől való félelemben, mert nem voltak soha ott a házunknál és nem ismerték nagyapádat, isten nvugossza. kiknek a fillérjeit vette el. Hiszen a többi gyermekemért is remegek eleget, hogv a kapzsisággal kihívják magukra az isten kezét. Mert nem lehet az, hogy vissza ne térítsen rájuk annyi keserves sóhajt. Talán én. ha ki tudom engesztelni az eget irántuk, ha adok. És te. kisfiam, ha ilven maradsz Egv nap Hegvesné mezállott a tornác végiben, ahol két cselédje tollat tépett és felfigyelt e beszédükre: — Hallod te. Gvurika urfL megint tízforintost kért aprópénzért a zsidótól, a cselédje mondja. Ez a sok Dénze. meg mernék vakulni rá. onnan van. hogy most övele küld az anyja a jóembereinek a faluba, az ur tudta nélkül. Gyurika persze megvámolia. vagv el se viszi, Gvüiti magának, de mire? Kell ennek könyv, ruha vagy mi? Dazsidótól soha egv szem cukrot nem vesz. Nem csoda, hogv a vén zsugorinak az unokája. Hegvesné nem hallott többet, meri zúgni kezdett a fülében, mint álmában a rémeinek a hangia s nehezen találta meg az ajtót is. könnyeitől, amik szemébe szöktek.
