Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-07 / 152. szám

1925 június 7.

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

15. oldal.

lesztésére is. Úgyszintén Magyarország még az ő pénztelenségében is mily nagy áldozattal siet megépíteni hatalmas kereskedelmi és ipari kikötőiét Budapesten. mely hivatva lesz koncentrálni az egész Duna forgalmát. Nem kevésbbé dolgoznak és áldoznak Németországban is. hol építik az egész Európára nagyjelentőségű Rajna—Maina—-Duna nagy hajózható csatornát, mely össze fogja kötni Antwerpent Konstantinápolyival.

De nemcsak a dunamenti népek és államok. hanem franciák, angolok és olaszok is mind nagyobb érdeklődéssel fordulnak a' Duna felé és igyekeznek politikai és anyagi eszközökkel mindjobban érdeklődésükbe vonni és kultiválni a Dunát.

Tudjak és látják egész Európában, hogy milyen nagy a kulturJelentősége, a gazdasási- fontossága és kereskedelmi meg pénzügyi értéke a Dunának és tudják a történelemből s a tapasztalatokból, hogy a Duna azoknak, akik szeretik, megbecsülik, ápolják és művelik, sokszorosan megfizeti gazdagsággal és jóléttel, azokat ellenben, kik elhanyagolják pusztítja és tönkreteszi.

Bécs,

a becsületes emberek városa

Bécs, junius

— I have a new book.

— I have also a new book.

— Have you a tikét?

Bármilyen hihetetlenül hangzik is, nem Londonban, hanem egy bécsi villamos belsejében folyt le a fenti beszélgetés. Előbb két kis iskclásfiu fitogtatta angol tudományát, azután a kalauz bizonyítgatta be azzal, hogy angolul kérte a jegyet; azt, hogy Becsben már a közszolgálati alkalmazottak is ismerik az angol nyelvet.

Annak, hogy Bécsbeu a Villameskalauzok is angolul társalognak,, igen egyszerű oka van. Az, hegy rádión tanúinak az osztrák főváros lakói angolul. Bécsben huszonnégy órán belül megszavazták és meghozták a rádiórenddetet. Pár hétig a rádiórendelet megjelenése után csak a vagyonosabbak élvezték a technika eme vívmányát. Egy hónap múlva már közszükségleti cikk lett a rádió. A fixíizetéscs emberek havi részletre rendelhetnek rádiókészletet és részletekben fizethetik a Ravagnál az előfizetési dijat is. Az előfizetés és rádiókészülék igen eleső. A legszegényebb ember is előfizetője lehet a Ravagnak. Aki azonban nem akar elő-, fizetője lenni a vállalatnak és van rádiója otthon, az ingyen vehet angol leckéket és ingyen h;allg.atha;tja a párisi és milánói operaház előadásait. Tisztán a•. becsület dolga az, hogy valaki előfizessen a Ravagnak. És itt mutatkozik a bécsiek becsületessége. A rádiótulaj dohosok kilencvenöt százaléka előfizetője a Ravagnak. Ezt hivatalosan megállapították. Fizetnek azért, amit ingyen is megkaphatnának, hiszen a bécsi hatóságok nem kopogtatnak be minden lakásba, hegy megnézzék, vájjon a diván alatt nincs-e elrejtett rádió.

A bécsieknek szinte betegesnek mondható becsületességéről a villamoson is meggyőződhetik az ember. Anélkül, hogy a kalauz a jegyet kérné, egymással versenyezve nyújtogatják feléje a jegyeket vagy a pénzt. Aki azzal az eltökélt szándékkal ült fel a villamosra, hogy elblicceli a viteldijat, az is jegyet vált. Nem tud az ember csalni annyi becsületes ember között. Pedig a bécsi villamoson lehet bliccelni, hiszen a kalauz nem néz mindenkire olyan árgusszemekkel, , mintha valamennyi utasban jegycsaiót sejtene, mint Budapesten.

Ha megkérdezel egy vendéglőst vagy egy kávést, hogy bliccelnek-e náluk a vendégek, szinte megsértődnek, hogy ilyesmit feltételeznek a vendégeiről. A múltkoriban az ötödik kerületi elöljáróság adóosztályán érdeklődő megtudta, hogy adócsalásért «ebben a kerületben öt hónappal ezelőtt Döntettek meg utoljára egy kereskedőt. Azóta nem fordult

elő adócsalás.

Egy ismertnevü bécsi kriminalista, amikor elmondottam neki impresszióimat a bécsiek becsületességéről, mosolyogva mondotta:

— Nékem is vau néhány adatom megfigyeléséhez. Tegnap Ítélték el a védencemet tizenöt esztendőre, mert egy külvárosi szállodában kirabolta és megölte a kedvesét. Hugo Bettauert is egy becsületes ember küldötte a másvilágra. Az ő lapjában különben két héttel

Li-Hung-Shang és a kutya. Li-Hung-Shang, a többezer éves kínai birodalom egyik leghíresebb hercege,, tanulmányúton jár Európában és hoszszabb tartózkodásra Londonban telepedett meg.

Itt az angol előkelőség szívesen nyitotta meg ajtail a hercegnek. Versengtek kegyéért, clhalmozták kedvességükkel.

Barátjai közé tartozott egy four is, ki hires ebtenyésztő. Miután hallotta, hogy a Menyei Birodalom fiai mennyire kedvelik a kutyákat, múltkoriban a hercegnek ajándékul küldte egyik remek irish setterét, mely büszkesége volt kutyaólainak s több ebkiállitáson aranyérmet kapott.

Napok múltak el, de a lord nagy csodálkozására nem kapott választ, az udvarias kinai nem köszönte meg az ajándékot, ahogy illendő.

Végre egy hét múlva megérkezett a levél, de más volt benne, amit az angol arisztokrata várt.

I A Morning Post teszi közzé ezt az Írást, mely szóról-szóra igy hangzik;

— Igen tisztelt uram,, legforróbb köszönetemet, hálámat küldöm ezért a nagyszerű kutyáért, melyet ön szives volt nekem ajándékozni. Közölnöm kell azonban, hogy Európában élvén már régóta leszoktam a kutyahus élvezéséről. Ezért a kedves .kutyust kinai inasaimnak adtam, akik azt mondták, hogy a húsa igazán jóizü volt. Fogadja mégegyszer köszönetemet stb. stb

*

Londoni ruhák. Még mindig Londonban készítik a divat törvényeit s az angolokat a ruhák — a férfiaké és a nőké — sokkal jobban foglalkoztatják, mint bármely más népet.

Oxfőrdban különös divat járja: színes nadrágokat hordanak az arszlánok, a férfiak visszaszerezték a színeket, a nőktől, kik megvetik s egyre jobban elférfiasodnak.

A divatíik' gyengéd szinü nadrágokat viselnek, borsó-zöld, ég-kék, piskótasárga, különböző lilaárnyalatu, tejescsokoládé-szinü nadrágokat.

Erről hosszú vitacikkeket közölnek a lapok. Angliában nem közönyös az, hogy valaki miként öltözködik.

Csak az imént zajlott le MacDonald Pőre kit a. balpárt is és a jebbpárt is meghurcolt öltözködése miatt.

MacDonaldnak volt egy régi., viseltes nadrágja, melyet átadott feleségéneT hogy akassza be' a szerénybe, tegye el rosszabb időre. , A M hitves teljesiteette a munkásvezér kérését, de előzőén szépen kitisztogatta.

Multkoriban a vezér szórakozottan benyúlt szekrényébe, ezt a nadrágot vette föl, melynek oly éles vasalása veit, mint valami Savile Row-félc remeknek.

Szerencsétlenségére azonban MacDonald ép egy gyűlésre ment sva fotóriporterek azonnal lekapták. 1

Miután másnap a proletár-hivqi látták a képes, lapokban a kifogástalanul vasalt nadrágot, felzudultak, méltatlankodásuknak nem egy újság is kifejezést adott ilyen módon:

— Nem bizakodunk többé MacDonald-*

a merénylet előtt megjelent egy hirdetés, amely szintén bizonyíték a bécsiek erkölcsösségéről; Ebben a fényképben egy nő képét és lakáscímét közölte le. Hetenként átlag két gyilkossági ügyet tárgyalnak a bécsi büntetőtörvényszéken.

— De azért ne gondolja, hogy én nem tartom Bécset a becsületes emberiek városának. De kell, hogy biintinyek is történjenek, mert különben a becsületeseknek nem lenne min szörnyüködni.

ba: nadrágjának vasalása ékesszólóan bizonyítja, hogy elhagyta — a dolgozók érdekét.

E támadás után MacDonaldnak a bányászok szakszervezetében kellett igazolnia magát. De mit tegyen? Talán vasalatlan nadrágot viseljen?

Más alkalommal egy újságíró ezt jegyezte meg róla:

— MacDonald régi, rozzant kalapban jelent meg az ülésen s olyan nadrágban, melyet már régóta nem vasaltak.

Most már az a kérdés tolult föl, hogy pártjának balszárnyához alkalmazkcdjék-e, vagy a jobb,' polgári szárnyhoz,: mely megköveteli, hogy a pártvezér is tisztességesen öltözködjék?

A Morning Post azt tanácsolja neki,, hogy kikerülendő a herce-hurcát, hordjon honi — skót-szoknyát.

Viszont a hölgyek egyre jobban rákapnak a nadrágra. Az ötórai teákra az angol nők kinai, török nadrágokat öltenek, széles, bő-ujju tunikákat, melyek tarka, virággal ékes selyemből készülnek. ebben hevernek le a koveretre és füstölnek, mint a törökbasák.

*

Jótékonyság. Henry Rochefort, a

francia iró nemcsak kegyetlen, dorongoló cikkeiről hires, hanem rendkívüli jótékonyságáról is. Amilyen irgalmatlan a porondon, olyan jószivii a- magánéletben.

Ezzel ai tulajdonságával gyakran élnek embertársai, sőt gyakran vissza is élnek.

Minap bekopogtatott hozzá egy ismeretlen.

— Igen tisztelt uram, — mondotta — tudom, hogy ön sokj pénzt keres |s a szive aranyból van. Most pedig egy szegény, asszony, ki már két nap óta nem evett, ama veszedelem előtt áll, hogy kiteszik az uccára, kikergetik kis lakásából, mert nem tudja megfizetni a 75 frank házbért.

— Szerencsétlen nő. — kiáltott az iró és már is pénztárcája után nyúlt.

— Magam is nagyon sajnálom ezt a boldogtalan asszonyt — folytatta az idegen — rettenetes nyomorúsággal küzködik... Önnek azonban ez a 75 frank meg se kottyan s megmenti vele a szégyentől, zaklatástól. Talán sokalni tetszik?

— Dehogy, dehogy — tiliakozott élénken az iró — közölje a nevét, lakcímét, majd felkeresem és odaadom az összeget.

— Ó, — sóhajtott aj vendég — fölösleges fáradnia, a pénzt egyszerűen átnyújthatja én nekem, itt van a hágbérnyugtája, tessék: — én vagyok hjdniiilik a háziura. '

És az ismeretlen szerényen meghajlott

♦

Ahol a nők nem akarnak soványodni. Soványság: ez a huszadik század varázsigéje. Aki nem sovány, az szégyenkezve jár az uccán és a nők ezrei kinzó soványitókurának vetik magukat alá, csak akkor elégedettek, ha olyan vékonyak, mint a piszkafa.

Den nem mindenütt ez a divat. A keleti nő még nem hódolt meg neki, a

török nő, bár európai műveltségre tett szert, még mindig kövér óhajt lenni, mert a török férfiaknak ez a szépségideálja.

Kilencven százalékuk értelmi tekintetben szeretetreméltó liba és külsőleg is hasonlít élthez a nehézkes, imbolygó szárnyashoz.

Ha. náluk a leány eladósorba jut, akkor a szülők legnagyobb gondja az, hogy meghizlalják.

Negyven nappal a házasság előtt kezelni kezdik, »tömni«, majdnem olyan módon, mint minálunk — leöletésük előtt — a ludakat.

A menyasszony többé nem jöhet ki a házból, bezárják egy Ints, elsötétített szobába, semmivel sem szabad foglalkoznia, csak ennie kell, innia és aludnia, sokat aludnia. Még éjszaka idején is fölkeltik, hogy belédiktáijahak néhány olajos-mézes tésztát.

E negyven napos hizlaló-kura után a menyasszonyt a vőlegény elé vezetik, ki néha helyeslőén bólint, néha azonban úgy találja, hogy még mindig nem eléggé gömbölyű, mikor is a, leányt visszavezetik z-árkájába és még pár hétig hizlalják.

*

Az angol fülemile-pör. Az emberek igazságot akarnak mindenütt, pörösködnek, keresik a jussukat, nem hagyják, ha. mindjárt rajta is vesztenek. Az a pör, melyet Arany János megírt A fülembe cimü költeményében, nagyon magyar, de nagyon emberi is.

Még hónapokkal ezelőtt törvény elé idéztek egy angol állampolgárt, mert pocsékolta, nyitva hagyta a gázat és felelősségre vonták, kihágás miatt.

A bíró elítélte őt. M. C. polgártárs azonban nem nyugodott belé, hangsúlyozta ártatlan voltát és fellebbezett.

A fölcbbvitcli fórumon helybenhagyták az előbbi Ítéletet, elmarasztalták. Ere M. C. ur a közönség s a. bíróság megrökönyödésére összefenta karját és mint az őrült ordítani kezdett:

— Haro! Haro! Mégis csak jó herceg volt az! Igazságtalanul Ítéltek cl!

Azt hitték, hogy megháborodott, de ő már nyugedtabban megmagyarázta a bíráknak, hogy va,n egy nagyon régi angol törvény, melyet mindmáig nem töröltek el, melynek értelmében az állampolgár kivételes esetben követelheti magának a királynak az Ítéletét.

A birák fölütötték a törvénykönyveket, sokáig keresgéltek és rájöttek, hogy M. C. urnák csakugyan igaza van: Rollon, normandiai herceg idejében valóban volt ilyen törvény, melyet »Reclam o,f Haro«-nak neveztek.

Mindenesetre a birák telefonoztak egy hires jogtudósnak, aki megerősítette őket véleményükbe!«. A fölcbezést elfogadták.

Csakugyan ez a törvény hangsúlyozza azt is, hogy a, fölebbezés csak abban az esetben jogos, amennyiben fontos ügyről van szó, amennyiben cSip-csup csirke-pörök miatt fclebbeznck. a panaszos tekintet nélkül arra, hogy igaza van-e vagy sem, 100 sterlin pénzbüntetésre és két heti börtönre Ítélendő.

Most idézték meg utoljára M. C. urat. Közölték vele a végzést. Le kellett szúrnia a 100 font sterlinget és le kellett ülnie a két heti börtönbüntetést.

Egy kis gázpocsékölás miatt.

*

Csehov, az ember, Csehov világnépszerüsége egyre növekszik. Ezt a bűvös cmberlátót, ki sohasem apostolkodott, csak az életet tárta föl, sok orosz ma is a legnagyobb írónak tartja. Most jelentek meg angol nyelven összegyűjtött levelei.

Csehov 1SOO levelet hagyott hátra. Ezeket ismerteti U. Ojetti.

Orvos volt. Húsz éves korában kezdett irogatni, humoros karcolásokat, újságok, élclapok számára, minden irodalmi igény nélkül, hogy lakását, vendéglőiét fizethesse. 1888-ban a Novoje Vremja szerkesztőjének még azt írja,

TERE-FERE