Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-07 / 152. szám

1925. junius 7;

BACSMEGYEI NAPLÓ

13. oldal.

Dante

1921 szeptember 14-én halálának 600 éves. fordulóján, az egész kulturemberiség magasztos, ünnepségekkel adózott a nagy halhatatlannak. Ma pedig az idő múlásának egy újabb állomásához értünk.

Ezelőtt 660 évvel, 1265 május 30-án született Florenzben a költő. San Giovanni kápolnájában Durante — 'rövidítve — Dante névre keresztelték.

Fece mi . . . il primo amore áll a felirat az Inferno kapuin: »Szereiéin alkotott engem«. — A szenvedői, bünhődés, a lelki élet legmélyebb titkai megismerésének örökös sóvárgása, ez Dante emberségéinek indítója és egyben életútja. Az ő alkotója, formálója, szerelme; Beatrice, Florenz, művészet, politika és a tudomány.

Életének duzzadó ereje, vigaszkeresésének fenséges hullámai Beatrice alakja köré font isteni sugár volt Dante reánk hagyott költői kincsének napfényre hozója.

Legelső versei, amiket zenével, harmóniával teli érzelmi világában a klasszikus latin nyelv helyett a mindenki számára érthető olasz nyílven irt, a Canzoniere-ben gyűjtőije össze, evvel lerakta a mai olasz irodalmi nyelv első alapkövét. Ezek a versek tele ifjúsággal, közvetlenséggel az uj élet csodásán olvadó muzsikájával, rajongásával a fiatal Dante vallásává váltak.

Beatrice meghal, fiatalon, váratlanul, csendesen; örökre lehunyja varázslatos szemeit. Dante fájdalmában kétségbeesik. Úgy érzi, hogy a lélki sötétség borzalma honosodott mey benne. Mégsem! Fiatalsága, forró vére feltör. Feledni! Korszakának romlottságában, kéjes élvezetekben keresi a feledést. Kiirthaíatlanul tör fel újra a kétségbeesés. Dianíe menekül. Assisi Szent Ferenc rendjébe lép. Később orvos lesz. Komor hangulatai továbbra is ki-sérik. Megházasodik. Ez a házasság, kényszeredett és kellemetlen. A tudományban és művészetben keres vigasztalást. Megírja a vita nouva-t. Ebben elmondja szerelmének történetet. Fiatalkori verseit magyarázza; csodálatos vízióit írja meg benne. Az »Uj Élét« pedig a világirodalom legelső lírai regényévé lesz. A belső élet legfinomabb árnyalataival, édes sejtéseivel, cizellált rezgéseivel a szerelmi regény remeke.

Korának politikai eseményeibe merül. Guelf-párti, később gibeünizmussal vádolják. Politikai méltóságokkal tisztelik meg. San Gemignanóban Florenz követe. Majd 1300 junihs 15-én a legnagyobb méltóságot éri el. Prior lesz. Ellenkezésbe jut a pápával. Halálra ítélik. Száműzetésbe megy. Tudománnyal és filozófiával foglalkozik. Boéthius, Cicero, Vergilius müveiben keres vigasztalást. Szerelmes verseket ir a tudományhoz. Felfedezi az olasz nyelv szépségeit.

Bolyongó száműzetésében, szegénységében életének reményeit veszni látta. Balsors üldözte, mert az égből jött misztikus sugárt elfeledte. Feleszmél; abbahagyja tudományos terveit és munkáit. Visszatért nagy álmához, amelyre annyiszor, gondolt. amelyet annyiszor elhagyott. Beatrice fenségét egy egész világot átfogó müvei fogja ünnepelni. Megalkotja a világirodalom leghatalmasabb épületét. A száz éneket. Úgymint egy bevezető éneket, az ezt követő 33 éneket mint első részt, a Poklot. A második részt, 33 éneket, a Purgatóriumot, a harmadik részt szintén 33 éneket, a Paradicsomot.

Ez a műremek, melyet szintén olasz nyelven irt , a renaisszance felhasadni készülő reggelét sejteti. Ez a par excelence költői enciklopédia tulajdonképen a keresztény középkor Ramajánája. A fékezhetetlen hit erejének csodás alkotása. Szabályos, egyöntetű tercinákba gyúrt háborgó fantázia, tele lírával és epikával.

Életének minden kincsét, mindent, amit tanult és amit látott, amit érzett; sorompóba állított a mü nagyságára. Lángelméjének, ragyogó erényének hallatlan intenzitású keverékét adja az isteni színjáték. Tulajdcnképen Comedia, de szent költemény. A misztikus középkor életlátásának quintessenciája. Az Inferno gigantikus aíkkordjai a Purgatorio szörnyű kataklizise, a Paradiso a földön túli regiók elképzelésének örökké égő mécse a szimbolikus ábrázolás maximuma.

Ennek a hatalmas műnek megírására a hagyomány szerint Dante a Santa Croce dii Fontéi Avellana klastromába vonult vissza. Közvetlenül a halála előtt fejezte be a Divina Comiediát Ravennában.

Dante; élete egyben korának egész históriája. Mint minden lángész az ő élete sémi kezdődik születésével, mint ahogy halála sem végződik testének porrá válásával.

Dante minden kutatója Giozue Oainducciotól Benedetto Croceig megállapította szoros összefüggését a középkorral. Mint ember, mint költő erősebb Miltonnál és Goetheinél; kik szintén megkísérelték az értelmi fantázia Paradicsomát, Mefisztóját megalkotni, de Dantei nem érték utói.

Az emberi fejlődés irodalomtörténetében évszázadokra fénylő gránitoszlopa Dante ki életével és munkájával mélyen bevéste, magát az emberiség leikébe.

Holländer Zoltán.

Gedeon ur szép vége

Irta: Baedeker

Gedeon ur lekésvén a házasságról, a negyvennyolc esztendejével s a nyugodt temperamentumával beletörődött a magányos sorsába.

— Jól van, — gondolta, — miután nem lehet másképpen, egyedül fog élni továbbad is, mindhalálig. Jól, rosszul ahogy jön. Sőt 1914-ben, ama szomorú históriai esztendőben, még örült is, hogy feleség és család nélkül maradt, s a biztonság jóleső érzésével gondolt arra, hogyha ő is magára vette volna a házasság jármát mint a barátai, most valószir.üleg a hadköteles fiait kellene kiküldenie a harcmezükre, egyenes zsákmányául a Halálnak. Maliciózus mosollyal olvasta a mozgósító rendeletekcí és . a különböző évjáratok fegyverbehivó plakátjait, s a bölcseségével nagyon elégedetten gondolta el, hogy »ezt jól csináltam«. Mintha tervszerűen és kiszámított fondorlattal cselekedte volna...

A jóleső elégtétel ez érzésével szinte boldog volt mindaddig, amig csak az árak — előbb a piaciak s aztán a boltiak — nem kezdtek emelkedni. Ekkor kezdte észrevenni, hogy a háború nemcsak a fiukat nyeli el, de egyéb áldozatokat is követel a polgáraitól.

Csinos vagyonkájának a jövedelméből s a tisztviselői nyugdijából kellemesen, s ahogy akkor még mondták: úri ember módjára élheteett. Jobb vendéglőben étkezett, két finom kávéházba is járt (az egyikbe reggelizni, a másikba ozsonázni s a barátaival csevegni), az estéit pedig valamelyik színházban vagy más hasonló szórakozással töltötte. Elegánsan ruházkodott és csinos barátnőjére is — aki épp oly hü felesége volt az urának mint önzetlen szeretője őneki — költhetett eleget.

De a drágaság jöttére meghökkent Gedeon, ö bizonyára nem volt prózai lélek, de rendes ember, aki szerette, ha a számadásai rendben vannak. Már nem futotta mindenre, amire azelőtt tellett. Amig a drágulás szerény Íveléssel iparkodott fölfelé, addig nem esett kétségbe, s csak a,z a gazdasági hipokondria nyugtalanította, amely ily viszonyok között mindenkit elfog, aki összeadni és kivonni szokott, de amikor az árak fantasztikus arányokban kezdtek a lehetetlen számokig feltörni s a pénznek a vásárlóereje ugyanabban a mértékben csökkent, Gedeon a sötét gondok bus eljegyzettje lett. Uj ruhára már gondolni se mert (szerencsére volt neki elég régi), a délutáni uzsonnáról kénytelen volt lemondani, s az estéit egy csöndes kávéházban töltötte, ami mégis olcsóbb, bár sokkal szerényebb szórakozás volt mint a szinház s a többi mulatóhelyek. Aztán, a drágaság tobzódásával lassankln.t egyéb élvezeteiről is kezdett leszokni. Egyszerűbb helyeken ebédelt

nem éppen hófehér abroszon s a vacsorázást egészen beszüntette, —■ ehelyett a kávéházban két deci tejet ivott, s amikor ez is ritkaság lett, valami más táppótlót. A barátnőjére is egyre kevesebbet költött, amiért ez őt — a hálátlan!

— egy igen érzékeny bucsujelenet után a faképnél hagyta, s egy olyan urnák a védőszárnyai alá menekült, aki épp az ellentéte volt Gedeonnak: a háborúban lett gazdag. Gedeon nem volt haragtartó, s azzal a.z áldással bocsájtóttá a nőt karrierjének további útjára: nyugodjék békében uj barátjának a karjaiban!

Egyre lejjebb csúszott a talajvesztés szomorú és sikamlós lejtőjén, s a nagy »debacle« után, amikor értéke pusztult minden pénznek és papirosnak, majd hogy koldus nem lett. Most már csak értékeinek a romjaiból, ahogy a népnek egyszerű de igen kifejező nyelvén mondják: a készből élt. Egy ismerősének a tanácsára az egyik szobáját (amelyet nélkülözhetett, — minek szegény embernek két szoba?) s a konyhát (amelyre úgy se volt szüksége) bérbeadta egy házaspárnak, s ez a kis jöved elemiszap or u lat legalább az éhezéstől megóvta. De éppen csak ettől.

Szomorú helyzetében sóvárogva kandikált be a gondozatlanságuk ellenére is fényeseknek látszó kávéházak ablakain, amelyek mögött egészen uj, sőt uj gazdag urak feszítettek büszkén, akiknek uj kabátját láthatóan dagasztotta dombomra a bankokkal tele pénztárca, s akiknek szemérmetlenül vastag aranyóralánca azt zörögte: Itt jó lenni, itt építsünk magunknak sátrakat!« Óh, jól tudja; ő őzt, de nem épithet itten, még a kávéházból is kitessékelte a konjunktúra .. Melankóliás vággyal olvasta a szinlapokat és. fájó sóhajokkal a hangversenyeknek . programmjait. Fizikai szenvedést érzett, ha valamelyik étkezőhely mellett tántorgott el, amelynek egykor szívesen látott és nagyrabecsült törzsvendége volt. sőt — minek tagadjam? ő se tagadta! — még a hentesboltok Ízletes és étvágyfakasztó kirakattárgyai előtt is a kielégíthetetlenség fájó-rágó kínjaival haladott el . . . A ruhái is lekoptak már és foszladozni kezdtek róla, s maga javítgatta őket. hogy a megjelenése, ha már szánalmas, legalább ijesztő ne legyen.

Közben — a nélkülözésektől-e vagy a lelke rázkódtatásaitól, ki tudja? .—■ szívbajt is kapott, amelyet ingyen állapított meg n ál a; egy orvosbarátja, aki igy szólt hozzá:

—- Elélhetsz vele gromobojig. De mégis, ha volna pénzed, azt tanácsolnám, hogy menj Nai:hóimba. .

— Nauhöim? — sólraj tóttá Gedeon ur.

— Örülök;, ha napjában egyszer jóllakhatok ...

És örült azzal az »orvosi mintaküldemény«-nyel, amelyet a barátja kapott ingyen és bérmentve egy ausztriai gyógyszerkészitőtől, s amelyet az neki is ingyen engedett át. Húsz pasztüla volt benne, amelyből naponta kettőt kellett szedni. Majd ha elfogy, jelentkezzen megint ...

Hevesebb fájdalmak nem kinozták, de

néha szorongó érzése támadt. A szive rendetlenül zakatolt ilyenkor s néha — mintha nagyon elfáradna — hirtelen megállt. Csak annyi ideje volt, hogy elgondolja: »mit jelent ez?«, s a rendes dobbanások, ha ugyan rendesek voltak, újból megindultak. Ilyenkor maga se tudta, hogy mitől fél. Bizonyos, hogy nem a haláltól — ki fél* ettől? —, talán a bizonytalanságtól, valami je ne sais cfuoi-tó]. Az ilyen rohamok után egy ideig gyengének, egy-egy percre agonizálónak érezte magát, de mert ez a lehangoltság nem tartott soká, hamarosan el is felejtette,

A közérzése máskülönben tűrhető, s a legtöbbször egészen jó volt, s amgtor az örökség részére megnyílt (közjegyzői értesítés adott liirt róla) minden baját elfelejtette, s olyan boldognak érezte magát mintha sohase lett volna háború s ő az utóbbi tiz esztendő alatt nem vénült volna húszat. Egy unokabátyja, akinek ő volt az egyetlen vérbeli rokona s aki csinos vagyont szerzett azokban az években, amelyekben Gedeon a magáét elvesztette, elfelejteett végrendeletet csinálni, s így amije volt, mind a Gedeoné lett. ö most e váratlan szerencse folytán még vagyonosabb lett, mint a háború előtt volt, s ez a tudat megifjitotta. Úgy élhetett megint mint azelőtt. Úri módon . ..

Elsőben is a szabójához sieteett, s onnan a cipőmüvészhez meg a kalaposhoz s a divatüzletbe. Néhány, óra alatt megint elegáns ember lett. (Akinek tar lentuma van hozzá, annál könnyen megy ez.) A régi előkelőséggel ült be a Belvárosi Kávéház egy feudális karosszékébe, este pedig a régi fesztelenséggel süppedi el az opera egyik kényelmes zsöiléjében. Szinház után a Hungáriában vacsorázott, attól tartok, kissé többet mint az ő korában és egészségi állapotában szabad, s emésztésközben azon kezdett töprengeni, vájjon a régi szeretőjét helyezze-e vissza a legitim: pozíciójába vagy uj s talán .fiatalabb barátnő után nézzen ... Autótaksziba ült és főúri módon vitette magát haza, pedig nem lakott messze. De hát jól esett neki annyi sovány esztendő után a mai nappal oly szépen kezdődő kövér esztendő.

S a lefekvés! Micsoda kedvteléssel, a jólérzésnek mily ditirambikus. elragadtatásával feküdt le ágyába! Égve hagyta a villany't, most már nem, kellett a fénnyel se eszeveszettül spórolni. Különben se tudott elaludni. Nyitott szemmel álmodott.

Most már jól lesz minden. Visszatér a régi urasági állapot, visszakapja a két kávéházát, a finom restaiirant-jáí, ahol megint nagyságos ur lesz, inyes falatokat eszik I és kellemes baráti körben emel kést-villát a pompás pecsenyékre. Az estéit pedig, amelyek sokáig oly sivárak voltak, eztán mindig színházakban és hangversenytermekben tölti, s onnan még _ egyszer benéz a klubjába vagy a kávéházba egy csésze teára, egy kis nyájas tercierére. Megint gyakran vált fehérneműt, és —akármibekerül! — olyan lakást bérel, amelyben fürdőszoba is van . . . Óh, mi jó lesz!

Végre elaludt mégis. De hogy mit álmodott, nemi tudta meg soha senki.

Mikor reggel tiz órakor a takarítónője jelentkezett, az ajtaja zárva volt még, holott más ez időtájban rég elment hazulról. Megkérdezte a házmestertől, mit tud? Az azt felelte, semmit Elmenni Gedeon urat nem látta.

Fölmentek hozzá mindketten. Kopogtattak. Előbb halkan, aztán erősebben,