Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-27 / 170. szám
4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. junius 27 Megvádolt detektív Egy bűnügyi nyomozás epilógusa Pcrtics Máté városi adóvégrehajtó pénteken délelőtt megjelent Malagurszki Albe polgármesternél és Obradovics Dragoszláv rendőrfőkapitánynál és feljelentést tett a szuboticai detektivtestület egyik tagja, Major József ellen. A feljelentés szerint a detektív egy nyomozási ügyből kifolyólag súlyosan bántalmazta Pertics nővérét özvegy Ninicsevics Vécóné Pertics Mária Paje Kulundzsicseva ucca 49 szám alatti lakost. A rendőrség megindította a nyomozást és nyomban kihallgatta Perticset, aki elmondotta, hogy nővére a bántalmazás és a kiállott izgalmak következtében betegen fekszik lakásán. Pertics elmondotta, hogy csütörtökön az esti órákban egy rendőr jelent meg Nimcsevicsnánál és felszólítottál, hogy kövesse őt a második kori rendőrlaktanyára, mert bűnügyi feljelentést tettek ellene. Nímcsevicsné egyik rokona, Gyelmis Juliska kíséretében ment el a rendőrlaktanyára, ahol Major József detektív várta. Nimcsevicsnét külön szobába vezették, ahol Major revolvert rántott elő és azzal ráijesztve, kényszeritette vallomásra, majd ütlegelni kezdtet Feljelentést tett Major detektív ellen Gyelmis Juliska, Nímcsevicsné rokona is. A jegyzőkönyv felvétele után Pesics Vladimir helyettes - rendőrfőkapitány nyomban maga elé idézte Major József detektívet. Major az ellene emelt vádat tajgadta és polgári személyekre hivatkozott, mint tanukra, hogy a legudvariasabban bánt Nimcsevicsaével. Azután jegyzőkönyvbe mondta, hogy Nimcsevicsné egyik szomszédja csütörtö kön délután megjelent a rendőrségen, ahol közölte a szolgálatot teljesítő tisztviselővel, hogy Nímcsevicsné tiltott műtétet hajtott végre magán. A rendőrség megindította; a nyomozást és Major tnég az esti órákban a feljelentővel együtt kiment a második köri rendőrlaktanyára, ahonnan Bosnyák rendőrrel a laktanyára idézte Nimcsevicsnét. Az asszony rövidesen meg is jelent és hogy a ^fe^^éntővdjTC^ egy másik szobába vezette. A szomszédos szobában, amelynek nyitva volt az ajtaja, tartózkodott a feljelentő és egy rendőr felesége. Amikor azután közölte Nimcsevicsnével, hogy mivel vádolják és felszólította, hogy tegyen őszinte vallomást, az asszony sirógörcsőt kapott, kiabálni kezdett és mielőtt megakadályozhatta volna;, feltépte az ajtót é;s az uccára rohant. Major József detektív felettes hatóságától engedélyt kért arra, hogy Nimcsevicsné ellen hamis vád miatt megtehesse a bűnvádi feljelentést „Elnök ur, ön hamisítói“ A vajdasági vendégldsegyesület botránya — Visszaélésekkel vádolják egymást az egyesület vezetői 1919 augusztus 23-án alakult meg Noviszadon g vajdasági szállodások, kávésok és vendéglősök egyesülete, amelynek Markovics Tihamér lett a diszelnöke, Atanackovics Dusán az elnöke. Az egyesület vezetőségének agitáclója folytán ötezernél több tag lépett be az egyesületbe, melynek súlya és tekintélye épp e jelentékeny taglétszám folytán hamarosan megnövekedett. A tagok kari érdekeinek védelmén kívül az egyesület szikvizgyárat is létesített. Részijén ez a szikvizgycir, részben az autó, amelyet az elnökség vajdasági utjain használt, de részben a személyes ellentétek mind mélyebb szakadékot idéztek elő az egyesületben. Két táborra szakadt az egész egyesület: Atanackovics elnök pártjára és az ellenzékre. Az ellenzék az egyesület hivatalos lapjának, a »Vojvotjanski gostionlcsar« (Vajdasági vendéglős) ellensúlyozására egy héttel ezelőtt »Pravi vojvotjanski gostionicsar« címmel (Igazi vajdasági vendéglős) cimmel nj lapot indított, a melynek első két száma tele Van a legsúlyosabb panamavádakkal az egyesület jelenlegi vezetősége, főleg Atanackovics Dusán elnök és Kántor János titkár ellen. Atanackovlcsot azzal vádolja az »Igazi vajdasági vendéglős«, hogy hamis könyveket vezetett, meghamisította a nyugtákat, az autó vételénél és eladásánál sápot kapott, az autó eladási öszszegét megtartotta magának és hogy a vendéglős egylet zászlószentelési ünnepélyének bevételeivel nem számolt el. Hasonlók a vádak Kántor János titkár ellen. A lapon ugyanaz a Szablyár Milán szerepel, mint felelős szerkesztő, aki a Szrbadljának, a szrnaósok lapjának a felelős szerkesztője. Megkérdeztük Atanackovics Dusánt, a vajdasági vendéglős egyesület elnökét a harc okairól és a következő felvilágosításokat kaptuk: ■ — Nehéz volna a harc valamennyi okát felsorolni, épp ezért csak a személyes kérdésekről nyilatkozók, amelyek végleges szétziillesztéssel fenyegetik a virágzó, 5000 tagot számláló egyesületet. Az ellenségeskedés onnan indult ki, hogy Arsenievics Mllorád ügyvédjelöltet az egyesület adminisztratív titkárává választottuk. Rövidre rá észrevettem, hogy Arsenievics hivatalos eljárásokért, amelyekért a tagoknak mitsem kell fizetniök, ezrekre menő honoráriumot kért és kapott. Sticker György cser* venkai vendéglőstől az italmérési kérvény megszövegezéséért 2000 dinárt kért, amelynek a felét előlegképpen meg is kapta, de négy hónappal később még azt sem tudja, hogy hol van a kérvény. Riski Jakab petrováci vendéglőstől ennél is kevesebb Írásbeli munkáért 2000 dinárt vett fel. Egy alkalommal a pénzügyigazgatóságnál véletlenül meglátta, hogy egy előtte ismeretlen ember italmérési engedélyt kapott. Nyomban az egyesület levélpapírján megidézte az illetőt és pénzt kért tőle — a már megadott engedélyért. ■ Mihelyt ezeket megtudtam, azonnal eltiltottam az ilyen cselekményektől. Innen datálódik az ellensé_geskedése. Már másnap feljelentett a pénzügyőrségnél, hogy az egyesület nem bélyegzi fel a nyugtákat és követelte, hogy büntessenek meg bennünket 24.000 dinárra. A vizsgálat még folyik. Ezt megtudva, rendkívüli választmányi ülést hívtam össze és azon fel akartam emiatt függesztetni. Néhány ellenzéki választmányi tag lármája és maga Arsenievics lehetetlenné tették az ülés megtartását. Másnap a választmány nagy többségének aláírása alapján felfüggesztettem állásától. Egy napon jelenti nekem a pénztárnokunk, hogy egy Bugarsztú Milán nevű pénzügyigazgatósági hivatalnok nála volt és felszólította a pénztár és könyvek átadására, de azt Mijin pénztárnok nem adta át neki. Erre én felelősségre vontam Bugarszkit, hogy mi jogon kéri ő ezeket, azt mondta, hogy az ellenzék megbízta a pénztár rovancsolásával. Különös módon akarták ezt megtenni, de tudva, hogy a pénztár rendben van, magam adtam neki felhatalmazási és megbízást a rovancsolásra és ecélból a könyveket átadtam neki. Kedden volt választmányi ülésünk, azon Btigarszki is megjelent és azon az ellenzéki választmányi tagok kívánságára Radulovics rendőrkapitány rendörökkel jelent meg. Amikor az ülést megnyitottam, Bugarszki Milán hangosan ordította felém: — Elnök ur. ön hamisító! ön mégha-, misitotta a nyugtákat. Nyugodtan azt válaszoltam neki, hogy, ezért beperlem, mire tovább kiabált: — Még meg fogják magát vasalni és igy vezetik végig az uccán. Az izgalom elültével a választmány követelte, hogy tárja fel bizonyítékait. Erre elővett egy nyugtát, melyről azt állította, hogy 350 dinárról 1750 dinárra van kijavítva. Ott nyomban tisztázódott, hogy Czveíkovics Zsivkó volt pénztáros januári nyugtáját februárra keltezte és igy származott a tévedés. A választmány egyhangúlag elismerte a vád alaptalanságát. A vajdasági vendéglős egyesület utolsó óráit éli, íulius 2-án rendkívüli közgyűlés lesz a lövöldében, amely viharosnak ígérkezik, mert tagjaink nagyon el vannak keseredve. Én ezen a közgyűlésen lemondok és nem vállalom többé az elnökséget. Évekig önzetlenül dolgoztam, vagyont áP doztam és hálaképp megrágalmaznak -.. A közgyűlésen a felügyelő bizottság-, nak kellene jelentést tennie, össze is hívtam a bizottságot rovancsolásra, de Bugarszki Milánék nem adják ide a könyveket, hogy a közgyűlésen a fel-Az akarat szárnyán Bálint István története Regény. Irta: Radó Imre. Megjelent Budapesten, a Pantheon kiadásában Radó Imre uj regényét egyldöben közölte egy divatos budapesti hetilap és az egyik legtekintélyesebb napilap s kötetben Pantheon szépirodalmi kiadványai között jelenik meg abban a sorban, amelyben Bourget, Galsworthy, Jack London, Rabindranath Tagore és H. G. Wells nevei is szerepelnek. Ez a példátlanul sikeres start nehézzé teszi az irodalmi lemérést Végtére az irodalmi kritika nem az a műgyűjtő, aki a padlások limlomjai között Tintorettokat fedez fel. A tömegsiker valamilyen irányban mindig befolyásolja az irodalom ítélkezését, már csak azért is, mert a siker magábanvéve is jellemző. Vagy a könyvre, vagy a közönségre. Mingyárt elöljáróban megállapíthatjuk: Radó Imre regényét irodalmi kvalitásai dobták keresztül a siker célszalagján. Az irodalmi értékét nem lehet kétségbevonni akkor sem, ha ezt a regényt nem tartjuk az 1925. év regényének. Természetesen nem a regény cselekményének idejére gondolunk ezzel. Ferrero az ókori Rómáról Ír most regényt, s ez a regény — lehet, hogy kiváló lesz, lehet hogy rossz lesz, — de bizonyosan maibb lesz, mint Bellamy Visszapillantása, vagy Jókainak a huszadik századról irt regénye. Radó Imre regénye mögött nem áll világnézlet hinterlandja s nincs alápincézve a mélységeket föltáró bölcselet belátásaival. Radó Imre megelégszik a poétika költői igazságszolgáltatásával, nem propagál, mint Wells, nem oktat mint Chesterton és nem cáfol, mint Shaw. Radó Imre mesél. Érdekes cselekményt mond el soha nem lankadó élénkséggel, soha el nem bágyasztó mesemondással. Nem is akar mást, csak érdekes, különösen érdekes cselekményt adni. S ezt a célját kétségbevonhatatlan sikerrel éri is el. Az irodalmi Ítélet szempontjai, melyek ennek megállapításával Örvendetes értékeket nyugtatnak, nem esnek Össze az irodalompolitika normáival. Az Irodalmi ítélkezés a poétika konzervatív mérő eszközeivel méri le a súlyt, a mélységet, függetlenül időtől és társadalomtól. Az irodalompolitika nem csupán a poétika rőfjét, vagy kilométerszalagját tartja kezében, de a kornak metronómját s a társadalmi erők konnektorját is. Tagadhatatlan, hogy Radó Imre regénye is többet mond el, mint Bálint István történetét. A kerítő pénz hatalmát is bemutatja, mely egyformán iszapol el lányszerelmet, asszonyki vánságot és férfiakaratot. De ez a probléma a regényben mégsem kapja meg a mai idők felső világítását, még sincs a mai ember idegrendszerébe beleágyazva s a regénye országútidnak két oldalán —• minden igazi regény vándorlás az élet erszágutján s minden igazi novella körültekintés egy mozdulatlan ponton — nem a mai ember álomvirágai nőnek. * Az irodalompolitika észreveszi azt is, hogy ezt a regényt csupán Írójának személyi adatai révén lehet a vajdasági irodalom gazdagodásának tekinteni. Ez a törekvés — minden jel arra mutat —. teljesen kívül állott az iró magára vállalt és nem közönséges sikerrel megoldott feladatának körén. Vajdasági irodalom alatt — nehogy félreértés legyen — nem etnograiizálást értünk. De: a vajdasági magyarnak vágyai,törekvései, céljai, örömei és bánatai a vajdasági magyarnak egész lelkitartalma, ha úgy tetszik: mentalitása már ma is differenciálódott a tuladunai, vagy debreczeni, sőt: kolozsvári és kassai magyar gondolattartalmától és lelki habitusától. Ez a különvált magyar- lélek ma még alig takarózik fel az irodalomban. Talán egy-két vers mutat már egy-két vonást az uj geográfia uj arculatjából, de ez a regény, a vajdasági irodalom első regénye, még a szét nem tagolt magyar irodalom firmamentumát tükrözi. Az irodalmi értékelés elismerésével szembenáll az irodalompolitikának ez a ki nem elégített várakozása. A kritikának azonban nemcsak az a kötelessége, hogy az irodalmi Ítélkezés kereteit jelölje ki. Nem elég, ha a kritika a legnagyobb elismerés hangján emlékezik meg a mohó olvasásra késztető érdekességről, arról a pompás iramról, mellyel a regény cselekménye szinte száguld a megoldás felé. És ez annál nagyobb dicséret, mert a regény első fejezete a sűrített történések drámai megoldásának valóban kitűnő példája s ez után az első fejezet után, nemcsak hivatottság. de öntudatos mesterségbeli ökonómia is kellett a regény cselekményének sebességméréséhez. Vannak autóversenyek, ahol a motorok indítási sebességét próbálják ki. Radó Imre regénye az ilyen összehasonlítást diadalmasan állná ki. S a regénynek nem kis érdeme, hogy végig meg tudja tartani ezt az indítási sebességet. S a regény motorja átrobog bankok elnöki szobáin, zöld asztalokon, hol egy szó, egy aláírás mérhetetlen vagyonokat hív életre és zúz össze, elrobog a bankokrácia pillérei között, a pénz országutján a szmokingos aranyásók között, url szalonokon, szerelmeken, sziveken és börtöncellán keresztül. Feltárul reflektorának fénye mellett a legújabb nagy hatalom: a Bank, a pénz hatalmának egész diplomáciája, harcibravurja, süppedő szőnyegü és párnázott ajtajú vezérkari, szobájának minden titka. S keresztülszáguld élő embereken, eleven emberi sorsokon, mindenki ura akar lenni s min-, denki meggyötört rabszolgája. S a reflektor fénye nemcsak profilokat rajzol ki, a sistergő rohanás nem akadálya annak, hogy a profilokat hús és csont tegye eleven emberi arccá s az eleven arcokhoz eleven élet kapcsolódjék. A regény mindegyik alakja él, mindegyik igaz szót mond, mindenki csak akkor szólal meg, ha van mondanivalója s csak akkor kerül az olvasó elé, ha tenni valója van. Az irói önkormányzatnak van-e ennél biztosabb jele s igazabb mértéke?. Vannak a regényben ötletek, melyek fejezeteket érdemeltek volna meg, vannak alakok krétával íöislciccelve, akik méltóak lennének aranyrámás olajfestményhez modellnek. Csak ennek a sietségben összeszoritott mondanivalónak lehet betudni azt is, ha olykor, ritkán, egy-két szó sommázza el a cselekmény valóSzerüségéhez elengedhetetlen lélekanalizist. Radó Imre uj regényét büszkén tarthatja számon a vajdasági irodalom is s igényes várakozással tekinthet az elért eredmények ígéretének újabb betetőzése elé. A cselekmény érdekességétől az élet érdekességéig már nem hosszú az ut, Radó Imre hivatottsága és tehetsége ezt az utat még meg fogja tenni. A regényt a budapesti Pantheon adta ki nemes és méltó köntösben. Dettre János
