Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-25 / 168. szám

1925. junius 25. BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. Kisebbségi Elet Az emberi Jogok Ligájának fran­cia főtitkárát, üuernot-t a román paci­fista körök meghívták Bukarestbe, hogy ott előadást tartson a Liga céljairól, törekvéseiről, és munkájáról. A francia főtitikár, aki Franciaország legismertebb publicisztája, a kívánt időre meg is ér­kezett a román fővárosba, ahol az ál­lomáson dr. Lupu parasztvezér várta néhány ellenzéki képviselővel. Guemot nyomban megérkezése után felkereste Bratiapu miniszterelnököt és Dúca kül­ügyminisztert, aztán ellátogatott a Fun­­datia Carol helyiségébe, ahova előadá­sát hirdették. A francia főtitkárt azzal fogadta a Fundatia Carol igazgatója, hogy előadását nem tarthatja meg. — Miért? — kérdezte Guemot. — Mert nem engedhető meg, hogy itt vitákat rendezzenek. — De lemondok a vitákról — szólt a francia. —- Akkor sem tartható meg — hang­zott a kategorikus válasz, amelyből Guemot megtudta, hogy állnak Buka­restben a szólásszabadsággal. Az Embe­ri Jogok! Ligájának román szekciója azonban nem esett kétségbe, rögtön pla­kátokat ragasztott ki, amelyben közölte a nyilvánossággal, hogy Guemot előadá-.. sát a a sajtószindikátus termében fogja ' megtartani. Az előadásra nagy és elő­kelő publikum gyűlt össze, köztük né­hány fasiszta diák is, akik amikor a francia főtitkár föllépett a pódiumra,, nagy botrányt rendeztek. Időközben megérkezett Hotineanu királyi hadbiz­tos, aki a kormány rendeletére hivat­kozva feloszlatta az ülést és felszólítot­ta a. meglepett Guemot, hogy hagyja cl a pódiumot. * Újabb illetőségi botrány foglalkoz­tatja Pozsony magyarságát. A pozsonyi közkórház gondnoka még 1908-ban meghalt. A hagyatéki eljárást lefolytat­ták és az egyedüli örököse a felesége lett, aki a törvény szerint csekély nyug­díjra is igényt tarthatott. Az özvegy 1909-ben beadványban kérte Pozsony városát, hogy férje pozsonyi illetőségét ismerjék el, miután a nyugdij folyósítá­sához erre akkor is szükség volt. A po­zsonyi városi tanács 1910-ben elismerte az elhunyt pozsonyi illetőségét, de erről csak 1919 ugusztusában értesítette az özvegyet. Akkor persze még nem gon­doltak arra, hogy világháborúból or­szágeltolódás és illetőségi háború lészen. Mert ha gondoltak volna, Pozsony vá­ros aktái között nem hevert volna a szegény özvegy beadványa hónapokig. Mert az a tény, hogy az illetőséget csak 1910 augusztusában ismerték el és nem mint a mai csehszlovák rendelet előirja: 1910 januárjában, okozója lett annak, hogy az özvegy most elveszhette a ke­nyerét, megvonták a nyugdiját. Az öz­vegy nemrég megkapta már a lesújtó értesítést: miután nem folyamodott kellő időben a férje iletőségéért, ezt nem is­merik el, az eddig kiadott tartózkodási engedélyt pedig megsemmisítik, nyugdi­ját — amely havi kétszázötven korona körül volt — beszüntetik. A szerencsét­len asszony igy bűnhődik a bürokrácia lelkiismeretlensége miatt. * A magyar nyugdíjasok ügyében a magyar kormány több ízben kezdett tárgyalásokat az utódállamok kormá­nyaival, de ezek a tárgyalások eddig még mindig eredménytelenül végződtek. A tárgyalások sikertelenségéről egy er­délyi lapnak a következő nyilatkozatot adták Budapesten: — Az állami nyugdíjasok ügyében a kisántánttal megkezdett tárgyalások egy időre abbanmaradtak. Ugyanis az utód­államok belekapcsolták e.bbe az ügybe a közös vagyon felosztását is olyan hatal­mas követelésekkel és igényekkel léptek fel, hogy azokat elfogadni nem lehetett. Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia elvileg nem1 zárkóztak el ugyan a magyar nyugdíjasok ellátása elő!, de en­nek ellenében óriási engedményeket kí­vántak a közös vagyon felosztása terén. Olyan érvelések is hangzottak el a kor­mányközi konferencián, hogy miután a magyar tisztviselők fizetéséből annak idején a magyar kincstár eszközölt levo­násokat nyugdijjárulék cimen és gazda­godott ilyenmódon, azért a magyar kor­mány vegye magára a terheket és fi­zesse a nyugdíjasokat. Ha azonban erre Magyarország nem vállalkoznék, akkor válnék esedékessé a fentebb jelzett külö­nös engedmények kikötése. A nyugdíj­kérdésben megkezdett tárgyalásokat te­hát csak a közös vagyon likvidálásának végrehajtása után lehet újból folytatni. Az elszakadt területeken lévő magyar zsületésii nyugdíjasok ellátása terén kü­lönben a legteljesebb anarchia uralkodik, a helyzet talán Romániában a legrosz­­szabb, de Jugoszláviából és Csehszlová­kiából is érkeznek sűrűn panaszok. Amerika is támogatja a kínai felkelőket Kínai nyomdász nem szed angol ujságoi — Á forradalmi szer­vezetek egységfrontja A saaghaü szrtájkólók Csang-Cso-Lin eilen Londonból jelentik: A lapok szerint a helyzpt Kintiban szem­­melláthatóan rosszabbodott és most már komolyan kel! számolni azznl, hogy az idegenellenes moz­galom hatalmas arányú boxerláza­­düs méreteit ölti föl. Kin a déli ré­szein egymást érik a sztrájkmoz­galmak és az idegenek elleni atrocitások. Sanghai mellett Vu­­csániban a tüntentők megöllek egy japán vámbiztost, két másik polgárt pedig megsebesítenek. Vuihóban felgyújtották a vámházat és elűz­ték a tisztviselőket, akik az angol konzulátus épületébe menekültek be. Csingkiangban a japán kon­zult az utcán kővel dobálták meg a város diákjai, akik a szovjetkor­mány éltetése mellett vonultak üt Csingkiang útvonalain. Honkong­­ban a sztrájkmozgalom egyre ter­jed. Az angol nyelven megjelenő lapok nyomdáiban a kínai alkal­mazottak megtagadták a munkái. A sztrájk következtében a lapok kénytelenek kisebb terjedelemben megjelenni. Sanghaiban a helyzet némileg enyhült, amióta az angol kormányt hűségesen támogató Csang-Cso-Lin tábornok fia meg­szállta a várost és kikirdeite az \ostromállapolot. A sztájkolók röp- Iiratokat osztottak szét, amelyben Csang-Cso-Lint Kína áruló jónak nevezték és felszólították a mun­kásságot, hogy számoljon le az idegenekkel paktáló tábornokkal. A diákok elhatározlak, hogy nagy­szabású propagandát kezdenek a földműves nép közöd, hogy ez ide­genellenes mozgalomba bele­kapcsolják. A déikinai városok forradalmi szervezeteinek delegá­tusai legközelebb ülést tartanak, hogy a bojkott-akciót kiszélesítsék és a mozgalmat elmélyítsék. A Daily Telegraph szerint ez általános sztrájk egész Kínában el­terjedt és ma mór az eddig nyu­godtan viselkedő tartományaiban kitört a forrongás. A kínai kor­mány ígéretet tett, hogy a diáko­kat ellenőrzés alatt tartja. Csang- Cso-Lin tábornagy további csapato­kat küld a rend fentartásóra és úgy látszik, hogy legalább is Pe­ringben fenn tudja tartani a rendet. A Daily Mail szerint az ameri­kai közvélemény kezd rokonszen­vezni a kínai mozgalmakkal és Amerika helyesli, hogy Kina a kínaiaké legyen az önrendelkezés jogán. Pasics állapota komoly A miniszterelnök betegsége aggodalomra ad okot A királyi család Bledbe utazott Beogradból jelentik : Pasics mi­niszterelnök állapotáról szerdán délelőtt kedvező hírek terjedtek el, este azonban olyan jelentések érkeztek, hogy a miniszterelnök állapotában némi rosszabbodás ál­lott be. Ez a körülmény komoly aggodalommal töltötte el a poli­tikai köröket, mert attól tartanak, hogy a visszaesésnek komoly kö vetkezményei lehetnek. A hír elter­jedése után több radikális politi­kus felkereste Pasics topcsideri villáját, ahonnét megnyugtató je­lentéseket hoztak a parlamentbe a miniszterelnök állapotáról. Radies Pavle a királynál A király szerdán délelőtt ki­hallgatáson fogadta Radios Pavlet, aki félóráig időzött az uralkodó­nál és az audiencia után feltűnő jó hangulatban távozott az udvar­ból. Este pedig a királyi család Bledbe utazott, hogy megkezdje nyaralását. Hir szerint a hónap végén, valószínűleg junius 28 án a királyi család egy franciaországi fürdőhelyre utazik. A pénzügyi bizottság ülése Szerdán délután ülést tartott a pénzügyi bizottság és folytatta a tizenkettedjavaslatok vitáját. Az ülésen két ellenzéki szónok: Pu senjalc klerikális és Lorkovics (Za­­jednica) szólalt fel és rendkívül élesen bírálták a javaslatot. A vi­tát csütörtökön folytatják. A minisztertanács ülése A minisztertanács délelőtt ti­zenegy órától délután egy óráig ülést tartott, amelyen gazdasági kérdésekkel foglalkoztak. A pénz­ügyminiszter felhatalmazást ka­pott, hogy az állampénztárban evő osztrák-magyar és egyéb aranyérmekből aranydinárt ve­resse/?. A közlekedésügyi miniszter ja­vaslatára miniszterközi bizottsá­got választottak a vicináüs-vas­­utak ügyének rendezésére. A bizottság tagjai a közlekedési, kereskedelmi, pénzügyi, kiilügyi- és hadügyminiszterek. A viciná­­lis-vasutak kérdése eddig ugyanis még teljesen rendezetlen volt. Körülbelül háromezer kilométer hosszú helyiérdekű vasútvonal van az országban és ez egyhar­­madát teszi ki az összes vasút­vonalaknak. A helyiérdekű vona­lak nagy része magántársulatok tulajdonában vart, azonban az állam ezeket a vasutakat a há­ború után saját kezelésébe vette anélkül, hogy a tulajdonos társu­latoknak eddig bármit is fizetett volna. Nagyon sok vonal, amely a háború előtt csak helyi jelen­tőségű volt, az uj határalakulósok folytán fővonal jellegét nyerte és ezá tál uj beruházások, építkezé­sek váltak szükségessé. Ezeket az építkezéseket mindaddig nem lehet elvégezni, amig a vasutak tulajdonénak kérdését nem ren­dezik. A miniszterközi bizottság most elsősorban ezt a kérdést fogja tisztázni. A pancsevói Duna-hid tehintete­­ben a közlekedésügyi miniszter azt javasolta, hogy a hidat Né­metországból a jóvététeji számlára rendeljék meg olyan módon, hogy az építésügyi minisztérium lemond a már megrendelt, de kevésbbé fontos hidakról. így valószínűleg lehetővé fog válni a hid konstrukciójának Németor­szágból való megrendelése. A minisztertanács felhatalmazta az agrárreíorm-minisztert, hogy a parlament elé terjessze a felosztott nagybirtokoknak a telepesek részére való közvetlen fakultativ eladásáról szóló törvényjavaslatot. Ez a tör­vényjavaslat jeljogosil ja a régi nagybirtokosokat, hogy az agrár­reform által földjeikre telepitelt ielpesekkel közvetlenül megállapod­hassanak a föld eladására nézve, a törvény által megszabott kere­teken belül. Kihallgatások a királynál Alekszandar király szerdán dél­előtt kihallgatáson fogadta Szta­­nojevics Ácát, a radikális párt volt elnökét, a déli órákban pedig Gyurisics Márkó szociálpolitikai miniszter, a kormány legidősebb tagja volt audiencián Őfelségénél Újabb jugoszláv-bolgár konfliktus A külügyminisztérium sajtóosz­tálya a következő hivatalos kom­münikét adta ki: —Miutón a bolgár hatóságok Szófiában néhány jugoszláv ál­lampolgárt letartóztattak és a szó­fiai királyi követségnek rendes diplomáciai utón sem sikerült megtudni sem a letartóztatás okait, sem a letartóztatottak to­vábbi sorsát, a szófiai királyi kö­vetség rendeletet kapott, hogy tovóhbi rendelkezésig a bolgár útlevelek vizumozását szüntesse be. Minden egyéb hir a királyi kormány rendelkezéseiről alap­talan. A kommüniké előzménye az, hogy a külügyminisztérium jelen­tést kapott a szófiai követségtől, hogy a bolgár hatóságok számos jugoszláv állampolgárt letartóztat­lak és a börtönökben rettenetesen niegkinoztak. A szófiai jugoszláv követség hiába interveniált érde­kükben, a bolgár kormány még csak választ sem adott a követ­ség tudakozódásaira. A vasárnapi minisztertanács foglalkozott a kér­déssel és ekkor határozta el, hogy retorzióképen a bolgárok beutazását és átutazását megtiltja. Politikai körökben különben úgy tudják^ hogy ha a jugoszláv kormánynak ez a lépése nem vezet ered­ményre, a bolgár határ teljes elzá­rásához fog a kormány folyamodni. B ikarelszki beogradi bolgár kö­vet ez ügyben szerdán felkereste Nincsics külügyminisztert és hosz­­szasan tanácskozott vele-

Next

/
Thumbnails
Contents