Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-23 / 166. szám
2. oldal. BÁCSMEGYE! NAPLÓ 1925. junius 23. az ellenzék nem tudott állítani és isrv Zseriav erdőügyi miniszter, mint az igazságügyminiszter helyettese. válaszolt az ellenzéki szónokoknak. Visszautasította az ellenzék kifogásait. de nem bocsátkozott azoknak részletes taglalásába, mert, mint kijelentette. az egyes ellenvetésekre a részletes vita során fog válaszolni. Tadics dr. független demokrata, előadó szintén válaszolt az ellenzéki támadásokra. Az előadó beszéde után az elnök szavazásra akarta feltenni a javaslatot, azonban az ellenzik tiltakozására a szavazást a legközelebbi ülésre halasztották. A következő ülésnek ez lesz az első pontja. az ülés második oontiául a sajtótörvény-javaslói. harmadik pontjául pedig az ügyészségi törvénv részletes vitáját tűzték ki. A sajtótörvény vitájának közbeiktatása nagy meglepetést keltett az. ellenzék körében, annál is inkább, mert ennek az intézkedésnek a. céljával nincsenek tisztában. ni miheztartás végett, ha ilyen rendelet érvénybe lép. Másrészt a közönség nagy része is tájékozatlan a rendelet lényeges rendelkezése felől és a fürdőzők helytelen eljárása csak akkor derül ki, amikor igénybe akarják venni a kedvezményt Ekkor azonban már késő, mert a hatóságok, szigoroan ragaszkodnak a rendelet kevésbé világos, intézkedéseihez. A rendelet lényegesebb pontja az, hogy a vasúti kedvezmény csak az esetben jár. ha a tengerpartra utazónak direkt-jegye van az elindulási állomástól a tengerparti fürdö-últárnak nincs direkt-jegye, akkor bianco-jegyet kell kérni, amit a rendelet értelmében minden vasúti pénztár köteles kiállítani. A jegyek természetesen megőrzendők, mert visszautazás alkalmával minden vonalszakaszon fel kell mutatni a kalauznak. Megérkezés után a fürdözok legkésőbb negyvennyolc órán belül személyesen tartoznak jelentkezni a közigazgatási hatóságnál. Viszont utazás alkalmával ismét személyesen kell jelentkezni a tartózkodási időt feltüntető igazolványért, amelyet azután vonatraszállás előtt a vasúti pénztárnál is lomásig. Amennyiben a vasúti pénz-Me kell bélyegeztetni. Kedden dönt a noviszadi agrárbizottság a hajdujárási bérlök és telepesek pőrében Elmérgesedik a helyzet a vitás parcellákon Az adriai fürdőzők féljegye Bonyodalmak a kedvezményt biztositó rendelet körül A dalmáciai tengerparti fürdők fellendítése érdekében ä köziek e}désügyi minisztérium néhány héttel ezelőtt rendeletet adott ki, amely szerint mindazok, akik legalább két hetet töltenek bármelyik tengerparti fürdőn, ötven százalékos vasúti kedvezményben részesülnek. A rendelet kibocsátása után azonban az történt, ami többnyire történni szokott rendeletek végrehajtása alkalmával. A vasúti kedvezményt biztosító rendelet kibocsájtása után egy héttel többek között az történt, hogy a velikibecskereki vasúti pénztár még semmit sem tudott a rendeletről és amikor a Dalmáciába igyekvő utasok, a pénztárnál a rendeletnek megfelelően akartak jegyet váltani, a pénztár elutasította kérelmükkel. Úgyszintén nem tudnak a rendelet megjelenéséről a vasúti kalauzok sem, holőtt elsősorban a kalauzokkal kellene közöl-A hajdujárási városi földeken egyre inkább elmérgesedik a helyzet a régi bérlők és az uj telepesek között. Mint legutóbb már jelentettük, a városi földek bérlői rendőri védelmet kértek a telepesek esetleges agresszív fellépése ellen. Úgy látszik, Z] bérlők aggodalma nem volt alaptalan, mert a telepesek vasárnap visszatértek a parcellákra és az est beálltával olyan fenyegető magatartást tanúsítottak a bérlőkkel szemben, amely súlyos következményekkel járhatott volna, ha a kirendelt rendőri készültség nem tartja fenn fa: rendet. Még igy is napirenden vannak a kisebb incidensek és ahelyett, hogy a hajdujárási gazdák megkezdhetnék az aratást, éjszakánkint összegyülekezve kénytelenek védekezni a várható támadások ellen. A helyzet elfajulásának természetesen az az oka, hogy még mindig nem történt végleges intézkedés a földek birtoklása ügyében. A városhoz nem érkezett meg az agrárminisztérium állítólagos rendeleté, amely a telepeseknek ítéli meg a parcellákat: és amelyre Iii■vatkozva az uj telepesek ragaszkodnak a hajdujárási földekhez. A város igy nem intézkedhetett eddig, mert a tanács maga sincs tisztában azzal, hogy melyik rendelkezés érvényes, Miután azonban a városhoz csak az az agrárminiszteri rendelet érkezett meg, amely a bérlők jogait ismeri cl, a város a. bérlők érdekeit védelmezi. A hajdujárási gazdák azonban már végleges intézkedést szeretnének és ezért hétfőn küldöttségileg kérték az agrárminisztérium rendeletének foganatosítására Malagurszki Albert polgármestert, aki megnyugtatta a bérlőket és közölte velük, hogy kedden Suboticára érkeznek a noviszadi agrdrhivatal kiküldőiéi, akik a helyszínen fogják végleg rendezni a városi földek birtoklásának vitás kérdését és ezért kirendelték kedd délelőttre a parcellákra úgy a bérlőket, mint a telepeseket. Egyelőre nem tudni, hogyan fog dönteni a növisZadi agrárbfzottság, valószínű azonban, hogy a bizottság döntése aligha lesz kedvező a bérlőkre. Ez esetben újabb bonyodalmak várhatók. Malagurszki Albert polgármester kijelentette a Bácsmegyei Napló munkatársának, rogy ha a bizottság az uj telepeseknek ítélné meg a földeket, akkor azonnal távirati utón közölné az agrárreform minisztériummal, hogy a város elhárítja magától a felelősségét a további következményekért. A keddi agrárbizottsági döntéstől, függ tehát, hogy helyreáíl-e végre a nyugalom a sokat zaklatott hajdujárási földeken. Lovagias ügy rablógyilkossági váddal körítve Rácz Vilmos afférja a fajvédőkkel Budapestről jelentik : Dr. Rácz Vilmos, a rekord-párbajsegéd és a lovagias ügyek okleveles tanára, aki akkor tette ismertté a nevét, amikor mint Prónay Pál megbízottja, összeütközésbe került a tisztikarral, most régi barátaival, a fajvédőkkel került szembe egy lovagias ügy kapcsán. Rácz a Zsilinszky—Fábiánafférról egy ujságiró kérésére nyilatkozatot adott le, mire Zsilinszky Endre fajvédő képviselőnek lapjában, a Szózatban éles támadás jelent meg Budaházy Miklós százados aláírásával Rácz ellen. Rácz Vilmos a cikkre a következő választ adta: — Nem lep meg a fajvédők lapiának újabb támadása. Ezektől mindenre el kell készülnie annak, aki szembe kerül velük, akitől félnek, akitől minden politikai handabandázáson túl is van tartani valójuk. Amikor azt mondom, hogy el vagyok készülve, ezzel azt is mondom, hogy minden hitványsággal és hazugsággal szemben vértezve állpk a nyilvánosság előtt. A támadó cikk aláírójának, Budaházy Miklósnak sikerült Sátory barátomat eltenni láb alól. Szegény Sátory védtelen és fegyvertelen volt. Én ismerem ezt a társaságot. Ahol gyilkolni fél, ott rabol. Ha egyebet nem, becsületet. Budaházy Miklós nyilatkozata — tisztességes férfiak számára hangsúlyozni is fölösleges — elejétől végig hazugság. A nyilatkozat egy nyugatmagyarországi gyilkosságra céloz, Sátory Eduárd hadnagy halálára, akit Budaházy százados — mert lopásait le akarta leplezni — agyonlövetett és kirabolt. A modell Irta: Fala Tamás Dömölky János már harminc éves korában elért a népszerűség csucsfokára. Három kötetét a sajtó és a közönség a legáradóbb dicsérettel fogadta. Második kötete, mely a »Ködös utak« címet viselte, két hónap alatt érte meg a második kiadását. A napilapok és szépirodalmi folyóiratok valósággal versengtek kézirataiért. Dömölky Jánosnak, még ha a szemét behunyta is, látnia kellett, hogy egyik első, íróját becsüli és ünnepli benne az ország. Dömölky egyszerűen élt. Jövedelme növekedésével nem nőttek meg az igényei. A felesége is megelégedett régebbi ruháinak átalakításával. Kalapjait önmaga tette a divattal megbirkózókká. Még jól emlékeztek a nem is oly rég múlt szűk esztendőkre, a nélkülözésekre, a pirulva kért, szemlesütve fogadott kölcsönökre s a rideg szerkesztők érdes hangjára. — Takarékoskodni fogunk, —• adta ki a jelszót Dömölkyné. — Függetlenséget kell szerezned. Pár év alatt vehetünk egy kis házikót, pár hold földet hozzá. Minél függetlenebb vagy, annál inkább magad választhatod témáidat s annál inkább ura lehetsz belső hangodnak. — Magam is ezt gondoltam. — felelte az iró. — Ha akkor írok. amikor hangulatom van hozzá, ha elvonulhatok egy távoli kis zugba, vagy egy hömpölygő világvárosba, amikor kedvem tartja, többet ér, mintha trabuccó helyett havannát szívok és vízvezetéki viz helyett pezsgőt csurgatok a poharamba. Csak a Jancsinak kell éreznie, hogy jobb sorsba jutottunk. Jancsi a fiuk volt. Egy három éves, szőke fürtü, eleven apróság. — Jancsika ur lesz, mosolygott az anya. II — Tudod ki halt meg, kérdezte Dömölkyné az urát. — Ki? — A Gidai Dömölky összecsapta a kezét és leült. Gida volt első regényének a hőse. Egy gyerekkori ismerős, aki kedves és feledhetetlen alakként járta emlékezésének utcáit. Nagyszerűen felöltöztette regényében, kitünően jellemezte, beragyogta finom humorral, úgy, hogy szerelmesévé vált minden olvasója. — A Gida! — csóválta fejét az iró. — A drága íó Gida. De sajnálom szegényt. — Meghalt, de élni fog, — mondta könnyes szemmel Dömölkyné. Te bebalzsamoztad alakját költészeteddel. Egy hónap múlva a fahijabeli doktorral találkozott Dömölky. Nagyon megörültek egymásnak. Sorra jöttek a kérdések a régiekről és újakról. — Megvagytok? — kérdezte Dömölky. — Meg, meg, — felelte a doktor. — Nem tudom, hallottad-e, hogy Sápyné meghalt. — Sápyné? — Nagyon érdekes eset volt. Tudod, úgy kezdődött, hogy szúrást érzett a baloldalában. Ismersz, hogy én milyen alaposan kezelem a betegeimet . . . Dömölky nem figyelt az orvosi előadásra. A finom, légies Sápyné állt előtte, hogy két meghidegült kezével rázza le a szivét, mint fájó harangot. Régi szerelem sirt elő a múltból, mely a »Ködös utak« kötetét diadalra vitte. — Ejnye, hát minden regényhösöm modellje meghalt! — zúgolódott magában Dömölky. — Konzíliumot hívtam össze, folytatta lelkesen a doktor, s a konzílium nekem' adott igazait Szegény asszonyt eltemettük. III. A Dante-szinház igazgatója hónapok óta üldözte Dömölkyt. Minden áron rá akarta bírni egy színdarab megírására. Csalogatta próbákra, a kulisszák mögé, a festékszagu levegőbe, hogy kedvre hangolja a színpad iránt. Még Vihary Böskével, a drámai színésznővel is összeesküdött. — Ha kicsihol Dömölkyből egy darabot, — mondta neki — akkor elöadatom a maga kedvéért Nórát. Az igazgató bemutatta az írót a színésznőnek. — Már sokat tapsoltam magának, — mondta az iró. A színházi lapok fényképeiről is régóta jóismerősöm: Sőt, hogy Őszinte legyek, egy kicsit szerelmes is voltam magába valamikor. — Csak volt és csak egy kicsit? — elégedetlenkedett nevetve a színésznő. — Nem vagyok magával megelégedve. Dömölky napi vendég lett a színház táján. Már témája is volt egy háromfelvonásos vígjátékhoz. — A Dante-szinházba megyek, ««■ Jelentette naponta a feleségének. — Tanulmányozom a színpadot. A felesége még mindig a régi átalakított ruhákban járt. Nem voltak olyan ragyogó és keskeny cipői, mint Vihary Böskének s a hajából délelőttönként konyhaszag áradt Houbigant-illat helyett. A színházak tájékán pletyka Indult meg Dömölkyről és Vihary Böskéről. — Dömölky válik a feleségétől, —■ súgta a naiva a kémikusnak. < — Honnan tudod? — Praxisból. IV. Dömölky elveszítette az otthonát. Alig volt odahaza. Délelőtt színház, délután szerkesztőség, este színház, sokszor éjfélkor is színház. A felesége már tudott mindent. Sirt, fogyott, sápadt, de nem szólt. Dömölkyben már megérett az elhatározás, hogy elveszi a színésznőt. Csak még azt nem tudta, hogyan váljék el a feleségétől. Látta, hogy gyöngül, hogy beteg, nem akar hirtelen gyilkosa lenni. S megint lesújtó hír ötlött szemébe az egyik napilap hasábjairól. Harmadik regénye hősének modellje is meghalt. A nem is öreg Péntek tanár, vérmérgezés következtében. Dömölky leült és kezére hajtva fejét, mélyen clgondolkozott. Csodálatos fátumot látott a halál munkájában, mely egymásután aratta le azokat akiket tollával második életre keltett. Vére a szívére szállt, de vágya a színházhoz vitte újra s forró csókokat lehelve a színésznő kezére, különösen Csillogó szemekkel mondta: — Egy éven belül egymáséi leszünk. A sors megmutatta az utat. mely magához vezet. Megyek haza s egy regénybe fogok. Hősnője a feleségem lesz.
