Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-10 / 125. szám
Í6. ofđal BÄCSMEGYEI NAPLÓ je eflenórzött, ünnepélyesen kijelentette | jelennek. Javában énekeltünk, mikor a Queen s Hall közönségének, hogy I egyszerre valami furcsa hangot hallotujabban sikerült érintkezésbe lépniök az eltűnt ujságkirálynak Lord Northctifle szellemével. M. Franzero, ki jelen volt a leghíresebb londoni médium egyik séanceán, Így számol be róla: — Az »ülést« egy angol családnál tartották, tizennégyen voltunk jelen, mind a tizennégy urat jól ösmerem. csak a médium volt előttem ismeretlen. Egészen normális embernek látszott Arra a karosszékre ült, melyet ml jelöltünk ki, karját, lábát odakötöztük, hogy rndzdulni. sem tudott. Köréje ültünk, jobbunkkal megfogtuk szomszédunk balját. A médium azonnal szédületbe esett. Megkérdezte mindnyájunk nevét, ismételte s oly kitűnő emlékezőtehetséggel rendelkezett, hogy a hossza séance folyamán gyakran nevünkön szólított. Megkért bennünket, énekeljünk el egy zsoltárt árig a szellemek testi mivoltukban megtunk, egy erős bariton-bang csatlakozott énekünkhöz. Föl se vettem eleinte, azt hittem, hogy a médiumé. Mikor a zsoltár befejeződött, a médiumban megnyilatkozó szellem azt kérdezte, hogy hallottuk-e ezt a hangot s közölte velünk, hogy ez annak a szellemnek a hangja, aki ma velünk érintkezésbe lép. Hirtelen suhogás hallatszott a levegőben, a szoba egyik sarkából és valaki íölkiáltott: »Virágot érzek az arcomon«, A médium hangja ezt mondotta: »Most mindenkinek az arcát megérintem a virággal«. Az éa arcomat is megérintette, a száj és a szem közt, valami Harcissal. De ha ezer évig élnék is, nem felejteném el azt a bariton-hangot, mely nem volt emberi, nem érzett rajta a hangszálak eleven remegése s vándorolt a szobán, hol ide, hol oda, amint kívántuk, néha egyenesen a fülembe énekelt, míg a médium megkötözötten ült a karosszékén . . , Kossuth és Görgey Irta: Hatvány Lajos Görgey elindul.*) Steier Lajos, Kossuth és Görgey legújabb történetének Írója, így jelenti be programját: »Eddigelé történetírásunk abban látta célját, hogy az eseményeket legíöbbnyire csak magyarázta. Ennek | nagy hibája a tárgyilagosság megköze-! ütésének föltűnő nehézsége, niert egyéni felfogáson átszűrve, vagy még jobban kifejezve az egyéni felfogástól átitatva mutatja az eseményeket és nem halljuk az illető korsjak szivének lüktetését, hangját, intézőinek szavát. Az ok nyomozó eljárás iiluzóriussá válik enélkül, az események alakulásának, a főszereplők magatartásának dokumentatorikus leirása által hamisítatlanul kell a későbbi nemzedékek okulására szolgálni, de nem tagadható, hogyí viszont a doku- 5 mentatorikus eljárás egymagában ur.al-j mas. E kettőt egyesíteni kell...« Erre j az egyesitől szerepre Steiernek kuta- i tói lelkiismeretessége mellett, tempera-1 mentuma is van. »Szerző sohsem részrehajló. Nemcsak Görgey hibáit látja, de Kossuthéit is. bár könyve mindkét hősének geniusa iránt egyforma hódolattal viseltetik. Steier mellett szól az is, hogy utóbbi évtizedeink ellenforradalmán vagyis loyalis forradalom-történetírói utóm, végre akad valaki, akinek van mersze, — épen nem a történetírói tár- jj gyilagosság rovására, — a bécsi udvar | butaságát és gonoszságát • hirdetni. Steierbö! épp csak egy, sajnos, épp a fődolog hiányzik, az írás művészi készsége, mint azt fönnebbi idézetünk kétségtelenül és lehangolóan bizonyitja. . Steiernek nem kellene a szomszédba mennie, hogy Görgeyben a keményszivüségnek nem is kicsike-kis. de ily ifjú emberben, valósággal monstruózusan kifejlett, hatalmas nyomait megtalálhassa.! Az alig huszonöt éves salzburgi huszár-1 főhadnagy úgy bánik a legénységgel, j hogy szigorúsága miatt »két közbuszár, S írja Steier —• lé akarta lőni.' Néhány jj huszárral hozzájuk mént és kapacitálni I kezdte őket, mire ezek lövéssel feleltek«. Görgei, — szigorú katohai regula szerint, — agyonlöveti a magyar huszárt. Ez esethez Steier ilyen elmélkedéseket i fűz: »Ha nem teszi, életét veszélyezteti j és rangjától megúsztatnék. Túlzott szi-f gorusága, az alantasaitól és embértár- J saitól megkövetelt teljelitmények iránti felfokozott igényei alkották később is igazságtalan és hibás lépéséinek alapmotívumait. Ez Görgey egyik legszembetűnőbb fogyatékossága' volt.« * Ezelőtt huszonöt évvel. Gyulai Pál körében ismertem meg( a 48-as magyar hadak vezérét. Az aggastyán körül réges-régen elhallgatott már a vádaskodás. (Vigasztaló tudat kicsinyek és nagyok számára, akiket a mai nemzedék igaztalan rágalmá*) Görgey és Kossuth. Irta: Steier Lajos, > Genius kiadás. nak mocska szennyez be.) De Görgey azért még a vádak nyomása alatt élt. Csak egyetlen szót kellett szólni s a tábornok ur, a maga rekedtes, de azért parancsoló hangján, — ahogy az a-t á-nak ejtette és hosszan meg is nyújtotta, — különös, németes kiejtéssel, mely szavának Szinte ijedelmes különösséget; adott, kívánatra rögtön előadta hosszú élete egyetlen mozgalmas évének eseményeit. Különösen Világost: »Azt ákártám,' hogy áz orosznak tisztán nyújtsuk át á fegyvert. Végig lovagoltam á-á tábort, magám ádtám ki á parancsot: Fiuk! pisccolni á fegyvert... A régi, megkövült történetnek ezen a pontján szokás szerint Görgei István kapta ki-bátyja, szájából1 a szót: »Mondtam Arthurnak, ne menj Arthur. A legények mindjárt tudni fogják, mit akarsz. Még valamelyik !e talál lőni... Mire Arthur: »Mindenütt összegyü!ekeztek á fiuk. Puccolták á-á fegyvert. Nem dalolták. Tudtá-á mind. miről ván szó. Hát egyszer áhogy az egyik sátor előtt lovágolok, egyik fiú rám fogjá á-á puskát. Én csák ránézek. — Rögtön elfordul és úgy tesz, minthá-á csak fegyverét puccolná. Mert akire én ránézek, ábbán megfagy á vér«. Es az öreg, rettentő kék szemével, melyet az aggság piros őrei futottak át, nézett1 Gyulai PáJ vacsorád asztala körül a fehérekre: a ház gazdájára. Lévay Józsefre, — meg rám, akkor még ifjúbarnára. Megdermedt bennem a vér. Nem. lehetett kibír ni ezt a diktátort nézést. Görgey mindcnekföiöti parancsolónak született. Katonának. S midőn még osztrák tiszt létére a robot ellen: szól és nemes ember létére a nemesség eltörlését kívánja, — Görgey már a forradalom előtt is félig a forradalom katonája. (Olyan mintha egy mai tiszt szociális elveket hirdetne!) S mégis, ha Görgey könyvét olvasom, éreznem kell, hogy ebből az emberből hiányzik a forradalmi lendület. Szinte mondhatnók: a forradalmi charme, a barrikádok bája. Ami Bécs népét, maid a magyarságot Bemhez bűvölte, s ami oiy nagy mértékben volt meg Garibaldiban, Görgeyből teljesen hiányzott. De viszont nem is tartozott ama katonák közé, akik a hallgatás fenségével tartják fenn a tekintélyt. Görgeyben volt szenvedély. De nem vérpiros, hanem epesárga. Szenvedelme .gúnyban tört ki. Sértett, bántott, szúrt, — rúgott is. Caesar is, Napoleon is, Blücher is könyörtelenek voltak. Mégis, személyüket bálványozó rajongás övezte. Görgey még erényeiben is inkább taszított, mint vonzott s ezt oly időben, mikor inkább vonzó, mint taszító egyéniségre volt szükség . * Az. ismeretlen őrnagy neve gróf Zichy Ödön elfogatása és felakasztása után vált hiressé. Országos megdöbbenés fe-I reite feléje a közfigyelmet s adott neki jj tekintélyt. A szó ékes emberei akkor |a döbbentek rá először, hogyi a forradalom nem puszta szavalat, hanem vér és halál. Zichy kém volt, áruló, az ország teli volt svarc-gelo magyarokkal, különösen mágnásokkal. Görgey mégis bízhatta volna az Ítéletet polgári hatóságokra!? S ha Görgey szorosan tartotta magát a rögtönitélő bíróság reglementjéhez, hát ennek nem csak osztrák katonai nevelése és Igazságérzete volt az oka, hanem az a kajánság is, mely az Ilyen véres tények lehetőségét (mint a salzburgi s más esetek bizonyítják) minduntalan valósággal kihívta. Valami kérkedés, sőt rtii több, kéjelgés van Görgey hangjában, midőn három hónappal később a maga seregének Buda felé vonulása alkalmából Kossuthnak így ir: »Ha ezek a demoralizált marodeurök az első szóra meg nem állanak, az első kettőt-hármat agyon kell lövetni, majd megáll a többi. Probatum est«. A visszavonuló hadsereg parancsnoka nem érzeleghetik. Nem is várunk tője emberi részvétet. De ki ne érezné a tett emberének! még ebben a végzetes szomorú időben is, szinte fitogtató hangját,' mely a »szó« tehetetlen emberét, Kossuth Lajost, valósággal provokálja? Mintha csak így szólna: »Látod, te pulya, igy kell. Ha nem tudnád, jj tanuld meg. De te ezt sohasem fogod I megtanulni«. Ez nem spártai crély. Ez a j polgári gondolkodás és érzés elé dobott I véres keztyü, a katona hatalmi mámora, “mely szürcsöli a szörny üt. S ami tetézi J a borzalmat, mint halat a horogra, úgy j fogja Görgey a maga akasztgatott és j főbelövetgtt embereivel és ilyen statáriájlis ijesztő kijelentéseivel a polgári békés ! gondolkodású Kossuthot. I Nem lehet elutasítani a gyanút sem, fhogy Görgey, a jó pszichológus tudta «ezt, vagy legalább is ösztönösen érezte. I Epater !e bourgeois! Mintha nem is az I ország áruló magyarjait, hanem Kos- I suthot akarta volna megfélemlíteni. Görl geynek teljes volt a sikere. A Zichy-cset sután Kossuth teljesen Görgey fasciná- I ciója alá került. ? Most aztán egyre-másra mennek ! a J Görgey levelei, melyek a forradalmi se- Ireg osztrák vezetőit tehetetlenséggel és í; ami ennél több, szándékos tehetetlenség; gél, tehát árulással vádolják. Mőga foil vezér a sukorói győzelem után visszavonul, ahelyett, hogy a győzelmet kijj használná, megadja Jellasichnak a kiíj vánt fegyverszünetet és retirál. Miért? »Tisztelt Képviselőház, — írja Görgey, Csepel-sziget parancsnoka. — ezen nyaktörő kérdésre csak két őszinte felelet lehetséges — vagy a) mivel a fővezér még annyit sem ért mesterségéből, miszerint megítélni tudná azt. hogy a legvitézebb seregnek is vesznie kell, ha csata közben retirálás parancsoltatik neki, vagy b) mive! a fővezér énen ezt nagyon is jól tudja. A b) alatti felelet egy férfiút gyanúsítana, kiben a Tisztelt .képviselőház bizalma összpontosul (mert máskép fővezér többé nem volna), a b) alatti feleletben foglalt Ítéletet vitatni tehát fölösleges volna. De akkor az a) alatti .annál nyomasztóbb fontosságúvá válik! Én hódoló tisztelettel kérem a kípviselőházat, méltóztassék ezt azonnal figyelembe venni«. Ez olyan hang, melyet nem lehet meg nem hallani. Muszáj rá figyelni. Különösen, ha az ember meggondolja, hogy ez a levél alig egy nappal a Zichy-féle akasztás után készült. Álég aznap megy a második levél is: »Ha vétkezem, vétkezem tán túlbuzgó hazaszeretetből, — de akkor is oly lelkesítő szeretettel állok biráim elébe, mint minővel most írom azt, hogy én a tervezett fegyverszünetet csak akkor fogadandom el, ha a Tisztelt Képvisclöháznak egy három tagból álló bizottmánya azt a helyszínén rámparancsolja«. Amint látni, ez az ildomtalan őrnagy ért, nagyon is ért. ha a cél érdekében muszáj, a forradalom lelkes frazeológiájához is. »Csak most erélyt, csak most erőfeszítést és mentve vagyunk, mert a nép, — könnyezve irom, — á nép velünk tart«. Steier szerint ez a Görgey igazi hangja. Ez nem valószínű. Mi az ifjú hadve*zérbeu a íettvágjrtó! bizogva-forró és I *—— j becsvágya érdekében minden kegyetlen« iségre és- demagógiára képes embert-!át- Ifűk, aki a szónak épen nem képes értelemében., ha kell hullákon, könyörgésen, j megfélemlítésen, frázisokon keresztül 1 törtet a célja felé. Görgey parancsolni ! akar, mert érzi fogát az érvényesülésre. Nincs az az eszköz, melynek hatását k! ne próbálná. Szándékát nem is igen rejti véka alá: »Csak most szabad kezet annak, akiben bízni méltóztcUik*. A célzás világos. Süket, aki meg nem hallja. Szeptember 30-án Zichyt, az % Görgey őrnagy akasztatta fel, aki ezt a löveted írja október 2-án, de már nem őrnagy többé, hanem az általános népfelkelés ! parancsnoka. 1925 május !ö. Ennyi követelő szó után még csak az igazoló tett hiányzik. Elkövetkezik az is. Az ozorai győzelem. Könnyű győzelem volt. Görgeynek Csapó őrnagyban kiváló segítőtársa akadt s az ellenfél gyönge és gyáva voit. De hadvezér nincs haáiszerencse nélkül. Sors bona nihil aluid. Ez is a géniéhez tartozik. IKl beszél Csapó őrnagyról? A hir, dicsőség, a neirtz^ bizalma a harmincéves Görgey felé szállnak. Kossuth magához jj hivatja Görgeyt. A végzet két embere j akkor találkozik először. Kossuth Gör- I geyt ezredessé nevezi ki, (hatnapos I karrier!) s Móga tábornok gyanús mü- I ködösének ellenőrzésére a nyugati bajj íárszélre a pardodi táborba küldi. Vilá- J gos, leveleiből is kitűnik, hogy e küldel tés kezdeménye Görgeytől származik.. jj A határszéli táborban Kossuth azt kö- I vételi, hogy a hadsereg Bécs felé vonul- Ijon. Az osztrák szellemű katona, Móga. fővezér, stratégiai okokból ellene van a I tervnek. Görgey osztja Móga véleményét. S a' készületien és gyatrán fölszerelt hadsereggel kilátástalannak mondminden támadási kísérletet, bár hajlanj dónak nyilatkozik még a meddőnek vélt $ támadást is megkísérelni. Ennél a íor|mai fentartásnál sokkal jellemzőbb különbség Móga és Görgey nyilatkozatai között, hogy az utóbbi a várható kudarc esetén a rendes visszavonulást garantálja. Szóval már jó eleve, biztosítja magának a fővezér helyét. Mint. látni. Görgey még a legkétségesebb pillanatokban és legbizonytalanabb helyzetekben sem veszíti el mindig kétségtelen és mindig bijjzonyos becsvágya célkitűzéseit. Feléjük I halad. Feltartózhatatlanul. I Amikor Kossuth, mint Görgey - előre 5 látta, könnyelmű támadásba viszi át a védelemre sem alkálmas sereget s az emlékezetes schwechati kudarc után Móga lemond, Görgey állja szavát, vállalja, a visszavonulást és amit vállal, sikerrel viszi teljesedésbe. Mire huszonhárom nappal Zichj^ felakasztatása után, ezt a még alig egy hónapja oly ismeretlen embert, Kossuth jelentése szerint: »az öszszes hadsereg vezetésével bíztam meg... örömmel tettem ezt, mert szememmel láttam és látta az egész sereg, mily rettenthetetlen bátorsággal állott serege élén, az őt minden oldalról környező golyózápor közt... az ellenség ágyúgolyóit ugyan éljen-ki töréssel fogadó, azzal szembeszállni kész és képes, de a visszavonulás szabályait teljességgel nem ismerő seregünket fedezte, óvta... a visszavonulókat a lehetőségig összeállította, rendezte, síb—« Ebből a jelentésbe! látni, hogy Kossuth előtt úgy áHt Görgey alakja, mint a megtestesült hidegvér és körültekintés. Kossuth a vezérben mindazokat a tulajdonságokat bámulja, melyek belőle hiányzanak. Görgey kinevezése által a saját, sőt mi több, a nemzeti karakter fogyatékosságait vélte szerencsésen kipótolhatni. 25 éves találkozó Az 1900-ban a szegedi felső kereskedelmi iskolában éretségizettek f. é, június hó 1-én volt iskolájukban 25 éves találkozóra gyűlnek össze. Minden voit iskolatárs legyen ott ! Részvéte! lehetőleg Gruber Albert Máv. felügyelő Szeged, üzletvezetőség címre előre bejelentendő. 3880
