Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-10 / 125. szám
1925. május 10. BÁGSMEGYE1 NAPLÓ 15. oldal Abbáziái levél i. Abbázia, május hó. Ha Suboticán rámerészkedel a román származás'.! személyvonatra, amely Vinkovcén a beográdi gyorssal lép házasságra (a'felpénzben jelentkező jegyajándék drága), akkor az éjjeli nyugodalmad árán jó gyakorlatra teszel szert a horvát káromkodásban. Ennek jó hasznát veszed az utón. Abbáziában már nem sokat ér ez a tudomány. Nem mimha az emberek ott sokkal udvariasabbak volnának (bár a passzusba és podgyászba épp csak hogy bekukkantanak)., hanem mert meg nem értik. legfeljebb 30% erejéig. Vegyél 30 rész horvátot, 30 rész szlovént és 40 százalék olaszt ropogtasd jól meg és akkor mint benszülött primorski jó pár liráí megspórolhatsz. Persze, mint rendhez szoktatott jugoszláv. elsősorban is a lakáshivatal iránt tapogatózom. »Dove e stanove odbor?« — kérdeni fölénnyel a rend őrét. Az őrszem próbál belehelyezkedni a mentalitásomba, de csak vonogatia a válláról bő redőkben lelógó karbonári kabátiát. Lakáshivatal, az nincs — együtt Van lakás is. hivatal is* de küiön-külön. No mondok, búi van! Mi lesz az éjszakai nyugodalommal? De aztán megnyugodva észlelem: stanze. Zimmer, sobe. Nagy betűkkel minden házkapun. Van itt lakás, bőven, ßs majd minden utcában uj paloták törekszenek tető alá! Megvan! Biztatom magam jókedvvel .Az otthoni bajoknak (mint minden nagy dolognak) a mjuíoldása milyen egyszerű: meg kell szüntetni a lakáshivatalt A vendégek nyírása itt módjával történik. Tudja a taiián. hogy ha nagyon mélyre ereszti az ollót, a manapsági rossz időjárás mellett nehezebben sarjad az uj gyapjú. A háború sok mindent eiformázott — persze in pejus, csak Abbáziát nem, már ami a természetet illeti. A háborúra már csak az a drótsövény emlékeztet. amely a pompás virágdíszt . öltött kameíía-bokrckat őrzi. Embert, állatot, művészetet ugyancsak kiforgatott a szokásaiból. Ha annak idején gondtalanul andalogtál a megboldogult szűk Reichsstrassén, a két behemot isztriai által vont határ nem avatkozott bele túlságosan a nyaralásod . kedélyhangulatába. Most a via Vittorio Emanuelén a melletted elzugó Fiat alapos nyomokat fröccsent az iinnep'ődre. Sárvédő nélkül nem ajánlaté« a séta. A Ciinte! kurkomiszáros alapitotta Strandwegen egv vitorlás ernyő is megteszi a szolgálatot, hogy a sirokkó által kitessékelt huliám ne a nyakad közé zuhogtassa a maré nostrot. Gintel papa se gondolta. ho2y a hálás abbáziaiak által sziklába épített márványemlékét egy chiantitó! tulhevitett fasista egy jól irányzott hőstettel a korai múlandóság felé fogja ajnározni. Nem tudom miért haragudhatott a déréi: emberbarátra? Hisz az ajándékának nem illik a fogát nézni. Na. mondok, majd kibékítem masam egy kis quarneroparki déli koncerthangulattal. Ha már az osztrák érában az öreg császárkabátos Miiiler igényes füleket klasszikusan kielégített akkor a muzsk kus olasz ezt ugyancsak lekismiskázza. f ° a kalpaggal az olasz dirigente előtt! Ennyi kíméletes kegyelettel a háború óta nem volt találkozásom. Művész voit abban, hogy el ne felejtesse a Quamero öreg szerelmeseivel a napsütötte régi koncerteket^ Ha ilyen ritka emberi vonást az env bér felfedez, akkor sietve tovább akar állni és csak aztán veszem észre, hogy mennyi szép. színes, és kacajos dáma kellemecdetl magát a koncert hangárnyékában. No már koncert ide. koncert oda. itt Stációt kel! tartan!. Nyaralásra hangolt női testek ritmikus mozgása és koloritajkak gerlés kacagása: ez az igazi zene! így már értem az esetet. A feltűnő számban szolgálatot teljesítő olasz tenenték erre a zenére éheztek. Mig a puccos dámák az olasz hadfiak őrömére gyülekeztek. A dől koncert valóban látogatott volt Hiénák a afii dhntíbe is be! dtooiárkod • ni werf nagyon fura! habitusok tülekednek az ember szemébe. Női divat? Az nincs. Végkép nincs! Azaz hogy furcsán van! Ahányféle proveniencia. annyiféle a. iurcsaság. Ember legyen, aki ebben a szin-, szabás- és formazürzavarban egységes stílust tudjon felfedezni. Férfidivat — az van. Eltekintve egy pár féríi-kokottól. aki női divatot csinál. Fúrta az oldalamat, hogy mit keres itt az a sok harcos? Tisztek vékony lábszárral, legények töméntelen kakastollal a bóbitájukon. Lehernveges bricsessziiket bőszáíu gatyának nézné akárki Molgunarason. ■ Hisz ez; az a ritka .hely. ahol az 'ősz.szes utódállamok találkát adnak egymásnak anélkül, hogy -egymás haján búcsúznának. Annak idején egy pár délceg tengerész védte a monarchiát. Igaz. hogy nem iól védte! Alighanem ezen okultak az olaszok. A nyaralás se teszi politika nélkül, ha kistbhségi politikus az ember. Már ősapáink oinésztöpor-pótléknak használták. Csakhogy a nagyobb&zavu isztriánerek már Susákon. vagy azon is túl. tülekednek a zaiednica körül. Egy adalék a jugoszláviai pártköri összhanghoz. Akik’ ittragadtak, óvatosan lelkesednek az il duce-ért. Benito nostro! Aztán szaporán szidják az időjárást, hogy miért is kellett a játékkaszinót a szomszédos ' jugoszláv Zamct-be száműzni. amikor itt sokkal alkalmasabb helye volna. A pénz is itt maradna, üzlet is inkább akadna! Cserébe itt maradt az erkölcs. A simrnát már délután kezdik minden valamire való kávéházban: folytatják vacsora után a bárokban és éjfél után tiokadéro és hasonló hangzású erkölcsiavitómübelvckben. Egyedül a szanatóriumok simmimentesek és — üreseit, A pincérrel az udvarias elbánás ajánlatos. Egyenrangú polgártárs. A borravaló szigorúan tilos. Titokban eorombáskodhatsz velük (ha megkívánja, a természeted). mert a borravalót titokban kell adni. Az árakra nincs panasz, amióta az állam szaporán pengette az inflációs liráí. Drága csak a nap. A »déli x szobának öt lka a felpénze, de hétszámra lesheted. mig kisüt. Aki meg nem csal soha: az a bűbájos Quarnero. Ingyen és kedvesen osztja utólérlretetlen bájait Veeh Lajos. TERE-FERE Haarmann hóhérja, Berlinben Haarmann kivégzésével kapcsolatosan vitatkoznak a halálbüntetés létjogosultságáról. Mind a két vélemény híveket talál, a vita élénk és szenvedélyes s a halálbüntetés ellenzői oly hevesen kardoskodnak igazuk mellett, hogy a halálbüntetés híveit akár halálra átélnék. Viszont a halábüntetés meggyőződéses védelmezői Bismarck véleményére hivatkoznak, melyet 1870-ben fejezett ki a diéta egy viharos ülésén, mikor a vas kancellár a halálbüntetést támadó képviselőknek ezt vetette oda: — Önök uraim túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak mind az életnek, mind a halálnak. Most különben két birodalmi hóhér van, Goepler és Kurzer, de mind a kettő oly csekélyke fizetést húz, hogy a hóhérságuk csak affćfe tisztességes mellékfoglalkozás; az első egy mosoda tulajdonosa, a második egy korcsmáros. Groepler rokonszenves, pontos ember, típusa a porosz kishivatalnoknak, ki esküt tett az alkotmányra és a »hivatalos titkot« világért sem áruiné el., nehezen megközelíthető, még körútjainak sein fecseg a kivégzés külsőségeiről. Azon panaszkodik, hogy utóbbi ténykedése oly érdeklődést kavart föl, hogy most levelekkel megrohamozzák, telefonhoz hívják, sőt autogrammot, ajánlásos fényképet is kérnek tőle. — El sem képzelik — inondia a kitűnő hóhér — hány tökfejü alak szeretne velem egy pohár sört inni,, hogy később cldicsekedjék. Vidéki nők hurkákat hoznak föl nekem, mert abban a hiszemben vannak, hogy az, aki a hóhérnak ilyesmit átnyújt, egészséges marad, ösmeretlcnek avatnak be családi perpatvaraikba, tanácsot kérnek tőlem. Naponta harminc-negyven levelet kapok s ha válaszolni akarnék mindegyikre, egy titkár elegendő sem lenne. Nem vidám az életem, jobb szeretek a mosodában dolgozni .. . Egy hóhér, ki a mosodában mossa véres kezét! '* Newgorki kis hírek. Newyorkban tisztogatják a földalatti vasút járatait, melyek az egész várost behálózzák. Nem kis munka ez. Most azonban föltaláltak egy gépet. Ez a tép két villamoskocsiból áll: az első a porfuvó kocsi, mely valóságos vihart támaszt, minden papírdarabot, hulladékot, minden egyes porszemet földob a levegőbe, á második pedig egy porszívó kocsi, mely hatalmas tüdejével magába szippantja a szemetet. Ilyen módon tisztogatnak az amerikaiak a földalattin. Erre az adott alkalmat, hogy utóbb egy úttisztítót a tisztogatás alkalmává! szerencsétlenség ért1 s a társaságnak legendás kártérítést keliett fizetnie. Amerikában az ember élet drága, a gép olcsó. Ugyancsak Newyorkban mulatságos statisztika jelent meg arról mi mindent felejtenek a vasúti kocsiban. Egy esztendőn beiül találtak itt hólapátokat, kótá állványokat, euíomobilkerekeket, porszivógépeket, nadrágokat, kabátokat, mükarókat, müiáöakat, sőt üvegszemeket is. (Akadnak olyan szórakozott emberek, kik szemüket is a vasúti kocsiban felejtik.) 10000 tárgy közül 1200 az esernyő, 300 a zsebóra, 400 a ktücskeién, 300 a kesztyű és 600 a sárcipó. De legfurcsább az a lelet, melyről egy újság számol be. Utóbb egy hétfői takarításnál megleltek egy házassági bizonyítványt, melyet a , férj, nevére állítottak ki az előző vasárnap! Ez a házasság sem érr.et egy hajítófát sem. * Az iga dicséreie. N. Jurga bukaresti egyetemi tanár a Mer eure de Francéban tanulmányt közöl a román népies irodalomról s Slavicirői írván az alábbi kijelentést teszi, melyet itt közlünk, anélkül, hogy politikailag vagy irodalmilag vitába bocsátkoznánk vele. vagy széljegyzetekkel kisérnénk. — Ez az erdélyi költő egy gazdag paraszt faluban született, az idegen uralom alatt. Ennek a körülménynek előnyei is lehetnek. Természetesen nem tagadom, hogy az ilyen helyzetnek sok hátránya is van, de lehet előnye is, még pedig több. Ez erős lelket teremt. Az idegei: uralom alatt fölhalmozódik az az energia, mely a nemzeti kormányzás idején sohasem tartódik meg. Aztán mivel a népoktatás idegen nyelven folyik, nem támadja meg a lélek alapelemeit. Nincs alávetve a nemzeti népoktatás átalakító hatásának: fönn van a népoktatás, idegen nyelven, de á mélyben a népies leiek lakozik, melyhez nem lehet hozzáérni, mert a népoktatás sohasem juthat el abba a mélységbe, ahova elmenekül kétségbeesésében a nemzeti lélek. Az a román, ki a szabad Romániában él, sohasem dicsekedhet a népiéleknek azzal a bensőségével, mint hajdan és ma az iga alatt élő román , . . Ezt írja N. Jorga, bukaresti egyetem: tanár. * A sarkféng. A természettan egyik rejtélye volt mindmáig a sarkfény. Most — úgy látszik —- rájöttek a titkára. L. Vegard, krisztiánia! egyetemi tanár, kísérletet végzett a légkör legfelső rétegeivel, sikerült kimutatnia, miből állanak azok: beigazolta, hogy a nitrogén szilárd állapotban a katód-snga/ak hatása alatt olyan zöldes fényt bocsát ki ma* gából, melynek színképe összeesik a sarkfényével. Különböző magyarázatok, elméletek forogtak eddig a sarkfény színképeiről« de mindegyik egyaránt nehezen volt el-í len őrizhető, mert azok a körülmények, melyek közepette lejátszódik ez a jelenség — 100—700 kilométer magasságban — nem idézhetők elő természettani laboratóriumokban. t Miután a nitrogén nagy súlyú,, elképzelhetetlen volt, hogy až a légkörben ilyen magasságban lehessen. Csak azt tették föl, hogy a légkörben a nitrogén jégkristályok alakjában szerepe!, melyeket viiiamostöltésük tart fönn. Onnes di Leida, a hírneves természettudós — a tudománynak ez a érdekes alakja, ki egész életét a föltétien zéró keresésének szentelte, s azt a zéró alatt 273-ik hőfokot igyekezett megkapni, mely minden anyagot megsemmisít — tulajdon laboratóriumát rendelkezésére bocsátotta a norvég tudósnak s velő együtt hosszas, buzgó kísérletezés után a folyékony hidrogén segítségéve! szilárd halma-állanotban is előállította a nitrogént. Miután pedig ezt a katódsugaraknaic alávetették, a nitrogén ugyan azt a zöldes fényt bocsátotta ki, melyet a sarkfénynél észleltek. ■* A moziszinész bukása. Tom Mix é£ lova, Tony világszerte híres. 6 a mozik coTcboya. Az amerikai mozicsillag Töm Mm. ur, lovával együtt Európába rár.dnií, hogy ünnepeltesse magát. Southamptonban diadalmasan szállt partra', természetesen lovon egy' számára készített Iri-dón, abban az öltözékben, melyben szert tett dicsőségére: selyemingén csikós bársonyzekét viselt, nagy mexikói fehér kalapot, hímzett csizmát, ragyogó nagy sarkantyút, övén pedig egy nagy gyómánt-tüt. Csősről hullott rá az elismerés, különösen az első napokban. A Southampton! alpolgármester személyesen szállt a hajóba, hogy' üdvözölje őt. Londonban azonban az emberek nem nagyon ér-' deklődtek iránta. Meglátogatta ugyan a főpolgármestert, mozisok követték állandóan. hogy minden ftiozduiatit fölvegyék és megörökítsék az utókornak, de egy hét múltán már csak pár uceagyerek kö\reíte. Az impresszáriója elégedetlenkedett. Szállodája előtt, melyben lakott, csak tiz-tizér.üí bámész semmittevő álldogált. — Tom Mix még nem jön ki - mond-1 ta az impresszárió — nincsenek elegen. Végül be kellett érnie ezzel a kevés bámulóval. Tom Mix és Tony végig sétált a Hyde-parkban. Itt sem volt sikere,. Az a tömeg, mely évekkel ezelőtt majd szét tépte Mary Pickfordot és diadaiujjongással fogadta Charlie Chaplint, ki szegényen távozott el hazájából és mint dollárkirály tért vissza, utána se fordult. Tom Mix, aki a filmen a fényképezés szemfényvesztése folytán lovával leugrik a szakadékba, hogy megmentse a szerelmes leányt, regényes alak és hős, de a valóságban csak olyan lovas, mint a többi. Egy londoni rendőr meg is állította őt, mikor, Tonyval végigvágtatott a körúton s fölirta — kihágás miatt. Erre aztán , összepakolt, otthagyta Londont. Moziszinészek maradjatok u vásznon, ne lovagoljatok a valóságba! * ,4 kísértet, ki bariton hangon énekel. London ismét a splritizmus lázában ég, ismét akadnak híres média-' mok, kik csodákat müveinek. Ezeknek a dicsősége pedig addig fart, mint a töbieké: amíg le nem leplezik őket. Egyelőre azonban a kővetkező tényeket közíik: 1. Azt a médiumot, akiről pár hónappal ezeiőtt annyit írtak az újságok és aki áliitólag meggyógyított több beteget, maga a bardfordi püspök hívta meg. hogy uj csodákat műveljen templomában. 2. Egy négy spiritisztából áHó társaság, melye: London leghíresebb ügyvéd -T
