Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-10 / 125. szám

1925. május 10, 8ACSMEGYEI NAPLÓ 5. öTcla!. TINTA ace Kabátom a kedves öregem Hóförgeteg íutt az .uecán, a iái fe­hér haragja rázta ablaktábláimat, azon a sötét reggelen, rhikor kihívtak a konyhába. Az öreg ült a széken, a nyolcvan éves szolga. Fehér az is, mint a tél. Fogatlan szájával elmotyogta szegény, hogy egy kabátra lenne szüksége, áldjon meg az a jó Isten, keressek valami viseltes holmit, minél rosz­­szabb, annál jobb. Mutatta, hogy vékonyka lebernyege alatt csak nadrág van, meg mellény. Kitárta ingét is, bizonyos hatásva­dászó célzattá!. Az ing redőí közül előrémletí sovány, szőrös melle, mint egy hulláé. Nem volt szélhámos, nem. Bementem a szobába, keresgéltem a szekrényben, tűnődve. Melyik ka­bátomtól váljak meg ? Végül a ko­pott rozsdaszin mellett döntöttem, me­lyet már évek óta kimustráltam, csak otthon használtam munka közben. Őszintén szólva, nem szívesen ad tem oda, mert sok emlék kötött hozzá, ebben Írtam egyik könyvemet, melyet leginkább szeretek, de üsse kő, gondoltam. Az öreg {ölpróbálta, húzogatta elől­­bátul, rendkívül meg volt elégedve Csodálkozott, milyen jó! áll, akárcsak rászabták volna. Bizony, az emberek majdnem egyformák. Olyan hosszú kásák. Mindezt hamar elfelejtettem, Utá­lom a jótékonyságot, aljas kielégülés­nek tekintem, hogy ezer korona ala­mizsnáért pont ezer korona jóérzést vásárol magának az adományozó. Nem szívesen emlékezem az ilyes­mire. De hogy kitavaszodott s cgyeleg­­tem a városban, megpillantottam a kabátot. Ment-ment az uccán, úgy ment, mintha én mennék benne, iz­galom fogott el. Utána osontam. Az öreg módosán viselte, kikefélte, megvarrogatta laza gombjait, rá se lehetett ősmerni. Csak az ujján nem tudta eltüntetni a régi festést. Bevallom, kísértés incselkedett ve. lem, hogy orvul megsimcgassam a rozsdaszin szövetet, újra gyönyörköd­jek kedves érdességében, mint mikor néha ráhajtottam fejem. De nem mertem. Otthon pedig valami halvány szá­nalom gerjedt bennem. Sajnáltam a kabátot. Úgy sajnáltam, mint az apák gyermekeiket, kiket homályos szobá­ban korlátolt idegenek nevelnek, megváltoztatva egyéniségüket. Furdalt a lelkiismeret, hogy háládatlan vol­tam iránta. Végre elmúlt éveim ía padtak hozzá, életem egy darabja. Rokonom ez a kabát. Vájjon mi lesz belőle ? Ha jártam-keltem, kerestem. Né­hányszor találkoztam is a kabáttal meg az öreggel. Együtt ballagtak, csöndes egyetértésben, mind'a ketten friss egészségben. Egyszer meg is szólítottam az öreget, paroláztunk s közben egy óvatlan pillanatban meg érintettem a kabátja ujját. Az én ka­bátom, azaz a mi kabátunk ujját. Múltkor fölkeresett. Nem akart semmit, csak tiszteleti látogatást tett, a konyhában, hogy érdeklődjék hogy­­létem iránt. Beszélgettünk erről-arról De én egész idő alatt- nem bírtam levenni szemem a kabátról, rámered­tem, lázasan és szórakozottan, úgy, hogy ő észre is vett valamit, én pe­dig hogy palástoljam- zavaromat, ne­vetve pacskcini kezdtem a vállát — hogy igy-ugy, hogy mint vagyunk öreg — végighuztam kezemet a ka­báton, eleinte félve, aztán bátran és majdnem szemtelenül, a hátán, ele­jén, utjain, nyakán, mindig gyorsab­ban, idegesebben s egyszerre csal: azt láttam, nagy csodálkozásomra, hogy ölelkezem vele, teljes erőmből magamhoz szorítom. És még ma sem tudom, hogy miért tettem ezt, hogy kit szerettem, kit öleltem : a kabáiot-e, vagy az öreget, Az élet furcsa. Kosztolányi Dezső-Apponyit és Andrássyt megfosztják mandátumuktól Megtagadják a képidseíci eskü tétételét Budapestről jelentik: A napirendre kitűzött választójogi törvényjavaslat egyik újítása, hogy a. nemzetgyűlésnek országgyűléssé való' átalakulása után — ami alkalmasint még ebben, az évben megtörténik — a képviselőknek nyiit ülésben esküt kell letenniük. A választó­­jogi javaslatnak az eskü letételére vo­natkozó részét eddig általában úgy fog­ták fel, hogy az főképp a szocialisták pártbeli és nemzetközi tevékenységét akarja megnehezíteni és hogy az eskü letétele ellen elsősorban nekik lesz kifo­gásuk. Annál nagyobb meglepetést kel­tett, hogy Apponyl Albert és Andrássy Gyula jelentették ki elsőknek, hogy az esküt nem fogják letenni. A javaslat szerint az esküt megtaga­dó képviselő megbízása megszűnik és az ilyen egyént a bizottsági határozat meghozatalát követő öt éven át nem le­het országgyűlési képviselővé válasz­tani. Andrássy errevonatkozólag kije­lentette, hogy valószínűnek tartja, hogy úgy őt, mint Apponyit megfosztják majd mandátumuktól, ha a javaslat tör­vényerőre emelkedik. Arról, hogy miéri nem. akarják letenni a képviselői esküt, sem Apponyi, sem Andrássy nem nyi­latkozott. Valószínű, hogy Apponyit és Andrássyt legitimista szempontok aka­dályozzák a képviselői eskü letevésé­ben. fia igy van, akkor számítani kell arra, hogy még igen sok tagja van a nemzetgyűlésnek, akik számára ugyan­az az akadály fennáll, amely Apponyi és Andrássy elhatározásában érvénye­sül. Agyonlőttek egy macedón főikelőt a bécsi Burg-szinházban Gyilkosság a páholyban — Á tettes egy macedón honleány Politikai bosszú, vagy szerelmi dráma? Egy halott, két suSyos sebesült szonyt szombat reggel újból kihallgatta. A merénylő a kihallgatáson nyugodtan viselkedett és elmondotta, hogy január­ban érkezett Becsbe Macedóniából az­zal ti feltett szándékkal, hogy Arnauto­­vics-Panica-t eltesz! láb alól. A merény­let politikai bosszú volt. mert Paniea — aki macedón fölkelő volt — renegát leit, elárulta hazáját, először bolgár szolgálatba lépett, aztán jugoszláv rend­őrügynök lett belőle. Maticia Kurar.ciu­­niu bevallotta, hogy nagyobb társaságot hozott össze a színházban, ahol a pá­holyban szándékosan Paniea háta mö­götti széken helyezkedett el. hogy al­kalmas pillanatban a merényletet elkö­vethesse. Az áldozat, P esnie a Tódor — mint beogradi munkatársunk jelenti -r ma­cedón fölkelő-vezér, aki csapata élén éles harcot folytatott a Protögerov­­szervezet ellen. Paniea vojvoda a szin­tén meggyilkolt Aleko pasának volt a jobbkeze. Élénk kapcsolatot tartott fönn a jugoszláviai bolgár emigrációval is, amelynek körében nagy részvétet keltett meggyilkolása. Hasonló nevű nagybáty­ja két évtized előtt Macedóniában a forradalmi mozgalom etr'vf V ve? fate. Sarasov Borist lelőtte. Bécsből jelentik: A bécsi macedón ko­lónia tagja: véres merényletet rendez­tek a Burgszinház legutóbbi előadásán. Peer Gynt ötödik felvonásában, amikor a felkorbácsolt hullámokon a vihartól hányt-vetett hajó összetörik, egyik eme­leti páholyban hat revolverlövés dördült el. Éppen roppant hagy volt a színpadi lárma, a szél tombolt, a hajó darabokra roncsoiódott, a tenger morajlott s a színház egész szcenikai apparátusa mű­ködésben volt. Ugyanakkor, amikor Peer Gynt a színpadon ezt kiáltotta: »Segítség! Segítség!« a páholyból is se­­gélykiáltások hallatszottak.- A színészek azonnal abbahagyták a játékot, a kö­zönség azonban a nagy lármában azt hitte, hogy ez a zaj szintén az előadás­hoz tartozik s csak azok vették észre a lövéseket, akik közelebb ültek a páholy­hoz. A következő pillanatban íeigyultak a nézőtér lámpái. A közönség soraiban erre irtózatos pánik tört ki. mindenki felugrott a helyéről s a‘kijárat felé tó­dult. Mindenkinek az volt a gondolata, hogy a szófiai katasztrófa ismétlődik meg a bécsi Burgszinhdzban s ezért óriási kavarodás támadt. Az ügyeletes rendörtisztviselő és az ügyeletes orvos azonnal a harmadik emeleti páholyba siettek, hol a lövések eldördültek. A páholyban egy haldoklót és két súlyosan sebesültet találtak, akik előtt egy elegáns fiatal hölgy állott, ke­zében még füstölgő revolverrel. Az első kérdésre azonnal nagy. nyugalommal igy válaszolt: — Én követtem cl a tettet! Élőre megfontoltam, ami cselekedtem! Azonnal letartóztatták. A merénylő hölgy macedóniai és Karanciunlu Mon­dának hívják, 1809 május 16-án szüle­tett Krusevóbari. , Bekísérték a rendőr­ségre, ahol tolmácsot kerítettek elő, aki­nek segítségével azután már körülmé­nyesebben ki lehetett hallgatni. Elmond­ta, hogy a Mauser-pisztolynak mind a hat lövését leadta. Bevallotta, hogy az zal a szándékkal, ment már a Burgszin­­házba, hogy két férfi kísérőiét megöli "azért, mert rossz macedóniaiak voltak, akik otthon hazájukban két jó macedó­niai férfit meggyilkoltak. A férfit, akit a merénylő nő agyonlőtt, útlevele szerint Dimitriev Arnautovicsnak hívták, nejjy­­venhatéves, állítólagos kereskedő volt. A súlyosan sebesültek közű! az egyik Jane Bogatinov, a másik pedig Arnauto­­vics felesége. Miután a színházban maradt közön­ség megnyugodott, körülbelül tiz perc­cel a merénylet elkövetése után foly­tatták az előadást. Még ■ az éj folyamán nagy felkészültséggé! indult meg a nyo­mozás a merénylő nő' és az áldozatok lakásának átkutatására, hogy a borzal­mas esetet összes részleteivel együtt felderítsék. Különösén rejtélyessé teszi a dolgot az a körülmény, hogy az ösz­­szes szemtanuk állítása szerint a pá­holyban eredetileg nem négyen, hanem hatan tartózkodtak, Megállapították, hogy a merénylő nő. a negyedik felvo­nás után a társaságában volt két másik embert kiküldötte a harmadik emeleti páholyba, ahol ugyancsak bolgárok ül­tek. Azt is megállapították, hogy ez a két személy felöltőjét a merénylő nővel egyszerre adta be a ruhatárban. Egyéb­ként nyomtalanul eltűntek. Egész bizo­nyos, hogy olyan merényletről van szó, amelyet már régóta terveztek és előké­szítettek. Az éjszakai nyomozás folyamán meg­állapítást nyert, .hogy a meggyilkolt macedón útlevele hamis volt és nem Di­mitriev Arnautovicsnak hívták, hanem Todor Pajtica-nak. A sebesült asszony nem felesége az áldozatnak, hanem a barátnője és Jckatérina Miliva a neve. A másik sebesült, Jane Bogatinov hu­szonhét esztendős, egyetemi hallgató. Állapota reménytelen: A rendőrség va­lószínűnek tartja, •hp.gyaz ügyben sze­replő valamennyi macedón hamis nevet használ Megmotezásuk alkalmával po­litikai iratokat és fegyvereket találtak náluk. A rendőrség, .ennek ellenére is le­hetségesnek tartja, hogy nem politikai merénylet, hanem szerelmi* dráma tör­tént. A rendőrség Mancia Karanciuniu asz-SokoI-iinD$p$ég. Becskerekes A király részt ve se ai ün aepáégekea Becskerekről jelentik: A beeskereki Sokol junlus 7-ikén és 8-ikán tartja meg zászlóavatási ünnepségéi, amely alka­lommal nyitják meg a mos: 'épült Soko­­liánumot is. Az ünnepség előkészületei nagyban folynak és a versenyjátékokon előreláthatólag ötezer szokolistp fog résztvenii: a bánáti, bácskai és beogradi Sokol-egyesületck részéről. Az ünnepség rendezői meghívták a Sokol-napra Álekszandcr királyt is, akit a zászlóapa: tisztségre kértek tel. A ka­binetiroda már értesítette is a becskere­­ki' Sokol-egyesület vezetőségét, hogy a király részt fog venni az ünnepségeken. Az ünnepség egyházi funkcióinak'elvég­zésére a karioveii patriarchát hívták meg, aki szintén elfogadta a meghívást. A Sokoi-ünncpség alkalmával szobor­kiállítás is lesz Becskereken, amelyen a legjobb vajdasági szobrászok fognak ki­állítani. A kereskedelmi és iparkamara, pedig a bánáti ipar termékeiből rendez kiállítást az ünnepség két napján. A pesterzsébeti árvíz A vihar házakat döntött össze Budapestről jelentik: Budapest kör­nyékén a szombatra virradó éjjelen újabb felhőszakadás volt, amely Pest­erzsébetet, —-1 amely már a pénteki fel­hőszakadástól is sokat szenvedett — teljesen viz alá borította, azonkívül Kispesten és Csepelen is nagy károkat okozott. A viz az uccukon csaknem íé! méter magasságban áll, a pincelakáso­kat elöntötte, több vályogház összeom­lott, sok helyen csak a legnagyobb ne­hézségekkel lehetett kimenteni a kiön­tött lakókat. A nagy áradás miatt a mentési mun­kálatok lassan íoivnak és emiatt több helyen kritikus helyzet állott elő. Az egyik ház pincelakásában, amelyet vas­­ajtó védett, az ajtót benyomva beha­tolt a viz. A lakásban Kiss József ga~ bonamunkás felesége tartózkodott kis­gyermekével. Rövidesen oly magasra emelkedett a viz a szobában, hogy a bentlakókat elmerül és veszélye fenye­gette. A bútorok már úsztak, amikor segítség érkezett és a benrekedt család megmenekülhetett. A szennyes ár ek­kor rrrár másfél méter magasságban ál­lott a szobában. Hasonló esetek merül­tek fel máshol is, komolyabb szeren­csétlenség azonban nem történt. Az uc­­cákoir sokáig szünetelt a forgalom a nagy víz miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents