Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-31 / 146. szám
1925 május 31 BACSMEGYEI NAPLÖ 3! oldal, Kisebbségi Élet 0 a® A lengyelországi németek országos kongresszust tartottak Kattowitzben. A kongresszus főszónoka Naumann képviselő volt, aki a lengyelországi német kisebbség helyzetét ismertette. — Az erőnk tudata — mondotta — és a világ németjeinek szolidaritása legyen az eszme, ami vezessen bennünket. Németországban a lakosság öt százaléka volt mindössze a kisebbség és mégis nagy területeket és sok millió németet kellett elvesztenie. Az uj államokban ezzel szemben harminc és még több százaléknyi kisebbségi nép el. A kisebbségek kulturális önrendelkezési joga, iskoláinak szabad kormányzása ma is nyílt kérdések. A megoldás azonban jön, mert jönnie kell, úgy itt, mint mindenütt. Észtország megadta kisebbségeinek a teljes kulturális autonómiát. Lettország; ugyanezen az utón van. Lengyelország sem fog tehát a gondolat elől elzárkózhatni, ha egy ideig még meg is fogja kísérelni, hogy erőszakkal zárja ki őket a polgárjogokból. * A baláxsfalvi román metropolita, Sucht a magánoktatásról szóló törvényjavaslatról hosszabb nyilatkozatot adott egy kolozsvári lapnak. Arra a kérdésre, hogy van-e tudomása, hogy a kisebbsé gi felekezetek együttműködésre akarják felkérni a két román egyházat, a metropolita kijelentette, hogy erről nincs tudomása. »Nem lehetne azonban semmiesetre sem megengedni, — folytatta nyilatkozatát Suciu — hogy az államegyházak együtt haladjanak ebben a kérdésben a kisebbségekkel, mert a helyzet rájuk nézve egészen más. A magánoktatási törvény a román tannyelv és az állami ellenőrzés bevezetésével a felekezeti is kólákban miben sem károsítja a román iskolákat. Ennek következtében a román egyházak nem tiltakozhatnak olyan erővel a javaslat ellen, mint a, kisebbségi! egyházak, amelyek iskoláikban megakarják tartani a magyar nyelvet ¥ Szlovenszkó lutheránus lelkészei — írja a pozsonyi »Grenzbote« — Trencsénben tartott gyűlésükön elhatározták, hogy a politikai tevékenység terére lépnek s a szlovenszkói autonom pártok számát eggyel szaporítják. A határozat közfelfogás szerint összefügg a lutheránus leikészi kar napilap alapítási tervével. A párt programja egyelőre még ismeretlen, valószínűnek tartják azonban, hogy a közeledő országos választásokon már sorompóba is fog lépni. Tekintettel arra, hogy a szlovenszkói lutheránusok a három nemzet — magyar, szlovén, német — között oszlanak meg, a pártalapitás terve érdekes kisebbségi kísérletnek mutatkozik. Az elszászi németek is egyre bátrabban nyúlnak a kisebbségi harc fegyvereihez. Érdekes jele ennek az a hetilap, amelynek első száma most május 9-én jelent meg. A folyóirat cime: A jövő, alcíme pedig: független hetilap az elszászlotharingiai lakosság népi jogainak és otthonának védelmére. Különösen érdekessé teszi ezt a lapindulást a helye: Zabern, amely emlékezetbe idéz a hires affért: a porosz garnizon súlyos konfliktusát 1913-ban az elszászi lakossággal. Ez az eset akkor azt mutatta, hogy Zabern lakossága különösképen telítve van francia szimpátiákkal. Ma pedig ugyanebben a városkában indul meg az önvédelem harcos orgánuma, melynek első számában ilyeneket olvasunk: Kulturális, politikai és gazdasági téren ma korlátozottaknak érezzük magunkat A vak, stréberséggé fajult buzgalom, mely a francia köztársaságban mindent egyenlővé akarna tenni, nemzedékekkel vet vissza bennünket fejlődésünkben. A mi sajátosságainkat, ősi kultúráinkat éles támadásokkal üldözik. Évtizedet emelkedés után visszaesünk egy elavult, kicsinyes közigazgatási •endszerbe. Szabadságaink egymás után vesznek el. Nyelvünket elnyomják az iskolában, a közigazgatásban és a -bíróságok előtt: alig tűrik meg már nyilvános társadalmi életünkben, melyben nyolcszáz esztendő után uralkodó volt. Tartományunk hivatalaiban a »belfranciák« mindenütt megelőzik fiainkat: a hivatalok telve vannak emberekkel, kik épen oly kevéssé értenek meg minket, mint mi őket. A rendőrség és csendőrség létszáma ma sokszorosan nagyobb és súlyos adóterheket jelent a számunkra. Gazdasági fejlődésünk útjában magas korlátok állanak, mint a régenmult középkori időkbe. Anyagi és szellemi Ínséget szenvedünk ...« A jővátételi bizottság megállapította Németország mulasztásait nagyhatalmak együttes jegyzéket nyújtanak át Berlinben Londonból jelentik: A jóvátételi bizottság szombati ülésén egyhangulag elfogadta a nagykövetek tanácsának azt a megállapítását, hogy Németország híven teljesítette a jóvátételek tekintetében a Dawestervezetben megállapított kötelezettségeit. Ezzel szemben a jóvátételi bizottság is megállapítja, hogy Németország a versaillesi békeszerződés leszerelési határozatainak végrehajtása szempontjából mulasztásokat követett el. Az antanthatalmak, Anglia, Franciaország, Olaszország, Belgium és Japán berlini nagykövetei kormányaik utasításához képest a legközelebbi napokban együttesen azonos szövegű jegyzéket fognak átnyújtani Stresemann külügyminiszternek. A jegyzékben az antanthatalmak megállapítják, hogy Németország mulasztást követett el a leszerelés végrehajtása körül és ezért nem részesülhet a versaillesi békeszerződésben megállapított ama kedvezményben, hogy a kölni hídfőt a szerződés ratifikálása után öt évvel ki kell üríteni, amely határidő ez év januárjában már lejárt. IA. kölni zónát az antanthatalmak továbbra is megszállva tartják mindaddig, míg Németország a leszerelést a versaillesi békeszerződés értelmében végre nem hajtja, erre vonatkozóan azonban a jegyzék külön határidőt nem állapit meg. A nagyhatalmak jegyzéke megállapítja, hogy Németország mindeddig eleget tett a Dawes-,szerző des határozatainak. A jegyzék a leszerelés elmulasztására vonatkozó szakaszában megállapítja, hogy Németország újból megteremtette a nagyvezérkart, a véderőcsapatok létszáma meghaladja a versaillesi békeszerződésben megengedett létszámot. Németországnak nagy hadianyag-feleslege van, a lőszergyárakat netn alakították át és az állami rendőrség katojnai kiképzésben részesül. A demars függeléke részletesen felsorolja mindazokat a mulasztásokat, amelyeket a leszerelést ellenőrző szöveíségközi bizottság jelenlétében, Walsh tábornok megállapított. A szövetséges hatalmak szigorú állásfoglalása, amely teljesen magáévá tette . a francia javaslatot, nagy kedvetlenséget idézett elő Berlinben. Diplomáciai körökben mindamelljptt az az optimista fíelfogás alakult ki, hogy Németország három hónapon belül elérheti a kölni zóna kiürítését, ha pótolja mindazokat a mulasztásokat, amelyeket i jegyzék felemlít. Két repülőgép indult el Amundsen felkutatására Amundsen! a jövő szerdára várja haza családja A sarkvidéken rosszra fordult az idő Oslóból jelentik: A norvég léghajózási egyesület elfogadta Jakobson norvég hadügyminiszter felhívását és két repülőgépet küldött egy tengeri hajóval a Spitzbergákra, hogy ott Amundsen után kutasson. A norvég léghajózási egyesület hatalmas tevékenységet fejtett ki, amíg Amundsen expediciója megvalósulhatott és most is nagyszabású előkészületeket tett az eltűnt sarkutazó felkeresésére. Forgen repülőhadnagy és: Broon tengerészhadnagy vezetik a repülőgépet. A segítő expedíció előreláthatólag Amundsen startolásától számított 14 nap múlva indulhat el. Ezzel egyidejűleg táviratot küldött a léghajózási egyesület az .amerikai Mac Milner sarkutazónak, akinek expediciója junius 15-én indul el. Az egyesület arra kérte, hogy a sarkvidéknek Kanada és Grönland közti részét kutassa át a Kolumbia-fokíg. A norvég kormány minisztertanácsot tartott, amelyen az Amundsen után kiküldendő segédexpedició célszerűségéről tárgyalt. A Petit Párisién-nek a Fram fedélzetén időző külön tudósítója szikratáviratot intézett lapjához, a melyben jelenti, hogy az időjárás hirtelen rosszra fordult. Az eget sü;rü sötét felhők fedik és állandóan havazik. A két kisérőhajó Amundsen utasításainak megfelelően elhagyta hogy az úszó jég határán felderítő utat végezzen és kutasson az esetleges visszatérő repülők után. A hajókon most is meg vannak győződve arról, hogy Amundsennek sikerült a sarkot elérnie és kutatásokat végez s ezért marad oly sokáig. Amundsen Roald fivére, Amundsen Gusztáv egy intervjuban kijelentette, hogy kiábrándította volna, ha Amundsen azonnal visszatért volna az északi- sark elérése után. Számítása szerint Amundsen körülbelül egy fél szélességi fokra szállott le a sarktól, vagyis hét és fél földrajzi mértföldnyire céljától. Ez három napi utat jelent, a visszatérés ugyanannyi időt igényel, tehát a pihenésre, mérésekre és a repülésre fordított időt is tekintetbe véve, aligha térhet vissza tiz napnál hamarább. Ilyen körülmények között Amundsen Gusztávnak az a véleménye, hogy a jövő hét szerdája előtt egyáltalában nem lehet véleményt formálni az expedíció sikeréről vagy esetleges balsorsáról. Az Aluskán át való visszatérést Amundsen Gusztáv teljesen lehetetlennek tartja. Szombaton délben' a Tram fedélzetéről a következő szikratávíró-jelentést küldték: A ködös idő szombatra ismét kitisztult. Meteorológiai jelentések szerint kétségtelen, hogy a sarki területek felett a legközelebbi két állomáshelyét és észak felé indult, napon is derült lesz az időjárás. r „Átcsoportosították“ a francia hadsereget Marokkóban Abd el Krim újabb előrsíörése Parisból jelentik: Fezből érkezett jelentések szerint a francia főparancsnokság újabb „átcsoportosítást“ akar végrehajtani. Ismét feladnának egy csomó őrállást és visszavonják a legénységet, hogy ezáltal lehetséges legyen a csapatok egy részének, amely több hónap óta állandóan a tüzvonalban Ivóit, némi nyugalmat juttatni. Rabati jelentések szerint kát helyen sikerült AbU el Krim csapatainak a francia csapatokat megkerülniük és elörenyomalniok. A Sker közeiében folyó csatározások igen hevesekké váltak, anélkül azonban, hogy Abd el Krim támadásai eredménnyel jártak volna. A Rabatban kiadott hivatalos közlemény ezeket mondja: Franc'a-Marokkó nyugati részében a helyzet nyugodt. A dzsebala törzsbelieknek május 25-én Bibane mellett szenvedett vesztesége ezer halottra és sebesültre tehető. Az ellenség erősítéseket küldött a Bibane hegységbe. Az ottani francia őrsöket ismételten megtámadták, a támadást azonban könnyen visszaverték Anélkül, hogy a franciák veszteséget szenvedtek volna. A középső frontszakaszon a helyzet változatlan. A francia kamara hadü yi bizottsága áliástfpglalt a szocialisták javas'ata mellett, hogy parlamenti ellenőrző-bizottságot keli Marokkóba küldeni. A bizottság azonban hadműveletekbe nem avatkozhatik bele. Megállapodás esetén a bizottság tagjai repülőgépen utaznak Marokkóba. A gráci frontharcosok to'jes fegyverzetben akarnak í.écsea átvonulni Hcrogkereai.tes és szocialista hadállások az uccán — A uémst diákság, békéltetőén lép tel Becsből- jelentik: A nyugalom még mindig nem állt helyre Bécsben. A pénteki diákzavargások után a szocialista diákokhoz nagyszámú munkás is csatlakozott és ezeknek a segitségévet a szocialisták be akartak nyomulni a Menzára, a horogkeresztesek azonban ebben meg: k id lyozták őket. A nagyobb szabású összeütközést a rendőrség akadályozta meg közbelépésével, amely mindig a templom felé szorította a csoportokat. Tizenkét embert tartóztattak le. • A bécsi egyetemek 5500 főből állá úgynevezett német diáksága, akik között nemcsak német diákok, hanem semleges csoportok is vannak és akiknek soraiban kevés a horogkeresztes, az össze3 főiskolákon felhívást ragasztott ki, amelyben felszó, Hja társait, hogy tartózkodjanak a verekedésektől és tüntetésektől. A kancellár magához kérette a diákság képviselőit és a leghatározottabban felszólította őket, hogy őrködjenek az egyetemei: rendje fölött, akadályozzák meg a rendzavarásokat. A német diákok a kancellár előtt kijelentették, hogy a felszólításnak eleget fognak tenni. A nyugalom, úgy látszik, nem akar helyreállni. A bécsi rendőrség ugyanis értesítést kapott, hogy a gráci frontharcosok régi egyenruhájukban Becsen át akarnak pünkösdi kirándulásukon keresztülmasirozni. A gráci frontharcosok uniformisban, teljes fegyverzettel akarnak átvonulni Becsen. A bécsi rendőrség ezzel szemben érvényt fog szerezni a bécsi polgármester idevonatkozó rendelkezésének és a gráci frontharcosokat megérkezésük után vizsgálat alá veszik, a náluk lévő fegyvereket elkobozzák és a Becs városán át való vonulásukat meg fogják akadályozni. A bécsi frontharcosok is bejelentették a rendőrségen, hogy szombat délután zárt sorokban a nyugati pályaudvarhoz vonulnak, hogy onnan Münchenbe utazzanak, a rendőrség azonban ezt a le vonulást megtilto'ta és igy a frontharcosok egyenként voltak kénytelenek kivonulni a pályaudvarra.
