Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-31 / 146. szám
2. oldal. BACSMEGYEi NAPLÓ 1925. május 31. jelölték Marinkovics Voját, Kamanudi Kosztat, Setyerov Szlávkót és Radoszavl/evics Milost. Lemondanak a rendbontással vádolt parlamenti titkárok A nemzetgyűlés pénteki ülésén, mint jelentettük, Moszkovljevics földmüvespárti képviselő pa naszt emelt amiatt, hogy a parlament alelnölcei nem vezetik kellő eréllyel az üléseket és ezálta lehetővé teszik, hogy a többség terrorizálja ez ellenzéki szónokokat. A parlament titkárait pedig: Moszkovljevics azzal védő to, hogy maguk is tevékeny részt vesznek a rendzavarásokban. Trif tcovics Márfeó elnök kijelentette erre, hogy ez elnökség szolidárisán felelős az ülések vezetéséért, egyúttal sajnálkozásának adott kifejezési, ha a tisztikar egyes tagjai valóban resztvettek volna a rendzavarásban. Az elnöknek ez a válasza nem a iegjo'ob hatást keltette a parlament titkárainál, akik nyíltan elégedetlenkednek emiatt, hogy oz elnök nem vette őket kellőképen védelmébe Moszkovljevics vádjával szemben. Kobaszica Sztjepán és Popovics Torna titkárok ezzel kapcsolatban hir szerint arra készü nek, hogy elégedetlenségük jeléül mindaketten benyújtják lemondásukat o parlamentben viselt tisztségükről. A királyi pár Topolán Beogradbó! jelentik : Alekszander király és Mariora királyné szombaton dilelőtt tíz órakor elutaztak a szerbiai Topóiéra. Őfelségéik néhány napot fognak Topolán tölteni és a jövő héten Bledb^ u'aznnk hosszabb nyári üdülésre. Á részvénytársasági mérlegek felértékelése Ankét a kereskedelmi minisztériumban — A minisztériumok képviselői az aranyériékü mérleg ellen — A kormány két és félszeres, az ipari érdekeltség tízszeres felértékelés mellett van A kereskedelmi minisztériumban a részvénytársasági mérlegek felértékelése ügyében nagyíontosságu megbeszélések voltak, amelyeken a kereskedelmi miniszter megbízásából dr. Radoszavljevies osztályfőnök elnökölt és azon résztvettek: Sztojanovks József, az állami egyenes adók vezérigazgatója,dr.Sedeljkovics Milán, a postatakarékpénztár vezérigazgatója, dr. Windisev. a szlovéniai gyáriparosok szövetségének főtitkára, dr. Brezigar, a szövetségnek titkára, dr. Pless, a ljubljanai kereskedelmi kamara titkára, dr. Gregorícs. a gyáriparosok országos szövetségének beogradi főtitkára, dr. Koszics Mirkó egyetemi tanár, a noviszadi kereskedelmi és iparkamara főtitkára, dr. Pavlovícs, vajdasági bankok szövetségének főtitkára, dr. Jelavics, a szarajevói és Sirovaika, az oszijelci kereskedelmi kamara főtitkárai és mások. Az értekezlet célja annak az elvi kérdésnek eldöntése volt, hogy a részvény társasagok mérlegei felértékeltessenek-( vagy sem? A kereskedelmi minisztérium 1919-ben rendeletét adott ki, amely a részvény társaságokat eltiltja a mérlegek felértékelésétől és így a részvénytőkék — ha koronáról dinárra írattak át — nem fejezik ki a mai helyzetnek megfelelő vaió értéket. Egyedül Szlovéniában és Dalmácia ban, ahol az osztrák törvények a mértékadók, vitték keresztül az osztrák törvények rendelkezéseinek megfelelő felértékelést. A kereskedelmi minisztérium is belátta a felértékelés szükségességét. A pénzügyminisztérium až adózás szempontjából ellene van az erős ' felértékelésnek, mert minél kisebb értékekkel szerepelnek a mérlegben a vagyontételck, annál tagyobb jövedelmezőség mutatható ki Az idealista Irta: Szegedi István Szvoboda vezérigazgató ur felől az utóbi időben nagyon megváltozott az előkelő kartársak véleménye. Kétségtelenül, ma is kiváló tulajdonságokkal felruházott férfiúnak tartották, de ha beszéltek róla — és Szvoboda sokkalta tekintélyesebb valaki volt. semhogy sokat ne beszéltek volna felőle, — az arcokra nem ült ki már az a feltétlen tisztelet és korlátlan elismerés, mint a korábbi esztendőkben. Végül is, a vezérek doyenje, a kegyelmes ur, kényelmes klubiöteljében hátradőlve, legbizalmasabb körben kimondta azt a szót, amely hosszabb idő óta ott kerengett Szvoboda feje körül, nagyon alkalmasan arra, hogy megtépázza nehéz munkával szerzett vezérigazgatói nimbuszát. — Hiába, —szólt a kegyelmes a végtelen szomorúság kifejezésével arcán, — ki kell mondanom, ami már régen nyom ia a szivemet. Szvoboda. a mi kedves Szvobodánk, nem a régi többé. Azt keli hinnem, hogy ez az ember idealista. A kiváló vezérek valamennyien egyet éreztek Szvoboda elbírálásánál, csak épen nevet nem tudtak adni a lappangó kifogásnak. Ahogy a döntő szót a kegyelmes ur kimondta, megkönnyebülten ujjongott fel a néhány szigorúan bizalmas vezéri kebel. Ezzel a Szvoboda-ügy döntő fázisa el volt intézve. Az Általános Különleges Alkalmi Takarékpénztár R.-T., a Szvoboda bankja, amelyik nagyon kemény dió volt mindadig, megpuhult, háttérbe szorult. Azt most már meg lehetett kerülni, annak elébe lehetett vágni, le lehetett gázolni. Egy bank, amelyiknek vezérigazgatója egy idealista! Hisz az nem komoly intézet, annak ugyan a jövőben sok szava nem lehet a piacon. A vezérek lassan, óvatosan elszéled-és annál nagyobbak az adók. A felértékelést különösen négy szempontból kívánja az ipari érdekeltség. 1. A hitelképesség miatt. A külföld a vagyont kizárólag a mérlegből állapítja meg és minél kisebb számokkal szerepelnek a vagyontételek a mérlegben, annál kisebb a cég hitelképessége is. 2. A berendezést és gépeket az ipar a jelenlegi mérlegértékelés mellett nem írhatja !e. 3. Az osztalékpolitika nem vihető helyesen és igazságosan keresztül. 4. A részvények tőzsdei és forgalmi árfolyamára döntő befolyással bir a részvénytőke felértékelése. Mennél nagyobb a vagyon, annál magasabb értékű a részvény árfolyama. Mind a négy felsorolt szempont a részvénytőkének igazságos felértékelését kívánja. Az értekezlet — kivétel nélkül — a felértékelés szükségességét állapította meg, csak a felértékelés mértéke tekintetében van eltérés. Az értekezlet egyhangúlag a felértékelés mellett foglalt állást, de általános elvül kimondotta, hogy azok az iparágak vigyék keresztül a valorizálást, amelyek azt magukra nézve előnyősnek tart fák. A pénzügyminisztérium képviselője a mellett érvelt, hogyha az ingatlanokat 15—18-szorosra — ez felel meg a tényleges árviszonyoknak — értékelik fel, a hozadék oly jelentéktelen százaléknak ^fe^el meg, hogy a kincstár adóbevételei r. jfTJ meg fognak csappanni. De mád szempontok is befolyásolták a minisztérium képviselőit.' hogy a felértékelés csak szűk határok közt történjen meg. A felértékelésnél természetesen csak a háboruelőtti ipar jöhet figyelembe, fidboruelötti ipar pedig uralkodórészben a Száván innen van és ha a mérlegek az egész országban aranyértékekre emeltetnének, a Száván innen iulnagy töke volna képviselve és így a külföldi töke, — magátói értetődöleg — ideözöntene. Ezzel szemben a kormány az általános níveüálás elvét vallja és így ellene ^an az aranyértékre való emelésnek és az értekezleten megjelent képviselőik a két és félszeresre való felértékelést kívánják, mig az ipar képviselői legalább a tízszeresre való felértekelést követelik. Ha a kormány álláspontja győz, akkor a felértékelés csak egy ötöd aranyértékre történik. Az értekezlet szerint az 1916 január 1-e előtt megalakult részvénytársaságokat kell hdboruelöttl részvénytársaságoknak tekinteni, míg a felértékelés az tzután alakult társaságokra nem vonatkozik. i Nehézséget okoz annak megállapítása, hogy a felértékelt vagyonból mennyi legyen az alaptőke? Az értekezlet azon a véleményen volt, hogy az alaptőke a felértékelt vagyon háromnegyed részét tegye ki, mig a fenmaradt egy negyed rész, mint s. részvénytársaság valorizációs alapja kezeltessék. Másik nehézség a felértékelt vagyonnak a könyvekben való keresztülviteley A felértékelés folytán előállott értékszaporulatot a pénzügyminisztérium jövedelemnek kívánja tekinteni és eszerint megadóztatni. Az ipar képviselői szerint ez az éríékszaporuiat semmiesetre sem; jövedelem, hanem vagyonszaporulat és így könyvelendő el. Végül is abban történt megállapodás, hogy a felértékelés folytán az eddigi részvények kicseréltetnek magasabb összegű részvényekre és az uj részvények után igen mérsékelt illeték lesz fizetendő. A minisztériumok képviselői kijelentették, hogy a felértékelést és annak mérvét tárgyaló törvény augusztus 25— 26. körül a benyújtandó tizenkettedekrőí szóló törvények keretében kerül a nemzetgyűlés elé. tek a kegyelmes ur mellől. Azután óvatosan, de gyorsan lesiklottak autóikhoz, vágtatva hazasurrantak, hogy megtegyék azokat az intézkedéseket, amelyek az előállott uj gazdasági helyzet- folytán szükségessé váltak. öt perccel a döntő kijelentés után a kegyelmes ur egyedül maradt a karosszékében. Múmia-arcából óvatosan körüljártatta tekintetét az üres szobában. Mikor látta, hogy magára hagyták, jóízűen mosolygott. Ö már huszonnégy órával korábban megtette ezeket az intézkedéseket. * Szvoboda otthon ült a könyvtárszobájában, csöndesen figyelte szivarja finom füstjét. Ez a könyvtárszoba látványosság volt a maga nemében. A meuynyezetig megrakva könyvekkel, csupán az egyik fal jutott a közgazdasági müveknek, három fa! teljes teli szépirodalommal. Az uj és legújabb irók is helyet találtak itten, ezektől tnaga Szvoboda vásárolta meg első kiadmányaikat, még amúgy nyomdaíestékszaguan. közvetlenül a szerzőktől, legendásan bőkezű árakon. Szvoboda a könyvtárszobában ült és egy másik lakásra gondolt, amely nem kevésbbé volt hires, mint a könyvtár. Ez külön kis lakás volt, a nyolcadik kerületben, finom kis palota, egy hires művésznőnek szentelve és ajándékozva. Köztudomású volt azonban, hogy Szvoboda soha a lábát be nem tette ebbe a palotába. Ö ezzel csak a művészet iránti hódolatát akarta kifejezni. A saját palotájának termei teljesdedtele voltak képekkel. Csupa ui kép, első kézből a festőtől vásárolva és egy-egy ilyen vásár után soha művész elégületlenül nem távozott a Szvoboda-palotából. Szobor is akadt jónéhány és a bútorokon és falakon a meder nipannüvészet mindenfajta termékei. Valóban, a kegyelmes urnák volt vala-, mi igaza. Szvoboda, idealista volt, az kétségtelen. Ö maga is ilyesmire gondolhatott, mert olyan könnyű szívvel kergette szivarja füstjét, mintha egy kóbor költő tétlen élete állana mögötte, nem pedig az a velőtkiszivó hajsza, amivel ezt a szörnyű vagyont összekaparta. * Sós ur, azt Általános Különleges Alkalmi Takarékpénztár föpénztárosa harminc éven át mintaképe volt a pontos és megbízható hivatalnokoknak. Ötvenéves korára azonban egy kicsit megbolondult. Mondják, hogy ez a férfiakkal vagy húsz, vagy ötvenéves korukban szokott megtöténni. Mindenesetre az a jobbik eset, húsz éves korban átesni rajta. Amint ezt Sós ur esete is bizonyítja. Húsz éves korában legfeljebb a bélyegkasszába lett volna alkalma belenyúlni és a kedves édesanyja megfelelő pofonok alkalmazása után másnap pótolja a kedves csemetét, mint Sós ur, mélyebb örvények lesik a sikkasztási lehetőségek tengerén. Sós ur nyakig merült egy ilyen örvénybe s a meglepő rovancsolás kétmilliárdnyi hiányt állapított meg. Sós ur egy percig sein tagadott s jelenleg nyáríaievélszerüen tátog Szvobo da vezérigazgató ur előtt. Védekezésének gyupontja, hogy családja visszafizeti az okozott kárt. Sós ur családja igen tekintélyes és gazdag, Sós ur előadásának megvan az alapja s a bankban, — Szvoboda vezérigazgató idealista jellemét ismerve, — bizonyosra veszik, hogy az ügy hullámai egy békés kiegyezés keretében elsimulnak. Ezek az optimisták csalódtak. Szvoboda vezérigazgató máskor derűs tekintete jéggé fagyva mered Sós urra és szenvtelen hangon jelenti ki: — A kártérítési igényt maid bejelentem a büntetőperben. A feljelentést ön ellen megtettem, önt a másik szobában már várják a detektívek. Sós ur térdreborul, családját, gyermekeit emlegeti de nincs irgalom, öt perc múlva a szomorú autó már elindul a rendőrség felé. * A klubban nagy érdekességü l’hombrejáték foiylk, amelyben a kegyelmes ur és Szvoboda is részt vesznek. Itt mindenki tud a sikkasztásról, de Szvoboda jelenlétében senklsein beszél róla. Azt is tudják, hogy Szvoboda megtette a feljelentést, de bizonyosra veszik, hogy viszsza fogja vonni. Hát hogyne vonnál viszsza, hiszen Szvoboda egy idealista! Javában folyik a játék. Egyszerre valaki, — az Általános Különleges Alkalmi Takarék egyik iőtisztviselöje, — felrántja az ajtói és mély tiszteletté, de az izgalomtól kissé hangosan jelenti Szvobodának: — Méltóságos uram! A Sós a rendőrségen leugrott a második emeletről és szörnyethalt. Minden szem Szvobodára szegeződik. Na, az idealista, most bizonyosan ájuldozni fog. Szvoboda azonban higgadtan csak ennyit mond: — Köszönöm a jelentést, cégjegyzö ur. A bűnös elvette büntetését. Majd a kegyelmes ur felé fordul: — Azt hiszem, kegyelmesem. te osztasz. — Mindenki megdermedt a bámulattól, a kegyelmes is, egy pillanatra, de aztán kiveszi az óráját, ránéz és mentegetőzik: — Ne haragudjatok. Most jut eszembe, hogy fontos dolgom van. A játékot holnap folytatjuk. Apró lépteivel, a kegyelmes sürgőséé távozik. Utána a többi méltóság is. Hiszen ez a Szvoboda nem is idealista. A bankja erős és félelmes intézet. Az egész idei kampányt meg kell változtatni. Gyorsan, intézkedni, intézkedni. Az Általános Különleges Alkalmi Takarékpénztár azonban az üzleti év végén még igy is százmilliárddal emelte fel az alaptőkéjét.
