Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-24 / 139. szám

14. oldal.

BÄCSMEGYEI NAPLÖ

T925. május 24.

üllő legyen, aki nem elés bölcs, de nem

is elés buta, tv a szegény lélek nem tetszik; a »zömének se, nem kell a tömegiiek se. nem taJúL magához való tizenegy. társat, akikkel tucattá alakulhat, mert a .véleményével vagy a kritikájával hozzá, mer. nyúlni, hozzá mer szólni, szett tségtélen kézzel, szentségtele« szájjal a bálványokhoz, a tökéletesekhez, a nagyokhoz, ai szentekhez, a hivatott vezérekhez!

Szegény jó ember! — jobb lett Volna nem születned, vagy 'ha már születtél (amiről igazán nem tehetsz), jobb lett volna a Sophokles tanácsát követned és mingyári meghalnod, mielőtt meg kellett győződnöd arról, hogy tiki nem tud élni, annak kár élni, s hogy aki nem tud csalni, annak csupa csalódás az egész szomorú élete!

Minő szerep az, amit igy játszol? Tragikus szerep, mint a meg nem értettekké és félretoltaké, a fölöslegeseké, s annál tragikusabb, mert komikusnak tartják. Jaj neked, aki nem vagy hasonlatos azokhoz, akikkel együtt kell élned, játszanod és dolgoznod! S Te ilyen vagy, a Te érzékeny erkölcsöddel, a kritikus eszeddel! Ha ezek a hibáid nem volnának, kitünően boldogulhatnál, vezér lehetnél a nyájban vagy a kolomp után indulnál, — mindenesetre meg volna a helyed. Igy pedig tönkre kell menned az egyenlőtlen küzdelemben, amelyet meg kell vivnod a nálad erősebbekkel s a nálad gyöngébekkel. Az erősek egyszerűen félretolnak, a gyöngék pedig pártot csinálnak ellened a pártban s a vesztedre törnek. Amazok napirendre térnek fölötted, észre se veszik a hiányodat, s ha mégis észreveszik, közömbösen vonnak vállat s megelégedéssel állapítják meg, hogj megszabadultak egy íóiöslegességtőí. Emezek ellenben észreveszik, hogy már nem vagy útban, s még ünnepségei, győzelmi tort is ülnek a bukásodon. Ah, mert micsoda öröm az, megmenekülni egy kényelmetlenségtől, a leikiismerctiick egy ébresztgetőjétöl. az állandó erkölcsi szemrehányástól! Hogy sem vagy többé benne, megint erősebb lett az egyesülés. Hiszen épp a te kicsi erőd gyengítette, s a távozásoddal megint helyreállt az erők meg a gyöngeségek egyensúlya.

Szerepvágyónak, valamitakarónak, sikerretörekvönek csak annak szabad lenni. akiben van elég brutalitás vagy ravaszság (az csinálja csak a nagy karriert. akiben mind a kettő megvan!), lit gy a maga nagy erejét a másokéval fokozva érvényesítse. Csak az remélhet lenni vaut- i. aki erőszakkal és szivósággal törtet oda, ahol a siker mosolyog, s azok között akar helyet foglalni, akik -r. csalnak. Mert — ismétlem — csalni kell, vagy 'írni, hogy mcgcsalássunk. Nincs másképpen szerep a közéletben.

Akinek pedig nem tetszik a világnak ez a kegyetlen és szomorú rendje, az maradjon otthon a házában (ha van neki) vagy szobájában (ami bizonyosan van), és ne lépjen a fórumra, amely nem az ö számára épiiit. Otthon nem muszáj se csalni se inegcsalatni, — otthon nem kell legyűrni az embertársakat, hogy ők ne sülyesszenck el téged. — otthon nem vagy olyan ur, mint aki a párt vagy az egyesülés élén áll, de olyan nbszclga se, aki a mások palotáihoz kénytelen hordani a súlyos követ. Otthon rr vagy akkor is, ha senkinek se parancsolsz, Kint. a nyilvános élet lármás piacán (ahol az elveket árulják), amely tele van csalókkal, nem erezheted magad urnák Haza menj hál, mert. édes ió barátom, íe nem vagy a közélet embere. Oda — bocsánat az ominózus szóért! ods

csak a politikusok valók.

TERE-FERE

A szláv lélek. \ szláv leiekről — az orosz bolsevizmussal kapcsolatban — sokat beszéltek irók, tudósok, anélkül, hogy pontosabb magyarázatát adhatták volna és túlhaladtak volna az általános szólamok körén. Most ehhez a kérdéshez alaposan és tüzetesen E. Porchć szól hozzá, ki évekig élt Moszkvában. Úgy érezzük, hogy ö több hornáiyos pontot szerencsésen megvilágít.

— Az oroszok legmélyebben lakozó ösztöne — mondja — a nomád-ösztön. Ez a szó a karaván és sátortábor gondolatát ébreszti bennük, de vannak nomádok, kik nem teveháton vándorolnak, hanem vonaton. Ezekhez tartoznak az oroszok is. ök nem hisznek az élet állandóságában. Mintha ma is sátrakban laknának. Életük közös: nyitott ajtó, tárt asztal, nyitott szív, a nomádok vendégszeretete. Tolsztoi, ki halála közeledtére elhagyja családját és házát, tulajdonkép a muzsikra emlékeztet. A muzsik is állandóan vándorol és e vándorlása közben nem a cél csábítja, hanem maga — az ut.

— A bolsevikick, amint ők mondják, uj rendet teremtettek, de ez az uj rend nem jelent egyebet, mint azt, hogy megszervezték az orosz rendetlenséget. Ez a rendetlenség, ez a sajátos. szerves összevisszaság Oroszországban a for- i adatom előtt is uralkodott. Lenin az elvek embere volt, de igazi orosz, vagyis nomád, minden szilárd sark pont nélkül, tele megalkuvással. Egyáltalán nem hasonlított mesteréhez. Marx Károlyhoz.

Az orosz született költő. rendkívül érzékeny, szereti a muzsikát. Van aztán egy tulajdonsága, mely a szláv lélekben — minden széteső volta ellenére is — uralkodó: a részvét szüksége, a fájdalom. a szenvedés önkinzó élvezése, ami talán a keresztényi erkölcs eltorzulása, az áldozat részegsége és láza. Emlékezem egy szép, szellemes, müveit, kifinomodott orosz diáklányra, kiért minden egyetemi hallgató bomlott, egy napon azzal a hírrel lepett meg bennünket, hogy férjhez ment. Kihez? Egy púposhoz. Talán okos volt? Nem. nagyon buta. Gazdag? Nem, egy kopekje sincs. Teliát miért? Mert ez volt a leggyöngébb, mert ez volt a legszerencsétlenebb és a fiatal szépségnek arra volt szüksége, hogy mindent ö adjon neki és ne legyen lekötelezve. Azt hiszem, ez magyarázza leginkább, micsoda a szláv lélek

*

Közönség, irók, könyvek. A londoni közművelődési egyesület kimutatást közöl a mozgókönyvtárakról és a közönségről. Meglepő eredményről számol be. Húsz éven belül Londonban a könyvek száma megduplázódott és négyszer annyi gyermek-könyv jelenik meg, mint annak előtte.

Ha azt is figyelembe vesszük, hogy azóta a lakosság növekedett, tagadhatatlan az általános műveltség rohamos emelkedése. Mert könnyű múzeumokat berendezni, könyvtárakat felállítani, de nehéz hozzá közönséget találni.

A mozgókönyvtárak tucatszámra küldik el a gyermegeknek a könyveket »megtekintésre«, ltogv közöttük Ízlésüknek megfelelően választhassanak. Nem ismerik az ajándék-könyvet, mely mindig az ajándékozó Ízlését tukmálja rá valakire. Igy egyéni módon fejlődhet az angol gyermek ízlése.

De tnig a mozgókkönyvtárak ekép emelték az általános olvasottság szilivonalát, mozgalom indult meg ellene, még pedig az irók részéről. Ehhez a mozgalomhoz most Franciaország is csatlakozott, hol divatba jöttek a mozgókönyvtárak.

Ernest Charles, a jól ismert bíráló, a fiancia iróegyesület tagja igy nyilatkozik erről:-- Sérelmesnek érezzük a mazgókönyvtárakat, de egyáltalán mindenféle könyvkölcsönzést. Anglia is megsínylette ezt. holott az angol könyveket két világrész olvassa. Európa és Amerika. Az újabb divatnak tulajdonítható, hogy

az angol könyvek még mindig nem érték el azt a példányszámot, mint a franciák. De ha nálunk is könyvtárakkal látják el az olvasókat kölcsönkönyvckkel, irodalmunk menthetetlen elsorvad. Mindenkép jogos a francia íróknak az a követelménye, hogy a kölcsönkönyvtárakban lévő minden egyes példányt adóztassák meg és az adó azé a szerzőé legyen, akit az olvasók ingyen olvasnak. #

Hogy éhezik Newyork ? \ tavasz mindenütt az éhinség, nélkülözés, zendülés időszaka. A bőségben fuldokló Arntrika gazdag fővárosa, Newyork is szükséget lát, az élelmiszerek hegyláncai közepette fölkopik az álla. Newyorkban telt tálak mellett éhezik a közönség. Hogy miként, azt F. Ferrero igy meséli el:

— A mészárosok kirakatában tehenek, borjak combjai vöröslenek, a zöldséges üzletek polcai roskadoznak a mindenféle főzeléktől, gyümölcsöktől, az élelmiszeres boltok cifra dobozoktól

farkatlanak, melyek úgy sorakoznak

egymás mellé, mint a könyvtár könyvei, teljes köcsögökkel megrakott vonatok futnak be az óriási fővárosba minden órában, halakat hoznak a tengerből, tavakból, folyamokból. Ki kíván többet?

— A mészárosoknál valóban rengeteg tehenet, borját látni, de a newyorki szomorúan kérdezi, vájjon mikor ölték le őket? Csak fagyasztott hús ez, Chicagóból érkezett s tavaly, vagy tavaly előtt bőgött utolsót a vágóhídon. Lehet, hogy jövőre is elteszik. Roppant sok a egyik kúp fehér, a másik barna, a hartojás, nags' kúpokban halmozzák föl. Az madik rózsaszín. Newyorkban a fehér tojást kedvelik. Bostonban a barnát. De ltol vannak azok a tyúkok, melyek tojták? Kínában? Californiában? Vagy a mexikói öbölben?

— Aztán látjuk a zöldséget, a zöidségdombokat, melyek sorvádva vágyakoznak szülőföldjük talajai, levegője

(után. Floridai káposzta, californiai spárga és saláta, texaszi bab. Látjuk a gyümölcsöket, melyeket még zölden tépték le anyai águkról s száműzetésbe küldték őket messze országokba, hogy elpusztuljanak. antillai málnát. középamerikai banánt, argentiniai őszibarackot. délanterikai szőlőt. Az a tej, melyet két napon át szállítanak és fel kell forralni, hogy meg ne aludjon, a szódabikarbónától sós. A halak úgy hevernek a jégágyban, mint valami boncteremben. Amerikai konyhánk a modern tudomány diadala, az amerikai szakács többé nem művész, hanem egy fudományos laboratórium tanársegéde. Itt nem Ízletes eledeleket követelnek töltik, hanem a protein, szénhidrát, zsir, vitamin helyes adagolását. Egy amerikai orvosi szaktekintély szerint 275 millió amerikai 40 és 50 év között hal meg és ezt ennek a tudományos konyhának, a haladás úgynevezett diadalának köszönhetik

Napoleon ezeregy csókja. Sziléziában a Sagan-kastélyban most fölfedeztek egy Napoleon levelet, melyet eddig nem ösmertek. Ez a levél is megerősíti azt a felfogást, hogy a diadalmas császár a legboldogtalanabb, legnyugtalanabb és legféltékenyebb szerelmesek közé tartozott. Lelki harmóniáját teljesen megbolygatta a szerelem. Kétségbeesett kapkodás, tájékozatlanság nyilatkozik meg a levél minden sorában. Címzése ez: Beuuhurnais polgármesternőnek,

Cautereine-ucca Paris«.

— Chationból irtain neked szól a levél — s elküldtem a meghatalmazást, hogy fölvehesd a pénzt. Minden pillanat eltávolít tőled, imádott kedvesem minden pillanattal érzem kisebbedni erőmet, hogy elviseljem ezt a távolságot, Folyton rád gondolok. Belefáradok képzelődni, hogy mit csinálsz. Ha rád gondolok, szivem elfacsarodik. gyötrődik, fájdalmam egyre nagyobb lesz. Ha vidám vagy s barátaiddal mulatsz, szentedre lobbantom, hogy gyorsan elfelejtetted a három nappal ezelőtt történt fájdalmas elválásunkat: ekkor kacérnak tartalak és azt hiszem, hogy nincs benned semmi mélyebb érzés. Amint látod, ’nem könnyű engetn megnyugtatni. Drágám, édes kedvesem, ha az villan eszembe, hogy nem érzed magad jól és valami miatt szenvedsz, aminek nem tudom kipuhatolni az okát, megint kínlódom. Átkozott) azt a gyorsaságot, mellyel eltávolodtál szivemtől: érzem, hogy csak akkor lehetek elégedett, ha te teljesen nyugodt vagy. A betegségek, az emberek gonoszságai csak akkor hatnak rám, ha számba veszem, hogy téged is elérhetnek, édes kedvesem. Vaiha az a szellem, mely engem megvédelmezett a legnagyobb veszedelmek közepette, téged is körüllcbegne és föltárna előttem. Jaj, ne légy vidám, légy kicsit szomorú, főkép pedig ne szenvedjen a lelked s ne legyen beteg a tested. írj nekem, kedves kedvesem, hosszan s a legerősebb, legigazabb szerelem ezeregy csókját küldöm neked . . .

Tolsztoj Leó és a nevetés. Tolsztoj Leó leánya, Tolsztoj Tatjana, ki Budapesten is előadást tartott halhatatlan édesapjáról, folytatja európai körútját. Prágában az előadás után vendégül látta őt az orosz menekültek klubja. Itt Tolsztoj Tatjana több meghitt történeteket mesélt el a nagy Íróról:

— Tolsztoj — mindig igy nevezi atyját — rendkívül megvetette a pénzt és jólétet. Családja nem osztozott nézetében, amin ő megütközött. Csodálkoztunk, hogy mi eddig elsőosztályon utazhattunk, a legjobb szabóknál dolgozhattunk s egyszerre úgy kell majd élnünk, mint a parasztoknak. Amíg anyánk igy gondolkozott, ő (egyházakat látogatott, fát fűrészelt. Hazajövet a livrés inasok, vagy a tiszta asztalterítők láttán idegeskedni kezdett, gyakran felsóhajtott, hogy mi boldogságban, örömben élnek, mások pedig nyomorognak. Ezért az egyeiőségért senki mást sem okolt, csak önnönmagát és családját.

— Ö a Karenin Annát sohasem tartotta remekműnek. Afféle könnyű regénynek hitte, mely csak arra mutat rá, hogy egy elegáns hölgy Karenin Anna, hogy szeret bele egy tisztbe. Egy napon, mikor Tolsztoj a FöUámadást Irta, bementem apám szobájába, de ő nem

I dolgozott, mint szó■ ott, liánéin maga elé meredt. Megkérdeztem, miért nem dolgozik. D erre ezt válaszolta: -»Nem tudtam eldönteni, hogy házasságot kössenek-e főszereplőim, vagy sem, ezért kártyát vetettem, a kártya azt mondta, hogy egybekelnek, én pedig azt hiszem, hogy ez sohasem történik meg.

— Apám gyakran panaszkodott, hogy nem tud könnyebb dolgokat írni. Ez nagyon fájt neki. Szerette a humort, az élcet, az adomát. Azt mondta, hogy semmi sem iiditőbb, mint mikor az emberek torkuk szakadtából nevetnek.

.4 rabszolgák hazája. India belsejében még mindig változatlanul áll a Nagrák országa, ahol ma, 1925-ben is rabszolgaságban s a bennszülöttek emberáldozatokat mutatnak be.

Az angol kormányzó most körútra indult ebben az országban s a vad törzs néhány főnökével beszélt is.

Ezek kijelentették. hogy ök bizony rabszolgákat tartanak, semmi szándékuk sincs lemondani a szokásról, melyet sok ezer év óta gyakoroltak őseik. — Rabszolgák nélkül — mondották mindnyájan éhen halnánk, nem szánthatnánk. nem vethetnénk, nem termelhetnénk gabonát. Az emberáldozatot őseink szelleme kivánja. Nem tagadhatjuk meg az aggok bölcsességét, mert vannak olyan istenek, melyek csak az embervérben lelik kedvüket.

Az angol kormányzó fölvilágosította őket, hogy a huszadik században ilyesmi nem helyénvaló, mire egyik törzsfőnök, ki beszélte az angol nyelvet, szerényen és udvariasan megkérdezte tőle, hogy az indusok nem rabszolgái-e az angoloknak és a világháborúban nem mufatott-e be minden nép etnberáldozatot?

Erre az angol kormányzó elnémult.