Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-15 / 130. szám

12 oldal !» Ara n dinar PoStarina «slftéaiía! BÁCSMEGYEI NAPLÓ XXVI, évfolyam Suhotica, PÉNTEK 1925 május 15. Í3Ö. szám Megjelenik minden reggel, ünnep otán é* hétfőn délben Telefon szám: Kiaddhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetést ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Sufcotíia, Aleksandrova al.l.fheibach-paioU) Szerkesztőség: Aleksandrova uL 4. (Rossia-Fontiéra-palota) A sün Most, hogy a kisantant külügy­minisztereit a párrtás vonatok visszavitték székhelyeikre s hogy a félhivatalos és ellenzéki lapok vezércikkeinek zenekarából fel­harsog a hozsanna, a megelége­dettségnek s az elégedetlenség diszharmóniájának akkordja, szá­mot lehet már vetni azzal a kér­déssel, amire Közép-Európa köz­véleménye a kisantent valameny­­nyi konferenciája után felele­tet vár. Az egyik csehszlovákiai lap szerint a kisantant, mely any­­nyira szeretbüszkéikedniprogram­­jának pozitív oldalaival, most az egyszer hivatali kötelességét ne­gativ módon fogta fel. Elfelejti, hogy a védelmi szövetség, ami­lyen programjához képest a kis­antant, meddő és ingerlő tilalma­kon kivul egyéb feladatokat is köteles lenne vállalni. A sündisznó, mely tüskéit minden irányban me­reszti ki, korlátolt szociális hasznú teremtmény. Ha Benes koncepcióját Cseh­szlovákiában nevezik sündisznó­nak, ha a kisantantot a cseh sajtó tartja korlátolt szociális hasznú intézménynek, — holott eddig jóformán csak a cseh po­litikának, a cseh törekvéseknek adott a kisantant presztízst és tribünt — akkor nehéz elzárkózni annak feltevése elől, hogy a kis­antant gondolatát vagy nem igazi szükségesség hivta életre, vagy pedig ez a koncepció nem tudott alkalmazkodni a változott idők változott feladataihoz. Talán nem is lehet joggal szemrehányást tenni azért, hogy a kisantant nem alkalmazkodott a változott viszonyokhoz, hiszen a változás elleni védekezés hivta életre s a status quo nunc fentar­­tása határozza meg akcióit. De kell-e szövetség, keii-e hatalmi kooperáció a mai rend konzervá­lásához? A kisantantnak igazi problémái sohasem voltak. Kül­politikai agilitását látszatfeladatok határozták meg. Magyarország lefegyverzése, Oroszország elis­merése, a besszarábiai kérdés uralták eddig a kisantant-konfe­­renciák napirendjét, holott ezeket a problémákat — amíg problémák voltak — a kisantant minden ál­lama a maga egyéni érdekeihez képest intézte el. Benes elismerte Oroszországot, Nincsics pedig megszervezte az antibolsevista blokkot. Románia már mozgósí­tott Oroszország ellen s az SHS. királyság már semlegességi nyi­latkozatot tett egy esetleges orosz­­román összeütközés esetére. Ha', van a kisantant célja, feladata, politikai koncepciója, mely leg­alább a közös problémákban adna egysiku megoldást ? Mióta a genfi jegyzőkönyv, melynek megteremtésében Benes­­nek jelentékeny része volt, Anglia ellenállásán meghiúsult, az euró­pai biztonsági egyezményben a kisantantnak úgyszólván semmi szerep sem jut. Mi maradna a régi koncepció melleit feladatul a kis­antant számára ? Kiépíteni a regio­nális szerződéseket? De kivel szerződnek? De a Lengyelország­gal való szövetség programja nem elég összetartó erő s nem méltó feladat az uj Szentszövet­séghez. Maradna az Ausztriával, Németországgal s Magyarország­gal való szerződés? Demi lesz a kisantant gondolatából, mi lesz Benes koncepciójából, ha azokkal kötnek szövetséget, akik ellen szövetkeztek ? A kisantant előtt egyetlen fel­adat áll: Középeurópai szövetséggé keit kimélyülnie. Engedelmeskednie kell a gszdasági élet imperatí­vuszainak, Közép-Európában nem a győző és legyőzött államok tarkán egymás mellettiségét, ha­nem közösen fogyasztó, közösen termelő s egymásra utalt emberi társadalmat kell látnia s akkor fe! fogja ismerni azt az utat s azt a vezető gondolatot, mely reális feladatot és történelmi hivatást ad elcsökevényesedett program­jához. De ehhez ki kell vetkőznie a sün tüskéiből. Ehhez bátornak kel! lennie, mint az oroszlán és 'békeszeretőnek, mint a galamb! Radics PavSe tanácskozása Pasicscsal Megsürgette a mmisTterelrúiJtnél a- horvát mandátumok igazolását — Kedvező az ankétbizottság jelentése A parlament ülése Beogradból jelentik: A parla­menti vizsgálóbizottság visszaér­kezése után újból megkezdődtek a tárgyalások a Radics-párt és a radikálisok között. A tárgyalások egyelőre a kulisszák mögött foly­nak, úgy, hogy a politikai köz­vélemény egyáltalán nem is tudja, a megegyezés kilátásai javul­­tak-e, vagy rosszabbodtak. A je­lek mindenesetre azt mutatják, hogy a parlamenti bizottság za­grebi útja igen előnyös helyzetet teremtett a paktum létrehozására, ami abból is kitűnik, hogy a Ra­­dics-párti képviselők feltünöenpasz­­szívül viselkednek a parlamentben és nem vesznek részt, vagy csak igen tartózkodóan azokban a je­lenetekben, amelyeket a többi el­lenzéki párt rendez a kormány és a radikális-párt ellen. A parlament folyosóján egyéb­ként csütörtök délelőtt Makszimo­­vics Bózsó belügyminiszter hosz­­szabb beszélgetést folytatott a horvát parasztpért vezetőivel, Ra­dics Pavleval éá Nikics Nikolával. A délután folyamán Radics Pavle a miniszterelnökségen Pasics mi­niszterelnököt is felkereste, akivel közel egy óra hosszat tanácskozott. A horvát parasztvezér a tanács­kozások után nem volt hajlandó nyilatkozni, de jól informált kö­rök úgy tudják, hogy Radics Pavle ezalkaiommal megsürgette a mi­niszterelnöknél a vizsgálat alatt levő horvát mandátumok igazolását. Hogy Pasics miniszterelnök mi­ben állapodott meg Radics Pav­­leval, arra nézve semmi hir sem szivárgott ki, tény azonban, hogy a kormánynak egyelőre nem ér­deke siettetni a dolgot, miután a vizsgálat befejezésére kitűzött ha­táridő csak május második felé­ben jár le, ezenkívül a kérdés nyitvahagyásával a radikálisok a tárgyalások alatt igen jó! sakkban tarthatják a Radics-pártot. Markovics Lázár dr. nyilat­kozata a zagrebi vizsgálatról A zagrebi vizsgálat eredményé­ről a bizottság elnöke, dr. Marko­vics Laza a következőket mon­dotta munkatársunknak : — A vizsgáló bizottságnak az volt a megbízatása, vizsgálja ki, milyen szerepük volt a vizsgálat alatt álló képviselőknek a paraszt párt 1924. augusztus 3-iki hatá­rozatának meghozatalában, milyen viszonyba voltak a parasztinterna­­cionáléval és a kommunizmussal és általában milyen befolyást gyakoroltak a horvát népre. A parlamentnek ezekre nézve ugyan is nem voltak közelebbi adatai s ezért a küldöttség Zagrebba uta­zott, hogy a helyszínen gyűjtse össze a szükséges adatokat. A vizsgálat két irányban haladt: egyrészt azt kellett kikutatni, mi­lyen volt a képviselők magatar­tása az augusztusi határozat meghozatala elején és milyen volt a határozat után. A legtöbb anyagot a zagrebi bíróságtól sze­rezte a bizottság, amelynek ak­téiból vettük ki mindazt, ami a horvát parasztpárlnak a parasztin­­ternucionáléhoz való viszonyára vo­natkozott. Az iratok áttanulmá­nyozása után a bizottság a tanuk kihallgatására tért át: kihallgatta Radics Pavlet és elhatározta, hogy kihallgatja azokat a disszidens Radics-párti képviselőket is, akik a határozat miatt léptek ki a pártból, névszerinti dr. Horvátot, Jalzsabeticset és Lovrekovicsot. Horvát dr. külföldön tartózkodik és igy nem volt kihallgatható, a másik két politikus azonban rend­kívül érdekes vallomást lett a bizottság előtt, amelynek tartalma egyébként a sajtó utján nyilvá­nosságra került. — A bizottság mindezek alapján pontosén meg­állapította a képviselők magatartá­sát az c.ugusztust ülésen. A képviselőknek a néppel szem­ben való magatartása kérdésében két ut állott előttünk, még pedig vagy végigutazni egész Horvát­országot és alaposan meggyő­ződni a dolgokról, ami rendkívül hosszadalmas lett volna, vagy kisebb csoportokban felkeresni egyes helyeket és az ott szerzett tapasztalatokból összeszedni az adatokat. A bizottság azért az utóbbit választotta, « legjobb be­nyomásokat szerezte és megálla­pította, hogy egyetlen Radics­perit képviselő sem folytatott a ha­tározat meghozatala alán komo­lyabb propagandát és nem használt komolyabb módszereket a nép kö­zött. A vizsgálat alatt álló képvi-' selöknek nem voll más összefüggé­sük a parasztinlernacionaléval, mint az, hogy megszavazták azt a ha­tározatot, amely kimondja a horvát parasztpárt belépését a moszkvai internacionáléba. A bizottság ne­­fejez-vén a vizsgálatot, kidolgo­zott egy jelentést, amelyet már be is terjesztettünk a parlament el­nökségének. A hangulat a horvát nép között, legalább is a bizott­ság megfigyelése szerint, teljesen nyugodt és nem tapasztalható ma már a régi harcias szellem. — Folytattak a bizottság tagjai politikai tárgyalásokat Radicsék­­kal ? — Nem, — válaszolta Marko­vics — de természetes, hogy mi­után politikusok állottak szemben politikusokkal, folytak bizonyos megbeszélések. Ezeknek azonban nem volt tárgyalás jellegük. — Hogy fogadta a horvát nép Radics Pavle és Superina Banja­­nin doktor parlamenti felszólalá­sait ? — A nép ezeket a felszólalá­sokat teljes mértékben helyeselte és azokat, az események, vélemé­nyem szerint, nem is fogják meg-, cáfolni. Minthogy a horvát nép teljesen megbízik a Radics pért uj vezetőiben, a szóbanforgó par­lamenti nyilatkozatokat teljes érié­­küeknek kell elfogadni. Markovics Lázár egyébként hosszasan referált Pasics minisz­terelnöknek a bizottság működé­séről, azonkívül' benyújtotta Trif» kovics Markonak, a parlament elnökének a bizottság írásbeli jelentését. A parlament ülése A nemzetgyűlés csütörtöki ülését teljesen kitöltötte Agatonovics Ra­­doszláv demokrata képviselőnek a dohánybeváltási árakról szóló teg­napi interpellációja fölötti vita. Na­pirend .után Síojadjnovjcs. Milán

Next

/
Thumbnails
Contents