Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-13 / 128. szám
4. oldat. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. május 13. Szerdáé végzik ki a rákosszenímihályi tömeggyilkost Molnár-Tóth József a siralomháxban Budapestről jelentik: A budapesti büntető törvényszék Leitner-tanácsa Leitner tanácselnök vezetésével, valamint dr. Kiss Sándor királyi ügyész kedden délelőtt megjelentek a gyűjtőfogházban, ahol Veress Béla miniszteri biztosnak bejelentették, hogy a kúria helybenhagyta Molnár-Tóth József, a rákosszentmikályi tömeggyilkos halálos Ítéletét. A bejelentés után a bíróság bevonult Molnár-Tóth cellájába, hogy zárt tárgyaláson felbontsák a kabinetiroda pecsétes levelét, amely a kegyelmi kérvényre érkezett végzést tartalmazta. Amikor a birák beléptek a cellába, Molnár-Tóth József fejét tenyerébe hajtva elgondolkozva ült a falócán. Mikor meglátta a tanácsot bevonulni, gyorsan felugrott és komoly arccal, de teátrális pózzal meghajolt a birák felé. Ezután rögtön megkezdődött a kúria ítéletének ’’felolvasása. Leitner tanácselnök bejelentette, hogy a legfelsőbb biróság Molnár-Tóth József védője által bejelentett semmiségi panaszt elutasította! Majd felbontották a kabinetiroda által leküldött pecsétes borítékot, amelyben a kormányzói végzés volt. A kormányzót végzés azt tartalmazta, hogy Molnár-Tóth József nem érdemesük legfelsőbb kegyelemre. Molnár-Tóth József npátikusan hallgatta a felolvasott szöveget, egyetlen arcizma sem rándu't meg, amikor Leitner tanácselnök ahhoz a ponthoz ért, hogy a kormányzó elutasította a kegyelmi folyamodványt, mely azt jelenti, hogy huszonnégy óra alatt fel kell akasz tani a gyilkost. A kabinetiroda leirata nak felolvasása után Molnár-Tóth József a birák felé fordult: •— Milyen kegyelmi kérvényt utasítottak el ? Hiszen én nem kértem kegyelmet ! Amíg az itéletkihirdetés folyt, a fogházintézet mellett sétált sirva Molnár- Tólh József felesége. Nem sokkal azután a biróság tagjai elvonultak, egy fegyőr jött ki az uccára és bejelentette a siró asszonynak, hogy férje beszélni kíván vele, látogassa meg a siralomházban. Molnár-Tóth Józsefné ekkor belépett a fogháxintézclbe, ahol elvezették a gyilkoshoz. Ezután a tanácselnök átadta a halálraítéltet dr. Kiss Sándor királyi ügyésznek, aki további intézkedéseket tett az ítélet végrehajtása tekintetében. A gyilkost azonnal átvezették egy másik cellába, amelyet siialomházzá alakítottak át. Itt tölti utolsó huszonnégy óráját Molnár-Tóth József. Az Ítélet végrehajtása szerdán reggel nyolc órakor lesz. Molnár-Tóth bitófáját a magiódi-uti gyüj tőfogház udvarán kedden éjjel állították föl. Mi történik a határszélen? Radikális-párti képviselők küldöttsége a belügyminiszternél az otthonukból elüldözött haiármeati családok érdekében A demokrata képviselők interpellációra készülnek A kelebiai határrendörség atrocitásairól közölt tudósításunk reudlávüli feltűnést keltett — mint beogradi tudósítónk jelenti — a politikai körökben és a képviselők pártkülönbség nélkül, a legnagyobb felháborodás hangján nyilatkoztak a határmenti lakosság kíméletlen üldözéseiről. A parlamentben kézrőlkézre adták a Bácsmegyei Napló keddi számát, azok a képviselők pedig, akik nem beszélik a magyar nyelvet, lefordították maguknak a cikket. A képviselők a tudósítás alapján nyomban megbeszéléseket folytattak arról, hogy miképpen kellene útját vágni a további atrocitásoknak.. A szuboticai kerület radikálispárti képviselők mqg a délelőtt fo- | lyanián felkeresték Makszimovics Bózsó belügyminisztert, akinél érdeklődtek az ügy iránt és azonnali intézkedéseket kértek. Makszimovics belügyminiszter meglepődve értesült a történtekről és kijelentette, hogy a határmenti ostromállapotról mindeddig még semmi hivatalos -jelentést nem kapóit. A belügyminiszter arra kérte a képviselőket, hogy Írásbeli panaszt terjeszszenek be, amire nyomban megteszi a szükséges intézkedéseket. Radonics Jován, Sztrilics Béla, Juries Márkó. és Markusev Milán radikálispárti képviselők a belügyminiszter felszólító' sara Írásba foglalták panaszukat, amelyet a parlament elnökségéhez nyújtottak be. A képviselők interpellációjukban arra kérik a belügyminisztert, hogy a parlament előtt válaszoljon arra a kérdésre, van-e tudomása az ország északi határán a nemrég odahelyezett határőrség részéről történt atrocitásokról és ha van tudomása, tőrtéatek-e már Intézkedések és milyen formában? A radikálispárti képviselők akciójával párhuzamosan a vajdasági demokrata képviselők is akciót indítottak a halármenti lakosság megvédésére. Setyerov Szlávkó, Grol Milán és Pleszkovics Lukács képviselők a parlamentben U szóvá akarják tenni az atrocitásokat. Pleszkovics, aki egyébként hétfőn Szuboticán tartózkodott és személyesen is t alkalma volt meggyőződni a haíánraenti [lakosság üldöztetéséről, már a 'szuboticai hatóságoknál is eljárt a menekültek érdekében. A szaboíicai főkapitány nyilatkozata Obradovics Drag ószláv szuboticai főkapitány nyilatkozott a Bácsmagyei Napló tudósítója előtt a határmenti eseményekkel kapcsolatban és többek közt a következőket mondotta: — Nem felel meg a valóságnak a Bácsmegyei Napló cikkének az az állításai, hogy a határrendőrség állítólagos túlkapásai ellen ötven határmenti család védelmet kért volna a szuboticai rendőrségtől. Ezek az emberek csakugyan jártak nálam, de nem védelmet kértek, hanem legelő-engedélyt a város földjeire. A menekültek küldöttsége Beogratíban Az ötven menekült család kedden délelőtt felkereste Gdtlfy Györgyöt, a magyar radikálispárt elnökét, akit szintén megkértek arra, hogy érdekükben tegyen lépéseket. Gáiffy azt ajánlotta a menekülteknek, hogy küldöttségileg maejanek Beogniđba és tót a belügyminisztériumban, valamint az agrárreform minisztériumban élőszóval is tárják fel sérelmeiket. Egyben a küldöttségnek ajánló levelet adott Sztrilics Béla képviselőhöz, akit levelében arra kért, hogy a határról elüldözött embereket vegye pártfogásba és járjon közbe érdekükben. / ' A menekült családok már napok óta Szubűticáa tartózkodnak és még most sem mernek visszatérni hajlékaikba. A magyar kormány meg'sziiafeii a vizumkényszsrt Budapestről jelentik: Á magyar kormány a legkomolyabban foglalkozák a vízumkényszer megszSjítélésén eh tervével és erről illetékes helyen a sajtónak a következő nyilatkozatot adták: — A magyar kormány, az 19/2 januárjában megkötött gráci egyezmény ófa, javaslatojjg-í tett a külföldi államok kormányainál az útlevél és vízumkényszer megfcőmzyitésére vonatkozólag. Ennek eredményeképpen sikerűit a kormánynak elérnie azt, hagy a betngyrnmisztéríum jmüas tő-érc vári totó rendeletével megszűnik a Magyarországba érkező idegenekre nézve eddig kötelező vízumkényszer. — Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia, a küKigyrainis z tórium tudomása szerint, hasonló intézkedéseket nem tett és ez a közeljövőben nem is várható. R »mánia és az SHS. királyság annak idején a gráci egyezményhez nem járultak hozzá. — Lengyelország a mostam magas vizumdijak lényeges leszállítása iránt ajánlatot tett a magyar kormánynál, melyet az már el is fogadott és ez ügyre vonatkozó megáljlapodás már e hónap végére várható. — Egyébként az európai államok között megvan a hajlandóság c mostani utazási akcdályok megszüntetésére és evégböl a Nemzetek Szövetsége a jövő télre tervez egy konferenciát, melynek keretében ezi la kérdést letárgyalja.-I■Sr'-KÜÍS'.Lü-v,.Itf.'.TTT-r-jte*AÜBfcumi&l-f I szenvedéseiken. így például, bejárjván távoli földeket, mikor éjnek idején, a sok számos kiváhott keresztényekkel éppen a tenger közepén hajóztak s a holdfényes sziklákat megkerülték volna, ijedten látták, hogy gonosz kezek lelopták a kormányt a hajóról. Máskor is csalt a szélviharban vették észre az elhasogatott vitorlákat, mert ártatlan lelkűk még csak gondolni sem tudott előzőleg az olyan polcolt vétekre, mely a sok keresztény népet a vad hullámoknak s a halak martalékának szánta! De Isten irgalma elvezérelte a hajót sértetlenül, a sziklák mentén. S vitorlák helyett, a bus utasok köntösei feszültek a szélben igen előnyösen az árbocokon. Mert mindannyiszor a veszély percében János és Bódog, térdre borulva a hajó két végében, s a kereszttel a kezükben, legszebb zsoltáraikat énekelték Istenhez, dallamos tercekhen. így jöttek egy nap a tirreni tenger felöl, Dalmácián és Szerbországon át, föl egészen Podoliáig, s in-, nen is túl, Ukrajnán végig, a tatár kánságba. S amint igy mentek a hegyekben, imhol vérző lábakkal s megkoszorúzva cserfalcvelekkel. melyeken átderengett a glóriolájuk aranykarikája, egyszerre csak az erdő szélén egy juiinvájat láttak s egy olyan különös pásztort a nyájjal, amilyet sohse láttak. A pásztor busán állott a botjának dőlve, lehajtott fejével, de ez a fej egy kos feje volt. Emberi formáját elvesztve, vastag gyapjak borították lógtak az orrára s a füle fölé, ahol egy-egy szarva nyúlt elő, fésűs kos szarva, csavarra görbülve. A szeme is alig látszott s csak úgy tűzött elő, mint az áilat szeme, sötéten, a sok szőrös kóc alól. — Szerencsétlen! — kiáltották t egyszerre János és Bódog e íörtelcm előtt S miután keresztet is vetettek, szelíden megkérték a pásztort tatár nyelven, merre van hazája, hogy ilyen rettenetes fejet hord a vállán, Isten képmása helyett. De rögtön meg is lepődtek, amint a kosfejü igen bus hangon, de a legtisztább latin nyelven felelt: — Az én hazám Magyarország, — mondta. — A székelyek földje az én hazám, amott messze, a hegyeken túl, ahol a nap nyugszik, — folytatta & már zokogott akkor. — Nevem ílosvay Pál s a mikói püspök voltam. — Uram, irgalmazz! — mondták a két szentek álmélkodva. — A pogányok elhurcoltak, — mondta tovább a pásztor, — s mi vei, a sok kínzások ellenére, szent hitemből nem engedtem, végre homlokomat megnyuzták s a koloinp*os kos feje bőrét húzták rám a meleg vérével azon frissen, hogy az állatról levágták, püspöki süvegem megcsúfolására. Azóta oda is nőtt a fjemhez, — sóhajtotta. De János és Bódog felkiáltottak, a pásztort ölelgetve: — örvendj, Pál! örvendj! — mondták egyszerre, mert finom Icl-Régi mese Irta : Szomorg Dezső Ezekben a zord és zivataros időkben, Ulászló király éjjel-nappal a feleségét siratta s már soha többé nem vágatta a szakállát mély gyásza jeléül. Körülötte sokan voltak, komor és mérges harcosok, akik állandóan páncélban s hegyes sisakban jártak, miáltal inkább valami merev csukákhoz, mint katonákhoz hasonlítottak. Aminthogy sok fegyverük és lovagtomáik ellenére, nem igen tudták megvédeni, sajnos, a kereszténységet. Különösen, Moldvában s Havasföldön patakokban folyt a vér, mikor a nogaji tatárok kis lovaikon, *nagy göpbe kardokkal, átjöttek a Prut-folyón. S akiket le nem kaszaboltak az igaz Isten hívei közül, azokat elvitték rabszijakra fűzve, mint fogoly-transzportot, a távol hegyek közé. Ekkor történt, hogy mathai János pappá szenteltetvén; már első miséjén föltette magában, hogy küzdeni fog örök életén át azon keresztények szabadságáért, akik a hitetlenek rabságában epedeztelc. S találkozván Franciaországban valoisi Bódoggal, aki régi jó barátja volt s lelki finomságokban hasonlatos hozzá, rögtön szövetkezett vele s megalapította a Szent Trinitárius rendet, a szerencsétlen foglyok javára. János és Bódog elmentek világgá, szent hivatásukban. Életüket feláldozván, drága vándoremberek, szehogy egyféleképen érezvén, mindig egyfélét mondhattak. — Mi kiváltunk téged tatár gazdádtól, — folyatatták szelíd együttesben, — mi kiváltunk, ha addig élünk isi — fokoz-! ták az örvendezésben. — Hazamegy te Magyarországba, püspöki székedbe! — hirdették az erdő szélén, a fényes alkonyaiban, mely leszállt. De akkor a pásztor, csöndesen, elhárította őket. S elsimítván a sok kusza gyapjuszálat állati homloka fölött, két emberi szeme, két gyönyörű kék szeme megjelent, a megbékülésnek és szenvedésnek oly lágy és lezajlott tekintetével, hogy a megváltók, egymás mellett, csöndesen térdre ereszkedtek. S igy nyúltak egyszerre s gyorsan a pásztor keze után, amit ez feléjük nyújtott, miközben szelíden még beszélt ez egyszer: — Köszönöm, barátaim, de ez már késő s én nem megyek többé. A lelkem amúgy is rég elszállt oda, ahová bus testem hasztalan követné. Az én földjeimben, sajnos, nincs se áhitat, se megértés kellőképen1 althoz, hogy a homlokomon meghatva lássák e köss lejét, ami a véríanuságom koronája. Alkalmasint csak gúnyolnák ezt rajtam. Viszont ahhoz már gyönge vagyok s túlsókat is szenvedtem, hogy még egyszer a késnek tarisam a fejein. Ügy hát isten veletek. Ti csak menjetek békével s hagyjatok a sorsomra engemet. Hadd teljék be rajtam az Uc • akarata. Ezeket mondván, összeterelte a liden csak mosolyogtak sokféle a pásztor, fejét ÉS áus bodrokban kükben oly hasonlatosak ypjtajk, nyájai § .eltűnt az erdő sünijében.
