Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-13 / 128. szám

1925. május 13. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. CIRKUSZ m ® a Á zoídszemü szörny í. Steiner Radivoj, akit a féltékenység — tegyük mindjárt hozzá, hogy nem minden alap nélkül — teljesen hatalmá­ba kerített, vérszomjas ábráxattal ki­fente hat személyre berendezett revol­verét és zsebébe sülyesztette. A név­­teien levelet íróasztala fiókjába csúsz­tatta, majd elzárta pénzszekrényét és lesietett a lépcsőn. Beszállt a bank fő­kapuja előtt várakozó autójába és re­kedt hangon mondta be a elmet a soi­­f őrnek: — A lakásomra! — Ajvé! — válaszolta a soffór és megvakarta fejét — különben én nem avatkozom bele, Felkurblizta a gépet és elindultak. 2, ' Az ülatas budoárban ezzel egyidejű­leg ketten szórakoztak, a vezérigazgató kívánatos hitvese és egy jeles ifjú sze­kerész-főhadnagy, aminőnek minden müveit család asztalán helyet kell fog­lalnia. Az ifjú tiszt azért -kereste föl a hadtudományok iránt meleg érdeklődést tanúsító Steinernét, hogy beavassa a szekerészét alapelemeibe és.nagy igye­kezettel képezgette is ilyen irányban. Tartalmas és magvas előadását, sajnos, még csak kivonatosan sem reprodukál­hatom, mert teljesen idegen \ agyok é tiszteletreméltó fegyvernem beikéiben s az egész, amit a szekerész-isméből egy hosszú élet során elsajátítottam, mind­össze »csak annyi, hogy az ember ne szaladjon olyan szekér után,, amely nem veszi föl. A főhadnagy bizonyára szin­tén tisztában voLt ezzel a szakmájába vágó életbölcsességgel, de mindamellett teljes ügybuzgaiommal és dicséretes ki­tartással szaladgált heteken keresztül Steiner Radivojné után, nyilván abból a meggondolásból indulva ki, hogy egy szépasszony nem szekér és igy nem ér­vényesek ebben az esetben a szekerész­­axiómák. Mondanom sem kell, hogy a főhad­nagynak volt igaza.... 3. Erről különben Steiner Radivoj sze­mélyesen igy meggyőződött, amikor soffőrje segítségével betörte a budoár tap éta-aj táj át és megjelent a szobában. Kívánatos hitvesét és a főhadnagyot — ugyanis olyan helyzetben találta, amely minden kétséget kizárt és amelyet a soffőr — a rokonszakmához tartozó szekerész iránti szimpátiáját kifejező fordulattal — igy jellemzett: — Kész a kocsi, mint az egvszei! zsebmetsző mondotta, amikor a tehén rálépett a hasára. A felszarvazott férj, akit a zöldszemü szörny teljesen hatalmába kerített. elő­rántotta revolver-zsebéből az isméüő­­pisztolyí és ráfogta a tisztre: — Meghalsz! A főhadnagy behunyta szemét és várta, hogy valami csoda történjék, a mely kimenti őt kényelmetlennek jog­gal nevezhető helyzetéből. Illés próféta, a szekerészek védszentje, ugyiátszik, el volt azonban momentán foglalva és igy elfelejtette feküldeni érte a méltán nagy hírnévre szert-tett tüzes íiakkerét. 4. A revolver már-már eldördült, amikor a magáról megfeledkezett hitves térd­­reborult ura előtt: — Kegyelem. Radivoj, — könyörgött jajveszékeive — ne szennyezd be egy ártatlan ember vérével valódi szmirna­­szöny egünket. Steiner leengedte a fegyvert: — Hogy mondod? — kérdezte érdek­lődve. — Kegyelem— ártatlan__ — Nem ezt kérdem, - legyintett a felháborodott férj türelmetlenül — ha­nem azt az izét azzal a szőnyeggel — Milyen szőnyeggel? — Ezt szeretném tudni ón is, milyen szőnyeggel? — szólt rá egyre fokozódó ingerültséggel Steiner — az előbb meg­­rnondtad. téiéuken negj A szekerész-tisz: gyezie: — Szmirnát tetszik gondolni? Steiner odaadta neki a revolvert: — Fogja csak egy pillanatra! Azzal számolni kezdett az ujjún: — Sz.. m.. i.. r.. n.. a. Hat betű, negyedik betű r. sz-szel kezdődik, a Alighanem ez az. — Szó sincs róla, — szólt közbe a fe­lesége — a Szmirna az hét betű. Az s-et és a z-t külön kell számítani. — Már megint kezded, — mondta a férj dühösen — hét betűvel nem jön ki. — Dehogynem, — feleselt őnagysága — csak a függőleges sor rossz és nem a negyedik az r, hanem az ötödik. — Hagyd már abba! — Ne héüciizz. — Te, — mondta a férj dühösen — vigyázz magadra! Az asszony felkapott egy vázát.... 5. A főhadnagy felhasználta a kedvező alkalmat, hogy nem figyelnek rá és az ajtó felé húzódott. Már kint volt, ami­­p+ij íkor Steiner rákiáltott­— Hé! — Tessék, — állt meg a szekerész zavartan. A féri utánaszólt: — Nem tud véletlenül egy szót, ami tizenöt betűből áll, /-fel kezdődik, u-va! végződik és egy reneszanszkorabeli se jédjegyző unokaöccsének keresztneve? dió Tízévi börtönre ítélték a gyilkos orosz operaénekest Szándékos emberölésben mondotta ki feünösaek a bíróság Izgalmas fotár?yalás a noviszadi törvényszéken nehagyott, kopott kék kabátban, baf fel­is élt. Nem ismert ebben határt. Meg­tagadta. Istent ás az ördög szolgájának vallotta mázát. Erkölcsi bolsevizmv.sá~ val megmételyezte az orosz kolóniát. Ezt a rosszat büntettem benne. Párbaj­ra akartam hívni, de mint orosz tiszt, • nem állhattam ki vele, ti nem volt tiszt. Bojkottot akartam szervezni ellene. <5 tönkretette az erkölcsöket, megbecstele­­nitette, erőszakot követett el az ellen, akit határtalanul szerettem. Nem gon­doltam megölésére, csak amikor'js vég­zetes estén bementem a Russka Csitao­­nicába, felém vigyorgott és -mögötte megláttam a miatta buskomor Gaür.a arcát . . Forogni kezdett velem a vi­lág, nem tudom, miképp történt . . Elmondta szerencsétlen házasságát nem szerette feleségét, de anyósa fele­ségéről lánykorában azt a hirt terjesz­tette róla, hogy viszonyt folytatott vele. Ez nem volt igaz, de lovagiasságból el­vette. Nem értették meg egymást. Kö­zösen megállapodtak, hogy elválnak. Egyszer még visszatért feleségéhez de az elküldte, ■V végzetes szerelem Itt megszerette Slovacska Gálinál, a lány viszonozta a szói elmet. És amikkor a leány búskomorsága iránt érdeklődött, az Írva mondta fi. hogy Kartarevski meggy alázta ... » Azóta égette a lelkét ez a gyalázat. De Kanarevski ebből sportot űzött. Sok leánnyal tette meg ezt. Jegyzéket veze­tett áldozatairól és ezzel lépten-nyómon kérkedett. Csak amikor a tragédiára kerül a' sor, keveredik ellentmondásokba. Gomirac elnök figyelmezteti ezekre. A vádlott csak tördeli kezeit. — Nem tudom, hogy történi, nem em­lékszem semmire . . . Iszákos lettem, hogy elfelejtsem a háborít vérszagát. A kritikus napon két és fél liter ürmöst ittam. Nem íudo-k visszaemlékezni, mi­ként történt . . . Gomirac elnök Slovacskaía Galinát, a dráma főhősnőiét szólitja elő. A tragédia hősnője Kedden tárgyaira a noviszadi tör­vényszék a gyilkossággal vádolt opera­énekes bűnügyét. A tárgyalást a tör­vényszék nagytermében tartották meg, amely zsúfolásig megtelt érdeklődő kö­zönséggel. Előkelő úrinak, bírák, ügyvé­dek. jogászok foglalják le az első pad­sorokat. A többi sorokat véges-végig az orosz kolónia tagjai: fekete inges, hosz­­szuhaju férfiak, szőke orosz lányok ide­gesen várják a tárgyalás megnyitását. Az előszoba is tele van oroszokkal, a nagy per tanúival köztük sok tiatai lány. ,A meggyilkolt a kolónia legszebb íérfia volt, aki saninista elveit nemcsak nem tagadta, de kérkedett is vele. A tanúként beidézett fiatal orosz lá­nyok közt feltűnik a dráma hősnője: Slovacska Galina, aki jókedvű, moso­lyog, gyakran hangosan nevet. Pajko­san. jókedvűen megy fel a lépcsőkön a tárgyalóterembe . . . Öltözködése is inkább illik egy nyári táncünnepélyhez. Miatta ölte meg múlt évi november 1-én a Russka Csitaonicában Grigoriev Ka­narevski-Mikaflovics Georgfet és miatta lesz Grigoriev — fegyenc. Kopognak a teremajtón. Az ajtó kinyí­lik és a kozáktiszt határozott biztonsá­gával, a csizmák hangos kopogásával belép rajta a vádlott: Timotievics Gri­goriev Mihajlo, egy másodpercre meg­áll az ajtóban, majd határozott léptek­kel a vádlottak padjához lép és megáll előtte. Körülnéz. A bíróság nincs még benn. Ekkor lép be dr. Szekalics Milán ügy­véd, akit a bíróság hivatalból rendelt ki védőnek. Nagy aktatömeget térit maga elé, felteszi pápaszemét. Majd megérkezik dr. Lemaics János ügyész, a közvádló, aki a gyilkosság vádját emeli a vádlottá! szemben. A vádlott dő. Kékcsikos nyakkendő, ugyancsak kék sávos puha gallér. Bizonyosan kék a kedvénc szine. Homlokán golyó ütött: sebforradás. Végigharcolta Denijikin seregében a világháborút. Teste csupa gránátseb. A. teremszolga behozza a bűnjelet: nagy kilenc milliméteres német Para­­bellum-rendszerü tiszti revolvert és le­teszi az asztalra. Grigoriev mereven nézi a gyilkos fegyvert. Látni rajta: vé­gigszenvedi újra az egész drámát. Te­kintete elborul. Megkezdődik a tárgyalás a bíróság. Élén Gomirac Voji-Timotievics Georgien Mihajlo Grigoriev katonásan, feszesen áll. Ro­konszenves szép orosz típus, magas Belép szlávval, a tanács elnökével, Radalovics Miloje és Petrovics ljubomir, a két sza­­vazóbiró. Gomirac már kérdi is a vádlott na­­cionáléját. Huszonhat éves, harkovi szü­letésű volt kozáktiszt. 17 éves korában került a hadseregbe, önkéntesnek jelent­kezett. Nős, egy gyermek atyja. 1920- ban került Jugoszláviába, 1924 augusz­tusában Noviszadra. Gomirac elnök behívja a tanukat. Mind jelen van. Slovacska Galina kacé­­, ran mosolyog. Grigoriev Hirtelen meg­fordul, hosszan néz!: szerelmét, aki miatt gyilkolt. Galina elfordítja a fejéi szemei nem akarják Grigorijev rámere­­dö tekintetét észrevenni. Grigorijev nem hagyja, nézi. talán ma ufcohószor az életben . . . Végre Galina tekintete ösz­­szetalálkozik Grigorijev ábrándos tekin­tetével. Grigorijev biccent a fejével, Ga­lina szemrebbenéssel köszön vissza, s a másik másodpercben ismét mosolyog., A vádlott vallomása A vádlott kihallgatására kerül a sor. Suttogva, halkan beszél, senkisem hall­ja a teremben. Egészen odalép az elnöki asztalhoz és szinte súg. Ügyész, védő, újságírók tölcsért csinálnak a kezükből és fülükhöz teszik. Így' is csak egyes szavakat hallani, Dr. Lemaics ügyész átnyújt az elnök­nek egy Írást, amit ma reggel találtak a vádlott cellájában. Grigorijev elmondja, hogy a vizsgálóbíró engedélyével vallo­mását az éjjel írásba foglalta. Kéri, ol­vassák azt fel. Az elnök átadja a vád­lottnak a feljegyzéseket, amelyeket az idegesen összegyűr. Kezeit folyton tör­deli. Egész kékesfehérek. Folyton ide­gesen kap az arcához és ujjaival hom­lokát és orrcsontját dörgöli. Belenéz az Írásaiba és töredezve mondja: — Nem érzem magam bűnösnek az emberek előtt, csak Isten előtt mert a lelkem Istené. A gonosz életelvek megtestesítőjét büntettem meg, azt, aki elrugaszkodott minden emberi, családi, nemzeti és lovagias szellemtől, aki. nem az oroszokat jellemző önmegtagadás, emberszeretet hive volt, hanem aki az élvezetekhez való jogát hirdette és igy homlokkal, szökés-barna telteié fésült hajjal világos kék szemekkel, csizmás ső zsebéből Kikauűikát a .fehér zsebkeu- zöld kozáktiszti lovagló nadrágban, szi-Siovacskaja Galiim Amikor Slovacskaja a terembe lép, a vádiotí feláll és tekintetével követi a leányt, élete »első szerelmét« Galina zárt tárgyalást kér, az ügy ész ellenzi, vannak esetek — mondja — a mikor a nyilvánosság ellenőrzésére szükség van. A biróság délelőtt 11-től /412-ig zárt tárgyaláson hallgatja ki a tanút Utána Orlova Ludmillát, Kanarevski férjezett húgát hallgatják ki. Tudja, hegy bátyja nőbarát volt. Lényegtelen vallomása után Usakov Aieksza. kamenica! kertészt hallgatja ki a biróság, aki a meggyil­kolttal ült az orosz vendéglőben. Grigo­rijev a íe^t után revolverét vágta az ál­dozathoz és amikor az öt golyótól ta-, Iáivá lefordult, Grigorijev még székkel akart rátámadni •— annyira önkívület­ben volt. Orlova Milica, Galina barátnője a legközelebbi tanú. Együtt laktak. Galina szolid, rendes lány volt. Panaszkodott és sirt Kanarevski miatt, aki megbecs­­tclenitette. Grigorjjevet szerette. A déiuíáni tárgyalás A délutáni tárgyaláson fiajkieyics Ta-» marit hallgatták ki először tanúként.

Next

/
Thumbnails
Contents