Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-25 / 111. szám

XXVI. évfolyam

12 OLDAL * ÁRA 1 h DINÁR

ag—B—M — — ■mibmmmbbbib 1 ———a—••••ztru-rrr,"VT-am

^wgtxmar ifjiofísb*

lit. szám

ö.ej;jelenik minden reggel. Qnnep =íán én hétfőa délben Telefon szóm: ICiadóhiveíai 8—58. Szerkesztőség 5—10

Uőfizetéti ár cegTiedério 135 dinár

Kiadóhivatal) Snbotíta, Aleksendrova ul. l.(Le!baeh-jsalets^ Szerkesztőség! Aleksandrova ul, 4. íKossia-Fesciere-paielí)

Qu© vadis?

Irta: ííálffy György

A Bácsmegyel Napló hasábjain a magyarság szervezkedésére! s jövő feladatairól több, a lap szerkesztőségén kivid álló politikus nyilatkozott Alábbiakban Gáiffy György-, a szuboticai magyar radikális párt elnöke szól hozzá a kérdéshez. Megállapításai és következtetései természetesen teljes mértékben egyéniek s azokért minden irányú felelősséget a cikkíró vállai.

Abban a kérdésben, hogy a nemzetiségi szervezkedésre szükség van-e, eltérők lehetnek a nézetek. Az elméleti igazságok e téren nem lehetnek általános érvényűek. annyi azonban bizonyos, hogy a nemzetiségi alapon való szervezkedésre szükség van ott, ahol az idegennyelvü nemzetiségi kisebbség érdekeit, gazdasági és kulturális léiét és fejlődését komoly veszedelem fenyegeti. Od, ahol ilyen veszély nincs, ahol a törvény és gyakorlat netn ismer külömbséget külötnböző nyelvű polgárok között, ahol az állampolgári jogok nyelvre velő külömbség nélkül, nemcsak megilletnek, hanem meg is adatnak mindenkinek, ott ok nélkül kongatni a vészharangot, súlyos bűn, nemcsak az állammal, hanem azzal a nemzetiséggel szemben is, amelynek érdekeit akarják szolgálni. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy igen sokszor azok kongatják a vészharangot, akik saját céljaikra akarják a felkeltett elégedetlenséget kihasználni.

1920-oan, amikor a magyar párt megalakult, szükség volt arra, hogy az itt élő magyarság szervezkedjék, sérelmeiről és kívánságairól számot adjon, az állam szempontjából sokkal jobb volt a nyílt szervezkedés, a programmnak nyilvánosságra való hozása és a nyílt hitvallás, mintha az elégedetlenség titokban terjed és esetleg földalatti akcióban tör !<i- Akkor még sokkal hangosabb volt azoknak a lármája, akik a sikertől megmámorosodtak, vagy akik úgy akarták a maguk kisded érdekeit szolgálni, hogy vádolták, üldözték a nemzetiségeket és akik erőszak utján hetek vagy legjobb esetben hónapok alatt akarták elérni azt, ami a fokozatos fejlődés örök törvénye szerint, évtizedek munkájának az eredménye lehet. í)e múltak az évek, lecsillapodtak a szenvedélyek, megnyugodtak a kedélyek, az igazság a koporsóból is kitör és eget kér, mindig többen vannak, akiknek a leikét a béke, szeretet és megértés gondolata hatja át, A jőhiszemüék és a jőszándékuak, ha talán pár évvel ezelőtt még tudni sem akartak arról, hogy az SHS. királyság területén magyar nemzetiségi állampolgárok is vannak, az események és a tapasztalatok hatása alatt tudatéra ébredtek annak, hogy a magyar nemzetiségi polgárok munkájukká!, állampolgársági hűségükkel megszerezték a jogot arra, hogy cbbvi az államban élvezhessék az alkotmány biztosította polgári egyenlőséget. Lassanként a nevetségesség veszélye fenyegeti azokat, akik úgy akarják menteni a hazát, hogy nagyhangú szólamokkal takarják saját önző céljaikat és a nemzetiségeket akarják üldözni és elvadítani.

Tagadhatatlan, hogy a magyar párt vezetősége súlyos politikai hibát követett e! akkor, amikor e teljes megegyezésre és együttmífködésre kínálkozó alkalmakat elmulasztotta, a feléje nyújtott baráti kezet nem igyekezett megragadni. A helyzet a teijes megegyezésre adva volt. 1924 junius 9-én a magyar párt összes vezető emberei Gyorgyevies Dragoszláv suboticai főispán meghíváséra megjelentek a főispáni hivatalban, ahol a radikális párt ás a kormány megbízásából jelen volt dr. Radonics Jovan nemzetgyűlési képviselő is, aki, mint a kormányon levő radikális párt megbizottjo, olyan ajánlatot tett, amelynek elfogadása a magyar nemzetiségű polgárok helyzetét lényegesen megjavította volna és a panaszok zömét elintézte volna* Mit ajánlott e radikális párt? Az ajánlat az volt, hogy a magyar nemzetiségű polgárság támogassa a nemzetgyűlés többségében levő radikális pártot. A párt biztosította volna, hogy a magyarság a pártban számarányának megfelelő mandátumot nyer, még pedig azok személyében, akiket a magyar part kijelölt volna. A magyar nemzetiségű polgárság képviselői lettek volna a magyar nemzetiségi képviselők, okik a radikális párt keretében ugyanazt ez eredményt tudták volna elérni, amit a magyar parlamentben elértek Tisza és Száll Kálmán idején Miioszavlyevics Milán, Zakó, Dungyerszidék, Konyovics, Drakulics és a többi szerb nemzetiségű képviselők,

szerb testvéreik érdekében.

•

A magyar pórt vezetői ez alkalommal sem bizonyultak jó politikusoknak, mert jó politikus az, aki számolni tud az adott helyzettel és azt ki is tudja használni. Jó politikus az, aki a mögötte álló tömegek érdekeinek megfelelően megtudja találni a helyes utat és jó politikus nr, aki háttérbe tudja szorítani a maga érdekeit és ha a mögötte álló tömegek érdekeinek az felel meg, vissza is tud vonulni, A magyar párt vezetősége a jó politikus egyetlen tulajdonságával sem volt felruházva.

A választás után meg lehet állapítani, hogy kifogásnál nem több az, hogy erőszak és megfélemlítés okozta e magyar párt bukását. A bukás oka az volt, hogy a vezérek gyenge politikája nem volt népszerű a magyar tömegek élőit. A vezérek megfeledkeztek arról, hogy a szegény emberek érdeke 1925-ben nem azonos azoknak az érdekeivel, akik 518 hold föld birtokában még mindig kiválasztotton nagyvagyonu emberek. A NYIVA a nagybirtokosok szervezete nemzetiségi különbség nélkül és ezt nem lehetett a magyarság szervezetének nézni. A vezérek megfeledkeztek arról, hogy a nagy hangversenyteremben, ahol állandóan szól a nagy dob és cintényér, egypár r.agypóhzü, de gyönge hangú „NYIVÁ“*kolás nem fog visszhangra találni.

Ami megtörtént, azon -változtatai.nem lehet, a koazek.vapciá; le kell vonni azoknak, skjfc.8 vereség előidézői voltak, ha ők "maguk nem is hiszik el, hogy ők okozták a vereséget. Meg'kell találni azt az utat, amelyen haladva biztosítani kell mindén magyar nemzetiségű állampolgár jogát, úgy, amint ezt az alkotmány biztosítja. A magyarságnak az az érdeke, hogy egységes póriból alakuló, abszolút többséggé: rendelkező kormány vezesse az ország ügyeit. Koalíciós kormányzás nem érdeke a magyarságnak. Ha a magyarság segítő kezet nyújt ahhoz, hogy egységes többség jöjjön létre, akkor joggal várható és németem szerint el is éri, hogy az ő jogos kívánságait is teljesítse ez n kormány. El fog jönni, mert az ország érdekében el kell jönni annak az időnek, amikor teijes lesz szerb és magyar között o megértés. A két nép, amciy lelki, és történelmi kapcsolótoknál fogva oly köze! áll egymáshoz, kell, hogy testvéri barátságban étjén együtt és' én hiszem, hogy a megértés korszaka egy szebb és Jobb és egy boldogabb jövőt hoz a magyarság!«.

A lakástörvényjavaslat nem elégíti ki sem a lakókat, sem a háziurakat

Gyímcsics miniszter expozéja a törvényhozó bizottságban

A törvényhozó bizottság pénteken délelőtt megkezdte a lakástörvény javaslaténak altalános vitáját. Az ülésen Gyuricsics szociálpolitikai miniszter rövid expozéban a javaslatot elfogadásra ajánlotta. Kifejtette, hogy miért vált szükségessé a törvény meghozatala. A régi lakástörvény érvényessége megszűnt, úgy, hogy a lakásviszonyok rendezetlenek maradtak. A lakásokkal való szabad rendelkezés rendszeréhez még nem lehet visszatérni és ezért ideiglenesen kel! rendezni a kérdést a mostani javaslattal. A kormány jól tudja, hogy a tnkdskérdést csak építkezéssel lehet megoldani, különösen az állami tisztviselők és hivatalok részére kell építeni és a kormány igyekezni is fog ezekre az építkezésekre fedezetet találni. A jelenlegi javaslat nem fogja agyon kielégíteni sem a lakókat, sem a háztulajdonosokat, azonban egészen igazságosan ezt a kérdést nem’is lehet megoldani.

Kumanudi Koszta demokrata fel szőlalásában a törvényjavaslat ellen beszélt és hangsúlyozta, hogy a lakók és háztulajdonosok közötti harc már osztdlyharc jellegét kezdi ölteni. Sürgette a tisztviselőházak építését.

Hasonló szellemben beszéli

Timotijevfes Késztn demokrata is, aki kijelentette, hogy olyan tötvenyja vasi« tot kei! készíteni, amely mind a két felet kielégíti. Olyan javaslat, amellyel csak az egyik fél van megelégedve, nem lohst más, csak igazságtalan.

B azat a (Zajednic»} hosszabb beszédben fejtegette, hogy a javaslat rossz kompromisszumon alapul és nem elégíti ki sem a háztulajdonosokat, sem a lakókat. Hangsúlyozta, hogy elsősorban oz államnak kell lakásokat építenie és kényszeríteni keil a magánvállalatokat is, hogy tisztviselőik részére lakóházakat építsenek. A helyes állami politika épen abban áll, hogy megtalálják a pénzügyi fedezetet az építkezésre.

Milodanovics Bora radikális kijelenti, hogy egyetért az előtte elhangzott felszólalásokkal abban, hogy az eddigi kormányok hat év alatt nem teljesítetlek kötelességüket a lakáskérdós rendezése tekintetében. Véleménye szerint azonban még mindig nincsen késő ahhoz, hogy nagyvonala lakásépítő akciói kezdjenek az «Ham» jelzálogbank utján. Egy ilyen kölcsön rentábilis volna, mert az állam vissza tudná azt fizetni azokból az összegekből amelyeket ma a tisztviselők Iakbérrószesedésére kifizet. A javaslatot elfogadásra