Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-25 / 111. szám
2, oldal. BÄC5MEGYEI NAPLÓ 1925. április 25. ajánlja. Az ülést az elnök ezután berekesztette és a vita folytatását szombat délelőttre halasztottak. Izgalom a bolgár vádak miatt Az egyébként is csöndes belpolitika kérdései pillanatnyilag teljesen háttérbe szorulnak a bolgár probléma mögött, amely a jugoszláv politikusokat és sajtót pártkülönbség nélkül igen élénken foglalkoztatja. Azok a bolgár hivatalos helyről szármáz» nyilatkozatok, amelyek a bulgáriai merényletekkel kapcsolatban leplezetlenül vádolják az SHS. királyságot, országszerte nagy felháborodást keltenek. A beogradi sajtó pártállásra való tekintet nélkül a legélesebb hangon utasítja vissza a bolgár vádakat. A Bolgár Távirati Iroda cáfolja a szerbellenes nyilatkozatokat Péntek délután öt ólakor megérkezett aztán a külügyminiszté riumhoz a Bolgár Távirati Iroda által kiadott hivatalos cáfolat, amely a mértékadó körökre igen megnyugtatóan hatott. A hivatalos cáfolat szövege a következő : — Fel vagyunk hatalmazva, hogy a legkategórikusabban megcáfoljuk azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a Bulgáriában járt angol képviselők Rttlkov külügyminiszter szájába adtak. Sem Kaikov, sem más bolgár hivatalos személy’’ nem állította azt, bogy a bulgáriai kommunista összeesküvést a szomszéd ország tudtával és hozzájárulásával szervezték meg. Ruszev belügyminiszter inkriminált nyilatkozata pedig az agrárkommunista emigrációra vonatkozik. Ezt a cáfolatot beogradi hivatalos körökben teljesen kielégítőnek tartják és ezzel a konfliktust elsimultnak tekintik. Hivatalos körökben azt is megállapítják, hogy bár ezek a cáfolt szerbellenes nyilatkozatok valóban elhangzottak, a Bolgár Távirati Iroda hivatalos jelentéseiből hiányzanak. Kihallgatások a királynál A király visszaérkezésével Beogradban felélénkült a politikai élet. A király pénteken délelőtt kihallgatáson fogadta Nincsics külügyminisztert, aki a külpolitikai helyzetről, főleg a bolgár eseményekről referált. Pénteken este Surtnin kereskedelemügyi miniszter jelent meg a királynál ldliailgatáson. Pastes miniszterelnök visszaérkezését szombat reggelre várják Beogradba, ahol egyébként tnár gyülekeznek a képviselők. A bizottsági tagok csaknem teljes számmal együtt vannak már Beogradban. vies Vásza belügyi inspektor lesz jelen az átvételnél, mig a pancsevói és verseci főispáni hivatalok átvétele alkalmával a belügyminisztériumot Vtaskalin Milorád, a B. B. B. ügyosztály főínspektora fogja képviselni. Véres családi dráma Budapesten Egy villanyszerelő lelőtte a feleségét aztán öngyilkos lett Budapestről jelentik: Véres családi dráma játszódott le pénteken délután három órakor a Népszinház-ucca 39. szárou házban, ahol Ossiau Zakariás villanyszerelő lakása - és műhelye van. Ossiau, aki tíz évvel ezelőtt vette feleségül Topercir Vilmát, az utóbbi időben féltékenykedett feleségére és noha a negyven éves férfi meglehetős könnyelmű életet élt és nő ismerőseire' is sokat költött, különböző pletykák miatt állandóan üldözte féltékenységével feleségét, akivel az utóbbi időben brutálisan bánt_ Pénteken délután újabb féltékenységi jelenet volt a házastársak között. Ossiau revolvert rántott és feleségére lőtt. A golyó az asszony fejébe fúródott és a szerencsétlen asszonynak még volt annyi ereje, hogy vérző fejjel az udvarra menekült, aliol aztán összeesett. A szomszédok segélykiáltására azotn nal megjelent a házben egy rendőr, aki ártalmatlanná akarta tenni a gyilkos férjet. Ossiau azonban bezárkózott szobájába és a rendőr megjelenésekor a következőket kiálltotta ki: — Nem nyitom ki az ajtót, mert öngyilkos leszek, előbb azonban egy búcsúlevelet keit megírnom, Ne próbáljon senki bejönni, mert revolver van a kezemben és lelövöm azt, aki közeledik hozzám ! Ossiau ezután belülről különböző bútorokkal eltorlaszoita az ajtót. Közben több rendőr érkezett a helyszínre és betörték az ajtót. Ebben a pillanatban (Ossiau mcllbelötte magát. A szerencse!ícn házaspárt a kórházba szállították, í ahol mindketten a halállal vivódnak. Május elsején megszűnnek a városi főispánságok Csak a szuboticai főispánság marad meg Bccskcrckről jelentik: Tcmes-Torontál vármegye főispáni hivatalához pénteken érkezett meg a belügyminisztériumnak 6200- -1925. számú leirata, amely utasításokat ad a kerületi beosztásról szóló törvény végrehajtására. A leirat elsősorban azt közli, hogy a tizenketted törvény 79. paragrafusának a) pontja alapján a belügyminisztérium a bácsbodrogvármegyei és a temcs-lorontál-xármc- * *■ gyei (ilispáni hivatalok likvidálását elhalasztja. Ezek a hivatalok kerületi választások után szűnnek meg. A leirat a továbbiakban az.t közli, hogy a vajdasági szabadkirályi városok főispánt hivatalai estik 1925 április 30-áig működnek, igy ettől a naptól kezdve a szombori, noviszadi, a versed és a pancsevói főispáni hivatalok megszüntetik működésűket. Kivétel a szuboticai föispánság, mert a belügyminiszter előbb felhívja. Szubotica város főispánját, tegyen jelentést arról, hogy milyen indokok teszik sziiliségessé a szuboticai főispán! hivatal tehtartását. A belügyminisztérium utasítása szerint az uj kerületi főispánok május elsején foglalják cl hivatalukat és hatáskörükre .nézve a főispáni hatáskörről szóló régi magyar törvény irányadó. 'Az 1925. év május elsején felállítandó kerületi főispánságok közül a bácskai kerületi főispánság ideiglenesen Szomborbati fog működni és ebbe olvad bele a Szombor-városi és Noviszad-városi főispánság is. A pancsevói íöispánságot a beogradi, a versed íöispánságot pedig a szmederevói kerületi föispánságba olvasztják bele. A kerületi főispáni hivatalok hatáskörébe megy át május elsején az útlevelek kiadása is, azonban a szabadkirályi városokban « rendőrfökapitdnyi hivatalok ■kapnak felhatalmazást útlevelek kiadására. Az. utasítás foglalkozik a kerületi főispánt hivatalok felállítása körüli adminisztratív teendőkkel is. Az utasításnak már ebben a részében közli a belügyminiszter, hogy a megszűnt városi főispánságok vezetőinek május havi járandóságát már nem uta-1 j a lei. F el hívj a Versec és Noviszad város főispánját, hogy nyugdíjigényüket jelentsék be, a pancsevói főispánt pedig, aki egyszeméiyben Pancsevó város polgármestere is. a belügyminiszter minden nyugdíj nélkül felmenti a főispáni teendők alól. Végül a leirat közli, hogy a főispáni hivatalok átvételénél jelen kel! lenni a kerületi főispánnak, vagy helyettesének, a"városi főispánnak és a belügyminisztérium kiküldöttjének. A szombori és pancsevói főispáni hivatalok átvétele április harmincadikán, a noviszadi főispáni hivatal átvétele pedig május elsején történik meg. Szomborban és Noviszadon a belügyminisztérium részéről Iszájlo-Agneska sírja Irta: Somlyó Zoltán Az asszony igy szólt vacsoránál az urához:- Fülöp. halicd-c? Olyan szép az idő. már zöldül minden, azt a kis sirt rendbe kellene hozni. — Mm — mondta rá Fülöp. — Azt a kis sirt. Fiiiöp. Nézd. a rmilt évben csalt úgy magunk kapartuk ösisze egy kicsit, nem tellett rá, azért úgy is jó volt. Az a kis. drága halott az égből is láthatta, hogy mi megtennénk mindent, ha lei te (ne. De hát. ha nem lehetett. A ió lsteu nem akarta, pedig mennyit imádkoztam érte. Hogy egy kis pénz jönne már valahogy a házhoz, hogy virágot lehetne rá ültetni, mint most két éve. meg hogy egy kis követ állíthatna az ember. Nem akarok én egy olyan nagy márványkeresztet, olyan sok írással. Csak egy kicsit és rája éppen csak egy-két szót. hogy Ágneska volt a neve és élt öt évet; Ez is elég lenne. De hát ha nem leltet . . . — Bizony -- mondta rá bólogatva Fiiiöp. — Már hogy is" lehetne! Miből! Mikor az embernek m.e'fcg levesre is alig telik. Elfekszik az ott kő nélkül is. Ne ábrándozz ilyen úri dolgokról, asszony!- Mát apa vagy te? Hogy beszéliieisz igy a saját egyetlen gyermekedről? Hogy elfekszik az. Ott kő nélkül is! Nem szégyerfled magad? Micsoda apa vagy te?! — Micsoda apa! — csapta rá morogva Fülöp. szemeit lesütve — hát apa vagyok én? Hát apa az, akinek nincs gyereke? Mit beszélsz szamárságokat? Az a gyerek már harmadéve poriad a földben. Nincs meg annak már egyetlen norcikáia se! — Már hogyne volna? — mondta a szegény, bus vízióktól feltüzelt aszszony — hisz olyan szépen fektettem be abba a kis koporsóba, olyan rendesen fektettem bele. tiszta ruhában, a kezeit is szépen ógymásba tettem meg még a másik ruháját, cipőiét is odarektettem melléje, - meg a kis babáját, írreg azt az uj íőkötőcskét, a téli horgoltak Megvan az bizony ott szénen, azt csak én tudom mert nincs olyan éjszakai ámonj. hogy ne látnám a leikom Ágneskámat ... F.gv-két perc így múlt el stilyos hallgatásban. — Hát ió. — mondta végre Fülöp — rendbe kell hozni a sirt. Ha te azt hiszed. hogy annak odalenn nem mindegy. hogy ittfönn tavasz van-e, vagy tél! — Mát persze hogy nem mindegy! Nekünk nem mindegy.! — Jó, — mondta az ember — de miből? Az asszony nagv zavarban volt. köliócseive izgeit-mozgoit a helyén és a szája úgy vonaglott. miiJt aki nagy istentelenséget készül mondani. Majd nekidnrálta magát és megszólalt halk. álombéli hnn&on: • Eladom én. Fiiiöp. azt a láncot... Fiiiöp szemei tágra meredtek. A melle megfeszült, még a keze is. mintha ökölbe szorulna: — Micsoda láncot?' Te! Amit a Lines! hagyott ránk a télen? Az a komisz? Aki abból a rengeteg vagyonból azt a rongyos láncot hagyta ránk. akik a legszegényebb testvére voltunk? Még csak az kellene! Meg ne lássam azt a láncot! .Annyit mondok! — Nézd. Fiiiöp. ne dühösködj! Azt a láncot azért mim dobhatom el. Csak azért, mert a Lfncsi. a megboldogult, olyan igazságtalan volt hozzánk? Azért az mégis egy vastag aranylánc és könnyen megkaphattuk érte a félmilliót! Félmillióból úgy rendbehozatom azt a sirt. mint annak a rendje! Maid meglátod. — De én meg ne lássam ám! Hol az a lánc? Hadd töröm darabokra! Hadd tlprom bete a sárba! Ho! az a lánc? Add elő! Az asszony most már írem félt. Is-, merte az ura hangja után az indulatát is. Előkaparta sok-sok papír közül a láncot. Ott nézegették a lámpaiényben, óvatosan forgatták egymás kezére adtak. — Megadják-e érte a félmilliót? — tűnődött a férfi. —• Meg! Megadják! — mondta rá az asszony, olyan kemény hangon, akár egy kipróbált becsüs. Aztán szépen rendebehozatjuk a sirt. legalább meglesz az a nyugalmunk, hogy a Lincsinek egy fillérjét se használjuk másra. Én bizony nem tudnék abból a pénzből lenyelni egv falatot se. Csak mind arra adjuk. A sírra. Hadd legyen szép! — Hogyne. — mondta az ember íeddöteg — mit gondolsz, nem kell arra olyan rengeteg pénz. Add ide ezt a láncot, majd én reggel eladom, téged még becsapnának . . . Másnap Fülöp, aki bádogosmuttkás volt. nem jött haza ebédhez. Ez sűrűn megtörtént, az asszony föl se vette. Csak azon iárt egyre az esze. hogy mennyit kaphatott az ura a láncért? Ha félmilliónál többet, akkor mégis csak kellene már az urának egv pár cipő. inert már az ünneplőié is foltozva van. olyan kis köianot és arra rá legyen vésve, hogy: Ágneska. élt öt évet . . . Ha csak ennyire is telik! . . . Füiöp vacsorához sem jött haza. Az asszony nagyon nyugtalan lett. Este tízkor már arra gondolt, hogy ebben a bűnös, vérre! bekent világban meggyilkolták Fiilöpöt a láncért* Fiiiöp éjfélkor jött haza. Az ajtó durván kicsapódott és Füiöp teste súlyosan vágódott le a padlóra. Dőlt belőle az alkohol gőze. Az asszony rémülten szaladt hozzá, fölkapta, az ágyra fektette. levetkőztette, mint a gyereket. Aztán odaült az ágyra és csöndesen megeredtek a könnyei. — Elittad? — szólt halkan, szemrehányóan. — Láthatod. - • felelte rá az ura. részeg. böfíögő hangon és a falnak fordult. —■ Átkozott legyen az a Lfncsi, — mondta az asszony, csöndesen távozva az ágytól — még a halála után is itt járt köztünk a rossz szelleme . . . — .Aztán nesztelenül lefeküdt és nem aludt reggelig egv szemhunyásnyit. * Reggel már korán fenn volt. Belenyúlt a kis skatulyába, ahol a fillérjeit tartogatta, kimarkolta az egészet és kiosont szobából. Az ura ágya már üres volt. Fiiiöp már munkába ment. Egy kis virágot vásárolt a piacon, szegényes hóvirágot, meg égy cserép jácintot és kisietett a, temetőbe. Odakint inár madarak csicseregtek, gyenge rügyccskék himbálóztak már az ágakon. A föld édes, boldogító szaga tódult a tüdejére, egész boldogság volt most ez az útja. igy megrakva virággal. A temető kapuján szinte örvendezve ment be és itt meggyorsította a lépteit A szive dobogott, zihált a.melle, szaladt a sir felé. Már messziről észrevette a kis sin. Magánosán, árván domborult a temető, sarkában, a szegényrészen ... de ni-ni, mi az? Valami tévedés lehet. Megtöröltc a szemét. Valaki ott hajladozik a sir, fölött, valami munkás mintha a kis vasrácsot iestené ezüsttel. De nem is ezüst az. hiszem úgy csillog, mint a valóságos arany. Arany az! -Odaért a sirhoz. A munkás háttal fordulva, nehézkes mozdulatokkal festette a rácsot, már majdnem kész volt vele. Az asszony nagy zihálására aztán megfordult az a munkás, össaenéztek. Fülöp volt az. Előtte zöld kötény, csalt ugv ’s z altadu a homlokáról a veríték .. . Amikor a temető kapuján kifordultak, "1 asszony igy szólt az urához: — Tudtam, hogy nem-is lehetsz olyan rossz ember te. Fülöp ...- - Jó-jó. — mondta rá Fülöp — itt jön a villamos, gyere, ugorjunk föl. éhes vagyok . . .
