Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-19 / 105. szám

1925 április 19,

ßÄCSMEGYEi NAPLÓ

13/ Glća!

Halak a siralom-aquariumban

’ Majd hogy egy szálka akadt a'torkomon, amikor ebédidőmet szerény böjti ebédem evése és újságolvasás közt megosztva az Á!latvédőegye$ület kővetkező SziVhezszóló intelmét olv'asíam. »A, halvásárokon sokszoros rémes áliatkirizásokat lehet megfigyelni. A közönség többnyire ikráshalat kivan, és hogy megállapítsák, melyik az ikrás, melyik a tejes hal, az árusítók majdnem kinyomják a szegény állatok beleit. Miután — mint ismeretes — a halak némák. nagy rángatódzásuk árulja cl a nagy fájdalmukat«;

— Vigye el ezt a hidat. mondtam a háziasszonynál; verejtékezd, homlokká! és részvéttel, kinzó önmardo: ássál néztem a süsü hagymába marinirozott hal mozdulatlan farkára.— Mennyit szenvedhettél te is — sóhajtottam. Tán bizonyára a liafeymaillatot sem állhatod és mégis, hogy összekombináltak ezzel a csípős, könytesapoló gumóval.

— Máskor fecskefészket és sgalöiikapástétompt fogok úraságodnaic szer:!roznl — mormogta dühösen a házias,zszonyom és azzai fogta a boringet. Illetve maradványait .és betette az ablak közé. »Kifogásolni tud, parancsolni tud, válogatni tud, de fizetni —:

— Jó, jó, kedves asszonyom, ne veszekedjünk hús vét betérem különösen érzékeny vagyok, ma minden szó fáj nekem. (Az állatvédőegvesiilet is hogy fnegszomoritott. Minthogy a, szegény halak némák, ínég a mamájuk sem érti ■ meg' a szavukat. Sirhi tudnék, hogy a természet igy osztotta ezt be. hogy a halak néhák, ahelyett, hogy a kosztosasszonyomaí áldotta volna met: némasággal.)

Az Állatvédocgylet intelme egyébként is minden iigyelmehiet és érdeklődésemet a haiak felé irányította. A halakról általában c.-*k jókat tudok. Kezdve ej etikáitól; aki kiköpte Jór.ás prófétát,] ama halig, amely Polikrátes történetébenj vitt nevezetes szerepet. Polikratesl ugyanis úgy el a ’históriában, mint a; legszerencsésebb ember. Az akkori kr'-; iiikás feljegyzi, hogy annyira sikerültek' börze manőverei, hogy ö már maga is niegsokalu; nagy szerencséiéi és erre' hogy valami bánatot okozzon önmagának, fogta legértékesebb és legkedvesebb gyűrűjét és beledobta, a tengerbe, fis mi történt? Másnap egy halat hoznak Polikrátesék konyhájára és a hal gyomra-' ban ott csillogott Polikrátes ur. gyűrűje, A világ, sőt Schiller Is; ebből azt követ- > kezterrék, hogy íme Polikrátes szeren- j csőjén nem lehet kifogni. Da nutzt kein Weinen. Ezzel szemben én különváló-j iiiényt jelentek be az egész világ ellen. Az én felfogásom • szerint, az a tény, hogy a nevezett ha! Polikrátes gyűrűjét saját életé feláldozása árán is vissza hozta eredeti tulajdonosának, nem Po- Hkráies szerencséjét igazolja, hanem elsősorban is a halak becsületérzékére jellemző, és ezenkívül ázt is bizonyítja, hogy a hajakban nincs semmi kapitalista hajiam, ok nem gyűjtik -a gyémántokat, ékszereket, nem metszik fel más hasát aranyért, ellenben felhagyják nyitni a saját gyomrukat is, csakhogy vegyék vissza az -átkozott kincseket.

Szépen nézett volna ki Polikrátes hires • szerencséje, ha. történetesen azt a gyűrűt egy- előkelő görög társaságban vesztette volna el. Egy schmarnit kapott volna vissza és ez esetben a szerencsés megtaláló szerencséjéről született volna meg a legenda.

A halak tehát már ebből a szempontból is különben, mint némely ember. A halakat tehát, mint -becsületes állatokat igen is tisztelnünk kell és ezért is teljes megértéssel és szívvel teszem . magamévá az állafvédőknek a halandó halak érdekében- elhangzott emlieries protestációját. Én nem hagyom cl n halakat súlyos óráikban, én rám mindig számíthatnak. .

És titkos mandátummal.' amelyet én adtam magamnak-a. görögkeletiek, zöld csütörtökén inkognitóban ellátogattam a húspiacra, hogy ellenőrizzem, hogyan8

[ és mennyiben szívlelik meg az emberek az Állatvédőegylet kérését, amelynek teljesítése nem is jöhet áldozat számba., Utam a hentesek bódéi előtt vitt el: Ropogósra sütött piros malacok lógtak a sonkák közt a fogason lábuknál fel-; akasztva. Az emberi kegyelet piros masnit kötött a sitit malacok nyakára. Gyenge kis bárányok és csecsemő gidák átvágott véres nyakjtal, íelboncobt hassal csüngtek a. va'shorgokon. A /t.séjük-. be lehetett látni. Szegénykék értük sem ’imádkozott senki, ilyen fiatalon kerültek a zöld pázsitról a mészáros bárdja alá.

, Milyen fiatalok és — milyen drágák vol- I tak es milyen bánatosak,, merthogy értük .az állatvédők .elfelejtették magúkat exponálni. Ha egyéb. nem. az intenzív tengeri hal szag .elárulta, hogy megér- I kéziem, a halstrandra, ahol is sós, édes’ vizű és aranyit alácskák garmadában és különböző állapotban várták a halékes j nép komoly szándékú közeledésé;. A ji nigeri halakon már elkésett az áliaivé: dák jóakarata. Szegények szétdarabolva i feküdtek, az asztalon, amiképen ásót. volt darabolva a szegény pesti hentesmester, a megboldogult Kodelka. akit Lederer vitéz főhadnagy és kedves neie apróztak . igy ’ fel (Nagy mulasztás történi Bnda- I pesten. hogy az állatvédők a gazdag ! héricsek védelmét nem vették fel prögr-Vii iukban.) Écny-ögalyakon szépen’ kiterítve, mint a ravatalon.* sorban -elnyúltak azok :i kis hálák, akiket a halál már : ii.ertv' i ioii r. szárazföldi szenvedéseik-’ tői. Koszorú gyanánt egy-egy szelet clt- I rom volt melléjük helyezve. A halott fialakról azonban ne beszéljünk. Hisz az élő és még' szenvedő halak Iránti részvétre vagyunk foder’olva. Ezek: vígan, de bután bámuló halsncmekkel uszká'unk r.z aquáriumfcaij. .Vájjon sejtik-e kis koponyáikban; Irogy milyen céllal hozták eket a szabad tóból; vagy amnyj*’ Lhíriábóh ebbe-a. szűk .kis .tartályba? Vaj-j jón 'tudják-e, hogy .milyen tragikus sors vár rájuk? A pisztrángok vitézül és bátran néznek a töriéndők elé. Úgy lubickolnak a vízben, mint otthon a patakba;:. A pontyok méltósággal lebegtetik uszonyaikat, büszkéit, hogy kilónként 60 dinárra vannak értékelve. Egy öreg, —j , hat tief hinter, đep' kopoltyú. ■— már, tisztában van, hogy szörnyű’ vég fenyegeti, innen nincs menekülés. Leereszkedik a fenékre, mint egy. rossz tengera’-iitíjáró, látogatja a száját. mintha grimaszt Vágna. Az arar.jiialak gondatlan gyerekek, ide-oJa cikkáznak a halálraítéltek árnyékában. Mintha nem is volna c-.gy família. Hány csuka .szeretne - most átváltozni aranyhalacskává, legalább; addig, amis azok a rémes emberek'el nem takarodnak, akik egymás hegyéntíátán tolonganak a bódé' előtt,

— Ein. schönen lebendigen.Karpfen .gefällig, Jungerhe.rr, —kínálják Fflóniela és. Janette halászasszonyok. az aquariuitiu! szolgáló kádban tartott hajaikat. Szolidaritásból a halak iránt, néma, maradok, és csak nézem, hogy respektálják itt.az állatvédők felhívását. A kontrollnak a legszomorubb eredménye Jett. Vagy. nem olvassák az állatvédők jegyzékét, vagy iudolensek, de éri csupa szadistát találtam az aquarium körül, akik szinte gyönyörködtek ,.a szerencsétlen halak halálgyötrelmeiben. Az árusítók kegyetlen marokkal végigmasszirozták a halak hasát, hogy ííemük milyenségéről meggyőződtess.ék. a vevőket. Szinte kiszorították a szuszt a halból. Aztán mérlegre tették, mint verseny előtt a versenylovakat.. Az egyik halban annyira dolgozott az éíetösztön, hogy elugrott a mérleg serpenyőjéből.’akár egy valódi versenyparipa, de, a bódé gazdája a következő pilanatban újból foglyul ejtette és a- szerencsétlennek beteliesedett a sorsa. És azt hiszitek, hogy az elkerülhetetlen halál könnyítése tekintetében meghallgatásra került az áilatvédöégyešfiiét szerény kérése. Nem. Illetőleg csak részben. Egyetlen, egy esetben sem láttam. hogy á hátgerinc keresztülvágása" áital küldték volna az- újvilágra a halakat. Viel mehr. Tanúja voltam, amikor t egy kanibál öt .halat vitt el élve a szatyorjában, a halaknak ez a Héjjasa, valószínűleg egy vendéglős, bizonyára azt akarta, hogy a halporciói; a tányérból ugorjának ki a vendég ’ elé.; Azt. hogy a halat fejjborvágják, — ezt a halálnemet már igen szorgalmasan osztogatják. A halak szomorúan, de -megadással készültek a kínos operációra. Bátran viselkedtek és természetesen hidegvérrel néztek szembe a halállal. Egy -véres tőnkre hajtották a fejüket; egyet-kettői lesújtott'a

bakó and és ö — tűit. A' többi halnak pedig végig kellett nézni-a borzalmas kivégzést.

Nem hihetem, hogy a- halaknak jó véleményük légyen az emberekről.• Én magam részéről, expiálni akarom- bűneimet és egy doboz szardíniát vettem. Azután kimentem a palicsi tó partjára-. Megnyitót tani a szardíniák börtönét és vissza engedtem őket a vízbe, ahol tudvalevőiig Iélegzeni tudnak. ..

Háború után

írta: Baedeker

As emberiség egy .tekintélyes része a* hosszú vérengzés alatt s az azt követő súlyosabb vérveszteség folytán vallásosabb lett mini azelőtt volt, de egyúttal erkölcstelenebb is. Ami nagyon természetes. A vallásos gyakorlat: nemcsak vigasztalás a hívőnek és szenvedőnek, de menekvés is a ielldlsmeret fúriáitól, s aki bűnösnek érzi magát vagy attól tar. ifogy 1 bűnös, az esetleg nagyobb hévvel és szenvedelmesebl) meggyőződéssel nrdul a mindent megbocsájfáni hajlandó jó Istenhez, mint az a büntelen. aki csak dole fél s a lelkiismérctével békességben van. A jó Isten és í: ű szent papjai hát nem éppen különösen büszkék a megnagyobbodott népvándorlásra, mely a különböző felekezetek templomaiba vezérli a hivők« tömegeit, tizeknek főrésze hikibocsánat és idkiismeretmegnyugta- j

tás végett járul az Ur' színe elé. ... tékái!

nem egészen önzetlen céllal. Mily végtelenül, jóságós, az Isten és milyen elnéző': a papjai, högy az ily vendégeket is . zlve.se.í látják szent csarnokaikban! De hát — régi dolog! - - senkit se olyan könnyű megcsalni mint .’a: jó Istent, aki az. • végtelen optipilzfntísában mindig abban reménykedik, hogy megjavul- az emberiség, bár évezredek.óta — amióta •esek kJ vattaiban van. — - láthatja’ hogy az évszázadrúl-évszázaíjra mindig gonoszabb lesz. t

Mégis, var, ebben a dologban valami "igaszialó. A Mindé,íhátónák páráik .5 türelmét látva, még a szkeptikus is arra gondol, hogy ha Ő szer: Felsége reméli, mért r.e romélljünk mi is egy szel • jövőt? Talán a legközelebbi hóbort: vem lesz oly kegyetlen, s akkor a követkéz- > ményei se lesznek ó!yr.:r borzalmasaké |

* I

Lgy közgazdász, aki egyszersmind j moralista, mondta nemrég: mentül drá- } gább a piac,, annál olcsóbb az ember. \

#• ' 1

Az árak talán nem is emcikecitek anynyira, amennyire • az erkölcsök hanyatlottak. Ha találkozók azokkal az ismerőseimmel. akikkel tíz év előtt is érintkeztem, clszürnyedek, hogy mennyire megváltoztak. Nem'azon,'hogy megöregedtek, hogy megőszültek s az orcájuk ráncosabb lett (ezeken a változásokon közönséges tiz esztendő alatt is keresztül kell mennünk); de azon,-hogy a moráljuk mennyire — megfiatalodott.

»Háborús erkölcsök.:, — ezzel a két szóval mentegetik azt az - elcsuiolást, amely a leikükön épp úgy meghagyja a nyomát, mint Dorian Gray arcképén a Dorián kicsapongása. De az : uj emberek:;, akik a háború kezdetén még jóformán gyermekek voltak s alig vehettek részt benne, azok nem is mentegotődznek, — ők egyszerűen szomorú produktumai azoknak az éveknek, amelyek 1914 óta leperdültek. Mintha egy egészen más szekulum szülte ■ volna őket, — a mentalitásuk .'és a temperamentumuk arra vall, hogy a középkorban élnek, egynémely raííináltságuk pedig egy még be se köszöntött dekadens korszakra, amelynek tulkorán világrajöít idétlen magzatai.

Akár a régi Írókat olvassuk, akár a régi könyveket bujjuk, mindenütt önzőnek látjuk a homo saniehs-t. A szenteknek mindig maguk felé hajük az áldásos kezük s az erényt többen prédikálják mint • gyakorolják. Mégis.. — a sacro egbismo-nak azt az egyeduralkodását, az énségnek oly orgiáját s a mindenen-, keresztülgázolásnak azt a tornádóját", amely most dúl az embertársaim vásár-'

•án, azt nem találjuk semerre a múltban, még az Írók képzelődésében, a litteráturában se. A régi barbárkaíonák, a cpndotiiere-k a zagyva csapatiukkal valósággal evangéliumi gyöngédségnek egynémely mosta:!: rendfenartókhez és jóvátevökhöz, forradalmi és. ellenforradalmi alakulatokhoz és különítményekhez képes, s a Donoré Balzac hires önzői bájos altruisták és melegszívű filantrópok a mai lélektelen- »'é^jfember« mellett. S mert egyik nemzet a másikra panaszkodik, egyik néposztály a másikat okolja, s egyik ■ sotnszéd a másikat tesz' felelős.,.'- azért ami történt s azért, ami míg történni fog, bizonyos, hogy ludas mindenik, s hogy a:-; erkölcsöknek a pusztulásában részes — &$* fplelős is értre'— 'az egész emberiség. ..

Annyi 'gyűlölet, amennyi :u fűti a kedélyeket, néni halmozódott föl. egészséges esztendőkben. Most ie'cpt meg közaiúk az a fekete rém, a ii^m amjuym contra omttcs, amelyet mindig’emleget fék, az elő : sose. láttak, de ijesztő jóslással a fnin lesiettek. Nekünk, „szerencsétlen epigór.yknak, jutott -ez ;; kiváló szcreiDse, hogy :• jojgjdiábqru uaki,- részeltetünk, a

vasfüggöny lebocséjatsu i»iáuMnég az utóháborüban," amely a íeikbkéft és a lelkekben dúl, s amely borzalmakba:! még túlszárnyalja urna rémségeiét. amely 1*’K nyarán, kezdődött. LG r lulatság voltaképpen még tart, — folytatódik az unberek szivébe;:, ; .honnan elköltözőit a :• sererct az elnézés, a mcgbocsájtús, —- és folytatódik az elnékbeu,' ahol megszűnt ’ a megértés.

&

Nagy hadvezérek, kitűnő katonák mindig találkoztak, • akik »jói- megcsinálják •; az ő kis háborújukat és- cam lege arils vívják meg -.és nyerik' meg vagy vesztik el r.z ütközeteiket. Olyan jeles politikusok, is akadnak, aki! — mikor a háborucskának vége van hivatalból — ügyesen és előnyösen megsztSVegezik és megkötik a békeszerződéseket; De hol vannak azok az emberéi?., akjk békét tudnak ültetni a sebzett szivekbe, akik a győztes és legyőzött nép zaklatott nyugalmát tudják helyreállítani, akik a továbbfenyegető Ijáboru rémét tudják elriasztani? Hol vannak? Hol vannak az emberiség jóltévői, a békés’-fejlődés apostolai? Hol vannak?

*

Hogy egyes embereket-is mennyire kiveíkőztetett az emberséges jellemükből a háború, arra. íazt hit tem); mindenki tud példát a saját családjába:! vagy legalább a maga utcájában. De klasszikus iskolapéldája a : nagyidók : inorá’pusztitó hatásának a civilizált v-ilág egjik legismertebb alakja,, s a poéták egyik legkitűnőbbje: Gabriele <? Attnunzib. Ez -a kiváló tehetség mindig sokkal nagyobb talentum volt mint {ellem. Épp az ellenkezője • a Heine Aha .Trolijánál:, amelyről ?? énekelte a - költő: Kein Talent, doch ein Charakter. Ez az Olasz ur bizony Kein Charakter, doch, ein Talent... A mondatai tömörségben s a színek-meleg tónusában szinte tökéletesek s alkalmasak arra, hogy az iskoláidban mint a klasszicitás mutatványait tanítsák őket, — gazdag stílusának az srabeszkekkel telehintétt ornamentikája .pedig egyenesen-kápráztató. De Gabriele csajé az írásaiban volt nagy, a viselkedésében nem sokban különbözött azoktól a , vigécektől és egyéb IndiszlcréteUöi. akik'