Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-19 / 105. szám

1925 április 19. BÄCSMEGYET NAPLÓ S. oldal Kisebbségi Élet «Hl Maniu Gyula 1913-ban Románia tyózelmes békekötése alkalmából cik­ket irt az aradi »Románul« című lapba. Ezt a cikket Jorga Miklós most felol­vasta a román kamarában annak illusz­trálására, hogy a nemzeti párt vezére Tisza István alatt milyen bátran adott kifejezést a román kisebbség hangulatá­nak. A cikkben Maniu többek között a kővetkezőket irta: — Jogos büszkeség fogja el szivünket, amikor látjuk, hogy szabad testvéreink ilyen módon maguk szövik a történelmi Időknek népeket fölszabadító szövedé­keit Mi is érezzük a dicsőséges napok melegét és minket Is megremegtet a szent borzongás, amikor nagy időkre és emberekre emlékezünk, akik feltámadtak a hozzájuk méltó mai cselekedetekben. Teljes hálával érdemes testvéreink iránt és őszinte bámulattal bölcs uralkodójuk Iránt hálateljesen hódolunk a népek sor­sának legfőbb vezetője előtt, hogy más keserű napok sorában azt a boldogságot Juttatta nekünk, hogy» láthatjuk a velünk egyvérből valóknak megérdemelt megnö­vekedését Ámde a magasztos .látvány, amelyet a román királyság teljes arcu­latja ad nekünk, még érezhetőbbé teszí azt a szomorú helyzetet amelyben má ro­mánok Szent! István, koronája alatt élünk, ßs egyvérből való testvéreinknek nagy cselekedetei még jobban serkentik bennünk ts a hitet, hogy nem születtünk csupán rabságra és nem elégedhetünk meg azzal a sorssal, hogy örökké vak eszközei legyünk egy mártír országnak, egy íelgázó nép kezeiben. Egy század telt el azóta, amióta a szabadság szent eszménye átment a vérkeresztségen s mi még ma is a lelki rabság keserű igá­ját nyögjük. A nemzeti eszme diadalma­san széttörte, rendről-rendre. a népek szabad fejlődésének útjában álló korlá­tokat, a nemzeti szabadság életét adva a népeknek, de mi még ma is politikai helótál vágyóink egy Iélekgyilkos rend­szernek. Az erdélyi magyarság ebből a példá­ból csak biztatást meríthet a bátor és önérzetes kisebbségi politikára. * -A vallásoktatás Csehszlovákiában végleg rendeződött egy közoktatásügyi miniszteri rendelettel, amely most jelent meg a csehszlovák törvények és rende­litek tárába?). A rendelet szerint a vallástani oktajtás az elemi és polgári iskolákban kjőíölező, da a foiekezotnélküll és az e! nem ismert ielekezetekhez tartozó tanulók fel van­nak mentve a vallástani órák látogatása alól . A többi tanuló csak az apa és anya közös beleegyezése alapján beadott kérvény utján menthető fel a vallástan tanulásának kötelezettsége alól. A ren­delet megtiltja a tanítóknak, hogy a szü­lőket a hivatalból a vallástan mellett vagy ellen befolyásolják. A vallásokta­tás fölött az állami felügyeletet Szloven­­szkóban a járási, megyei és miniszté­riumi tanfelügyelők gyakorolják, de sem az állami felügyeleti közegeknek, sem az Iskolaigazgatóknak nincs joguk arra, hogy a vallásoktatás tartalmát megszab­ják és módszerét irányítsák. * A bánsági sváb nép újjászületésé­nek okait ismerteti egy temesvári lap­ban dr. Muth Gáspár, a bánsági sváb po­litikai és kulturális mozgalmak vezére. — A háború előtti bőséges időkben — Írja dr. Muth — a bánsági svábok a teljes elmagyarosodás útjára jutottak. A magyar kormány türelmes nemzetiségi politikája a magyar állami iskolák ma­gas nívója, a taníttatás olcsósága min­den kívánságot kiöltek a takarékos svá bókból a nagy költségeket felemésztő nemzeti iskolák iránt. Az ifiább sváb nemzedék kezdett lassanként nem tudni németül és az idősebbek magyarul poll tizáltak. Ezzel szemben a helyzet ma az, hogy a minden vonalon erőszakos eszközökkel keresztülvitt romanizálás használt a sváb nemzeti öntudatnak. A népe nemzeti renaszanszot teremtettma­­gának. A bánsági sváb nép nemzeti moz­­alma a háború összeomlásával kezdő­dik. Első faji szervezete a sváb nemzeti tanács, amely már Lovászyval is elis­merteti kisebbségi jogait. A román im­­périum már ezen az utón találja a sváb­­ságot. 1921 márciusában impozáns nép­­gyülésen egyhangúan kimondják, hogy csatlakoznak Románia többi német ki­sebbségéhez. így alakult meg a német­sváb népszövetség, amely ma Románia legerősebb kisebbségi pártja. A kulturá­lis alapítványok egész sorát teremtette meg a svábok reneszánsza. Saját tanító­képzőt tartanak fenn, van színházuk, száznál -több dalárdájuk és ahány sváb falu, annyi sváb legényegylet. Minden sváb kézen lévő bank jövedelme öt szá­zalékát bocsátja a sváb intézmények rendelkezésére. A pártéletben pedig ka­tonás figyelem uralkodik: a romániai svábok vakon engedelmeskednek a Bu­karestben székelő német-sváb parlamen­ti csoportnak, amely Románia egész né­metségét irányítja. Szélcsend a belpolitikában A beogradi diplomaták a bulgáriai eseményekről tárgyalnak a külügyminisztériummal Beogradből jelentik: A húsvéti ünne­pek küszöbén teljes szélcsend állt be a belpolitikai életben. Annál nagyobb ér­deklődés kiséri Bcogradban is a Szó­fiából érkező híreket és a külföldi ál­lamok beogradi képviselői a külügymi­nisztériumban szombaton tanácskozáso­kat folytattak Markovics Jovati külügy­miniszter-helyettessel. Különösen sokáig tartózkodott Markovics külügyminiszter­helyettesnél Seba beogradi csehszlovák követ és Sit Allan Joung angol követ, akik a Szófiából érkező birek iránt ér­deklődtek és ezzel kapcsolatosan foly­tattak tanácskozásokat. Délután az amerikai ügyvivő láto­gatta meg a külügyminiszter-helyettest és bemutatta neki John Smith chicagói egyetemi tanárt, az ismertnevü történet­tudóst. aki a jugoszláviai viszonyok ta­nulmányozása végett szombaton érkezett Beogradba. Smith az ünnepek után érint­kezésbe fog lépni a politikai pártok ve­­xtőive! is. A miniszterelnök-helyettes tárgyalásai Gyuricsics miniszterelnök-helyettes szombaton délelőtt megjelent a minisz­terelnökségen és onnan hosszabb tele­fonbeszélgetést folytatott a Cavtatban üdülő Pastes miniszterelnökkel. Délelőtt felkereste a miniszterelnök-helyettest Maximovics Eózsó belügyminiszter, Szia­­jics Andra közlekedésügyi és Vakicsevics Vclja posíaügyi miniszterek, akik dél­után szintén elutaztak Beogradbóh A Radics-pćrt internált vezetőit jelölik a zagrebi községi válasz­­' táson Zagrebből jelentik: A közelgő köz­ségi választásokra minden zagrebi párt nagy előkészületeket tesz. A Radics­­párt közös listát fog állítani a horvát egységpárttal és a Sztarcsevics-párttal, amelyet a horvát jogpárí disszidensei alkotnak. A közös jelöltlistán dr. Macsek lesz a listavezető, kívüle jelölni fogják még dr. Krnjevics Jurajt, Kossutics Ágostont és Kossutics Sztjepánt is. A horvát parasztpárt internált vezetői kö­zül tehát csupán Predavec Józsefet nem jelölik, minthogy nem zagrebi, hanem dugoszelói illetőségű. Ezek a jelölések az országos politika szempontjából is jelentősek, mert a zagrebi képviselő­­testület Macsek és társai megválasztása esetén követelni fogja a kormánytól az internált parasztpárti vezetők szabadon­­bocsátását. A Radics-párt egyébként reméli, hogy a most megválasztandó hu­szonöt városi képviselő közül húsz a Radics-párii listáról fog bekerülni. Caillaux ellen éles támadásra késiül a francia jobboldal A Painlevé-körmány folytatja Herriot külpolitikáját Parisból jelentik: A Az/nfeve-kormány megtartotta első minisztertanácsát, ame­lyen annak a kormánynyilatkozatnak szövegét állapították meg, amellyel a kormány a kamara és a szenátus elé fog lépni. A parlamenti köröket ezidő­­szerint főleg két kérdés foglalkoztatja. Először az, hogy a szenátus hogy fogja fogadni a kormányt, a második pedig az, hogy a kamarában a szociáldemokra­ták hogyan fognak viselkedni az uj kor­mánnyal szemben. Az ellenzék köreiben, ahol egészen az utolsó pillanatig a Painlevé—Caillaux —Briand- kombináció meghiúsulását remélték és ezt a remény­ségüket főleg Briandra alapították, az uj kormányt halva született gyermeknek mondják. A szociáldemokratáknak az uj kor­mányra sokkal kisebb befolyásuk tesz, mint volt a Herriol-kormányra, amely­nek igazi vezetőjeként általában Leon Blumot mondták. Mégis kétségtelen, hogy a szociáldemokrata párt támogatni fogja a kormányt. Általában az a meg győződés, bogy a Painlevé-kormány kül­politikájában a Herriot-kormány politi­káját fogja folytatni, A jobboldal kérlelhetetlen harcot hirdet az uj kormány ellen Millefaná lapja, az Avenir, ezeket írja: Minden körülmény szükségesnek mutatta, hogy az országnak olyan kor­mányt adjanak, amely tökéletes bizal­mat keltsen. Ehelyett most olyan embe­rek álltak össze kormánnyá, akiknek defetisia gondolkodásmódja bizalmatlan­ságot támaszt. Fejüknek, Painlevének Mutig, Bukovina és Besszarábla sváb5 neve bizonyára nem alkalmas arra, hogy a megfelelő bizalmat visszahódítsa. Briand hosszas ingadozás után és bizO' nyara minden lelkesedés nélkül egye­zett bele abba — amit sokan fognak sajnálni —, hogy ebben a kormányban tárcát vállal. Ami Caillaux-1 illeti, sok francia akad, aki a közügyekbe való visszatérését látva, vonakodni fog és nem akarja elhinni, hogy csakugyan tárcát kínálhattak fel neki. Az ilyen kor­mány igen távol lesz attól, hogy az országnak kellő szolgálatokat tegyen és csupán arra jó, hogy a helyzetei meg nehezítsék. A Quotidien ezeket írja: Azok az erők, amelyek Herriot meg­buktatására egyesültek, távolról sem hajlandók első győzelmük után arra, hogy a csatát abbahagyják. A Gaulois igy ir: Nem valószínű, hogy az a 185 kép­viselő, aki Caillaux megkegyeimezése ellen szavazott és az a többség, amely őt valamikor elitélte, hajlandó lenne most megtűrni tevékenységét egy uj kor­mányban. A sajtóban egyébként az a hir ter­jedt el, hogy Poincaré interpellációt szándékozik intézni az uj kormányhoz és ez alkalommal különösen a háború okairól fog beszélni. A kamarai köztársasági demokrata egyesülés pártja 104 tagjával egyetértőén határozati javaslatot fogadott el, amely­ben Caillauxnak miniszterré való kine­vezését a közvélemény kihívásának mondja. Ceillauxt a világháború alatt az államtörvényszék az ellenséggel való egyetértés büntette miatt elitélte. A határozat kifejezésre hozza azt is, hogy a kormány a szenátus április 10-iki ha­tározata ellenére a belső béke és a nemzeti egység mymátásáva! alakult meg, miért is a párt már most kije­lenti, hogy a bizalmat a kormánytól nieglagadja. A Painlevé-kormány sorsa llindcnburgtól függ ? Londonból jelentik: A német elnök* választáson kívül az uj francia kormány kinevezése ái! a politikai érdeklődés homlokterében. Angol politikai körök, fölfogása szerint a Pofn/eré-kormány, ha Németországban Marxot választják meg elnöknek és ha a /.mvisr-konnány a német nemzetiekkel szemben elég erősnek fog bizonyulni, a legalkalma­sabb tárgyaló fél lesz a garancia-pak­tum megkötésére Poincarével és Mille­­rand-dal szemben. Ha azonban Német­­orszigban Hindenburg győzne, akkor az uj francia kormány, amely Caillaux-n&V a kormányba váló belépése által az angol-szász kormányzattal szemben c demokrata jellegei dokumentálja, nem lenne képes egy katonailag vezetett Németországgal szemben még csak egy papiros biztonsági paktumot sem kötni Amerikában kedvezően fogadják a Painlevé—Caillaux-kormányi Washingtonból jelentik: Borah sze­nátor hivatalos nyilatkozatában megelé­gedését fejezi ki a Painlevé—Caillaux­­kormány megalakulása felett. Különösen Caillauxnak, a radikális pénzügyi rend­szabályok hirdetőjének bekapcsolását látja örvendetesnek. Az amerikai sajtó kevesebb remény séget táplál Caiilaux vállalkozásává! szemben. Szkeptikusan ítéli meg a hely­zetet, mert úgy látja, hogy a Painlevé helyzetét a kabinetben való részvétele megnehezíti. Ebben a szkeptikus meg­ítélésben a washingtoni politikai körök is megegyeznek, bár tudni vélik, hogy Caillaux radikális pénzügyi reformokat kíván hozni és az Amerikával szemben fennákó adósságokat is rendezni akarja Ennek a reménységének ad kifejezést 8 tőzsde ss, ami a frank lényeges meg­erősödésében fejeződött ki. Másrészt súlyos aggodalmakat keit Briand rész­vétele a kormányban. Politikusok úgy vélik, hogy Briand megakadályozza az idei évre Washingtonban tervezett lesze­relési konferencia megtartását. Ezt az aggodalmat" Briandnak az első leszere­lési konferencia alkalmával tanúsított magatartása támasztja alá. A biztonsági szerződés ügyét is veszélyeztetve látják Briand külügyminisztersége miatt. Két minisztérium marad csak Ausztriában Az osztrák kőz?g,a2^atás nagyszabásúi reformja Becsből jelentik : A Wiener Allgemein» Zeitung beavatott helyről úgy értesül, hogy a kormány által kilátásba vett al­­kotinányreforro értelmében a jövőben a szövetségi kancellári hivatal mellett két önálló minisztériumot fognak csak meg­hagyni. Az egyik minisztériumban az eddigi szövetségi belügyi, közoktatás­­ügyi. igazságügyi és külügyi miniszté­riumok ügyeit fogják intézni. Ide tarto­zik a hadügy is. A másik minisztérium a szövetségi kereskedelem- és forgalom­­ügyi, továbbá a pénzügyi, valamint a mező- és erdőgazdaságügyi minisztérium ügyeit fogja felölelni. A szociális igaz­gatás minisztériumának hovatartozását még nem tisztázták. Az alkotmányreform keretében lénye­gesen csökkenteni fogják a postaiak»­­rékhivatal ügykörét, miután Genfben már hosszabb idő óta azt a kívánságot táplálják, hogy az áliami fizetési forga­lommal járó teendőket az Osztrák Nem­zeti Bankra ruházzák át. Az eddigi ön­álló minisztériumok megszüntetésével és a különböző ügykörök összeolvasztásá­val, valamint a közigazgatásnak a tarto­mányokban való decentralizálásával le­hetségessé válik, hogy a központi ható­ságoknál nagyobb mértékben korlátoz­zák a hivatalnokok számát.

Next

/
Thumbnails
Contents