Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-12 / 100. szám
!925. április 12. BACSMEGYEI NAPLÓ 15. oidal Párisi Irta: Szentetek^ Kornél Nem fázik? — kérdezte a fiú sze liden. anyáskodva.-£■ Nem. nem. Csak folytassa. Pedig a párisi' éjszaka halkult, hüvösödött s Geneviéven csak egy vékony kabátka volt Szemei csil lógtak. a sétány lámpái felszikráz íak bennük, mini vidám íiveggörnbökön a napsugár. _ — De ez önnek nagyon unalmas lehet, kisasszony. Furcsának és szokatlannak találom, hogy ön párisi létére egy idegen multia és hazája iránt érdeklődik. A maga szemében Parisnál kezdődik az éfet és az én tegnapi énem olyan messze van Paristól. — Engem érdekel a masa tegnapja Ó. beszélje el hogyan vágyakozott Páris után. — Hát jó — szólt János. — Beszélek róla. Azon a nagy. álmos, önző lapályon, ahol otthon vagyok, árva és Idegen voltam evvel a nagy. nagy vággyal. Senkinek se beszélhettem róla. mert senkisem értett volna meg. csak sóhajtoztam és rajongva mászkáltam tervek és holnapok ormaira. Képzelje csak: levelezőlapok után kezdtem festeni Párisi! Szégyellem bárkinek' is megmutatni ezeket a másolatokat, mindent titokban csináltam, hiszen- ha kiderült volna gyerekes, művészi étién és ostoba szórakozásom, kinevettek volna. Azelőtt könnyelmű voltam s nem becsültem a pénzt Most. hogy dagadt, hatalmasodott bennem a vágy. fukar lettem meg kicsinyesen garasos. csakhogy öszszekuporgassak valamit. Soha életemben nem • voltam szorgalmas diák. most csodálatos kínnal és kitartással tanultam a francia nyelvtant. Megváltoztam. Ekkor már biztosan éreztem, hogy eljutok Parisba. Azután elnyertem az ösztöndijat. Most már előttem állott a beteljesülés. a vágy megvalósulása. Ekkor megijedtem. Féltem Páristól. az igazitól. amely talán egészen más. mint az álomban alkotott Félelmem csak akkor oldódott fel. amikor megérkeztem és elhelyezkedtem a szűk szállodaszobában. Most már otthon voltam. Genevieve szemébe nézett Jánosnak. — És nem csalódott? —- Nem — felelte keményen János. — Az álom testet öltött, Genovéva vágyott városa itt fekszik előttem elevenen, valóra váltam Karját kinyújtotta, a másik part felé mutatott maid kissé színpadias mozdulatot rajzolt le a levegőben. Geneviéve köhögni kezdett. — Gyerünk, maga méz megfázik — szólt János és megfogta Geneviéve kezét. A kéz nyirkos volt és hideg. — Ne menjünk, olyan ió itt . • . nem fázom! ... — tiltakozott csendesen és melegen Geneviéve. János közelebb húzta a kis. keskeny kezet s magával húzta a lányt is. Szájuk mohón, mámorosam kereste egymást. Körülöttük zsibongott. zöngött Páris: léptek, beszédek. autóröfögések. csöngések, zsongások, mozgások . . . Semmivel se törődtek, mintha csak végtelen, süket tanya? éjszakában simultak volna össze vagy az óceán elhagyott. elbűvölt szigetén, ahol nem jár ember, gép meg gond. A Szajnaparton. a Ottai Voltaire-n az élet halódott. halkult, sápadozott mint szomorú Szimfónia befejezése. A másik partról átvibráltak a Tuillerák zöld lámpaszemei, a Pont Roval-on ritt kábban gurultak át az autók, a villanyosok nem csörögtek már — késő volt. A Montmartre-on meg a Montparnasse kávéházaiban még csörömpölt, kacagott. vifjongott, hancurozott*az élet. de itt a Szajna partján hűvösödé csend söpörgetett Itt már éjszaka volt. A könyvárusok lezárt szekrényei mélyén aludtak már. mint egyiptomi sírkövek a Louvre-ban. a járókelők mogorván siettek tova: későre iár. Geneviéve és János felébredtek. Körülnéztek. Geneviéve megszólalt — Milyen csend! Az élet elszökött mellőlünk. —Az élet itt .van — szólt János és megfogta a nyirkos kis kezet — Az élet csak most jött !e!. Geneviéve mosolygott. Szelid öröm. boldog izgalom buikáli ebben a mosolyban. Szeme egv pillanatra felragyogott, majd buián. bűvösen elborult mint lebukó nyári nap. Csupa fáradtság, szeretés és odaadás volt ez a tekintet. János izgatottan nyalt a keze után. — Menjünk. Álmodozva, vontatottan, összesimufva mentek a Rue đe Seine-n. a Boulevard St- Germainen át s valami nvulós. boldog szerelmi dalt szerettek volna énekelni. Izgalom és kíváncsiság vibrált a vérükben, mentek az éjszakában titkos vágyottságok felé és — nem siettek. Biztosak voltak a következő percekben és boldog kéjjel, okos mérséklettel fojtották vissza türelmetlenségüket. Biztosak voltak és boldogok voitak, mint mártírok, akik angyali zenét hallanak és a Szűz mosoivát látják a máglya lánglőbogása között. Csevegtek és mosolyogtak simán, megszokott módon, fölényesen és kedveskedőn. Néha felkacagtak és öszszébbsirnultak. A nagy titok, a nagy megtalálás, a közösség, az összelükíető vágyakozás teljessé és gyönyörűvé tette az életet, összetalálkoztak. Mámorosán, áhitatosan álltak útjaik kereszteződésénél. Geneviéve meleg érdeklődéssel kíváncsiskodott János kicsiny, szállodai szobájában. Felkutatott mindent: vásznakat, rajzokat. íestékes dobozokat. leveleket, majd feltette János kalapját és belenézett a tükörbe. — Szép vagyok? János zavartan mosolygott, szive már a torkában kalapált és ha kedve szerint cselekedhetett volna, úgy beleharapott volna Geneviéve szép. szelid nyakába. A párisi lány csintalan jókedve azonban hirtelen öszszeomíott. lehorgasztott feiiel ült le az ágy szélére. — Ne haragudj rám. — mondta hosszas faggatás után. — Én úgy szeretnék fehéren, szüzén eléd állni, mint áldozó kis leány, de én már kétszer odaadtam magamat másnak s ezt most nagyon sajnálom, nagyon szégyelem. Ha szerettem volna, néni bánnám, de engem a kíváncsiság űzött. Ezt szégyelem. Bocsáss meg érte. drága barátom. Jánost elkábiíotta a bársonyos báj s a hatalmas őszinteség. Csak mohó csókokkal tudott felelni, homlokán pattogó indulót játszott a vágy. Geneviévenek gyönyörű, finom aktja volt s János bíboros mámorban nézte. amint a lámpa rénve ráhull a te-i karcsú hajlataira. Geneviéve kíváncsiskodva odalépett az ablakhoz és kitekintett tetőkre, drótokra, lámpákra. hunyó szobafénvekre. Csábos, csupasz testén sárga, meleg színfoltok ujjongtak, kint hidegen, kéken, engedelmesen hunyorgatoít a párisi éjszaka. — »Szent Genovéva őrködik Páris felett? — idézte János Puvis do Chavannes freskócimét — És te feletted is őrködik, te drága, ió fiú. A boldogságod felett őrködik. János letérdelt előtte, áhitatosan. kótyagosan átkulcsolta a finom lábakat és fulladozva súgta: — Te szent... te szénit . . . % Az idő kegyetlenül kurtáit. Már tizenöt nap és Jánosnak haza kell menni. Geneviéve többször elkomorodott, de azért nevetett. mikor mondta: — Te nem mész el. neked itt van az otthonod. — Maradjon itt nálunk — hívogatta meleg, anyáskodó hangon Geneviéve anyja. — A fiam elesett a háborúban . . . hasonlított magára. János megingott Olvan vonzó volt ez a csendes.1 tiszta párisi otthon s Geneviévért mindent ott hagyott volna: múltat hazát és vérséget De aztán eszébe jutott az a csúnya, libegős versengés, az a véres kenyérharc. mely a montoamasse-i művészek között tombolt s bizonyos volt benne, hogy ő nem biria ideggel.- erővel könyökkel Ezért halkan így beszélt. — Vissza fagok jönni A menyasszonyomért vissza fogok iönni-Geneviéve elevenen szőtte a tervek. meglepetések és szépségek utolsó - fonalait. Egy heti szabadságot kért az irodától ahol alkalmazásban volt s igv minden idejét Jánossal tölthette. János csüggedt volt és unalmasan szomorú. Geneviéve ellenben ezernyi apró kedveskedéssel szórta be az utolsó napokat: kirándulások. színházt esték a Vaudeville vagy a Comédie des Champs Elysées karzatán, kóborlások a Pigalle meg a Blanche bűnös nyugtalanságában. becézgetóaek az elkó kadt quartier-i éjszakában, bucsuzások a jámboran szendergő kapu előtt, mely hamarosan elnyelte Geneviéve kedves, karcsú alakiót . . . János kábán és boldogan hagyta babusgatni magát, mint beteg, tehetetlen gyermek. Nagyon boldog volt és nagyon szerencsétlen. Geneviéve ki kísérte Jánost az állomásra. sőt beült a- vonat fülkéiébe. Csevegett, kacagott és nevetésre csiklandozta Jánost — Most itt maradok és elmegyek veled haza. Milyen érdekes lesz. egy szót se fogok beszélni tudni a te hazádban. Senkisem fog megérteni rajtad kivül De itt Párisban megért-e valaki? Csak te. nagy barátom. Elkomolyodott. Ui utasok jöttek és kínos, feszengő hangulatot teremtettek a fülkében. A vonat jelzéseket adott. János ijedve felrántotta Geneviévet az ülésről Geneviéve felkacagott s egy jegyet mutatott fel retiküljéböl— Én is utazom. Veled megyek. Jánosnak kínos volt a búcsú elnyuitása. Dijonrg együtt .utaztak összebújtán, sugdolódzva. egymásba fuló tekintette!, mintha ’élclapbeli má&zntasok lennének! János felrnele-. gedett és néha teljesen elfelejtette a válás szörnyűségét. Éjjel felé azon- daruban már mindketten úgy várták Di iont. mint valami biztos szerencsét leuséged mint valami robaios. sikolyos katasztrófát Geneviéve mindazonáltal könnyed és vidám akart maradni s csak akkor pitveredett ei. mikor Díjon lámpái és váltói közeledtek. — Te drága, nagy barátom — zokogta alig érthetően. Mogorva, csúnya volt az éjszaka. A pályaudvaron, sietve, rosszkedvűen szaladtak, idegeskedtek az emberek. Geneviéve köhögve, dideregve szállt ki. még két óráig kell majd várnia, amig visszamegy Párisba a vonat. Szemei vörösek voltak, alig látta már Jánost, aki a kocsi ajtajában állt Mikor a vonat megmozdult, integetni kezdett nedves kis zsebkendőiével s aztán füstbe, facsaros fájdalomba fulladt minden. Maga se tudia. hogy történt, valami vasutas fogta meg. különben elvágód ott vojna a perronon. Párisban iárí. montparnasse-i hangulatok • vetődtek vásznára, majd megfestette azt a boldog estét, mikor először ült hosszasabban Geneviéve-vel a Szajnaoarton. a Pont Royal közelében. Fanyar, fájdalmas nosztalgia kínozta, meiy a vásznakon áradozó rajongássá burjánzót! A kíváncsiskodók, a kisváros nagyképüsködő kontárjai unalmasoknak találták ■ képeit — Elég volt Párisbó! mondogatták. — Aztán meg itt nem is látszik Páris. nem látszik .az Eiffel torony. János senkivel se törődött. Megfestette Puvis de CLavannes beállítása szerint Geneviévet a hotelszoba nagyszárnyu ablakánál! amint kitekint Páris kék. teliholdas éjszakájába. A meztelen nőn foltott szenvedélyes szinek tobzódtak, az egész kép csupa tűz volt. csupa láz. csupa vágy. csupa viharos, szenvedélyes emlékezés. János odafestette Chavannes feliratát: »Sainte Geneviéve veiilant sur Paris-« Ez a kép megtetszett egy bankigazgatónak. aki ismerte a pantheonl>eli Szent Genovévát. Meg is vette volna, de János hallani sem akart a vásárról. Türelmetlenül kétségbeesetten várta Geneviéve levelét Geneviéve azonban csak nagysokára irt. Tüdőgyulladása volt. nagy lázban volt s még most is lázas. Köhög. fájdalmai vannak, de majd csak jobban tesz. Olyan jó lenne. Sia mellette ‘lehetne. János fojtogatós fájdalommal olvasta a levelet. Most érezte csak igazán odatartozását. a párisi lány hatalmas, vonzó, varázsos egyéniségét. Ha pénze lenne, mindjárt útnak indulna, de így • . . Ökölbe szorult kézzel hadonázott vásznai előtt, majd elmenekült hazulról Dolgozni nem tudott többé. Szeretett Geneviéve levelei nyugtalanítók voltak. Nagy. kusza betűkkel irt mindig ágyból, mindig lázban. Az orvos meilhártyagvulladást állapított meg. Talán kórházba kell mennie. hogy megoperálják. O. ha most mellette lehetne . . • A legközelebbi levél már a kórházból jött. a Salpétriére sebészeti osztályáról. »Holnap két bordát kivesznek az oldalamból. Főleg az bánt. hogy nem állhatok majd xno-dellt többé behorpadt mellkasommal Különben is csúnya vagyok, sovány és csúnya, talán ió is. hogy nem vagy mellettem. Ha látnál, biztosan nem is szeretnél többé.« Aztán napokig nem Jött levél. János expressz irt. majd sürgönyzött. de válasz néni érkezett. Eev napon izgatottan, ösztönszerüen felment ahhoz a bankigazgatóhoz, aki meg János otthon ijedve vette észre, hogy nő. ágaskodik, hatalmaskodik a vágy. a mult a szenvedély, a szerelem Geneviéve iránt. Mohón dolcsak egy hónap, csak három hét, zozni kezdett de folyton csak a venni' a Paris felett virrasztó modern szent Genovévát. — Eladom azt a képet — Mennyiért? — A párisi útiköltségért. A bankigazgató mosolygott. —• Hova gondol? Ez roooant drá*, ga. — Eladom a többi párisi képeket is, — sietett tovább a kinálgatássa! János. Mennyiért? — A párisi útiköltségért. A bankigazgatónak kereskedők és mecénások jutottak eszébe, kik vagyonokat nyertek egy miivész könynyelmüsége vagy szeszélve folytán s ezért további alku nélkül leszámolta az útiköltséget. János másnap már vonaton ült. Az utazás végnélkülinek tetszett, a párisi megérkezés pedig rut. őrült kavargásnak. Eső szitált s alig akadt egy rozoga autó. Mindenütt javították az ucca kövezetét. Ízléstelen reklámok vigyorogtak le a tűzfalról s lépten-nyomon összetorlódtak a jármüvek. Mennyi csúfság és milyen rendetlenség! Szinte csodálkozott. hogy hogyan rajonghatott ezért a városért! János a Salpétriére-be hajtatott, ahol Gengviévnek feküdnie keüeíL
