Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-07 / 64. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ T925. március 7. A dohánytermelők a beváltási árak les rál átása ellen A radikális k’uh a pénzügyminiszterrel szemben állást foglalt a termelők érdekében A radikális párt pénteken foly­tatta ülését a parlament tanácsko­zótermében. Az ülésen Stojadmo­­vics pénzügyminiszter válaszolt a legutóbb hozzá intézett kérdésekre a dohánybeváltási árak ügyében. A pénzügyminiszter kifejtette hogy elsősorban a dinár értékemelkedése az oka annak, hogy az állam nem fizethet a termelőknek ugyanannyi beváltási árat, mint tavaly. Ez nem elszigetelt jelenség, hasonló a hely­zet más terményeknél is. A pénz­ügyminiszter utalt a répatermelők és a cukorgyárak között kitört harc­ra. amely szintén erre a körül­ményre vezethető vissza. Az eddigi beváltási árakat a pénzügyminiszter szerint azért nem lehet fenntartani, mert ez esetben az állam ráfizet. A nak, amely előtt a pénzügyminisz­ter ki fogja fejteni azokat az indo­kokat is, amelyeket a plenum előtt nejm ismertethetett. A vita folyamán a vajdasági ra­dikális képviselők is több írásbeli előterjesztést tettek, köztük a som­bori kerület képviselői, akik bead­ványukban többek közt a követke-Izőkct mond iák: A szombori kerületben igen nagy a dohánytermelés és több község­iben, például Telecskán az egész la­­! kossúg dohánytermeléssel foglalko­zik. Ebben az évben a telccskaiak minden tőkéjüket és munkájukat a : dohánytermelésbe fektették, ugv­­jbogy most egész évi munkájuk gyii­­imölcse kdrbavész. Az állami mono­pol-igazgatóság 1924-ben kiadott hirdetményében a negyedrendű do-Jhány kilogranijáért 40—15 dinár be- I váltási arat Ígért, ezzel szemben az :átvételt végző bizottság nem tartot­ta magát ehhez az ígérethez, hanem a legfinomabb mintáknál is különb dohányt is negyedrendűnek dekla­rált és ezt is kiiónkint csak nyolc dinárért volt hajlandó beváltani. A beadvány számszerinti kimutatást tartalmaz arról, hogy ezáltal milyen súlyos veszteségek érték a vajda­sági dohánytermelőket. A kérdést csak úgy lehet megol­dani. ha visszaállítják a multévi ; 22—24 dináros dohánybeváltási .árakat. Éppen ezért a szrjubori ke- I riilet egész lakossága nevében ké­­írik a minisztert, hogy vegye revi­­jzió alá a dohánybeváltó bizottsá­­jgok működését és fizessenek maga­sabb árakat Szuboiica megvalósítja városfejlesztési terveit A főispán és a polgármester megegyeztek az agrármJnisztcrrel a városi földek feloldásának feltételeiben bánáti dohány kilogramját például az állam csak 14 dinárért tudta kül­földön eladni, holott 17 dinárért vet­te. Csak abban az esetben lehetne a dohánytermelőknek többet fizetni — mondotta Stojadinovics pénzügy­­miniszter — ha az ezt sürgető kép­viselők hajlandók volnának uj adók megszavazásával erre fedezetet te­remteni, így azonban a dohájiytei - ínelöket privilégizálnák és hasonló igényekkel léphetnének fel a búza-, cukorrépa és más termelők is. Ez­ért a magasabb dohánybeváltási ár kifizetése keresztülvihctetlen. A pénzügyminiszter válaszára a 'délszerbiai képviselők, különösen Csirkovics és Alexics Jovan képvi­selők reflektáltak meglehetősen éles hangon. A vitában még többen is résztvettek és valamennyien a dohánytermelők érdekeit védelmez­ték. Végül is Zsvjevics képviselő indítványára a kérdés letárgvalásá­­r,a sziikebb bizottságot küldtek ki, amelyben minden dohánytermelő vidék képviselve van. A Vajdaság­ból dr. Radonlcs Jovyn és Zsivko­­vics képviselők tagjai a hizottság-Régóía húzódó ügyet intéztek cl Oyorgyevics Dragoszlav szuboticai főispán és Malagurszki Albe polgár­mester beogradi útink alkalmával. A város vezetői ugyanis személyesen jártak el Krizman Hintó agrárre­­íorm-minisztcrnél a városi földek feloldása ügyében és a miniszter meggérte. hogy a város kívánságát teljesiti. annál is inkább, mert most már sem a belügyminisztérium, sem a hadügyminisztérium részéről nincs akadálya az agrárreform aló! feloldott földek eladásának. Szubotica város tanácsa több mint egy éve kérelmezte a Halasi-ut és a Szegedi-Ut közötti, mintegy kétezer hold kiterjedésű városi földbirtoknak feloldását az agrárreform alól. A váfos azzal okolta mez kérését, hogy a földet el akarja adni és a vé­telárból meg akarja valósítani vá­rosfejlesztési tervét. Az erre vonat­kozó közgyűlési határozatot a bel ügytniüsztérium jóváhagyta és az ügyet áttette az agrárreform-minisz­­tériumhoz. Az agrárreíorm-minisz­­térium mielőtt döntött volna a fel­oldás felől, véleményt kért a növi­­• szadi agrárreformhivataltól. amely­nek kedvező véleménye alapján a hadügyminisztériumhoz tette át az ügyet, mert. tekintettel arra. hogy az eladásra kerülő föld határmentén van. a hadügyminisztérium hozzájá­rulása is szükséges a feloldáshoz. A hadügyminisztérium már régebben visszaküldte az iratokat az agrárre­­íorrn-minisztériumhoz hozzájárulá­sával együtt, a töld feloldása azon­ban egyre késett és minden sürgetés hiábavalónak bizonyult. Minthogy a színházépítés szükségessé teszi a földek mielőbbi eladását, nemrégen Oyorgyevics főispán utazott Beo­­gradba a feloldás megsürgetésére. hétfőn pedig a főispánnal Malagur­­,szki Albe polgármester is elutazott, hogy az agrárreform-miniszter fel­tételei felől tárgyaljanak. Malagurszki Albe polgármester csütörtökön éjjel érkezett vissza Szuboticára. Az agrárreform-minisz­tériumban folytatott tárgyalásairól a Bácsmegyei Napló munkatársának a következőket mondotta a polgár­mester: — A városi földek feloldása az agrárreform alól most már befeje­­zett tény. Az agrárreform-miniszter csupán még némi garanciákat kíván a város részéről az iránt, hogy a feloldandó földeken élő dobrovoliá­­cokat. akik mindössze néhány szűz holdat birtokolnak, nem fogjuk kila­koltatni. Ezt a feltételt cl is fogadtuk és az agrárreform-miniszter meg nyugtatására telekkönyvi garanciát nyújtunk erről. Amint ez megtörté­nik. a miniszter nyomban kiadja a feloldásra vonatkozó rendeletét. A várok a földet parcellázni fogja és nyilvános árverésen adja cl. A vé­telárat kizárólag beruházásokra for­dítjuk és remélhető, hogv most már semmi anyagi nehézségei nein lesz­nek a nagyjelentőségű városfejlesz­tési tervek megvalósításának. Malagurszki polgármester kijelen­tél te még munkatársunknak, hogy a befolyó pénzből elsősorban a szín­ház felépítésének költségeit fedezik. Azután egy uj. modern export-vágó- Hidat és tüzérlaktanyát építtetnek. Ebből a pénzből fogják rendbehozat­­ní az utakat is, valamint ui utak épí­tésére is nagyobb összeget fordíta­nak. Minthogy költségvetések még nincsenek, nem tudni, hogv ezek az építkezések mennyi pénzt emésztő* f nek fel és-hogy mennyi marad egyéb i beruházásokra. Amennyiben az I anyagiak megengedik, akkor több iskola és kultúrpalota építésére is sor kerül. Malagurszki polgármester közölte még munkatársunkkal, hogy a föld feloldásán kívül eljárt a nyugdíjasok $ ügyében is. A városi li.sztvisc­­j lök fizetésrendezésével egyidejűleg I ugyanis rendezték a nyugdíjasok j illetményeit is. Amíg azonban _a ténylegesen szolgáló tisztviselők fi­zetésrendezéséről szóló határozatot jóváhagyta a belügyminiszter, addig a nyugdíjasok nyugdiirendezésének ij jóváhagyása még nem történt meg. I így a felemelt nyugdijakat minded­­j óig nem is utalhatta ki a város. Ma­­jlagurszki polgármester most ícl­­■ használta az alkalmat, hogv a uvu.g- I díjasok ügyét is elintézze. Sürgcté­l-sére a belügyminisztérium jóvá­hagyta az erre vonatkozó közgyű­lési határozatot és eszerint április elsején már felemelt nyugdijat kap­nak a város kiszolgált tisztviselői. A felemelt nyugdijat január elsejéig- visszamenőleg utalják ki.__________ ®w*a mammmmmmaummmmtmammmmmmm Találkozás a modellel Irta : H. Nagy Jenő A műtermében dolgozott. Egy bibor­­bársonyon fekvő női akt-képen javítga­tott. A nő jöbbkarján i fejét pihentette, balkarját pedig vágyakozva nyújtotta ki valami eljövendő, rejtelmes ismeret­len felé... Ebben a mozdulatban ten­gernyi érzés volt. A nő ős, ösztönös vá­gya, titka... Az a mozdulat, mellyel Éva anyánk a paradicsomi tiltott gyü­mölcs után nyúlt... Megreszkettem a kép grandiózus gon­dolatától. Gratulálni is elfelejtettem Pis­tának a most megnyert Császár-dijhoz, pedig volíakópen ez vitt fel liczzá. Csak a képet néztem. Ez igazán méltó ahhoz a várakozáshoz, melyet Vida Pistához fűztünk. Az crnyedö öregek szemében már eddig is ő voit az uj fényforrás, melynél hamvadó nimbuszokat melen­gették; a fiatal titánok pedig Caesarnak ismerték el, aki jött, látott és győzött. Pista észrevette felgyűlt érdeklődése­met s legyintett a kezével: — Csak vázlat. Tanulmány egy talán soha el nem készülő képhez. Model nél­kül csináltam... Kedvetlenül letette a palettát és ecse­tet Érezte, hogy magyarázatta! tarto­zik. Karonfogva a fotelekhez vezetett. — Gyere, ülj lel — kezdte. — Hát nem beszéltem még neked erről a kép­ről? Rágyújtottunk. Lestem a Pista sza­vait. — Furcsán vagyok ezzel a képpel... Egyszer szendergésemben vakító vilá­gossággal ébredtem arra, hogy ez az, amit nekem meg kell iusteni! Nem a Bűnbánó, hanem a Bünreváró Magdol­nát! Képzeld csak el, mennyi érzést kell ennek a női arcnak kifejezni! Ér­zékeltetni kell, hegy a szűzies szemérem mint viaskodik a forróságot lehelő vágy­­gyal; a fehér ártatlanságot mint fojto­gatja a bűn! Féltcstévcl még visszatart­ja magát, de másik karját öntudatlanul, leküzdhetetlen erőtől megfogva nyujtja­­tárja a nagy ismeretlen befogadására... Mikor ez a kép igy megjelent előttem, felugrottam a dívánról, ahol feküdtem; éreztem, hogy a lábamból az agyamba száll-szál! fel a vér. a szivem dobogását valahonnan a tarkómról hallottam vissz­hangozni s reszketett, zsibongott ben­nem minden idegszái. Talán ez az iii­­lettség láza... Ujjongtam, pogáuyniód­­ra íehérlovat akartam áldozni jókedvem­ben, n'.ort iö.bekóliiitott az öröm: ez lesz a chef d’oeuvre... Elfutottam hazulról. Mentem modellt keresni. Nyakamba vet­tem az egész várost, bejártam minden örömtanyát, befurakodtam minden sza­lonba, nincs!... Olyan modellt, amilyent én keresek, nincs. Nem találtam. Mert ehhez a képhez nem ültethetek 1c min­denkit! A modell: földöntúli szépség legyen! Ami lágyság, finomság külön­­külön a nők arcában, vonásaiban meg­van, az harmonizálva valamennyi meg­legyen a modeljébea. A haja olyan le­gyen, mint az olvasztott arany színe: teste, mint az alabástrom: karia-keze, mintha a müói Vénusz hiányzó karja­­kieze volna... És megindultam a nagy útra. Nem nyugszom, amíg fel nem ta­lálom. Üzött-hajtott a vágy. Nem volt jj se éjjelem, se nappalom. Sok helyen kö­ltöttem ki, ahei emberszigetek vannak, a I nagy mindenségijén ... Ránkesteledett, Pista villanyt akart j gyújtani. Nem engedtem. Teljesebb igy ja hangulat. A napoknak aikonyi órákon \ kellene gyóntatni. Töredelmesebb ak­kor az emberi szív. Pista is bclemelegc­­dett: — El«ö állomás természetesen Paris, a modellek Eldorádója... De a Mont­martre utcáin és kiskocsmáiban nem találtam meg az igazit. A gall tempera­mentum frivol; az énBünreváró Magdol­nám esendőbb legyen: a szivét szántsa fel mélyen a bűnbeesés gondolata! To­vább mentem. Talán a germán? Berlin következett. Leipzigerstrasse, Tauenzin­­strasse. Grünewald, Moabit. Hiába! A germán nőkben nincs meg az a lágy hajlékonyság, kecsesség, ami elenged­hetetlen kellék a modellhez... Nem kötöttem miagam a fajhoz. Belevetettem magam Hamburg iníernaclcnális forga­tagába. Hetekig volt törzsasztalom az Alster-pavillon előtt: a Jungfernstiegén hullámzó nőkre mind kivetettem a háló­mat, de .horogra egy sem akadt... Ugyanígy jártam Interlaken hen is, a Höiiewegeu. Mintha a Jungfrau jeges lehelletc fújta volna el onnan az igazi nő! szépséget... Tovább! Talán az itá­liai kék ég alatt, a ciprusok árnyéká­ban?... Hajótörötten érkeztem vissza. A geijuai Campo Santoban felrcmlett ugyan előttem egy nő messziről, már­­tnár azt hittem, hogy megvan... Feke­te gyászruhájában egy sírra hajóit. Megfogott ez a mozdulat, mert finom ivelésü volt... A déli nap izzásában Íaranylctt a haja, de mikor közelébe ér­tem, szétpattant a reménybuborék: him­lőhelyes volt az arca!... Volt ilyen női torzóm számtalan. Egyik vagy máisik kellék hiányzott. Valamennyi együtt nem volt meg egyikben sem... Egy dalműt kikötő csztériájában pedig egy­szer majd otthagytam a fogamtfehérét. Egy részeg matróz bicskájával iiekem­­eseti, ínért szóbaelegyedtem ti babájá­val, aki első látásra alkalmas modell­nek tetszett... Végtére sem találtam meg azt, akit kerestem... Pedig nem nyugszom addik, barátom! Nemsokára újból nekivágok! Meg kell, hogy talál­jam! Hirtelen csengőszó metszette cl a to­vábbi beszélgetést. Pista felállott, (el­csavarta a villanyt . Kiment az előszo­bába, levelet kapott. Én rárnpredtent ezalatt a képre. Pista visszajött és a kép előtt megszólalt: — Ez semmi. Skicc az alak elhelye­zésének tanulmányozására és próba né­hány' uj színösszetételemre. Hiszen lá­tod: az alak ki sincs dolgozva! Ha a modellt megtalálom, ez a kép remekbe fog készülni, mint a középkori céhek mestermunkái... Elbúcsúztunk. Sokáig nem hallottam Pistáról semmit. Valahányszor keres­tem, az ajtaja zárva volt. Azt mondták, hogy külföldön vau. Nyár végén egy levelezőlapot kap­tam tőle. Rajta pár kusza sor: »Talál­koztam a modellel. Holnapután érkezem. Okvetlen keress fel. Pista.* Megdobbant a szivem. Ez aztán az öröm! Megvan a modell! Biztosan hoz­za is magával. Rohantam hozzá. Már

Next

/
Thumbnails
Contents