Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-06 / 63. szám
1925. március 6. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Brasilia magyar forradalmárjai Ststáriaiia bíróság ítélkezik felettük A Bácsmegyei Napló már megírta annak idején, hogy az1 őszi brazíliai fúr* radaiómban magyarok is nagy számban vettek részt A brazíliai kormány a lázadás leverése után utasította az ügyészséget a magyar forradalmárok ellőni vádirat elkészítésére. A saopaolói ügyészség most készült el a munkájával és vádinditványt terjesztett a bíróság e!A Ágid Mihály magánhivatalnok vallomása alapján bebizonyult, hogy ö volt a lázadó magyar csapat szervezője, majd parancsnoka. Megállapítást nyert, hogy más nemzetbeliek: is neki köszönhetik- vád alá helyezésüket. Siklóst Ernő dr. állatorvos szintén kapitányi rangban szolgált a forradalmároknál, Eisinger Rezső főhadnagy, mint irodavezető eszközölte a hadsereg fizetéseit, később nagyösszegü pénzzel meg is szökött. Fdludl Pál, Váradi Lajos, Szántó Aladár és Binder János hadnagyként szerepeltek. Harmath Pál vádlott kihallgatásakor azt vallotta, hogy hivatásos ujságiró, a Budapesti Hírlap és az ugyancsak Budapesten megjelenő íi Órai Újság tudósítója és azelőtt a budapesti rendőrség detcktivje volt. A vádirat szerint a magyar. forradalmárok száma mintegy száz lehetett. A vádirat végül megemlékezik Némay Ferenc ezredesről és. Cerarovics Balázs lelkészről, akik ellensúlyozni igyekeztek a forradalmárok agitációiát. A forradalom magyar vádlottainak ügyét statáríális bíróság fogja tárgyalni április elején. Hocfa-e vagy Horthy Főtárgyalások a sznboticai törvényszéken Vidám társaság mulatott 1923. érv december 17. és 18-ika közötti éjjelen a sznboticai Salome-barban. A társaság egyik tulhangos tagja, Rosenfeld Gyula ügynök, telt pohárra! kezében, kiáltqzoít. A barban szolgálatot teljesítő egyik detektív úgy hallotta, hogy Rosen! éld ezt kiáltotta: »Éljen a Haza!« Éljen Horthy!« mire az ügynököt előállította a rendőrségen. Rosenfeld tagadta, hogy az inkriminált kifejezéseket használta, a detektív feljelentése alapján azonban eljárás indult ellene. Csütörtökön tárgyalta ezt az ügyet a szuboticai törvényszéken Pavlovics István törvényszéki elnök tanácsa. A vádhatóságot Vasziljevics Ljuba dr. államügyész képviselte. Rosenfeld Gyula vádlott nem érzi magát bűnösnek. A kritikus estén ott volt a Salome-barban. Amikor belépett, a zenekar kedvenc nótáját húzta, vidám társaságba került és szokása szerint, — telt pohárral kezében, — német nyelven kiáltotta: »Hoch lebe König Alexander!« »Koch lebe Jugoszlavien!« — Legnagyobb meglepetésére elébe állott a balban szolgálatot teljesítő detektív & azt mondotta neki, hogy Horthy t éltette. Az elnök: Hortbyt nem éltette? A vádlott: Kérem szépen, én zsidó ember vagyok. Hogy kiáltanám én azt, hogy »Éljen Horthy?« A detektív hallotta, hogy én többször kiáltottam azt, hogy »Hoch«, »Hoch« és ezt érhette Horthynalr. A vádiptt kihallgatása után Milosevics Dusán detektívet hallgatta ki a bíróság tanúként. A detektív kijelentette, hogy nem ért magyarul és neki mások mondották, hogy Rosemeid éltette Horthyt. Meg is nevezi azokat, akik neki ezt mondoiták. Az elnök a vizsgálati iratokból felolvassa ezeknek a vizsgálat során tett vallomását, amelyből kiderül, hogy ezek kiáltotta.: Hoch König Alexander, Hoch Jugoszláv ion. A bizonyítási eljárás befejezése után a bíróság RoscníeUl Gyulát felmentette. Az ügyész megnyugodott a felmentő ítéletben. Négy legény, egy rendőr Még 1922. év szeptember végén történt, hogy négy szuboticai legény, nóvszerül t: Benkő Béla, , Barkas Lukacs, Lörincz János és íjornog András éjjel az .uccáu haladtak és> a békés járókelőkbe belekötöttek. A legények garázdálkodására figyelmessé lett Zvekanovies Pál szolgálattévő rendőr, aki odament a garázda legényekhez és csendre intette őket. A legények közül Benkő Béla bicskát ragadott és jobb karján rnegszurta a rendőrt. Csütörtökön került ez a bűnügy fötárgyaíásra Pavlovics István törvényszéki elnök tanácsa elé. Az egyik vádlottat: Horrtog Andrást, a mitrovicoi fegyházból hozták el a tárgyalásra, ahol lopásért tölti ki három éves büntetését. Benkő Béla elsőrendű vádlottat az ügyészségi fogházból vezették elő, ahol most tiki le — lopásért kimért 2 és fél éves büntetését. A bíróság, — tekintettel arra, hogy uj tanuk kihallgatása vált szükségessé ]— Benkő, Farkas és lörincz vádlottak (ügyét különválasztotta és csupán Hor\nog ellen folytatta le az eljárást, akit »fölmentett Leirer Lőrinc tagad • Ufabb terhelő tanúvallomás az apa ellen Budapestről jelentik: leirer Amália | meggyilkolásának rejtélye iránt az ér- j deklődés egyáltalán nein csökkent. Ér- £ de.kes, hogy a közönség körében, áruig - a rendőrség nem lépett fel nyíltan, Leiter Lőrinc ellen, széltében-hosszában suttogták, hogy Leirer Amália gyilkosa maga. az apa. de abban a. pillanatban, amikor a rendőri nyomozás komoly intézkedéseket tett Leirer Lőrinc ellen, a közvélemény a gyanúsított apa mellé állott és ettől kezdve mindenütt azt igyekeztek bizonyítgatni, hogy a rendőrség kezeiben levő adatok nem látszanak megdönthetetlcneknek és hogy ezek az adatok* nem olyanok, amelyek elegendők arra, hogy egy hatvanöt éves embert ilyen súlyos váddal terhelten letartóztassanak. Leirer meggyónt Leirer Lőrinc csütörtökön azt a ké-« rést terjesztette elő Katona Rezső rendőrfőtanácsosnak, hogy hivassák e! hozzá Csiszarik jános címzetes püspököt, mert szeretne ineggyónni. A déli órákban tudomására adták, hogy nem emelnek kifogást ez ellen és Leirer Lőrinc régi jogtanácsosa, dr. Füredi Mór, értesítette Csiszarik püspököt erről a kérelemről. Ebéd után kocsi állt meg a főkapitányság Zrínyi uccai kapuja előtt, amelyből kiszállott Csiszarik János címzetes püspök, aki azonnal felkereste Leirer Lőrincet. A püspök hosszabb ideig tartózkodott Leirer Lőrinc cellájában. A gyanúsított ember meggyónt és mély meghajlással kísérte az ajtóig gyóntató papját, amikor az eltávozott Ezután két detektív átkisérte Leirer Lőrincet Katona Rezső rendőríőtanácsos elé, aki most mindenféleképpen igyekezett rábeszélni őt arra, könnyítsen lelkén azzal is, hogy a rendőrség előtt is meggyónja bűnét. — Nem én követtem cl a gyilkosságot, — felelte Leirer Lőrinc nyugodtan — mondtam már, hogy az urak ross: nyomon járnak. Az utolsó kísérlet Mielőtt átkisérték Letrert az ügyészségi«, mégegyszer kihallgatták. Leirer Lőrinc, amikor bevezették a szobába udvariasan köszönt a tisztviselőknek. De csak az üdvözlés volt udvarias, mert mindaz, amit Leirer Lőrinc ezen az utolsó kihallgatáson mondott, éles támadás volt a rendőrség ellen, amely szerinte ártatlanul keverte bele ebbe az ügybe. — A rendőrség — mondofta, mielőtt a kihallgatás megkezdődött — bűnbakot keres. A nyomozás uetn tudott eredményeket produkálni s ezért kellett engem gyanúsítani. A fővárosban elterjedt pletykák befolyásolták a rendőri nyomozást és igy kiáltottak ki engem gyilkosnak, A rendőrtisztviselők nem sokat liederitettek erre a kijelentésre, hanem megkezdték a kérdezősködést: — Miért emlékszik ön olyan pontosan december 22~ikére, holott, ha engem megkérdezne, mit csináltam december 22-én, nem tudnám eJinonduui í —> kérdezte Horváth Autal rendöríőtanácsos, a gyilkossággal gyanúsított embertől. —■ Erre a dátumra — felelte Leirer nyugodtan és megfontoltat) •— .azért emlékszem ilyen pontosan, mert ezen a napon megbeszéltem leányommal, hogy a karácsony estéjét együtt töltjük, hogy mit vacsorázunk a szent estén. — Rendben van, mondjuk, ezt elfogadjuk, — mondták neki — hát akkor arra feleljen, miért nem érdeklődött 22-ikét követő napokban leánya után?-- Elmondottam — válaszolta Leirer — húszszor már, és most elmondom újra, hogy megbetegedtem. Agyban “fekvő beteg voltam és január 5-én az orvos receptet is adott nekem. A recept különben itt van nálam.... És már elő is húzta kabátja oldalsó zsebéből a receptet, átadta Horvátit rendőrfötanácsosnak, aki megnézte a papirszeietet. Rajta a dátum: január 5. — Miért nem mutatta ezt a receptet eddig? — kérdezték tőle, — miért nem mutatta ezt két hét alatt? Leirer Lőrinc nem jött zavarba. — Azért nem mutattam, mert nem kérdezték tőlem. Én csak arra felelek, amit kérdeznek— És tovább tiltakozott a vád ellen: — Nem én tettem,.... Én szerettem a gyermekeimet, mindig szerettem őket. Gazdag ember vagyak, hogy képzelhetik ezt rólam!__ — Tudjuk, hogy maga kétségtelenül gazdag ember — feleli a rendőrtanácsos — de van olyan vallomás, amely azt bizonyltja, hogy a Bodó-kávéházban nem átalott háziúr létére kifliket és zsömléket bliccelni. Leirer Lőrinc elmosolyodott: — Nevetséges dolog azt állítani rólam, hogy én a Bodó-kávéhlzban elloptam a süteményeket Erre a vádra nem is felelek. A rendőrtisztviselők összenéztek. Három pincér vallja, hogy az öreg Leirer rendszeresen »elfelejtette« bemondani az elfogyasztott süteményeket Ezt a pillanatnyi szünetet a gyanúsított ember felhasználta arra, hogy a kö\retkező kijelentést tegye: —< Esküszöm mindenre, ami szent, a gyermekeim egészségére, hogy ártatlan vagyok. Uraim, önök is családapák, képzeljék el magukat az én helyzetembe. Ezzel a’kijelentéssel a kihallgatás befejeződött. Leirer találkozása gyermekeivel A gyilkossággal gyanúsított Leirer Lőrinccel óvek óta nem érintkeztek gyerekei, egyik ügyvéd Budapesten, a másik egy vidéki földbirtokos felesége. Most azonban, hogy bajba került mégis felkeresték. Találkozójuk az egyik rendőrtisztviseiő szobájában történt. A két gyermek mélyen jpeg volt rendülve, amikor detektívek között apjuk belépett a szobába. Az apa azonban tel-, jesen nyugodtnak látszott. Egyáltalábaa nem csodálkozott azon, hegy gyermekei most jelentkeztek és beszélni óhajtottak vele. Leánya siryaiakadt, a fiú pedig megrendülve kérdezte, nem lehetne-e valamiben atyjának szolgálatára. Az apa minden segítséget feleslegesnek mondott, majd siró leányára tokintve a következőket mondatta: —. Gyermekeim! Miattam nincs sen> mi szegyeim valótok. Ha Kiszabadulok, lev ezeklem bűneimet, azokat u súlyos, vétkeimet, amelyeket veletek, szemben követtem cl Életem hátralevő részét gyermekeim és* családom körében óhalton» eltölteni. Uj terhelő vallomás Leirer eilen Leirer kihallgatása után újabb tanú jelentkezett a rendőrségen, dr. V. budapesti orvos leánya, aki tanúvallomásában előadta, hogy december 18-án estefelé meglátogatták Leirer Amáliát, aki háziruhában volt otthon és elmondotta, hogy át fog öltözködni, mert az apját várja vacsorára. Leirer Lőrincet nem láttáit ott, azonban arról a benyomásról számolt be a tauu, hogy Leirer Lőrinc valószínűleg ott tartózkodott és elbújt valamelyik mcllékszobábati. Lcirert erre újból felvitték cellájából és kihallgatták. Leirer 'beismerte, hogy december iS-dn ott volt leányánál és elbújt az éléskamrában. Kijelentette,, hogy leánya kívánságára bujt cl a kam-\ rdban, de hogy erre miért volt szükség, azt nem tudj íi* Megállapították érzel a vallomással kapcsolatban, hogy december 2-ikán, a mikor Kerstens Tódor elutazott Budapestről, az öreg Leirer minden áron arra törekedett, hogy beköltözhessen leánya Teréz-köniti lakásába és — noha tagadja ezt — többször ott is aludt. Az öreg titkolta azt, hogy ott lakik, nagyou óvatos volt. a házbeliek előtt sens igen igyekezett mutatkozni, rendszerint olyankor ment fel vagy távozott el leányától, amikor már besötétedett, nehogy valaki meglássa. Talán nem is azérí volt a sok fáradozás és bujkálás, hogy meggyilkolja a leányát, hanem azt re« mélte, hogy leánya végül mégis megajándékozz,-! szerelmével és nem akart indiszkrécióra okot adni. Leirer az ügyészségen Leirer Lőrincet csütörtökön délután lefényképezték a rendőrségen, ujiíenyomatot készítettek róla, azután úikísér« ték az ügyészségre. Kerstens Tódor szombaton Budapest« re érkezik Amsterdamból és táviratilag jelezte a rendőrségnek, hogy uj.abb tanúvallomást kíván tenni, mert ártatlan-! nak tartja Leirer Lőrincet. Őszre tervezik a magyar Felsőd?, összehívását ? Módosították « kormány törvénytervezetét Budapestről jelentik: A felsőházi javaslat tárgyalására kiküldött egységespárti bizottság megkezdte munkáját. A bizottság első ülésén, amelyen megjelent maga Bethlen miniszterelnök is. pontonkint tárgyalták le a negyvenöt szakaszos javaslatot, amely meglehetős reakciós jellegű, úgy. hogy valöszhtűSee nem fog simán átmenni u nemzetgyűlésen. A javaslat első szakaszánál Dabasi Halász Móric azt indítványozta. hogy a felsőhöz helyett főrendiház cimet vegyék a javaslatba. a többség azonban elvetette indítványát. A harmadik szakasznál amely a vallásfelekezetek képviseletéről szól. Illés József a budapesti zsidó hitközség beadványa alapján azt kívánta. hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy a zsidó felekezet képviselői kinevezés alapiéi foglaltattak helyet a felsöhásban. de ragaszkodjék ennél is — a numerus claitsttshoz.
