Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-29 / 86. szám
I 14. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925 március 29 A királyné: Mindezt azért kell hallanom, mert olasz maradtam. A király: Nem, nem azért, hanem mert ellene dolgoztál, hogy magyarok legyünk. Ippolito-va! több mint száz olasz jött be az országba, nagyrésze irgyenélö, aki csak azért élösködik itt, hogy az Este-knek ne kelljen költeni rájuk s hogy a magyarok ineg nem érdemelt kenyerét egyék. Hiszen én magam is kívántam, hogy ötvösművészek, könyvminiálók, festők és építészek, orvosok és egyéb tudósok népesítsék be az udvaromat és terjesszék itt a föluju- 16 klasszikus kornak műveltségét. Attavante-t és Benedetto da Majano-t magam édesgettem ide s Qaleottit meg Bonfiniust most is szívesen látom magam körül. A magyar szeret művelődni, de a maga műveltségébe szereti beleolvasztani az idegen kultúrát, s nem elnyelctni általa az övét. De a te olaszaid, a nápolyiak, a milánóiak és a ferraraiak, vezetni és irányt adni, szinte uralkodni akarnak itten. Mikor azt követeltem tőled, hogy bocsásd cl Sanctus de Aversa-t, a levélhamisitót, nem teljesítetted az óhajomat, ellenben — mily rossz politika és mily erkölcstelenség! — kiadtad az útját Tomaso Maximo-nak, aki becsületes volt és nem akarta elkövetni az általad kívánt hamisítást amelyre aztán a gonosz A versa vállalkozott... Arra a derék honfitársadra, Diomede Caraia-ra. oki oly bölcs emlékiratot nyújtott át neked a férjhezmeneteled alkalmából (s amelyben azt tanácsolja, hogy keresd a magyarok rokonszenvét s szeretettel közeledj hozzájuk), bezzeg nem hallgattál. Pedig, ha az ö okos útmutatását követed, ma harmónia volna köztünk s közted meg a népem közt, s én ma is úgy imádnálak mint amikor birtokba vettelek. De az ösztönöd hamis volt, Bice, s azokra, akik a javadat célozták, kevéshbé hallgattál mint azokra, akik a vesztedre törtek. Bíztam egy orvosban, a tudós és emberséges Miliusbati, — ezt se kedvetted s nem. nyugodtál, mig el nem üldözted az ágyam mellől. Ez is rossz taktika volt. Beatrix, mert ha meghalok, ami már nincs mészsze, azt fogják mondani az ellenségeid, hogy — A királyné: Hogy megmérgeztelek, ugy-e? A király: Lehet... Tudom, hogy nem teszed, Beatrice... Nincs is érdekedben, mert a te helyzeted is biztosabb addig, amig él Mátyás király ... De a pletyka. amelynek pályádon annyi hasznát vetted, veled szemben se maradhat néma. Ismerik a viselt dolgaidat s olyant is föltételeznek rólad, amire nem volnál képes. És mentül magasabb állásban van valaki, annál szívesebben költenek híreket róla. Hiszen tudjak, hogy már nincs meg köztünk a régi egyetértés. Amióta Pietro Ranzano követségben itt járt, s az apád megbízásából le akart beszélni arról, hogy kedvelt Jánosomat tegyem utódommá, azóta nyílt titok, hogy c legfontosabb kérdésben az útjaink elváltak. Mondd, nem egyezhetnénk meg? A királyné: Szeretném, ha tőiéinél, nagy jó uram. De ha Isten rendelése, hogy megelőzzél a halálban, akkor azt tartanám méltányosnak s talán az ország érdeke is az volna, hogy én kövesselek a trónon s a Te szellemedben én uralkodjak tovább. A király: Egy népen, amelyet nem szeretsz? Egy nép fölött, amely nem szeret? A királyné: A többség mellettem lesz. János törvénytelen vér. s a papság, c hatalmas tényező, inkább engem támogat, mint őt. Á király: A származás tisztaságánál fontosabb a szándék tisztasága . . . Bice. vigyázz! Lehet, hogy Jánosból nem lesz király, de.akkor rossz sorsra jut az a szegény ország, amelynek egy ideig te is királynéja voltál. Vigyázz! Egy pap már elátkozott téged. Tudod? A királyné: Senunit se tudok. A király: Egy jeles tudós, Temesvári Pelbán, szerzetes, szókimondó férfiú, aki a királyról is igazat mond, mint nekem jelentették, azt prédikálta a múltkor. hogy a te magtaJanságod a gondviselés bölcs intézkedése, mert nem érdemied meg, hogy utódod legyen. Ne hidd, hogy népszerű vagy, Bice. A kocsmai elméiickedők. is a szájukra vettek. Közülük egy verset csinált rólad, ahol latii|ul és. olaszul az a rimes refrén: Beatrix — meretrix, Beatrice = meretrice. Mit szólsz hozzá? A királyné: Üldöznek, amióta Magyarországon vagyok. Nem sajnálsz ezért? A király: Sajnállak, de leginkább azért, hogy a népszerűtlenségednek magad vagy az oka. Hogy egy királyné Magyarországon népszerűtlen legyen, nagyon gonosznak kell lennie. TERE a' Maghali a regén»? Francia irodalmi folyóiratokban, napilapokban hónapok óta olvasunk a regény válságáról. Félreverik a harangokat. Azt állítják, hogy a legnemesebb, legnépszerűbb nnifaj, mely az egész életet tartia elénk, a regény válságban van, hamarosan el is pusztul, mert »nem felel meg a mai emberiség idegrendszerének«. Annyi bizonyos, hogy az a forma, melyben egykor a világ legelsöbb lángelméi nyilatkoztak meg, bátran, eredeti módon, ma közpréda s a regényiparosok épugy használják, mint a drámát a darab-gyárosok, kik palotákat építenek lielöle. De ez még nem ok a jajveszékelésre. Franciaország mindenesetre kimerült, legalább egy időre. Erre vall Maurice de Walef nyilatkozata is. — Hát igen! — kiált föl. A regény nem fog tovább élni. Mert ha nem akar meghalni, akkor mi öljük meg. Ama kevés órának becsületéről, mulatságáról, hasznosságáról van szó, melyet még az olvasásnak szentelünk. Manapság ha asszonyok, vagy fiatallányok regényt kérnek a könyvárustól, csak szerelmes regényt értenek rajta. Ez özönölte el a francia irodalmat annyira, hogy minden nevelő, vagv tanító erejétől megfosztotta. Meg kell ennek szűnnie, nemcsak szellemünk érdekében, de a szerelem érdekében Is, melytől ez a sok-sok krémeslepény-árus elundorit bennünket. »Balsac munkái nélkül lehetetlen nem érteni a XIX-ik századot«. Ez igaz. Bo- Váryné is megismerteti velünk egész korunkat. Tolsztoj is. De ők szerelmen kiviil gondolatot, tanulságot is adnak, igaz életet. Amint látjuk tehát nem is annyira a regény válságáról van szó mint inkább arról, hogy a franciák ma — teljes joggal — elégedetlenek regényíróikkal. Egyetlen műfaj sem avulhat el. csak tehetségek kellenek hozzá. Meghalt a regény? Éljen a regény! * Kis orvosi hírek. A szesz hatása az emberi szervezetre még mindig vitás, így történik, hogy két amerikai orvosi iolyóirat most egyszerre merőben ellentétes következtetésre int arravonatkozóan, hogy éljünk-c szeszes italokkal vagy sem. Lehet, hogy azért, mert a£ egyik orvos »száraz* a másik pedig nedves«. Az American Journal Medicin oi Sience több évi klinikai anvagot dolgozván föl megállapítja, hogy a szesz» a legkisebb mértékben való élvezése is gyilkos a »szervezetre s minden betegség leghathatósabb előmozdítója«. Ezzel ellentétben az American Journal of Hygiene a biztosítótársaságok lajstromából készít statisztikát arról, milyen kort értek el azok, kik nem vetették meg a bort meg a pálinkát. A tudós oda lyukad ki, hogy aki a bort és pálinkát itiérsékletesen issza, nyugodtan elélhet száz esztendeig is. Ki ki maga döntsön, melyik tanácsot fogadja cl. Rég óta tudjuk, hogy a paizs-mirigy szabályozza a szervezet növekedését s ha ez a mirigy megsérül, akkor a szervezet fejlődésében zavarok mutatkoznak. Eddig azonban még nem sikerült a paizs-mirigy beoltásával serkenteni a szervezet növekedését. Most a califor-A királyné: Ha sajnálsz, már szeretsz egy kicsit. Béküljünk hát meg, Mátyás. A király: Beteg vagyok, Beatrice, nagyon beteg. A végemet járom. Már nem tudok küzdeni. Csak földühödni vagy mindenbe belenyugodni, csak erre vagyok képes. A királyné: Hagyjuk hát ezt a kérdést nyitva. Majd eldönti a nemzet. A király: Jól van, Beatrice. Ha nem tágítasz, legyen úgy. De a szegény nemzet adja meg az árát. És én szegény király gyermekkoromtól a halálomig hiába harcoltam, hiába építettem . . . Utánam összeomlik minden . . . FERE a nini egyetemen Evanns tanár az egerekbe beoltotta a paizsmirigyet. A kísérleti állatok pár hónap alatt óriásokká nőttek. A californiai óriási egerek a tudomány mai szenzációja. Hogy befolyásolja a futás a szivet? Ezt a kérdést veti föl Trantmann tanár. Tapasztalata szerint a gyors futás kevésbbé ártalmas, a szivet izmositja, rugékonyabbá teszi. A túlhajtott kitartó futás ellenben mértéktelenül megnöveszti a szív szövetét és izmait elpetyhüti. Hasonlóan érzékeny vele szemben a vese is, mely a futás fáradalma következtében fehérjét választ ki. A sportembereknek vigyázatosságot ajánl a professzor. Fej vagy irás—a bíróságon. Londonban nemrég különös ítéletet hoztak, mely ritkítja párját az igazságtevésben. Minthogy a bírák nem tudtak megegyezni, vájjon az elmarasztalt alperesek háromszáz vagy négyszáz font sterling büntetést fizessenek-e, földobtak ■egy pénzdarabot, népszerű módon döntötték el a kérdést. A fej a háromszáz fent sterlinget jelentette, az irás a négyszáz font sterlinget. A pénz az angol kincstárnak kedvezett: az alpereseket ennélfogva négyszáz font sterlingre Ítélték. Az angol igazságszolgáltatásban nem gyakori az ilyen Ítélet, de mint a judikatnra évkönyvei igazolják, bírái mégis hezzáfolyamodtak olykor-olykor. 1908- ban, mikor Lord Asthown és Lord Farnhamot Írországban egyszerre választották meg képviselőnek, a parlament titkárjai egy pénz feldobásával sorsolták ki a képviselőséget, mely Lord Ashtownak jutott. Ncv.yorkbau még tovább mentek. Az esküdtek egy soffőrt, ki elgázolt egy iiatalleányt, halálra ítélték. Amint a bíróság később megtudta, az esküdtek miután az eset kétes volt, az héletet egy pénzdarab feldobásával hozták meg, a vaksors döntését kérték ki. Ezért a bíróság az esküdteket pénzbírsággal sújtotta. Minden eset közül a legkülönösebb az, melyét a franciák jegyeznek föl. D. F.strces marschatt és Dániát abbé fej vagy írást játszottak,-hogy eldöntsék kicsoda közülük Ninon de Lenclos első fiának az — apja . . , ■* Műveli, vnpij kép zeit? Herriotról, a francia miniszterelnökről köztudomású, hogy az ország egyik legpallérozottabb elméje, régi barátja a könyveknek és irodalomnak. De a politika, különösen ha ellenzéki, nem szívesen ösmer el ilyesmit a kormányerőkről. Az ellenzéki pártkörben parázs vita tá•madt Herriotról, mely kiszivárgott a klubból és beszédre adott alkalmat a sajtóban is. Vájjon müvelt-e a kormányerők, vágj- csak képzett? A két szó —■ mondják a vitatkozók — nem jelent egyet, nem rokonértelmü. Ennélfogva a kormánypárti meg az ellenzéki képviselők előre mentek, úgy veszekedtek, akárcsak a »jámbor« filológusok. — Mi különbség tehát a »müveit« és a »képzett« között? — Óriási. ■ -i — Kérem, legyen szives, magyarázza meg. — Tudjuk, hogy a képzettségnek vannak bizonyos fokai, de fogadjuk el azt, hogy aki képzett, az magába hasonlított, átvett bizonyos tudásanyagot, ami azonban semmit sem változtatott természetén, jellemén. A kultúra azonban vérré vált képzettség. A képzett ember olyan, mint a tüzér, akinek sok lőszere van, de nem tud célozni, az az ismeretét szenvedélyeinek szolgálatába Is rendelheti, sőt tudatlanságát is előmozdíthatja vele. Ellenben a müveit emberek mások: azok képtelenek elkövetni valami balfogást, valami kicsinyességet, mert ők a szellem nemesei. Amint a jólnevelt ember tudja, hogy kell belépnie egy szalónba, azonképen a müveit ember tudja, hogyan kell belépnie a Történelembe s akár megoldja ott a problémát, akár nem, emberül .állja helyét s a tapintat, a hely-, zet hehxs értékelése szerint cselekszik. Herriot pedig — legalább ezt állítják az ellenzékiek, — nem így tesz, ezért csak képzett ember, de nem müveit. Ilyen társasjátékkal foglalkoznak mostanában a francia politikusok. * ‘ Viviszekció.Mióta a XIX-ik század kísérleti tudomány működik, a boncolóasztalokon, a különböző élettani laboratóriumokban ezrével véreztek et a szegény kutyák meg házinyulak, a tudomány alázatos és szánandó mártírjai, melyeket elevenen megnyuztak, kibontva gyomrukat, beleiket, agyvelejűket Van-e jogunk ilyesmire? Az erősebb jogán föltétlenül. Eddig is rengeteg haszt nőtt hajtott a viviszekció az emberi *tudásnak, számos oly ismeretre tett szert általa, mely nélkül kevésbé egészségesek, tudósak lennénk. De erkölcsi szempontból 3 tudomány álláspontja vitás s az állatbarátok, a jámbor lelkek állandóan támadják a viviszekclót. Valóságos állat-hekatombákat áldozunk a Tudomány ismeretlen istenének. Különböző egyetemeken valóságos állatseregletek pusztulnak el, hogy az orvosnövendékek tanulmányozzák az élet törvényeit. Most ennek a vitának is véget vet a mozi. Minthogy a viviszekciós műtétekét a sorbonnei egyetem élettani tanára I.augicr Iemoziztatta, a vásznon mutatja be az egyetemi hallgatóknak. Nőm kel! tehát elvérezniük sem a kutyáknak, stm a házinyulaknak. Martiromságnkat megszüntette a mozi. * Tejet, fejei! Az amerikai Egyesült-Államokban milliószám forognak közkézen bizonyos propaganda-képcslevelezőlapok. A képviselőházban egy triptikon: az első negyedben két kutyás, a másodikban két csirke, a harmadikban két malac. Mindegyik rekeszben más és más fejlődést mutatnak az állatok. Ezeket a levelezőlapokat uton-utfélen ingyen osztogatják, repülőgépekről szórják le a tömegre, postán küldik el szülőknek, gyermekeknek. Miért? Erről fölvilágositást ad egy tudományos folyóiratban Porzlier tanár. A két kutyus, a két csirke, valamint a két malac egy időben született, ellenben más élelmen nevelődött. Ennélfogva leginkább meghízott a malac. A kutyus és a csirke, minthogy más koszton élt, kevésbé. A különbség szembeszökő. Ez a képeslevelezőlap lándzsát tőr a tej mellett. Szülök, itassatok a gyennekcteikkcl tejet. Gyermekek szeressétek a tejet, mint a kis malacok. Akkor ti Is ily szép kövérek lesztek. Amerika, mely oly lázasan hadakozott a szesz ellen, most a telnek ver hirt, különösen az iskolákban, hol a tat nulókat tejre fogja. Amint a statisztikából kiderül, a tej erősen befolyásolja az ifjúságnak nemcsak testi gyarapodását, hanem szellemi képességeinek növekedését is. Ma a »nedvesek* nagy szomorúságára a divatos ital a Tej,
