Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-29 / 86. szám
1925. mércius 29. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal. Fájdalmas tavasz A bácskai magyar telepesek sorsa Nevezhetném nyárnak. Vagy ősznek. Esetleg télnek is, lia a magyar telepesek nehéz és küzdelmekkel teljes élete nem tiltaná ezeket az üres szavakba préselt megállapításokat most, amikor szomorúbb tavászi napok virradnak föl az ismeretlen intézkedésekből, mint eddig bármikor. Utam, amely ezeken a pusztaságra ítélt tarlókon, némaságra kárhoztatott magyar iskolákon. kivándorlási útlevelek erdején vezetett keresztül, sürgetően, panaszosan, nyöszörögve vitette elő sötét árnyékát a gondokba rámázott vajdasági magyarság pusztuló sorsának. Valamikor az emberek tudtak szeretni és gyűlölni, nevetni és sírva vigadni. Az évtizedes, fejlődésre berendezett magyar élet ina súlyos apátiában dermed, válaszúton van, elhagyta apáink földjét és kényszerhatások alatt levonni készül a kisebbségi sor s mostohaságának végső tanulságait. Fájó mesterség a.halotti búcsúztató, érméi is szivbernarkoíóbb az élve eltemetett ember napi eseményekbe szorított nekrológja. Az egészséges emberé, aki dolgozni, gyarapodni akar a saját földjén, az önmaga verejtékjén. Sokszor kérdeztük már értetlenül, álmélkodva az elmúlt évek folyamán, hogy m ért nem hagyják ezt a magyarságot fejlődni, hogy kinek életérdeke fűződik ennek a lojális népnek a halálához. Ezek a tanulságos kérdések, úgy látszik, hosszú lejáratú feleletre rendezkedtek be, napirenden tartásuk bevonult a változatlan és elévülhetetlen aktualitások sorába. A fiatal Bácska hirtelenében meg sem számlálható nációja közül a fiatal telepes-községekben verődtek össze negyven-ötven évvel ezelőtt a minden vidékről összesereglett földnélküliek. Szegényen, lerongyolódva, üres tarsollyal, némelyekről följegyezve, hogy a Tiszántúlról a Bácskába vezető Tiszahidon a két garas átkelési pénzt is adakozó lelkeknek kellett helyettük leszurkolni. A nyolcvanas és kilencvenes évek nagy telepítő akciója nemes intenciókból fakadt. Nyugodt, polgári élet alapjait akarták megvetni a kezdeményezők, uj társadalmat teremteni és elégedetlenséget levezetni Ezt a célt sikerült is elérni akkor és az utána következett években. A telepesek kész házakat, művelésre alkalmas földet kaptak csekély összegű amortizációval, adómentességet, hatósági támogatások egész légióját. A helyzet kedvező alakulása kisegítette őket az akkortájt csírázott alföldi parasztmozgalom lázongásaiból. A Bácskába ölömmel jöttek. Uj igéretföldet, tejet és mézet reméltek. Alig pár évtized elmúltával azonban keserűen kellett ráébredniük. hogy az uj haza uj meglepetéseket tartogat a számukra: az örök bolyongásra, nyugtalan vándorlásra ítélt magyar telepesekre,. Az elvérzett falu Valamikor ez is ismeretlen fogalom volt. A megfojtott, a tönkretett, az agonizáló falu. A szociális élet felcsereinek köszönhetjük ezt is ma, íövészárkos esztendők után. Száraz tónyielsoroló tudósítások kodakjuk elé állítják őket, átpillantanak rajtuk, közben forrnak tovább, elégnek és elhamvadnak nyomtalanul. Feledésbe merülnek, amint az Telecska bácskai telepes-községgel történt. Ez a falu már szedi a sátorfáját és ahol azelőtt leveleket tartogatott ládája ban, ott ma féltveőrzött délamerikai útlevelei, egyedüli vagyona, reménye húzódik meg. A virágzó bácskai telepes-község, amelynek dohányát negyed- sőt ötödáron váltották be a kínált összeg helyett, dohánytermését vagonszámra égették el, ma nyilvános árveréssé változott át. Utcákon, udvarokban a legváltozatosabb tarkaságban folyik a vásár. Eladják lovaikat, teheneiket. Kocsit, szegényes bútort, kopott gazdasági eszközt, hogy enyhülést és kárpótlást keressenek a gyilkos fazendákon. A kivándorlás bölcsőjét ott ringatják a telepes-falvakban, ahol a azdasági helyzet züllöttségében és nem a kivándorlási irodái: ügynökeiben keresendő az igazi ok s az első tetniivaló anyaga. Fgketicsről az elmúlt héten ttjra liadmincnégy család ült vonatra, hogy elhagyja a terméketlenségre ítélt termőföldét. Kimentek, (inert — mint az alábbi szemléltető kép egy kiragadott halvány esetet bemutat — mást igazán nem is tehettek. Négyszáz hold tanulságos töríénete A feketicsi határban Tomanovics. Györgynek négyszáz hold földje van. Illetve volt. A birtokot 1922-ben agrárreform céljára lefoglalták és kiosztották a dobrovoljácok között. A birtokos mindent elkövetett, hogy földjét visszakapja. A minisztérium 1922 őszén fel is oldotta a földet. Tomanovics megmunkálta, bevetette, közvetlen aratás előtt azonban ismét elvették és a termést másodszor is a dobrovoljácok aratták le. Jött az ősz és a tömeges inteivenció újra — most már másodszor te — sikerrel járfc 1923 őszén már Tomanovicsék vethették be a földet, de 1924 nyarán ismét jött az agrárreform. A termés megint a dobrovoljácoké lett. Tomanovics ilyen körülmények közt már nem is próbálkozott visszaszerezni a clkk-cakkos utat tett birtokot, A régi kérvények azonban ott feküdtek a minisztériumban. Úgy látszik, ennek tulajdonítható, hogy 1924 telén külön kérés nélkül feloldották a birtokot. Az ott letelepített dobrovoljácok meg tovább Vándoroltak. Tomanovics most nem merte többet bevetni a földet, nehogy ismét elvegyék termését. A ngyszázholdas birtok azóta parlagon hever. Egy sereg feketicsi zsellér pedig inurikanélkül. Azaz, hogy munkában. De nem itthon. Braziliában. Sztrájkoló szülök Nem bérmozgalmat vivő gyári munkások, nem is ir szabadsághősök, hanem valóságos szülők, egyszerű magyar apák és anyák nyúltak a sztrájk eszközéhez Telecskán. Kijelentették, hogy nem engedik is kólába gyerekeiket mindaddig, inig Gyókics Vi'doszáva fogja őket tanítani. Ez a Gyókics Vido&záva val jevói’ leány, aki nem is tanítónő, a beográdi egyetem jogi fakultásának hallgatója. Ez még nem volna hiba De a tanítónő egy szót sem tud magvarul, következésképen nem tanulhatnak tőle semmit a magyar gye' rekek, akik viszont még kizárólag anyanyelvükön értenek. A szülők sztrájkjának kezdete egybeesett a választásokkal. Sevics Sziraa som bori képviselőjelölt mélyen átérez hette a szülők panaszának jogosságát, mert megígérte a tanítónő átheb'-eztetését. El is helyezték, választások után a tanítónő maga kérte a minisztériumban, hogy ne helyezzék vissza Telecskára, mert képtelen a magyar községben ered menyes munkát kifejteni. Visszahelyezték. A szülök meg kitartanak sztrájk mellett. A gyerekek pedig sirea panaszoljak el, hogy az iskolában egy árva szót sem értettek. #• A magyar jelenesek bácskai sorsa sürgető problémára figyelmeztet. Tavasz van, el kellene mái- végezni a szántást. Senkinek sem lesz hasz na belőle, ha ennek a népnek lesz ezerkilcncszázliuszonötben Európá' ban a legszomorubb 'tavasza. Mesterházy Ambrus. Milán és Ntjfjália szerelmi regénye (A bécsi uavari és állami titkos levéltár any agából} IV; MILÁNNAK PÉNZ KELL Risztieset úgy ismerték Becsben, mint az orosz-barát politika legfőbb exponensét Szerbiában. Most, hogy a Natália távozásával fölidézett kormányválság kapcsán az ő megbízatásának az eshetősége komolyabb formáiban merül föl, Bécsben kényelmetlennek érzik a helyzetet és megteszik a megfelelő sakkhuzást Risztics megbízatásának az elhárítására. Ennek tanujele a következő jelentés amely arról számol be. hogy Hengelmiiller eleget tett a bécsi külüvmninisztériumtól kapott utasításoknak : Sürgöny. Chiffre No. 17. Belgrád* 1887 május 12. (Titkos.) Én eddig távol1 tartottam magam az itteni kormányválságtól és különösen a király előtt' azt az álláspontot képviseltem, hogy ml teljes bizalommal viseltetünk iránta és minden kormányt akceptálunk, amely neki megíetel. Minthogy a 17. számú magas táviratból arra következtettem, hogy egy esetleges Risztlcskabinet Excellenciádnak nem volna rokonszenves, eltértem az eddigi irányelvtől annyiban, hogy a mai kihallgatáson! a királyt figyelmeztettem arra az ellentmondásra, mely az április 30-iki és május 6-iki kijelentései között fennáll és erre vonatkozólag magyarázatot kértem tőle. Őfelsége először kijelentette, hogy hajlandó Risztieset kormányalakítással megbizrü és megkérdezte, hogy ebben az esetben számithat-e támogatásunkra. Amidőn azonban én Excellenciád nevében ezt megígértem neki, kijelentette, hogy csak két alternativa van, vagy Oarasanin, vagy Risztics. őfelsége nem adott határozott választ, de hoszszabb vitába bocsátkozott velem a helyzetre vonatkozólag. Azzal kezdte, hogy eddigi egész magatartása a kormányválság folyamán tulajdonképen csak manőver volt, attól a szemponttól vezéreltetve, nehogy a királyné elutazását kiaknázzák politikai demonstrációkra. Ez sikerült neki, mert az elutazás ma reggel megtörtént, igen megnyugtató körüiményck között. Most azonban előlépett a tényleges döntés. A király el akarta kisérni Orsováig a királynét és Budapesten át visszatérni, mert szándékában volt a magyar fővárosban találkozni Kállay úrral. Ezt a tervet azonban fel kellett adnia, Garasanin ellenzése miatt, aki nyomban! demisszióval fenyegetett A király tehát továbbra is nyitva tartja a lehetőségét annak, hogy Risztieset bízza meg kormányalakítással, a -beszélgetés további során pedig végre kipattan az indoka annak, hogy milyen cél vezeti a királyt akkor, mikor lépten-nyomon a szerb politika irányváltozásával fenyegeti meg a monarchiát? A beszélgetésnek erről a másódik részéről érdekesen számol be Hengelmüller 40. a—b. számú jelentése. A követ utalt arra, hogy a király eddig mindig különös har.gsoüyal emelte ki azt, hogy milyen következményekkel járna az, ha Risztteset bízná meg kormányalakítással, azután ügy folytatja: ■Megkérdeztem, hogy tulajdonképen mi a szándéka ezekkel a célzásokkal és miért nem beszélt eddig nyíl tan. Sokáig tartott, mig a király elhatárolta, helyesebben amíg megtalálta a tor* inát, hogy erre a kérdésre válaszoljon. Mhidnekelőtt a nekünk tartozó kötelezettségeiről bőszéit és hangsúlyozta, hogy tűi esetleg politikájának megváltoztatásáról lesz szó, minket fog elsősorban arról értesíteni. A továbbiakban Hengelmtiüer beszámol arról, hogy a király hogy halogatta az orosz követhez és Riszticshez való viszonyának a megmagyarázását. »Ez azonban mit sem jelent, — mondta a ravasz és a diplomatizálásban ügyes Milán a követ szerint — mért még mindig módjában van, hogy Riszticsnek a zabos tarisznyát olyan magasra emelje, ahogy azt jónak látja«. A jelentés azután igy folytatja: Sok huza-vona után végre a király rátért arra a témára, amely tulajdonképen a szivén fekszik. Mindenekelőtt kiemelte évek óta tartó barátságát & hűségét hozzánk, amely népszerűségét az országban aláásta: aztán rátért a pánszlávóknak személye iránti nagy gyűlöletéire, ami állandó veszélyei fenyegeti trónját és életét, ezzel szemben mi nem honoráltuk az ő leghőbb vágyát: fia jövőjének biztosítását anyagi téren. Ő nagyon jól látta az alkotmányos akadályokat, amelyek a jó szándékot megakadályozzák de azt hiszi, mégis módot lehetett volna találni azok megkerülésére. Ö már talált is egy módot, amennyiben teljesen meg volna elégedve, ha a fia részére kivám tíotácót égi' a herceg nagykorúságáig kamatoztatható és évi amortizációs részletekben visszafizetendő kölcsön alakjában kapná meg. A király láthatólag zavarral küzdött, amikor orról a kérdésről beszélni kezdett. Én nem akartam még nagyobb zavarba hozni azzal, hogy Ajánlatáról vitát kezdek és igy csak azt válaszoltam neki, hogy köszönettel veszem tudomásul, amiért személyes kívánságait ilyen nyíltan tárta fel és nem fogok késni Excellenciádnak jelentést tenni, őfelsége megköszönte válaszomat és búcsúzott azzal a kéréssel, hogy néhány nap múlva újból látogassam meg. Milán király tehát pénzt akar. Nagyon érdekes és a diplomaták módszerére és eszejárására jellemző a következő jelentés, amelyben Heiígelmüller eddigi tapasztalataiból leszűri a következtetéseket: Belgrád, 1SS7 május 13, 40. b. szám. Excellenciás Uram! Mai jelentésem meglehetősen pontos leírását adja tegnapi beszélgetésemnek Milán királlyal. Az abban jelentett nyilatkozatai a. királynak némi világosságot derítenek a legutóbbi eseményekre. Eddig ezek az események egy rosszul irt színdarab benyomását keltették bentiem, amelyben a szereplők cselekményei távolálltak a, szerző motívumaitól, A király és Oarasanin argumentációi a válságra vonatkozólag egyformán tévútra vezetők és hazugak voltak. Valahányszor a királlyal, vagy minisztereivel történt megbeszélések után távoztam, mindig azt mondtam önmagámnak, hogy ezeknek az uraknak vagy más törvények szerint jár az eszük, mint .az enyém, vagy nem akarják nekem megmondani azt, amire gondolnak. Én azt hiszem, hogy az utóbbi feltevésem helyes. Hengeimüller azután elmondja, figyelmeztették arra, »hogy az egész kormányválság nem egyéb, mint a király, a királyné és Garasanin titkos rnanőverje, amelynek célja, hogy »
