Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-01 / 58. szám

4. oldal.­BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 1. CIRKUSZ «B« Aki keres, az talál Leire: Amália lakásán tartott eUő helyszíni szemle alkalmával a rend­őrség a holttesten kivül a következő bűnjeleket találta: egy pukli kártyát véres ujjlenyomaiokkal és két piszkos likőrös poharai. A második helyszíni szemle megtartásakor törölt monoklira bukkanták, ami a nyomozást egészen uj irányba terelte. A napokban viszont, a harmadé helyezi ni kutatás során egy pár női keziyü került elő, amely a detektívek véleménye szerint a tet­tes bűntársáé lehet. A negyedik helyszíni szemle után A detektivfönök: Alaposan átkutatták a lakást? A detektív: Átkutattuk? Az-nem is kifejezés. Át... át... (valami. nagyot akar mondani)... átdultuk. A. zongorá­nak'kihúzattam mind a harminckét záp­­íogát, nincs-e elrejtve alatta valami? Mit mondjak, nem volt. A képekről ii­­noman lcgyalultattuk a festéket, nincs-e elrejtve alatta valami? Mit mondjak, nem volt A padlót fel... öhöhő... hc­­herehe... (félóráig röhög)... ha ön látná, főnök nr, mit csináltunk a padló­val, ön is megfulladna a nevetéstől. (Gurul.) A íönök: Hogy nincs-e elrejtve alatta valami? A deíektiv: El tetszett találni. A főnök: Azt is cl tetszem találni, hogy nem volt? A detektív: Azt Is. A főnök: Szóval az ujubb helyszíni szemle eredménytelenül végződött? A detektív (ragyogó arccal): Viz, viz, viz. A főnök: Újabb bűnjel? A detektív: Tűz, tűz, tűz. (Télikabát­­já alól elővesz egy srapnell-hüvelyt.) Az ágy előtt hevert a földön. A főnök: Ezzel ölték meg? A detektív: Csakis. A főnök: Brávó, Pucarek! Magát eset­leg meg kellene ezért ölelnem. Dőljön vigyázva a szügyömre! (A detektív oda­­dől.) Az ötödik hehrszíni szemTe után A főnök: Nos? A detektív: Önnek igaza volt abban, hogy ha ágyúval lőtték agyon, akkor az ágyúnak ott kell lenni a lakásban. A főnök: Na ja. Mégis, egy ágyút nem lehet zsebben elvinni, mint valami1 réz­­rnozsarat. (Hosszabb gondolkozás után.) Különben azt sem lehet. (Visszatérve a tárgyra.) Egy ágyú, az sokkal szembe­­ötlőbb ügy, semhogy csak úgy mimix­­dirnix el lehetne szállítani. A szomszé­doknak feltűnne. A detektív: Nem értem, hogy van az, ezek a civilek mindent rögtön észrevesz­­nek. Ezt az ágyút is... A főnök (ürömmel): Hát megvan? A detektív: Persze. Mért kallódott volna el? Ott állt a konyhában a spór­­herdt tetején. A főnök: De hiszen a spórherdtet... A deíektiv: Igen, tudom, lebontottuk. Sajátságos, hogy akkor nem vettem észre, hogy egy tizenkét centiméter át­mérőjű tábori tarack tanyázik rajta, Szerencsére a házmester mingyárt gya­núsnak találta... A főnök: A véres ezüsteszeájgokta is ő akadt rá. Ez az ember egy elhibázott dd'íktiv. A detektív: Inkább egy sikerült be­törő. Az ágyúra is azzal tett bennünket figyelmessé, hogy eladásra kínálta egy orgazdának. A hatodik helyszíni szemle utón A defektiv (bczs'.nlt): Szenzicsekl Szenzicsek! A főnök: Megvan a tettes? A detektív: Sőt. Megvan mind a két cipője. • A főnök: Hol találta? ' A detektív: Hát hol? A lakáson. ,»v-| tanában mindennap följárok, hátha /' 5 adja megát valami . . . A főnök (izgatottan): Na és? A detektív: Lefeküdtem a díványra szundikálni. Nem fogja elhinni, főnök ur, de egy pár cipőt találtam a párnán. A főnök: Cipőt? A detektív: Férficipőt. Nyomban, ösz­­szehasonlitottam a gyilkos véres láb­nyomával (Méltóságteljesen.) Klappolt. A főnők: De ki a cipő tulajdonosa? A detektív: Azt nem tudta az illető fiatalember megmondani. A főnök: Milyen fiatalember? A detektív: Aki bejött a másik szobá­ból. Nagyon kedves fiú. Ott lakik pár hónap óta a lepecsételt lakásban. A főnök: Nem övé a cipő véletlenül? A detektív: Horvá gondol? Szándékosan nem az övé. Ezt kifejezetten kijelentette előttem. Egyébként roppant szimpátikus és udvarias ember, előzékenyen elkísért ide egész a kapuig. Kissé zxenáns volt ugyan, mert mezítláb jött . , . A íönök: Az a gyanúm, hogy ez a cipő végre nyomra fog vezetni bennün­ket és hamarosan kézrekeritjük a tet­test is. A detektív. Magam részéről mérget veszek rá. Ha ez tovább is így megy, a legközelebbi helyszíni szemle alkal­mával őt is ott fogjuk találni ablaka-­­ban. dió. A magyar himnusz .eléneklése oem izgatás A nyiirai törvényszék fölmentő ítéletei hozott egy monstre magyar Himnusz-pörben Nyiíráról jelentik: A nyitrd törvény­ek tárgyalta a vágscilyoi magyarok ellen- nemzetiség elleni izgatás miatt meginditott bűnügyet. Az eljárásra az adott okot, hogy a vdgsellyei magyarok - évtizedes szbkás szerint — augusz­­us húszadikán a templomban, a mise befejezése után, elénekelték a magyar himnuszt. A tárgyaláson huszonhárom vádlott jelent meg. A vádlottak védelmét Lelíey Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő lát­ta el. A vádlottak kihallgatásuk során valamennyien beismerték, hogy a kér­déses alkalommal jelen voltak a tem­plomban és énekelték a magyar him­nuszt. Az ügyész vádbeszédében a rendtör­vény vonatkozó szakaszára való hivat­kozással nyilvános izgatás miatt kérte a vádlottak megbüntetését. Utána Lellcy dr. mondotta el védőbe­szédét, melyben többek közt a követke­zőket mondta: — A magyar nemzetnek évszázados é!et-ha!álharca az osztrák kamarilla el­nyomása ellen ellenséges hangulatot vál­tott ki az utóbbi ellen és a legdurvább elnvomás időszakában sem jutott sen­kinek eszébe, a himnusz »ellenség« sza­vában az osztrákot keresni. Nyilván­való, hogy Köícseynek soha eszébe nem .jutott az ellenség szó alatt akár a cse-Így a szervezetek, ellenőrzésétől meg* szabaduljanak. A termelők, hír szerint, súlyos ellen-, állásra készülnek a gyárakkal szemben. Szó van arról, hogy a répatermelést teljesen beszüntetik, inert szerintük a gyárak által felajánlott ár 30—40 szá­zalékkal alacsonyabb a multévinél és 75 százalékkal olcsóbb a külföldről impor­tált répáénál. Romámáhaii vesznek földet a párkányiak Becskerekről jelentik: A párdányi szláv lakosság körében mozgalom indult meg az iránt, hogy a község határában, azonban már román te­rületen levő és Krasszó Szörényme­­gve tulajdonát képező ezerötszáz hpld földbirtokot megvásárolhassák. Ebben az ügyben Párd-'~- község megbízottai már érintkezésbe is lép­tek a lugosi főispánnal. A párdá­­yiaknak az ia tervük, hogyha, a jldvásár sikerül, akciót indítanak földbirtoknak az S. H. S. király­iig területéhez való csatolása érde­lében. A földvásárlási mozgalomnak az­­:rt is nagy a jelentősé-"' mert a érdéses földterületen húzódik ke­­eisztül a párdány—Módos-i vasút­vonal, amelyet épp azért "mn hasz­­lálnak, mert a vonal nagy része ró­nán területen van. Ha a párdányiiak nesrvásárolhatják a földet, akkor omalomba helyezik a párdány-­­nódosi vasúti vonalat is. het, akár más nemzetet érteni. Milyen logikával állíthatja az államügyészség, hegy az »ellenségszóval a cseh nem­zet értendő. /• — A magyar, amely évszázadokon át küzdött szabadságáért, csak becsülni tudja a cseh nemzetet azért, mert a vi­lágháború viharában meg tudta terem­teni az ö szabadságát. — Mol van a himnuszban az izgatás? Az izgatás fogalma megkívánja, hogy nemzetről vagy másokról olyan mondas­sák, vagy ■ állittassék, amely a hallgató­ságban ellenszenvet, idegenkedést vagy yülöletet ébreszt. — A magyar tudja, hogy saját gazda­sági, kulturális érdekeit szolgálja, ami­kor az állammal szemben kötelezettsé­geit teljesíti. Hagyjuk énekelni a ma­gyar himnuszt, a németet, a szlovákot és ezzel az államot nem gyengítjük, de erősítjük, mert lehetővé tesszük a nem­zetek közötti megértést és megbecsü­lést. A vádbeszéu elhangzása után a tör­vényszék kihirdette az Ítéletet. A vád­lottakat az izgatás vádja alól fölmen­tette. Az ítélet indokolása szerint a tör­vényszék a himnusz cléneklés ében nem 'đt 'bűncselekmény feníorgásat. A him­nusz szövegében nincs izgatás a csehek ellen és az abban előforduló ellenség szó sem vonatkoztatható a csehekre, A cukorgyárak és répatermelők harca ÁfhidalhaíatlaKok az elleatéiek •A gazdák be akarják szüntetni a rćpatermelest Beogradból jelentik: A íoldmivelés­­ügyi minisztérium répaterinelési • állandó bizottsága a cukorrépa-termelők és cu­korgyárak képviselőivel szombaton kon­ferenciát tartott a termelők és gyárak közt a répaárak tekintetében felmerült ellentétek elsimítására. A tanácskozáson mindenekelőtt a múlt évi konferenciának azzal a hatá­rozatával foglalkoztak, amely szerint a gyárak ebben az évben magnemesitö ál­lomási tartoznak létesíteni huszonöt millió dinár befektetéssel, amit azonban a gyárak mult évi nagy veszteségeikre való hivatkozással most nem hajlandók teljesíteni. Ezért elhatározták hogy a termelők bevonásával a földmivelésügyi minisztérium külön bizottsága fog a magnemesitö állomások ügyével foglal­kozni és a lehetőség szerint a répater­melő vidékeken, lehetőleg minden köz­ségben. fognak magnemesitö intézetet felállítani. A termelők bejelentették a gyárakkal szemben fennálló igényeiket. Eszerint a cukorrépáért méter mázsánként 60 di­nárt követelnek a mult évi 25—40 diná­ros árral szemben. Követelik a fuvardíj megtérítését az állomásig és pedig 5 ki­lométer távolságra 50 párát, ezen felül pedig 1 dinárt 100 kg.-ként, . követelnek továbbá holdanként ingyen 15 kg. vető­magét. 25 kg. cukrot, továbbá mclassz és szeletet. Azt kívánják hogy a gyá­rak a mult évben olcsóbban vásárolt! répa vételárát utólag 4Ö dinárra egé­szítsék ki, továbbá holdanként 1500 di­­• uár kamatmentes kölcsönt kérnek, Kö­vetelik továbbá a szállításoknál felhasz­nált . kukoricaszár és szalma árának megtérítését is. 1 Erre az ajánlatra a gyárosok a kö­vetkező ellenajánlatot tették: 1. A gyá­rak métermázsánként 3 kg. megadózat­­-lan cukornak az elszámolás napján fi­zetett árát téritik meg. 2. Két százalék szárított, vagy 40 százalék nyers répa­­'szeletet, frankó gyár. 3. Holdanként ezer dinár előleget adnak 8 százalék kamattal, de csak akkor, ha a répát már bevetették. A gyárak ajánlatára a termelők kije­lentenék. hegy a felajánlott 3 kg. ára helyett 6 kg. megadózatlan cukor árát : kérik a répa métermázsájáért. A fennálló nagy ellentétek miatt meg­egyezés nem jött létre, hanem egy bi­zottságot küidtek ki, amely vasárnap folytatja . a tanácskozásokat. A gyárak három megbízottjukat küldték ki a bi­zottságba. amelyben a termelőket a Bácsbo.drogmegyei Gazdasági Egyesü­let, az Agrárszövetkezetek Szövetsége, Az Agrária Szövetkezetek és a, Szerb Földmivcsszövetkezetek Szövetségének vezetői képviselik. A bizottság a föld­mivelésügyi minisztérium elnöklete alatt már vasárnap megkezdi a tárgyaláso­kat. A tárgyalások nagyon kevés sikerrel kecsegtetnek, mert a gyárosok a leg­élesebben- ellene vannak, hogy a terme­lőkkel szervezeteik utján kössenek meg­egyezést, hanem a termelőkkel külön­­kiilön akarnak szerződést kötni, hogy í jutott, Megették a férgek Egy aggastyán borzalmas halála Borzalmas módon mult ki az élők so­rából egy soproni patrícius család el­­züllöt sarja. Mint megállapították, a be­tegségében teljesen magárahagyott em­bert a férgek valósággal felfalták. Sopron város úgynevezett szérüskert­­jében, az egyik parcellán kis bódé áll, ahonnan már napok óta elviselhetetlen bűz áradt ki. Pénteken a járókelők fel­törték a bódé ajtaját, hogy megtudják, mitől származik az a rettenetes bűz. Az ajtó feltörése után rémes látvány tárult a nézők szemei elé. A szerszámok kö­zött egy teljesen oszlásnak indult, sze­derjes fériiholttest hevert. Megállapították, hogy a hulla Schwitz Antal 72 éves foglalkozásnélküll nap­számos hullája, aki még ősszel költö­zött, be a magára hagyott bódéba, ahol betegen az egész telet átélte. A leletről azonnal értesítették a rend­őrséget, amely azonban nem tudta megállapítani a halál okát. Eleinte arra gondoltak, hogy a nagy nélkülözésben az éhség ölte meg vagy esetleg a nagy hidegben megfagyott. Beszállították a hullaházba tüzetesebb vizsgálatra s ek­kor derült ki, iiogy a szerencsétlen em­ber minden gyilkosságnál vagy éhhalál­nál borzalmasabb módon pusztult cl Mikor ruházatát . lehúzták.' kiderüli, hogy egész testét igen nagy és mély nyílt sebek borítják és e sebekben az élösdieli százezrei nyüzsögnek. A rengeteg' élősdi mar teljesen átrág­ta a mellkast, a hasfalat és ez okozta a nélkülözéstől és hidegtől teljesen le­gyengült Schwitz Antal haldiát. Boncolás közben a tömérdek féreg pár pillanat alatt ellepte a hullaházat és a vizsgálatnál segéd kezőket, úgy, hogy a -legerélvescbb dezinficiálást kellett el­rendelni. Schwitz Antal tragédiája an­nál szomorúbb, mert igen előkelő és vagyonos soproni patrícius családból származik s valamikor boldog napokat látott. Atyja, ugyancsak Schwitz- Antal, huszárkapitány volt, vagyonos ember, ki a legkitűnőbb nevelésben részesítette fiát. A huszár-élet azonban teljesen el­vitte az apa vagyonát, a szülök elhal­tak és a fiú hamarosan a züllés útjára

Next

/
Thumbnails
Contents