Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-01 / 58. szám
1925. március 1 BACSMEGYEI NAPLÓ 5. ©idei, TINTA Utitúrs Két óra hosszat utaztam már egyedül, mikor fölszánt egy ötven éves szakállas, komoly ur, kezében csinos-lapos bőrönddel s egyenesen az én fülkémbe lépett. Nem köszönt, holott erre számítottam t olna. Aki régebb óta ül egy helyen, az az újonnan érkezővel szemben arisztokrata s a szolgalmi jog folytán a köztulajdonban lévő holmikat is birtokba veszi némiképpen. Ö azonban látván, bogy a szakasz üres, a sok hely közül minden kérdezősködés nélkül elfoglalt egyet, amihez kétségtelenül joga is volt. Engem eg.v tekintetre sem méltatott, mintha levegő lennék.- Annál inkább néztem én őt. Szeretek emberekét bámulni, kíváncsiskodni, kutakodni, egy gombról, egy arcredöről egy életre következtetni, melyet nem Ismerhetek. Erre sehol sem kínálkozik csábítóbb, veszélytelenebb alkalom, mint a vonaton. A fülke, akár a ketrec. Aki ide bejön, az az én kísérleti r.yulam. Bevallom gyarlóságomat, melyet talán ment' az. hogy félig-meddig mesterségemhez tartozik. Az ur leült a párnára. Kissé feszengett rajta, próbálgatta Higanyát, úgy Játszik nem találta eléggé puhának. Ezért egy másik párnára ült. Az puhább tolt. ' Levetette szép télikubáíjáf, kinyújtotta lábát, sóhajtott egyet, ami azonban senkinek sóm szólt, legkevésbbé nekem, semmi különöset sem jelentett, csak ennyit: »Végre beszálltain, ha igaz, elég jól fogok utazni.« A vonat déli egykor tovább indult. Utitársam ldhalászott zsebéből egy kulcsköteget, melyen a sok kulcs között egy pirlnyó sárgaréz-kulcs is fityegett, azt beillesztette a csinos-lapos bőrönd sárgaréz-zárába s fölnyitotta. Ápolt kezeivel fehér selycmpaplrosba pakolt csomagocskát emelt, vigyázatokat) szétbontotta a térdén: az ebédje tolt benne. Enni kezdett. ; Otthon is megebédelhetett volna, de $ valószínűleg kívánatosabbnak tartotta a vonaton való étkezést. ízlés dolga. Egyes vademberek trágárságnak vélik mások előtt enni, akár mi az ellenkezőjét, a spanyolok pedig mindenkit megkínálnak ételükkel, udvariasságból, amit illendő visszautasítani, szintén udvariasságból. Az ismeretlen, aki nem voit se vadember, se spanyol, csak müveit európai, egyik véleményt sem vallotta, ennélfogva zavartalanul falatozott. Még pedig hogyan. Úgy, hogy áhítatom, bámulatom, .iránta való tiszteletem percrol-percre növekedett. Eveit, mint aki természetes, hasznos, szükséges élettani műveletet végez, mint aki tudja, mit csinál, mint akinek van mit ennie s fütyül a világra, Irigylésreméltó készlétéből kivett három hámozott keménytojást, melynek mindegyike szintén fehér selycmpaplrosba volt csomagolva, á tojásokat vadonatúj zsebkésének acélpengéjével takaros szeletekre vagdalta, aztán két ujjának utolérhetetlen bilíeníésével bozontos szájába lökte. Miután túlestünk ezen, ő, aki evett s én, aki néztem, két frissen sütött sertéskaraj^ költött el, mely még meleg lehetett s hozzá karcsú, zöld ecetes uborkát fogasztott, íöltüzdelve zsebkésére, melynek tokjában egy körömráspolyt, egy füivakaró-kanáikát is sikerült megpillantanom. A harmadik fogás négy darab piskóíaíekerds, sárga baracklekvárral. Attól féltem, hogy., utitársaui a bőséges ebéd után megszomjazik, de a vonaton nem kap maid inni. Mennyire csalódtam. A csinos-lapos böröndből előkotort egy szemrevaló utikulacsot s tartalmát, mely bor is, viz is, feketekávé is lehetett, jóízűen kiürítette. Előrelátása egyáltalán nem ismert határt. Szemügyre vette magát egy kézitíikörh.en s észlelte azt, amit én már előbb észleltem, hogy a tojásfehérje kémény rzemciéi több helyen jönnskadtak szakálla rojtjain, mire őszinte csodálkozásomra egy keiét húzott ki valahonnan, nern közönséges kelét, hanem igazi szakáilkefét, mellyel gyönyörű szakáik: lassan és nyugodtan végigkeíélte. Azt hiszeín, nem nagyon túlzók, ha azt állítom, hogy ennél tökéletesebb emberrel még néni találkoztam az életben. Még azonban hátra van a java. Ebéd után egyszerre zenét hallottam. Halvány, nyiszlett, heptikás muzsikát, olyant, amilyen zeuélöórák poros mélyéről hangzik felénk. Anniivá néztem körül,, honnan, jön ide a pusztákra, a rohanó vonatra ez a keringő. A tnelíény,zsebéből, az aranyórájából, mely jóllakott gyomra, emésztő belei fölött muzsikált, valami ördöngös szerkezettel figyelmeztetve őt. Végre gyönyörű almákat vett elő. Az egyikbe beleharapott, de oly élvezettel márt piros bőrébe, oly szakértelemmel tüntette el fehér beiét, oly öntudatosan rágcsálta körül metszőfogaival a maghout, hogy szájamban összecsorrar.t 3 nyál és szememben megcsillant a köny. Ekkor vett észre először. A másik almát fölajánlotta, egy mozdulattal. Nem kedvesen, csak tárgyilagosán. Én mentekező mosollyal utasítottam vissza. Eltol kezdve gyanakodott rám. Többször bizalmatlanul méregetett végig. Nem értett. Nem értette, mit csodálok rajta. Nem értette, hogy nem az almáját akarom megenni, sem más egyebet, hanem őt magát. Kosztolányi Dezső, Londonból jelentik: A Borabayban székelő keiifátusi bizottság felhívta az izlám vezéreit, hegy a kaiifétus megszüntetése miau foglaljanak állást a kenn: Hit a Törökország ellen. A felhívás a liec!zsaszi király ellen is szól, meri az ez indiai mohamedánok felfogása szerint Anglia zsoidjákan Az indiai eiohamedáiiok Törökország ellen A kaHfátus visszaállítását követelik áll és árulója a mohamedán ügynek A felhívás követeli a kelifátus visszaállítására vonatkozó előkészületek megkezdésére egy ideiglenes bizottság feláüiíBsát, amelyben valamennyi mohamedán nép képviselői helyet kopnának. A bizottság székhelye Németországba:) lenne Küszöbön ál! Leirer Lőrinc letartóztatása Eltemették Leirer Amáliát Budapestről jelentik: Pénteken este a rendőrség engedélyt adott Leirer Amália eltemetésére. Mivel az eltemetéshez szükség volt halotti lepelre, hét detektív fölkereste uz urea Leirer Lörincet lakásán és olt segítettek neki egy használható lepel kikeresésébeAz öreg Léiker lakása tele van különféle értékes régiségekkel ás műtárgyakkal, amelyek még a korábbi időkből valók, amikor Leirer Lőrinc kölcsönügyletekkel foglalkozott. Leirer Amália hqjttetemét ezután a rákoskeresztúri uj temető ravatoíozőíermében ravatalozták fel és a temetést szombat délután három órára tűzték ki. A kora délutáni órákban megeredt az eső, ami azonban nem gátolta meg a közönséget abban, hogy ezerszámra ne zarándokoljon a temetőbe. A villamosok ontották a kiváncsiak tömegét, amelynek soraiban legalább nyolcvan százalékig nők voltak. A hullaházban Leirer Amália tetemei kettős koporsóban voltak fclravaíalozva. A. belső nehéz érckoporsó, a külső világosbarna fakoporső, gazdag díszítésekké!. Délelőtt kiftjárt a temetőben Leirer Amália apja Leirer Lőrinc, aki két örökzöldből készült kosiorut helyezett el a ravatalon, egyet a maga, a másikat pedig a hollandus Kersíens Theodor nevében. Szombaton délután egy órakor lezárták a ravatalozótermet és két rendőrszakasz érkezett a temetőbe, amely a íiaiottasház és a Leirer-család kriptája előtt helyezkedett cl. A kordonon keresztül nem engedtek be mást, csak a család tagjait és,a hatósági közegeket. Ugv a ravatalozóház előtt, mint a családi sírbolt körül legalább kétezeröíszáz ember 'tolongott a szakadó esőben. Három órakor kezdődött meg a gyászszertartás, amelynek végeztével halottas kocsin vitték a kettős koporsót a Leirer-család kriptájáig. A koporsó körül az öreg Leirer Lőrinc, valamint Leirer Amália fivére és két nővére, végű! több távolabbi hozzátartozója helyezkedett el. A kíváncsi tömeg majdnem áttörte a kordoni. amikor a koporsót a családi sírboltban' elhelyezték, majd a temetési szertartás végeztével lassan oszlott szél a tömeg. Gyanús fiatalember Szombaton délután jelentkezett egy tanú a rendőrségen, aki bejelentette, hogy komoly gyanúja van egy fiatalember cüen, hogy az gyilkolta meg Leirer Amáliát. Ez a tanú pontos szernél: leírást adott az állítólagos tettestől és a detektívek most keresik ezt a fiatalembert. A rendőrség továbbra Is az apát gyanúsítja •A rendőrség a Lcirer-ügy nyomozásáról kiadott jelentésében hangsúlyozza, hogy a nyomozás vezetői már tudják, ki követte el a gyilkosságot és mihelyt sikerül a szükséges bizonyítékokat beszerezni, nyomban letartóztatják a tettest, aki rnár most is állandó megfigye'és alatt dl!, A rendőrség nyilatkozata az áldozat apjára, Leirer Lőrirterc vonatkozik, aki ellen cgyro nyomatékosabb gyanuokok merülnek fel. A nyomozás vezetői' szerint az apa bűnösségére vonatkozó) vádpontok hó következők: 1. Leirer Lőrinc, aki egyébként meglehetősen gyakran meglátogatta leányát, ü gyilkosság napján járt ott utoljára és csak akkor ment el megint Leirer Amália lakására, amikor Kerstcns Tódor megjelenése .folytán erre rákényszerült 2. Leirer Lőrinc saját bevallása szerint este fél hatkor távozott a gyilkosság napján leánya lakásáról. A Pester Lloyd kiliordója azt vallja, hogy a lapot ezen a napon is fél hat és kai között csúsztatta be az ajtó nyílását a lakásba. Leirer Amália szenvedélyes újságolvasó volt, aki — ha életben lett volna apja távozásakor — bizonyára elolvasta volna félhat után az aznapi Pester Lloydot. Ezt az újságot azonban felbontatlanul találták meg a levélszekrényben, ami arra vall, hogy a nő a kérdéses órában már halott volt. 3. A hullát a gyilkosság elkövetése után fektették az ágyra, mévnedig olyan helyzetben, hogy az kéjgyiikosság gyanúját keltse. Leirer Amália ismerősei kizártnak tartják, hogy a rendkívül Iriu nő férfildtogatót. fogadott volna <j!yan öltözékben, mint aminőben megtalálták. Csalt olyan embernek állt érdekében kéjgyilkosságnak tüntetni ,föl az esetet, akiről nem tehető fel, hogy ilyesmit elkövessen. Az apa ilyen. 4. Leirer Lőrinc rendkívül pénzvágyó ember, aki tudta, hogy leánya végrendeletet csinált Kereteiig javára. A rendőrség, föltevése az, hogy miatt szóváltás volt apa és leánya közt és a szjSrvái* fás fajult el gyilkosságig. Az apa mosakodik Leirer Lőrinc, aki idáig nem állt szóba a lapok tudósítóival, mert — mint kijelentette — port indít valamennyi újság ellen az alaptalan- gyanúsítások miatt, szombaton a következő nyilatkozatot tette az újságírók előtt. — Szükségesnek tartom a nyilvánosság előtt védekezni az ellen a vád cüen, hogy én gyilkoltam meg a leányomat. Meg akarom cáfolni azt a vádat, hogy a gyilkosság estéjétől kezdve meg sem kíséreltem leányomat fölkeresni. December második felében a lányomnál vacsoráztam. Közben megbeszéltük, hogy karácsonykor nála töltöm az estét. Amikor Bébitől (igy nevezi Leirer a leányát) eltávoztam, már nagyon rosszul éreztem magam. Másfél éve, hogy gyakran megismétlődő vesefájdaímaira \ annak. December huszonkettedikén is kért Bébi, hogy másnap újból jöjjek el hozzá vacsorára, de megmondtam neki, hogy nem jöhetek, mert fáj a vesém. -Nem szeretsz íe engem, apuskám — mondotta akkor Bébi, —• mert mindig úgy kéreted magad.« »Ha jobban leszek, feljövök hozzád,« — mondottam távozásomkor. Másnap délelőtt feküdtem, de délután felöltöztem és elmentem Bébihez. Ez délután úgy félöt-öt óra tájban lehetett. Becsöngettem egyszer, kétszer, de nem válaszolt senki. Mivel említette ar, előző nap, hogy esetleg elmegy az Emst-Muzeumba egy árverésre, gondoltam, hop7 talán ott lesz és utána mentem, de nciil találtam. Visszamentem Bébi lakására, ismét csengettem néhányszor, eh megint nem kaptam választ. Akkor lementem az uccára és a túlsó oldalon le-. 5 Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezeiébe mentem. Megkértem a szövetkezet egyik alkalmazottját, hogy mivé! az uccán hideg van, ott maradhassak zz üzletben és onnan néztem azután sokáig Béli ablakait, hogy mikor lesz világos•'ság, mikor jön haza a lányom. Sokáig vártam az üzletben, de miután a lámpa csak néni ak'arí kigyulladni, ezért ismételten felmentem, de ezúttal is hiába csengettem. Mielőtt eltávoztam volna, beszóltam Bébi szomszédjának, hogy adja át üzenetemet lányomnak. Megmondtam, hogy nagyon haragszom, mert idekéretett, én betegen idejöttem és ő nincs itthon! Nemi tudok tovább várni — mondtam a szomszédnak — és elmegyek. Ha ilyen rosszul érzem magam, akkor nem jövök, mer: ágyban fekszem. Haza is mentem és vágy tíz napig feküdtem betegen. Amikor felkel-' tem, orvoshoz mentem, az receptet irt és tna is szedem azokat az orvosságokat. Az orvostól egyenesen lányomhoz mentem, megint csöngettem néhányszor, de ezúttal sem nyitottak ajtót. A szemben levő lakó kiáltotta . felém a hosszas csengetésre, hogy a lányom elutazott és még nem jött vissza. Teljes nyugalommal vettem ezt tudomásul és elmentem. Máskor is előfordult ugyanis, hogy Bébi elutazott és engem nem értesített erről. Öt-hat nap múlva újból megbetegedtem influenzában és vagy tizennégy napig feküdtem. Betegségem alatt felkeresett Theo (Kerstens) ügyvédje, dr. Mészner István és közölte velem, hogy Theo érdeklődik, hogy mi van Bébivel, mert nem kap tőle levelet. Megdöbbentem, mert én azt hittem, hogy Theo után utazott és valahol külföldön találkoznak. Másnap meglátogatott egy- barátom, megkértem, hogy érdeklődjék annál a cukrásznál, ak él egy -.karácsonyfát vásároltam, vájjon elküldték-c azt Bébi lakására. A barátom azzal jött vissza, hogy a cukrász elküldte a karácsonyfát é$ .azt át is vetléit. Január közepén elmentem Mészerhez, mert nagyon bosszantott, hogy nem tudom, mi " t Bébivel. Az ügyvéd vigasztalt, u.zt mondta, maid csak jelentkezik a. lány. A beszélgetés során az. a gondolat érlelődött meg bennem, hogy’ Bébit egy török pasa szöktette meg. Az ősszel ugyanis Bébi. Théoval Konstantinápolyban volt és wnikor visszajöttek, elmesélte nekem, hogy egy
