Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-04 / 61. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 4. A koldus megbocsát Fötárgyalások a suhoticai törvényszéken A szuboticai törvényszéken több apróbb bűnügyet tárgyalt Pavlovics István törvényszéki cinök tanácsa. Koldus vagyok .. . Az elnök Raffai Mária nevű asszonyt szólítja a bíróság elé. Fürgén nyomul előre a hallgatóság tömött sorai közül egy öreg cigányasszony és megáll a bírói emelvény előtt. Az elnök: Mi a neve ? A vádlott: Raffai Mari. Az elnök: Mi az urának a neve ? A vádlott: A törvényes uramnak? Az elnök: Igen. Az asszony erre zavarba jön, izegmozog, dörzsöli a homlokát, majd igy szól: — Nem tudom, kérem. Az elnök: Nem tudja a törvényes urának a nevét? A vádlott: Akárhogy töröm a fejemet, nem gyün az eszembe... A vád az volt ellene, hogy még 1918. évben Oromhegyesen, Csizmadia Istvántól, akivel közös háztartásban élt, különböző ruhanemüeket és fehérneműt ellopott. — Nem loptam én egy darab ruhát se altul a vén kudustól. Együtt jártunk kudulni, hárem hónapig voltam nála, dolgoztam, főztem rá, de pénzt nem akart adni egy fityinget se, amikor azt’ elmentem tü!e, elvittem egyet-mást; de az nekem dukált, meg azután a zsandárok nem találtak volna semmit. A vádlott asszony után Csizmadia István sértett fél és tanú jelent meg a bíróság előtt. Hetvennégy évesnek mondja magát. Az elnök: Rokonságban vail a vádlottal ? A tanú: Asszonyom akart lenni, lett is vóna, ha jó lett vona, de három hónap alatt háromszor ettem a főztjét. Egyszer se csókoltam meg. A.z elnök figyelmezteti a tanút, hogy a törvény megadja neki a jogot, hogy ha megbocsát a vádlott asszonynak, akkor megszűnik ellene az eljárás és nem büntetik meg. Akar-e neki megbocsátani, vagy kívánja a megbüntetését ? — kérdi az elnök az öreget. A párbaj Irta: Miklós Jenő Még ma is látom. Vastag, fekete bajuszát, a vérpiros száját, kékre borotvált csontos állát. bozontos szemöldökét és csattogó fogait. Söríés, gömbölyű feje. mint tök a kerítésen, a katonai aranygallér íoszló cikcakián ült. Zengett az és. ha nevetett. Dörgütt, ha beszélt. is mindig kommandókban. Tenyerével csapkodta az asztalt, egy hörpintésrc ivott, mindig ex. minden nvelés nélkül és ha a pusztát jártuk, széles pallos kardjával úgy csörömpölt, mintha láncon ágyúgolyókat húzott volna maga után. Tarajos sarkantyúja csinnadrattára szólt, bajusza mint a variuszáruy lebegett szélben, a szeme meg úgy villáinlott, hogy még a tehenek is szétterpesztett hantákban álltak meg előtte. Rájuk is kiáltott: Bagázs. alovájter! Marrrss! Apám nem sverette. Alert mindenbe belebeszélt. Belebeszélt? Beleorditott. Anyám reszketett tőle. De ö nagyon jól érezte magát nálunk és néha hetekre is ott maradt. A pusztát egészen felforgatta.- Ordntmgg! — harsogta atyámra és szétrobbantotta a békés cselédséget, ki akarta köttetni öreg kocsisunkat és a bércsgazdának huszonöt nider-aufot ígért. Én csendes magamban Rinaldónak hívtam. Mert akkoriban nagyon hasonlított a füzetes, padlásra dugott rablóvezérhez. Különben nem volt rablóvezér. Nyugalmazott őrnagy volt. valami távoli rokon. egyébként egvideig a szomszéd kisvároska katonai mondurdepójának kommandánsa. A k. u. k. egerekre vigyázott és az eráris molyokat hajkurászta. Kipirult arccal mondja a sértett: — Dehogy akarom a megbüntetését, — és hátrafordul a vádlott asszony felé és kezét nyújtja neki. Az asszony fiatalosan felugrik a vádlottak padjáról, hálálkodva megragadja a feléje nyújtott kezet és a két öreg koldus karöltve távozik a tárgyalási teremből. A közönség önkéntelen tapsban tört ki. Az elnök erélyes szóval csendre intette a közönséget. Lakásperekböl — mérgezés Kiss Róza 35 éves, Valjevska-ucca 5 szám alatti háztartásbeli asszony azzal van vádolva, hogy háziasszonyának, Varjú Józsefnénak másfél éves kis fiát, Józsefet bosszúból zsirszódával megakarta mérgezni. Kiss Róza és a háziasszonya között állandó volt a viszály, mert a háziasszony minden áron ki akarta Iakoltatni Kiss Rózát a lakásból, de ez nem sikerült neki. Ezután jött a vád, hogy Kiss Róza méreggel el akarta pusztítani a háziasszony kis fiát. A vádlott asszony, — aki nagyot hall és a kérdéseket a fülébe kell kiabálni — kijelenti, hogy teljesei! ártatlan az ellene emelt vádban. A kérdéses napon mosott és amikor a ruhát kiteregette szárításra, fehérítőt tett az ablakba, papírba csomagolva. A kis fiú azt hitte, hogy cukor van a papirosban, elvette a fehérítőt az ablakból, de mielőtt evett volna belőle, a cseléd elvette tőle. A lefolytatott bizonyítási eljárás után bűnösnek mondották ki a vádlottat gondatlanságból okozott könnyű testi sértés vétségében és kétszáz dinár fő- és száz dinár mellékbüntetésre Ítélték. Az ítéletben megnyugodtak a felek. szaváka. mondja, azokat hallani fogj ált az egész Unió területén, mert az ez alkalommal először felállított rádió-apparátusok szétrepiíik azokat az egész amerikai kontinens területére. Alig teszi 1c az elnök az esküt, a zenekarok a nemzeti himnuszrai zenditenek. Azután az elnök elhagyja beiktatásának .helyét és az ujjongó tömeg között »Amerika az én hazám« hangjai melleit visszatér a Fehér Házba. Hóhér, vagy sintér ? Mauser Flórián becsületsértési pőre Osij ékről jelentik: Mauser Flórián állami ítéletvégrehajtó megbízást adott egy osijeki ügyvédnek, hogy indítson Szerdán iktatják be Coolidge elnököt Rádión továbbítják egész Amerikában az elnök eskütételét Washingtonból jelentik: Washingtonban március 4-én, szerdán zajlanak le azok az ünnepségek, melyeknek keretében az Egyesült-Államok elnöke elfoglalja hivatalát. Coolidge tulajdonképpen eddig csak mint az elhunyt Harding hehelyette.se töltötte be az államfő tisztét és a saját jogán, mint megválasztott uj t!;nök csak. most veszi át hivatalosan a kormányzatot. Az elnök hivatalbalépése mindig is ünnepnapja volt az államszövetség fővárosának, de ez alkalommal egész különös előkészületek történtek, mert a republikánus párt nagy lénnyel akarja megünnepelni azt a győzelmet, mely jelöltjét nagyobb többséggel i\ttatta be az elnöki székbe, mini amennyi szavazatot a XX. század folyamán bármelyik előde is kapott. Kora hajnaltól kezdve republikánus testületek vonulnak végig az uccukon. A menet élén katonazenekar halad, melyet lovas és gyalogos csapatrészek követnek, majd az autók hosszú sora követ-De ha a garnizon kivonult gyakorlatokra, ö az egész helyőrség parancsnoka lett. Élet és halál ura. Aki a maródi. otthon maradt snáiderokat .és kompani-suszíérokat ugyancsak megekzecirozta. — Kerle, da wird man son-sviccen! ilyenkor csontos, sánta lován benyargalászta az egész várost, belekötött az utcaseprőkbe, a harangozóba. rnind a két rendőrbe. — Aufmis'n, lumpisc G’szölsaft! Ha hazajött a garnizon. ö csendesen kiporoszkált hozzánk a pusztára, istállóba kötötte lovát és — rendet kezdett csinálni. Előbb az apámmal. Aztán a cselédséggel. Besurehungot tartott és azonnal inspiejrozni kezdeti. A szénapadlástól a tejespincéig. Egyszer az udvar közepén akkorát ordított, hogy a galambdúc leesett és majdnem a fejére zuhant. Egyszer tneg az öregebbik oulykakakasunk ugv felbőszült az ugráló vörös orrára, hogy ltudri-hudri ö is nekiugrott és majd a szemét csioíe ki. — Ezt a dögöt pedig a levesbe kei! főzni! - - kommandirozta megrémült anyámnak. Apám csendesen sodoriiitott a bajuszán: — Úgyis vén már . . . .van is fiatalabb kakaskánk. Hát nem bánom, ha már igv megsértette kedves vendégünket. holnap vágjátok le! De Rinaldó szétvetette a lábát. — Ohó. Vágjátok le. vágjátok le! Az nincsen ugv. Érted! A nvakát kicsit nvisznyesz inegnviszá'ui. akár egy csirkének... Donnerwetter! Azt egv cseléd nem is tudja! Pulykának az egész feje mérges, barátom! Nézd. miiven lila! Azt egészen le kell vágni! Tövétől. No alsden. Még pedig nem konyhakéssel, hanem karddal. Kard-dal! Avanti! Körülnézett és méz egyszer eldörögte. hogy: — Karddal! Apa csendesen mondta rá. kezik. Az elsőben Coolidge elnök foglal helyet feleségével és a diszkiséret tagjaival, a másodikban Dawes alelnök a mellé rendelt disz kíséret tel, majd a többi kocsikban a különböző tisztségek betöltőinek hosszú sora következik. A Kapitoliumon a szenátus termében ezután ünnepélyes ülés kezdődik. Az elnök fellép arra az díványra. amelyen egy régi biblia nyugszik, a newyorki Szept János szabadkömüves-páholy féltve őrzött kincse, az a biblia, amelyen egykor George Washington nyugtatta kezét, mikor mint az Egyesült-Államok első elnöke letette az esküt az alkotmányra. Tait volt elnök. mint a legfelsőbb törvényszék elnöke, felszólítja Coolidget, hogy testve le az esküt, mire az elnök kezét a bibliára téve megesküszik, hos>" hivatalát, mint Egyesiiltl Államok elnöke hűségesen tölti be \ és az alkotmányt megtartja, megvédi és híven őrzi. Abban a pillanatban. mikor az elnök ezeket a — Hát vágd le. Én ugyan nem bajlódom vele. Rinnaldó a pallosához kapott. Egyetlen rántással kikapta és megvi [lógatta a levegőben. Álé! Anyám riadtan menekült a házba. Az őrnagy félelmetesen megsuhogtatía szablyáját és a pulykakakasra prüszkölt: — Angard! Mcgliuppant és kardját a pulyka felé kanyaritotta: — Mert itt a teregard mit sem ér — ordította rá. — Külső arcot vágni s ha ő terccel véd. ugyanakkor rtposzt ■ •. most eiőreugrás — és teljes erővel odacsapni! Igv. Bumszt. Tuss! S feje mái a levegőben! A pulykakakas melleit egv öreg, kendermagos tyuk szemelgetett. Az őrnagy Ugrott és a tyuk feje egyedül-árván átrepült a pulykakakason. — Megállj! — kiáltotta atyám. Ne bántsd a tyúkokat. De az őrnagy arca bíborvörös lángba borult. Pardon. Szeme, mellyel a pulykakakast célozgatta. szikrákat szórt. — Disznó — ordította a pulykára és csikorgatott bele a foga. — Várj csak! Lábával rettenetest dobbantott: — Álé! A pulykakas ránézett... f’élszemmel. Ugv oldalt. Rinaldó újra angardba ereszkedett és kettőt toppantott: — Betyár, ez aztán téinpóvágás lesz, mi? A kard belesuhintott a levegőbe. — Le a fejeddel. És egv gyönyörű gácsér acélkék feje íelcikkázott a levegőbe. — Halt. Halt! — kiáltotta atyám. — Megállj! De a pulykakakas is megijedt és a kerti lépcsőn szaladni kezdett be a kertbe. A ribiszkebokrok alá. nevében becsületsértési port dr. Hestcra Miián osijeki tisztifőorvos ellen, aki a multheti kettős kivégzés alkalmával sértő megjegyzést tett rá. A kivégzésen — mint a Bácsmegyel Napló már jelentette — Mauser hóhér ismét tündökölt hozzánemértésével és még saját régebbi rekordjait is túlszárnyalta abban a tekintetben, hogy áldozatait közel negyedórái kínzás után tudta csak a másvilágra segíteni. A közönségben, akárcsak a suboticai és a becskereki kivégzések alkalmával, kínos megütközést keltett, hogy Mauser a hosszadalmas és elavult fojtegatási módszerrel végez áldozataival, ahelyett, hogy —■ mint másutt szokás — a nyaltcsigolya eltérésével elősegítené a rögtöni halál bekövetkezését. Hcstera tisztiorvos, aki jelenvolt a kivégzésen, a hóhér ügyetlensége fölötti megbotránkozásában a; következő kijelentést tette: — Ez nem hóhér, ez közönséges sím tér A közhangulatot híven és pontosan kifejező nyilatkozatról tudomást szerzett Mauser Flórián hóhér is, aki a sin térré való leminŐsitést sértőnek találta magára nézve és ezért a bíróság előtt igyekszik elégtételt szerezni a tiszti orvos kritikájáért. — Nem ugv! — bömbölte az őrnagy és a kakas után vetette magát — gyáva! Gyáva! Odasuhintott és egy kis iércikc fej nélkül csendesen csak leült a középső lépcsőfokra. Nagy riadalom támadt a baromfiudvaron. Tyúkok, libák, pulykák, kacsák visítva menekültek, de Rinaldó már a lépcső legfelső fokára pattant és a ribizkeliokrok alá mfineklilö pulykakakasra ordította: — Állj! Állj! Szoríts hát vissza! Passzé. Egy gyönyörű vágás, felülről le és a bokrok alól kifutó pettes evöngytyuk feje felszállt és magában leült a ribiszkebokrok legtetejére. Mint a rubin ragyokot a napon. Maga a szürke gyöngytyuk döglötten a bokor alatt maradt. Rinaldó üvöltött. A pulykakakas már egészen elbújt a sűrű bokorban. Az őrnagy kardjával ész nélkül döfött utána. —• Ki kell piszkálni onnan. Azt a bitangot! Mert a guta mindjárt megüt. Szúrás is megengedve! — És döfött bele a bokorba. Most hirtelen egy átszűrt ívüket rántott ki n kardja élén. Lerázta és már felülről kezdte összevissza csapkodni n ribizkehokrot. Aztán hirtelen balkezével a szivéhez kapott. Megingott és a kard kiesett a kezéből. Atyám odasietett és feliogtu. Arca egészen kék volt. Aranygallérja üvegesen meredt az égre. — Térj magadhoz, te — kérte az atyám — Gergő, kedves Gergő, hát legalább állj meg. komám, lezuhansz . . . Segítség! — Leszúrt — sóhajtotta Rinaldó és egészen oldalra dőlt. Jaj nélkül lefektettük a ribiszkebokrok elé. Halott volt.
