Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-04 / 61. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 4. A koldus megbocsát Fötárgyalások a suhoticai törvényszéken A szuboticai törvényszéken több apróbb bűnügyet tárgyalt Pavlovics Ist­ván törvényszéki cinök tanácsa. Koldus vagyok .. . Az elnök Raffai Mária nevű asszonyt szólítja a bíróság elé. Fürgén nyomul előre a hallgatóság tömött sorai közül egy öreg cigányasszony és megáll a bírói emelvény előtt. Az elnök: Mi a neve ? A vádlott: Raffai Mari. Az elnök: Mi az urának a neve ? A vádlott: A törvényes uramnak? Az elnök: Igen. Az asszony erre zavarba jön, izeg­­mozog, dörzsöli a homlokát, majd igy szól: — Nem tudom, kérem. Az elnök: Nem tudja a törvényes urának a nevét? A vádlott: Akárhogy töröm a fejemet, nem gyün az eszembe... A vád az volt ellene, hogy még 1918. évben Oromhegyesen, Csizmadia Istvántól, akivel közös háztartásban élt, különböző ruhanemüeket és fehérneműt ellopott. — Nem loptam én egy darab ruhát se altul a vén kudustól. Együtt jártunk kudulni, hárem hónapig voltam nála, dolgoztam, főztem rá, de pénzt nem akart adni egy fityinget se, amikor azt’ elmentem tü!e, elvittem egyet-mást; de az nekem dukált, meg azután a zsan­­dárok nem találtak volna semmit. A vádlott asszony után Csizmadia István sértett fél és tanú jelent meg a bíróság előtt. Hetvennégy évesnek mondja magát. Az elnök: Rokonságban vail a vád­lottal ? A tanú: Asszonyom akart lenni, lett is vóna, ha jó lett vona, de három hónap alatt háromszor ettem a főztjét. Egyszer se csókoltam meg. A.z elnök figyelmezteti a tanút, hogy a törvény megadja neki a jogot, hogy ha megbocsát a vádlott asszony­nak, akkor megszűnik ellene az eljárás és nem büntetik meg. Akar-e neki meg­bocsátani, vagy kívánja a megbünteté­sét ? — kérdi az elnök az öreget. A párbaj Irta: Miklós Jenő Még ma is látom. Vastag, fekete bajuszát, a vérpiros száját, kékre borotvált csontos állát. bo­zontos szemöldökét és csattogó fogait. Söríés, gömbölyű feje. mint tök a ke­rítésen, a katonai aranygallér íoszló cik­­cakián ült. Zengett az és. ha nevetett. Dörgütt, ha beszélt. is mindig kommandókban. Tenyeré­vel csapkodta az asztalt, egy hörpintés­­rc ivott, mindig ex. minden nvelés nél­kül és ha a pusztát jártuk, széles pallos kardjával úgy csörömpölt, mintha lán­con ágyúgolyókat húzott volna maga után. Tarajos sarkantyúja csinnadrattá­ra szólt, bajusza mint a variuszáruy le­begett szélben, a szeme meg úgy vil­­láinlott, hogy még a tehenek is szétter­pesztett hantákban álltak meg előtte. Rájuk is kiáltott: Bagázs. alovájter! Marrrss! Apám nem sverette. Alert mindenbe belebeszélt. Belebe­szélt? Beleorditott. Anyám reszketett tőle. De ö nagyon jól érezte magát nálunk és néha hetekre is ott maradt. A pusztát egészen felforgatta.- Ordntmgg! — harsogta atyámra és szétrobbantotta a békés cselédséget, ki akarta köttetni öreg kocsisunkat és a bércsgazdának huszonöt nider-aufot ígért. Én csendes magamban Rinaldónak hív­tam. Mert akkoriban nagyon hasonlított a füzetes, padlásra dugott rablóvezér­hez. Különben nem volt rablóvezér. Nyu­galmazott őrnagy volt. valami távoli ro­kon. egyébként egvideig a szomszéd kisvároska katonai mondurdepójának kommandánsa. A k. u. k. egerekre vi­gyázott és az eráris molyokat hajku­­rászta. Kipirult arccal mondja a sértett: — Dehogy akarom a megbüntetését, — és hátrafordul a vádlott asszony felé és kezét nyújtja neki. Az asszony fiatalosan felugrik a vád­lottak padjáról, hálálkodva megragadja a feléje nyújtott kezet és a két öreg koldus karöltve távozik a tárgyalási te­remből. A közönség önkéntelen tapsban tört ki. Az elnök erélyes szóval csendre intette a közönséget. Lakásperekböl — mérgezés Kiss Róza 35 éves, Valjevska-ucca 5 szám alatti háztartásbeli asszony azzal van vádolva, hogy háziasszonyának, Varjú Józsefnénak másfél éves kis fiát, Józsefet bosszúból zsirszódával megakarta mérgezni. Kiss Róza és a háziasszonya között állandó volt a vi­szály, mert a háziasszony minden áron ki akarta Iakoltatni Kiss Rózát a lakás­ból, de ez nem sikerült neki. Ezután jött a vád, hogy Kiss Róza méreggel el akarta pusztítani a háziasszony kis fiát. A vádlott asszony, — aki nagyot hall és a kérdéseket a fülébe kell kia­bálni — kijelenti, hogy teljesei! ár­tatlan az ellene emelt vádban. A kér­déses napon mosott és amikor a ruhát kiteregette szárításra, fehérítőt tett az ablakba, papírba csomagolva. A kis fiú azt hitte, hogy cukor van a papirosban, elvette a fehérítőt az ablakból, de mi­előtt evett volna belőle, a cseléd el­vette tőle. A lefolytatott bizonyítási eljárás után bűnösnek mondották ki a vádlot­tat gondatlanságból okozott könnyű testi sértés vétségében és kétszáz dinár fő- és száz dinár mellékbüntetésre Ítélték. Az ítéletben megnyugodtak a felek. szaváka. mondja, azokat hallani fogj ált az egész Unió területén, mert az ez alkalommal először fel­állított rádió-apparátusok szétrepi­­íik azokat az egész amerikai konti­nens területére. Alig teszi 1c az elnök az esküt, a zenekarok a nemzeti himnuszrai zenditenek. Azután az elnök el­hagyja beiktatásának .helyét és az ujjongó tömeg között »Amerika az én hazám« hangjai melleit vissza­tér a Fehér Házba. Hóhér, vagy sintér ? Mauser Flórián becsületsértési pőre Osij ékről jelentik: Mauser Flórián ál­lami ítéletvégrehajtó megbízást adott egy osijeki ügyvédnek, hogy indítson Szerdán iktatják be Coolidge elnököt Rádión továbbítják egész Amerikában az elnök eskütételét Washingtonból jelentik: Washing­tonban március 4-én, szerdán zaj­lanak le azok az ünnepségek, me­lyeknek keretében az Egyesült-Ál­lamok elnöke elfoglalja hivatalát. Coolidge tulajdonképpen eddig csak mint az elhunyt Harding he­­helyette.se töltötte be az államfő tisztét és a saját jogán, mint meg­választott uj t!;nök csak. most veszi át hivatalosan a kormányzatot. Az elnök hivatalbalépése mindig is ün­nepnapja volt az államszövetség fő­városának, de ez alkalommal egész különös előkészületek történtek, mert a republikánus párt nagy lénnyel akarja megünnepelni azt a győzelmet, mely jelöltjét nagyobb többséggel i\ttatta be az elnöki székbe, mini amennyi szavazatot a XX. század folyamán bármelyik előde is kapott. Kora hajnaltól kezd­ve republikánus testületek vonulnak végig az uccukon. A menet élén ka­tonazenekar halad, melyet lovas és gyalogos csapatrészek követnek, majd az autók hosszú sora követ-De ha a garnizon kivonult gyakor­latokra, ö az egész helyőrség parancs­noka lett. Élet és halál ura. Aki a ma­ródi. otthon maradt snáiderokat .és kompani-suszíérokat ugyancsak meg­­ekzecirozta. — Kerle, da wird man son-sviccen! ilyenkor csontos, sánta lován benyar­galászta az egész várost, belekötött az utcaseprőkbe, a harangozóba. rnind a két rendőrbe. — Aufmis'n, lumpisc G’szölsaft! Ha hazajött a garnizon. ö csendesen kiporoszkált hozzánk a pusztára, istálló­ba kötötte lovát és — rendet kezdett csinálni. Előbb az apámmal. Aztán a cselédséggel. Besurehungot tartott és azonnal inspiejrozni kezdeti. A szénapadlástól a tejespincéig. Egyszer az udvar közepén akkorát ordított, hogy a galambdúc leesett és majdnem a fejére zuhant. Egyszer tneg az öregebbik oulykaka­­kasunk ugv felbőszült az ugráló vörös orrára, hogy ltudri-hudri ö is nekiugrott és majd a szemét csioíe ki. — Ezt a dögöt pedig a levesbe kei! főzni! - - kommandirozta megrémült anyámnak. Apám csendesen sodoriiitott a baju­szán: — Úgyis vén már . . . .van is fiata­labb kakaskánk. Hát nem bánom, ha már igv megsértette kedves vendégün­ket. holnap vágjátok le! De Rinaldó szétvetette a lábát. — Ohó. Vágjátok le. vágjátok le! Az nincsen ugv. Érted! A nvakát kicsit nvisznyesz inegnviszá'ui. akár egy csir­kének... Donnerwetter! Azt egv cseléd nem is tudja! Pulykának az egész feje mérges, barátom! Nézd. miiven lila! Azt egészen le kell vágni! Tövétől. No alsden. Még pedig nem konyhakéssel, hanem karddal. Kard-dal! Avanti! Körülnézett és méz egyszer eldörög­te. hogy: — Karddal! Apa csendesen mondta rá. kezik. Az elsőben Coolidge elnök foglal helyet feleségével és a disz­­kiséret tagjaival, a másodikban Da­wes alelnök a mellé rendelt disz kí­séret tel, majd a többi kocsikban a különböző tisztségek betöltőinek hosszú sora következik. A Kapitoliumon a szenátus ter­mében ezután ünnepélyes ülés kez­dődik. Az elnök fellép arra az dí­ványra. amelyen egy régi biblia nyugszik, a newyorki Szept János szabadkömüves-páholy féltve őr­zött kincse, az a biblia, amelyen egykor George Washington nyug­tatta kezét, mikor mint az Egye­sült-Államok első elnöke letette az esküt az alkotmányra. Tait volt el­nök. mint a legfelsőbb törvényszék elnöke, felszólítja Coolidget, hogy testve le az esküt, mire az elnök ke­zét a bibliára téve megesküszik, hos>" hivatalát, mint Egyesiilt­­l Államok elnöke hűségesen tölti be \ és az alkotmányt megtartja, meg­védi és híven őrzi. Abban a pilla­natban. mikor az elnök ezeket a — Hát vágd le. Én ugyan nem bajló­dom vele. Rinnaldó a pallosához kapott. Egyet­len rántással kikapta és megvi [lógatta a levegőben. Álé! Anyám riadtan menekült a házba. Az őrnagy félelmetesen megsuhogtat­­ía szablyáját és a pulykakakasra prüsz­költ: — Angard! Mcgliuppant és kardját a pulyka felé kanyaritotta: — Mert itt a teregard mit sem ér — ordította rá. — Külső arcot vágni s ha ő terccel véd. ugyanakkor rtposzt ■ •. most eiőreugrás — és teljes erővel oda­csapni! Igv. Bumszt. Tuss! S feje mái a levegőben! A pulykakakas melleit egv öreg, ken­­dermagos tyuk szemelgetett. Az őrnagy Ugrott és a tyuk feje egye­­dül-árván átrepült a pulykakakason. — Megállj! — kiáltotta atyám. Ne bántsd a tyúkokat. De az őrnagy arca bíborvörös láng­ba borult. Pardon. Szeme, mellyel a pulykakakast cé­lozgatta. szikrákat szórt. — Disznó — ordította a pulykára és csikorgatott bele a foga. — Várj csak! Lábával rettenetest dobbantott: — Álé! A pulykakas ránézett... f’élszemmel. Ugv oldalt. Rinaldó újra angardba ereszkedett és kettőt toppantott: — Betyár, ez aztán téinpóvágás lesz, mi? A kard belesuhintott a levegőbe. — Le a fejeddel. És egv gyönyörű gácsér acélkék feje íelcikkázott a levegőbe. — Halt. Halt! — kiáltotta atyám. — Megállj! De a pulykakakas is megijedt és a kerti lépcsőn szaladni kezdett be a kertbe. A ribiszkebokrok alá. nevében becsületsértési port dr. Hestcra Miián osijeki tisztifőorvos ellen, aki a multheti kettős kivégzés alkalmával sértő megjegyzést tett rá. A kivégzésen — mint a Bácsmegyel Napló már jelentette — Mauser hóhér ismét tündökölt hozzánemértésével és még saját régebbi rekordjait is túlszár­nyalta abban a tekintetben, hogy áldo­zatait közel negyedórái kínzás után tud­ta csak a másvilágra segíteni. A közön­ségben, akárcsak a suboticai és a becs­­kereki kivégzések alkalmával, kínos megütközést keltett, hogy Mauser a hosszadalmas és elavult fojtegatási módszerrel végez áldozataival, ahelyett, hogy —■ mint másutt szokás — a nyalt­­csigolya eltérésével elősegítené a rög­töni halál bekövetkezését. Hcstera tisztiorvos, aki jelenvolt a kivégzésen, a hóhér ügyetlensége fölötti megbotrán­kozásában a; következő kijelentést tette: — Ez nem hóhér, ez közönséges sím tér A közhangulatot híven és pontosan kifejező nyilatkozatról tudomást szerzett Mauser Flórián hóhér is, aki a sin térré való leminŐsitést sértőnek találta ma­gára nézve és ezért a bíróság előtt igyekszik elégtételt szerezni a tiszti or­vos kritikájáért. — Nem ugv! — bömbölte az őrnagy és a kakas után vetette magát — gyá­va! Gyáva! Odasuhintott és egy kis iércikc fej nélkül csendesen csak leült a középső lépcsőfokra. Nagy riadalom támadt a baromfiudvaron. Tyúkok, libák, pulykák, kacsák visít­va menekültek, de Rinaldó már a lép­cső legfelső fokára pattant és a ribizke­­liokrok alá mfineklilö pulykakakasra or­dította: — Állj! Állj! Szoríts hát vissza! Passzé. Egy gyönyörű vágás, felülről le és a bokrok alól kifutó pettes evöngytyuk feje felszállt és magában leült a ribisz­kebokrok legtetejére. Mint a rubin ra­­gyokot a napon. Maga a szürke gyöngytyuk döglötten a bokor alatt ma­radt. Rinaldó üvöltött. A pulykakakas már egészen elbújt a sűrű bokorban. Az őrnagy kardjával ész nélkül döfött utána. —• Ki kell piszkálni onnan. Azt a bi­tangot! Mert a guta mindjárt megüt. Szúrás is megengedve! — És döfött be­le a bokorba. Most hirtelen egy átszűrt ívüket rán­tott ki n kardja élén. Lerázta és már felülről kezdte össze­vissza csapkodni n ribizkehokrot. Aztán hirtelen balkezével a szivéhez kapott. Megingott és a kard kiesett a kezéből. Atyám odasietett és feliogtu. Arca egészen kék volt. Aranygallér­ja üvegesen meredt az égre. — Térj magadhoz, te — kérte az atyám — Gergő, kedves Gergő, hát leg­alább állj meg. komám, lezuhansz . . . Segítség! — Leszúrt — sóhajtotta Rinaldó és egészen oldalra dőlt. Jaj nélkül lefektettük a ribiszkebok­rok elé. Halott volt.

Next

/
Thumbnails
Contents