Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-04 / 61. szám

1925. március 4. BACSMEGYEI NAPLÓ Kisebbségi Elet tg a© A bukaresti »Cuvautul« legújabb szá­nig — olvassuk az erdélyi magyar la­pokban — keserűséggel állapítja meg, hogy a jugoszláviai románok az utolsó képviselőválasztások alkalmával egyet­len képviselőt, sem tudtak küldeni az uj parlamentbe. A sikertelenség okát a lap abban találja, hogy a jugoszláviai ro­mán párt nem volt jól szervezve és különösen pedig: nem voltak gyökerei a nép között. Ennek a megoszlást elő­idéző szervezetlenségnek legerősebb bi­zonyítékul a »Óraiul Romaneses megál­lapítása alapján azt említi meg, hogy az egyik kerületben egy Mihajlovies nevű radikális képviselő egyedül ezer román szavazatot kapott. Teljesen megértjük — írják komm.eiitárul a cikkhez a romá­niai magyar lapok — a jugoszláviai ro­mán kisebbség panaszát, melyek joggal siratják az elveszett két román mandá­tumot. De tisztelettel kérdezzük a »Cu­­vantul -tól és a mögötte álló román közvéleménytől: ez a százezer főnyi jugoszláviai román kisebbség sorsát féltő érzékeny lelkiismeret miért nem háborodik fel a sokszázezer lelket szám­láló romániai magyar kisebbség válasz­tási kudarcain és hogyan tud beletörőd­ni egy erőszakos kormánynak abba a törekvésébe, hogy -ezt a hatalmas ki­sebbséget megoszlásra bírja? Károly i dormátus püspök Angheieseu érettségi-javaslata eiiea mondott ^g£átusi deklarációjáról Így nyilatkozott az egyik kolozsvári lap munkatársa előtt: Beszédem felolvasá­sát gyengélkedésem miatt Popovici sze­nátor vállalta, aki azonban kijelentette, kegy azt eg> gramofon meggyőződés teleaségóvd Íí-srjii előadni. A szenátusi tárgyalás egyébiránt - míg.:igyei<%iil •szerint — uélbiilöztc ezt a kemoiu^ot amelyet egy ilyen súlyos természeti két des incgkivánt volna. Ha valamelyik kisebbségi szenátor a jav .slat kifogá­solása közben sérelmes intézkedésekre hivatkozott, alig marad el a közbeszó­lás: -Ez a jó törvény! A szenátusban előterjesztett reformjavaslat különben javaslatot már a szenátus tárgyalja, őszinte örömömre szolgái Nagy Károly dormátus püspök barátomnak a sze­­rűátusban tegnap elhangzott beszéde, melyhez teljes lélekkel csatlakozom.« * A kolozsvári lapokban olvassuk: A marosvásárbelyi elemi iskolák igazgatói — az ui népoktatási törvényre vaió hi­­atkozássa! — néhány héttel ezelőtt hirdetményt tettek közzé, amelyben fel­szólították a város területén lakó anal­fabétákat az írás, olvasás elsajátítására. Munkatársunk érdekiődött az eredmény után s megtudta, hogy egyetlenegy analfabéta sem jelentkezett a kurzusra. A város területén, tekintve i régi fej­lett kulturális viszonyokat, minden való­színűség szerint különben is csak na­gyon kevés analfabéta lehet. Minden­esetre annyi tény, hogy ez a felszólító hirdetmény, — akár jó, akár rosszhisze­mű okokból — igen ravaszul volt meg­fogalmazva. Tudniillik nem lehetett kiokoskodni belőle határozottan, hogy vájjon azt értik á felszólításban, hogy mindenki analfabéta, aid románul nem tud, vagy valóban a tényleg Írástudat­lan emberekre gondoltak-e. Természe­tes, hogy a magyar anyanyelvű embe­rek nem nagyon siettek 1 jelentkezni e gyanús invitálásra. A „horvát népképviseleti“ az angol tiposu monarchia álláspontjára helyezkedik A keddi eiőérfekezlcí a horvát köztársasági parasztpárt programjának megváltoztatása mellett döntött Zagrebból jelentik : A horvát köztársasági paraszipárt és a Za­­jednica megválasztott képviselői c’s a két párt számos kültagja kedden este elöéríekezietet tar tóttal:, hogy a „horvát népkép­viselet'“ szerdai ülésének tárgy­sorozatát megvitassák. A „horvát nápképviselet"-et azért hívták össze, hogy döntsön az ellenzéki blokk határozatai felől. A blokk ugyanis azt kívánja, hogy a hor­vát köztársasági parasztpárt mond­jon 1c a köztársasági államforma követeléséről és fogadja el az an­gol tipusu monarchiát, amely mellett Radies a Davidovics-kor­­mány.alatt állást foglalt. Az előértekezieten a megjelent képviselők többsége az ellenzéki blokk határozatainak elfogadása mellett szólalt fel és így biztosra vehető, hogy a szerdal konferencia a horvát frögtátsasugi pari.:-:ipart p ragra rn jó u a le meg vá Hozta tó ?<i i fogja elhatározni a blokk kívánságai értelmében. Mir szerint a „horvát népkép­az államforma a Radics-párt viselet" nemcsak kérdésében fogja programját módosítani, hanem el fogja ejteni a gyökeres és gyors atkoimányrevizióra vonatkozó köve­telését is és ki fogja mondani, hogy az alkotmánymódosítás a politikai helyzet alakulása szerint fokoza­tosan hajtandó végre. A zagrebi „Rijecs“ jelentése szerint a horvát paraszt-párti kép­viselők dr. Trumbits Ante közben­járására engedélyt, kaptak arra, hogy Radios Istvánt meglátogas­sák és vele megbeszélést folytas­sanak. A lap mröi is tud, hogy a horvát képviselők Radiccsal a vizsgálóbíró szobájában találkoztak és hosszas eszmecserét folytattak vele, úgyhogy a horvát. népkép viselet konferenciáján minden ha­tározatot Radiccsal való teljes egyetértésben fognak hozni. A döntő fontosságú konferencia szerdán reggel nyolc órakor kez­dődik és határozatairól szerdán délután hivatalos jelentést acl­­'na.k ki. Április végén választ uj elnököt Németország Megállapították a szerdai gyászszertartás programját nem a kamarába:: előterjesztett alakjá­ban, hanem, toldásukkal kiegészítve ke­rült a szenátus elé. A magyar iskolák sorsát legsúlyosabban érintő toldás a javaslat következő kiegészítése: Az 1898. évi felső- és középiskolai törvényi az 191?. évig hozott módosításaival együtt az egész országban alkalmazzák a középiskolai oktatásra nézve. Eunek a toldásnak nyilvánvaló tendenciája nem lehet inás, mint az. hogy eddig érvé­nyes összes középiskolai törvényeinket hatályon kivii! helyezze.« * A szenátusi deklaráció kijelentéseihez egyébként csatlakozott Ferenc József erdélyi unitárius püspök is. * »Nagyon sajnálom — mondotta az érdeklődő új­ságírónak —, hogy előrehaladott korom és különösen a hirtelen változó időjárás­ra való tekintettel ufcm kockáztathattam meg a Bukarestbe való leutazást, hogy részt vegyek a szenátusnak gyűlésén, és élőszóval is kifejezzem a magam és egyházam nevében a jogos megütkö­zést és tiltakozásomat az érettségi ja-1 vaslattal szemben, amely évszázados autonómiánkat gyökerében támadja meg. A királyhoz; valamint a kormányclnök­­höz és a minisztérium több tagjához már a javaslat megismerésekor elkül­dött« egyházunk, épp úgy, mint a többi kisebbségi egyházak, az alaposan ki-' dolgozott és megokolt memorandumát, amelyben rámutattunk a javaslatban foglalt sérelmekre és a pedagógiai kép­telenségekre és kértük őfelségét, vala­mint a kormányt, hogy vonassa, illetve vonja vissza ezt az ország konszolidá­cióját igazán nem szolgáló törvényjavas­latot. Sajnos, e memorandumok nem ta­láltak meghallgatásra, s most, amidőn a Berlinből jelentik: A kormány tagjai végérvényesen megállapítot­ták a szerdai gyászszertartás, pro­gramját. A megállapítás kissé nehe­zen ment — tradíció libán, de végül is elfogadták a kancellár előterjesz­tését. amely szerint a szertartás szerdán pontosrm délután három órakor kezdődik az elnöki palotá­ban. A koporsót a palota nagyter­mében ravatalozzák tel. Ebben a te­remben legfeljebb kétszáz személy fér el és ebhez képest megszabták, hogy . a .gyászszertartásnak a terem­ben lefolyó részén csak meghívott vendégek lehetnek jelen, még pedig: a birodalmi kormány tagjai, a sza­badállamok kormányainak képvise­lői. a parlamentek képviseletei, a legfelsőbb birodalmi hatóságok fe­jei. a hadsereg, a haditengerészet kiküldöttei és a legközelebbi hozzá­tartozói. A gyászbeszédet itt dr. Luther birodalmi kancellár fogja tartani. A szertartást az állami Ope­ra kórusa nyitja meg az Eroica má­sodik tételének eléneklésével. A kan­cellár beszéde után a koporsót le­emelik a katafalkról és leviszik az uccára. A koporsó mögött legelső­nek dr. Luther birodalmi kancellár fog haladni. Löbével. a birodalmi gyűlés elnökével. Ezután következ­nek majd a birodalmi kormány tag­jai, a tartományi német kormányok képviselői, a diolonjáciai testület tagjai, majd három kocsi a család­tagokkal. A birodalmi gyűlés szabad iépcsőzete előtti téren elhelyezik új­ra a koporsót és helvetfoglalnak maid a koporsó körül a birodalmi gyűlés tagjai. A gyászbeszédet itt Löbe. a birodalmi gyűlés elnöke fog­ja tartani. A gyászbeszéd után a me­net megindul a Sféges-Allen keresz­tül a pályaudvarra. A pályaudvar előtt a téren, nagy Irataialkot emelnek, ráhelyezik a koporsót és a koporsó előtt, elvonul­nak maid az egyletek küldöttségei, aztán félhet órakor a koporsót a már készen lévő különvonatba he­lyezik. A különvonat viszi a kopor­sót Heidelbergbe. A vonattal utazik a. család is. továbbá Ebert barátai, valamint dr. Luther birodalmi kan­cellár. Löbe birodalmi gyűlési elnök, a birodalom és a szabad államok képviselői is. Az egész berlini szer­tartás három és fél óráig fog tar­tani. Heidelbersben a menet a Pályaud­vartól az úgynevezett Bercfriedhof­­ig vonul, ahol Ebertet örök pihenő­re fogják helyezni. Az ui elnök megválasztása A Vossische Zeituns jelentése sze­rint az uj elnököt április 26-ikán vá­lasztják meg. A birodalmi gyűlés szerdán ilyen értelemben fog hatá­rozni. Jelölteket még nem crnleget-3. oldal. ■ MT.H i 1 ni ■». wn i i Hl"1" «'B* nek. đe a 'demokrata lapokban esy* ségesen kifejezésre fut az a kíván­ság. hogy a'köztársasági Pártok kö­zös jelöltben állapodjanak meg. rae­­íogy szavazataik szétforgácsolod já­rnak. Valószínűleg Marx volt biro­dalmi kancellár személyében fognak megállapodni. A »jő elnök« elindul a West- Szanatúriuinból Egy berlini magyar újságíró a követ­kező képet festi az elnök holttestének a birodalmi elnöki palotába való elszál­lításáról: Barna, íafaragásos koporsó. Rajta bársony-lobogó. Narancsvörös. Hatal­mas vörös sas figuráját hímezték rá. Hideg van. Feltörjük a gallérunkat. A kalapot le kell venni. Tizenkét íeketeru­­hás, feketecilinderes ember viszi a ko­porsót előttünk. Kevesen vagyunk. < isszenézüiik. Új­ságírók, minisztériumi tisztviselők rendőrtisztek. A Wett-Szanatóriumból éjjel, szinte titokban, szinte lopva hozzák az elnök halott testét. Már megadott a kocsi a kapu előtt. Nem automobil. Nem. Egy­szerű, feketedrapériás, csiszoltüveges, egykedvii-kocsisok, négylovas kocsi. Betolják a koporsót. Furcsa. Milyen kövér ez a koporsó. Becsukták utána az üvegajtót, húsz-harminc acélsisakos, fegyveres katona összecsapta a bokáját és elköszönt az elnöktől. Az ncca másik oldalán egyszerre fel­tűnt hét-nyolc finom sziluett. Karcsú, fekete lovak húztak — nem i: húztak, inkább kecsesen gördítettek -• hét-nyolc «árt. fekete bintöt. \ bakon Napoleon­­kalapos kocsisok ültek, a világ 'egkar­­vsubh ostorát tartották a kezükben és (ÍT'inéritif simogatták az estorheggye! a lovak hátát. Aztán befordultak, szép kört írtak íe és . . . Most egyszerre eszembe int mindem A délutáni lapok hozták: Jesssert, .az opera intendánsát Fizta meg a kormány a temetés megrendezésével . . . F.z a szerencsétlen színpadi mestér­­ernbűf nyilván főpróbát tart. Kapucinus klastrom-bnnguiatot hoz ide. francia márkikat ültet a lovak mögé, betanítja bokaütésre a katonaságot és rendőrkor­donnal bermeticc elzárja a tömeget a koporsótól . . . Hirtelen egymásután két csarianás. Mintha rakétát bocsátanánuk fői a fel­hőkbe. Vakító világosság. A fotográfusok dolgoznak ... Lefotografálták a német birodalom dsö elnökének üaiottaskocsiját. Lapoknak. Újságoknak. A dübörgő rotációs gépeknek. A világ nagyközön­ségének. Az idő, a rohanás, a szenzáció, a tör­ténelem melegen simogató szele suhant el mellettünk. Megilletődik az ember. A történelem — az más. Az szent valami. A fejlődés. A rüld, a humusz hallatlan e,reiü indu­lása lobog még benne... És Ébert, aki most boldogan álmodik a íafaragásos barna koporsóban, nagy­­nagy játékosa, nagy-nagy drámai mű­vésze volt ennek a történelemnek. Ezt, igy megértem. És most én js odanichetek talán a koporsóhoz a ma­gam —• ebben a pillanatban már — könnyes fájdalmával és kisírhatom ma­gánt a jó elnök koporsójának széfén. Csak azért mindössze, mert olyan na­gyon jó és — szerintem — olyan na­gyon nagy ember volt. Ezért szerettük, — akik néha láttuk! És azért néztük, a pályája ívelésének vonalát olyan cso­dálattal, mert meghajtjuk a fejünket minden emberi munka kápráztató rit­musa előtt... • Mit csinált ez a nagy művész, ez a ió elnök, akivel most lassan elindulnak a négy fekete lovak az iviámpás éjsza­kába,? Semmi különöset. Csak átvezette a döbbenetes erejű népet, a germánokat a tűzvészen, a víz­áron, a forradalmakon, a kétségbeesé­sen, a szenvedésen, a mérhetetlen fáj­dalmon'— máig. A büszke újjászületé­sig.

Next

/
Thumbnails
Contents